Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-14 / 215. szám
UJ KELET Utazás 1996. szeptember 14., szombat 7 Még egyszer a falusi turizmusról Beszélgetés Zlota Józseffel Néhány napja jelent meg lapunkban egy interjú egy szatmárcsekei asszonnyal, aki arról panaszkodott, hogy a falusi turizmusban tevékenykedik és mégis kevés vendég jött hozzá az idén. Zlota József, a falusi turizmus szervezetének Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei titkára olvasván az interjút, maga is nyilatkozni kívánt a kérdésben, mert nem értett egyet azzal, amit a szatmárcsekei hölgy elmondott. Palotai István (Új Kelet) — Szatmárcsekén egy olyan vendégfogadó nyilatkozott, aki nem tagja a szervezetünknek -— mondta Zlota úr. — Ezért kívánnám a kérdést helyretenni, mert a nyilatkozó nyilván nem volt tisztában azzal, hogy a falusi turizmust hogy szervezik, kik szervezik és döntően mit kell tennie a falusi vendég- fogadónak, hogy vendége legyen? 1992 óta létezik egy megyei nonprofit szervezet, amely vállalta, hogy beindítja a megyében a falusi turizmust és ehhez minden segítséget megad. Elsősorban képezi a vendégfogadókat. Minden évben szervezünk egy szakmai napot, amelyre valamennyi tagunk meghívást kap. Itt a tagok eszme- és tapasztalatcserét folytatnak, menedzserképzésben részesülnek és neves szakemberek előadásait hallgathatják meg. A nyilatkozó hölgy sajnos mindezt nem tudhatja, hiszen nem tagja a szervezetnek, ami azért bizonyos fokig a mi munkánkat is bírálja, hiszen őt is elérhettük volna, ha már hat szerződött tagunk van a faluban. —Nem kevés ez a szám? Én léptékekkel több „Zimmer frei” táblácskával találkoztam Szatmárcsekén... — Mi szervezett formában működünk.A többi magánakció. Persze ezzel nem azt mondom, hogy törvénytelen, hiszen ha a bevételeit leadózza, akkor minden rendben van. — Milyen kézzelfogható előnyei vannak a tagságnak? — Például Tiszabecsen egy svájci—magyar alapítvány előadója tartott egy tizenhárom előadásból álló kurzust, ahol komoly menedzseri képzést kaptak a környék tagjai. — Úgy értettem a kérdést, hogy küld vendégeket a megyei szervezet? — A megyei szervezetnek is ugyanúgy megvan a maga dolga, mint a tagoknak. Főleg reklámpropagandával foglalkozunk. A mi reklámanyagaink olyan helyekre is eljutnak, ahová a magánszemély nem tudná eljuttatni. — Magyarán, ha én elmegyek például Bonnban egy utazási irodához, és azt mondom, hogy például Biriben akarok egy hetet tölteni, akkor ezt ott helyben meg is oldhatom, le is foglalhatom? — Elvileg. Hibák ugyanis mindig akadnak. Mellesleg az egyénnek is sokat kell tennie a reklám terén. Tudok olyan személyt, aki például hetenként hirdet a dunántúli lapokban, de vannak is vendégei mindig. Egy biztos: attól még nem lesz vendég, ha kiülök a kispadra és semmit sem teszek érte. A megyében jelenleg hetven aktív tagunk van, de ez nem azt jelenti, hogy a szervezést abba akarnánk hagyni. A nyilatkozó asszonyt is fel fogjuk keresni és megkérdezzük, hogy nem akar-e tagunk lenni? — mondotta végezetül Zlota József. Egymás mellett Vitéz Péter (Új Kelet) A Magyar Államvasutak a régi IC szerelvényeit lecserélte pneumatikus ajtajú, szép, egylégterűre, amely már-már közelít az európailag elfogadható utazási körülményekhez. A probléma csak a jegyváltásnál keletkezik, mert a pótjegy köteles ülőhelyek számozása olyan logikát követ, amely a jegykiadó kisasszonyok számára teljesen érthetetlen. Amikor az ember, mondjuk a barátjával szeretne együtt zakatolni, akkor természetes'a vágy, hogy egymás mellett kapjanak helyet. A két jegyet szeretnék, kérésre számozás alapján szám szerint egymás mellé szóló jegyet kapunk. A vonaton kiderül, hogy az elfoglalandó székek vagy egymás előtt vagy a közlekedő- folyosó két oldalán vannak. Ekkor jöhet utastársainkkal az alku, a helycserebere kellemetlensége. A gyakorlottabbak megpróbálják igényüket úgy előadni, hogy az előbbi problémát kikerüljék. A kapott jegyen a sorszámozás megint csak az előbbihez hasonló, mondván: ezt kérte a kedves utas, aminek következtében a már vonaton ülőket újfent testmozgásra ösztönözhetjük... Gondolom, bonyolult dolog átragasztani a székek számozását. De akkor valaki elmagyarázná a jegykiadóknak a vonaton lévő ülőhelyek sorrendiségét, hogy csak azok az utasok ülhetnek vita nélkül egymás mellé, akiknek a jegyszámának a különbsége kettő. Négyezer kilométer a szfinx földjén IV. Tengeribeteg lettem a sivatag hajóján Kangúr Tibor Egyiptomi utunkon az első igazi látványosság Kairó határában: a gízai piramisok. Kővé dermedve vártak bennünket — ahogy több mint három és fél ezer éve minden utazót. Zsigereinkig hatolt a feszültség, hogy végre megpillanthassuk az emberiség e csodálatot kiváltó, és sok talányt is okozó remekműveit. A turizmust az egyik legfontosabb jövedelemnek tekintő egyiptomi kormány nem sok időt hagy a várakozásra, a feszültség fokozására. A múlt század végén utat, később a még gyorsabb elérhetőség kedvéért autópályát épített a temetőből turistacentrummá lett kegyhelyhez. A megérkezés után már-már a piramisok látványának ka- tartikus ereje kerített hatalmába, amikor váratlanul sokkal földhözragadtabb problémával kerültünk szembe. Kis csapatunk a piramisok lábánál sivatagi tevegelést ajánló beduinok régóta gyakorolt, jól szervezett letámadásával került szembe. Az erőszakos ajánlatok elhárításában tapasztalatlanok voltunk. Této- vaságunkat látva az arabok rohama egyre erősödött, néhány perc múlva megadtuk magunkat, jöjjön, aminek jönnie kell. A néhány nap múlva más városokban is sűrűn feltűnő, ezerféle programot és csecsebecsét kínáló ajánlatokkal szemben már tisztességes védekezést tudtunk tanúsítani. Olykor ellentámadásba is átmentünk, de addig, mint itt a kezdeteknél, azt is sikernek tekintettük, hogy a háromórás sivatagi túraajánlatot félórás tevegelésre sikerült leszorítani. A többiek már rég tevén ültek, amikor én is beadtam a derekam. Meghátrálásom legfőbb oka, hogj eszembe jutott Vámbéry Ármin egyik útleírásának néhány gondolata. Neves utazónk tapasztalata szerint a teve hátán akár több fokkal is „hűvösebb” lehet, mint a forró homokban. Jólesik majd — gondoltam — egy kis enyhébb levegő, de tevegelésemre mégsem mint a Az óra szinte eltörpül az évtizedek óta száraz felszín repedései mellett forróság elleni állandó küzdelem egyik győzelmére emlékszem. A történeti hűség kedvéért idézem útinaplóm idevágó sorait: „Mindünknek jutott egy-egy, díszesen felszerszá- mozott, fejét szinte elképzelhetetlen magasságban tartó dromedár. A rojtos takarókkal, színes fanyereggel felmálházott állat engedve gazdája rángatá- sának, térdre ereszkedik. Némi bátorsággyűjtés... és azt a percet is elátkozom, amikor az első egypupút megláttam. Felcihelődöm, majd kishíján orra, rögtön utána pedig majd hanyatt estem a homokba. Mindez azért, mert a teve a temészet „hihetetlen rossz”, nem emberre szabott konstrukciója miatt először hátsó, majd első lábait kinyújtva áll fel. Miután a tragikomédia első fejezete véget ért, azonnal következik a folytatás. Elindul a sivatag hajója, melynek kényelmetlen fanyergében jobbra-balra him- bálódzva szinte kísért a tengeribetegség. Egyik kezemmel kapaszkodom, a másikkal fényképezni próbálok — sikertelenül. A meddő próbákkal felhagyva azon gondolkodom, hogyan mentsem meg fényképezőgépem, ha rövid időn belül — és két elvetélt próba után ebben már nem kételkedem — a homokban landolok. Az állat félelmeimmel, felmenőit sűrűn emlegető szitkokkal kísért monológommal mit sem törődve járja a maga, gazdája erőteljes botütései nyomán erősen meghatározott útját. Közben prüszköl, tagadólag fejét rázza, hatalmas száját kinyitva betekintést enged kevéssé ápolt fogazatára. Kezdenék megbarátkozni erősen ingatag helyzetemmel, amikor egy óvatlan pillanatban tevém szelíden nekidörzsölő- dik az előttünk poroszkáló barátjának. A váratlan találkozó emlékeként néhány perccel később a szomszédos fanyereg okozta horzsolásokkal, ám — ahogy mondani szokás — élményekben gazdagon, de legfőképpen egészben sikerült a félórás horror után lekászálódni.” Kilátó Kőszegen MTI Egy évszázaddal ezelőtt, a millennium tiszteletére építettek a kőszegiek az Óház- hegyen kilátót. Az időközben — 1917-ben összedőlt kilátót a millecen- tenárium évében újra felépítették. A munkálatok az idén áprilisban kezdődtek, s már át is adták rendeltetésének a 13 méter magas, 7 méter széles, 63 négyzetméter alapterületű új kilátót. Fellendülőben a megye idegenforgalma Kozma Ibolya (Új Kelet) A szabolcsi tájak szépségével még az itt élők többsége sincs tisztában. Egy-egy Tisza-túra vagy a Beregben tett séta után ismerünk rá régiónk rejtett értékeire. Arany ossy Mihály, aTourinform Iroda vezetője a megye idei idegenforgalmáról számolt be.-— A rossz idő visszavetette a vízi- és kerékpárturizmust — mondta. — Á tapasztalatok alapján közel annyian érkeztek a térségbe, mint a korábbi években, de a hideg és az eső miatt hamarabb hazautaztak a vendégek. Sikeresek voltak a rendezvényekhez kötődő turisztikai programok, említeném a néptáncgála, a Nyírségi Ősz rendezvényeit. Áz üzleti idegen- forgalom folyamatosnak mondható, gyakran szállnak meg vállalkozók, üzletemberek a megye és a megye- székhely szállodáiban. Fel-, lendülőben van a falusi turizmus. A felmérések szerint, aki tesz érte, annak igenis vannak vendégei. A vendéglátók kitalálják, mivel tudnak leginkább kedveskedni vendégeiknek. Vannak, akik bicikliket vásárolnak és adnak bérbe, mások kenyeret sütnek vagy lekvárt főznek. Ezek apróbb figyelmességek, amivel marasztalni lehet a turistákat. Szervezett beutaztatással a Nyítourist foglalkozott ezen a nyáron. Elsősorban lengyel turisták látogattak főként a Sóstó területére. A sóstói Mú- zeumfalu igazgatója dinamikus fejlődést tapasztalt az idegenforgalom terén. Szlovák. ukrán és lengyel látogatók érkeznek leggyakrabban hozzájuk. Ez azt is jelenti, hogy a szomszédos ország lakóinak nemcsak igényük van a magyar kultúrára, de pénzük is. A megyében lakók külföldi nyaralásáról Márton Judit, a GVK MÁV Tours munkatársa számolt be: — Görögország és Spanyolország volt az idei nyár legkedveltebb utazási célpontja. Főként az autóbuszos utazást választották, mivel az jóval olcsóbb. Nagyon sok akciós utat tudunk ajánlani, már tizenhárom és tizenhat- ezer forinttól. Többnyire a „last minut” utakat választják. Gyakori, hogy telefonszámokat hagynak meg a nyaralni vágyók, és mi értesítjük őket, ha kedvező program adódik. I
