Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-13 / 214. szám
UJ KELET Egészségünk 1996. szeptember 13., péntek 7 Olvasónk írta Tisztelt Szerkesztőség! Kérem, hogy levelemet közöljék lapjukban, és próbálják a választ megkérni az illetékesektől. Ismételten az a hír járja, hogy a vásárosnaményi kórházat január 1-jétől bezárják, felújítják ugyan az épületet, de elfekvő lesz belőle. Nap mint nap olvassuk az újságokban; a megyék, vagy a városok harcolnak azért, hogy lakosainak megfelelő legyen az egészségügyi ellátása. És Namény? Mivel a megye hatáskörébe átadták az intézkedési jogot, Nyíregyháza teljesen leépít bennünket? Fehérgyarmat fejlődik, hiszen jó politikus védi! Kórháza kisebb felszereltségéi volt a naményinál, és a település földrajzilag is rosszabb fekvésű, akkor miért a mi kórházunkat kell leszerelni? Számtalan nyitott kérdés lenne még, de érdemesfolytatni? Negyvenezer ember sorsát döntik el egy tollvonással, akkor kérdem én, mi ez, ha nem politika?! Homályos intézkedések születnek, még azt sem tudja az ember, mit hoz a holnap, de azt tudom, hogy a kisemberek a szenvedő ala- nyagi minden nagy horderejűdöntésnek. Újra és újra foglalkoztatja a beregi lakosságot a vásárosnaményi kórház sorsa. Sok újságcikk jelent meg arról, hogy megmarad, de biztosat a jövőjéről eddig még senki sem mondott. Köztudott, hogy a Bereg- ben élő emberek zöme kisnyugdíjas, munkanélküli vagy segélyből él. Aki ilyen kevés jövedelemből tartja fenn magát és családját, annak egyáltalán nem mindegy, ha „lerobban”, milyen messzire kell utaznia a gyógyulásért. Az itt élő emberek sok mindent megéltek, megérdemelnék, hogy kórházukat fejlesszék, és ne elsorvasztásra ítéljék. Egy kívülálló szemével nézve ez a kórház elavult, de az itt élők ragaszkodnak hozzá, hiszen megbíznak az itt dolgozók szakmai rátermettségében, és lakóhelyüktől sincs messze. A Hálózat című lapban legutoljára azt olvashattuk, hogy soha nem látott fejlesztés elé néz a naményi kórház. Mit takar ez a mondat? Kérem, hogy a nagy nyilvánosság előtt válaszoljanak az illetékesek: mit fog hozni a jövő vagy egyáltalán szánnak-e jövőt a beregi térség kórházának. Tisztelettel: Szűcsné M. K. Olcsva Állunk elébe a kérdéseknek! U. M. (Új Kelet) _______________________ Az olcsvai olvasó kérdéseivel dr. Bakai Zoltánt, a Szatmár-Beregi Kórház igazgatóját kerestük meg. — Ez egész egyszerűen nem igaz! — mondja felháborodottan az igazgató. — A sajtóban már nem egyszer nyilvánosságra hoztuk elképzeléseinket az egyesített kórházról, s abban szó nincs sem bezárásról, sem átalakításról elfekvővé, sem pedig leépítésről. Nyíltan, és nagyon részletesen ismertettem az elkövetkező évek fejlesztési terveit. Éppen ezért nem értem, hogyan indulhatott el ilyen rosszindulatú, pánikkeltő és alattomos pletyka. Nem tudok azonosulni az olvasónak azzal a „problémájával” sem, hogy miért egyik vagy másik kórházban tervezünk nagyobb beruházásokat. A fejlesztések mértékének meghatározásánál nem az számított, hogy én Fehérgyarmat országgyűlési képviselője vagyok. Nem politikai döntésről van szó. Fehérgyarmaton eredetileg is több osztály működött, és jóval nagyobbak a lehetőségek. Több és nagyobb épülettömből áll, jobban fejleszthető, míg ugyanez nem mondható el a vásárosnaményi intézményről. De hogy mennyire nem a leépítésével foglalkozunk, mi sem tükrözi jobbau, mint hogy 700 millió és egymil- liárd forint közötti a tervezett beruházás mértéke. A naményi kórház életében soha ekkora mértékű fejlesztésre nem volt példa. Végre megteremthetjük a korszerű betegellátás feltételeit a megfelelő műszaki és szakmai háttérrel kiegészítve. Az olvasó felemlegeti azt is, hogy a fehérgyarmati földrajzilag rosszabb fekvésű. Erről senki nem tehet. A tavalyi adatokból egyértelműen kiderül, hogy a Vásá- rosnaményban és környékén lévő települések lakói közül nagyon sokan nem a hozzájuk legközelebb lévő egészségügyi intézményt keresték fel, hanem a kis- várdai, a nyíregyházi vagy éppen a fehérgyarmati kórházat. Talán ez sokat elárul az olvasó által oly nagyra tartott kórház népszerűségéről. Éppen ezért a legfontosabb feladtunk, hogy mindkét telephelyen — a lakosság igényeit szem előtt tartva—egyformán magas színvonalú, maximális megelégedésre okot adó szolgáltatást nyújtsunk. A levélírónak és a hozzá hasonló kétkedőnek pedig azt üzenem, ha kíváncsiak valamire, a kórház vezetősége szívesen válaszol kérdéseikre. Szervezzenek lakossági fórumot akármelyik helyen, és mi állunk elébe a kérdéseknek... „Mi nem azért vagyunk, hogy elvegyük az életet..." Napi klinikák Ausztriában Magyarországon immár több éve tart a huzavona az egészségügyi reformot illetően. Hol kisebb, hol pedig nagyobb lángon forrnak az indulatok a pártok, érdekcsoportok között. Hatványozottan igaz ez azóta, amióta először szóba került a kórházi ágyak számának csökkentése és az egészségügyi intézmények esetleges bezárása. Úri Mariann (Új Kelet) Hogy mennyire nem egyedi eset a mi példánk, s hogy az egészségüggyel az Európai Unió tagállamai közül is hadilábon áll néhány ország, hűen tükrözik az Ausztriában zajló folyamatok. —Sajnos nálunk sincs ez másképp — mondja szomorúan Cölestine Memelauer, a Jóságos Nővérek Rendje kórházának a vezetőnője. — Óriási összegeket emészt fel a kisebb városi kórházak fenntartása, s ez egyre- másra egészségügyi intézmények bezárásához vezet. A jobbik eset, ha valahol ágyakat, osztályokat szüntetnek meg. A költségek csökkentésére kitalálták az úgynevezett napi klinikák működtetését, azaz a járóbeteg alapos kivizsgálása és a pontos diagnosztika felállítása után rendelik el az orvosok a műtétet. Az operáció napján korán reggel berendelik a kórházba, elvégzik a beavatkozást, és este már mehet is haza a beteg. így az intézmény megspórolja az ellátással és a gyógyszerezéssel járó kiadásokat. Természetesen sok betegségnél nem alkalmazható ez a módszer, de egyébként van benne logika, és mindenképpen ésszerű. —Miből finanszírozzák a kórházak működését? Állami pénzből? —Vannak városi, azaz állami kórházak, és vannak — mint például a miénk is — úgynevezett rendi kórházak is. Előbbit a város tartja fenn, az utóbbit pedig az egyházközösségek pénzelték. Legalábbis eddig. Mostanában már kapunk évi 20 millió schilling támogatást, de szeretnénk elérni, hogy ugyanolyan finanszírozást kapjunk, mint az államiak. Hosszú és nagyon nehéz, keserves harc vár még ránk, hogy eléijük célunkat, de számunkra ez létkérdés. Éppen ezért, mi is és a hozzánk hasonló kórházak vezetői is mindent elkövetnek azért, hogy ne kelljen bezárnunk a kapukat. —Hogyan működik egy rendi kórház? Mitől másabb egy államinál? — Intézményünk 1841 óta fogadja a gyógyulásra váró betegeket. Kezdettől fogva a rend nővérei irányították és irányítják ma is a működését. Emellett kivesszük a részünket az ápolásban is, bár most csak 77 nővérünk dolgozik a kórházban. Sajnos sok nővérünk öreg és beteg — róluk is mi gondoskodunk —, és egyelőre kevés az utánpótlás. Remélem, a jövőben többen lesznek, és soha nem kerül sor arra, hogy a civil orvosok átvegyék a kórház irányítását és működtetését is. Nagy gondot fordítunk a képzésre, az intézményben külön ápolóiskolában tanítjuk a leendő ápolónőket, így a tanulókkal együtt 1200- an dolgozunk a 740 ágyas kórházban. — Milyen osztályok vannak? — A legtöbb kórházzal ellentétben, nincs szülőotthonunk, de gyakorlatilag minden más ellátást megkapnak a betegek. Sőt! Felső-Ausztriát tekintve nálunk van a központja a rákos megbetegedésben szenvedők gyógyításának. Speciális sugárkezelésünk révén itt működik a rákcentrum. Plasztikai sebészetünk ugyancsak egyedülálló Felső- Ausztriában. S rajtunk kívül sehol Ausztriában nincs külön urulógiai osztály gyermekek részére. Nemrégiben adtunk át négy új ideggyógyászati osztályt és egy gyermekosztályt is. S hogy miért volt szükség egyszerre négy új ideggyógyászati részlegre? Részben mert rengeteg a beteg, másrészt pedig, így elkülöníthetjük egymástól a különböző szívproblémákkal szenvedőket a vérbetegektől. Ősszel mi is szeretnénk beindítani a napi klinika működését, mert így rengeteg pénzt spórolhatunk meg, s azt a költségek kiegyenlítésére és az újabb fejlesztésekre tudjuk fordítani. —Magyarországon a legtöbb kórházban azon fáradoznak most, hogy egységesen minden osztályt számítógépes hálózatra kapcsoljanak. Ausztriában hogy működik mindez? — Nálunk már régóta segítik az osztályok működését komputerek. Minden laboreredmény, adathalmaz rajta van a gépeken, igyekszünk maximálisan megkönnyíteni az orvosok és az ápolószemélyzet munkáját. — Nem csak nálunk, világszerte óriási vitákra ad okot az euthanázia kérdése. Önöknél hogyan vélekednek a kegyes halálról? — Szó sem lehet róla. Nekünk nincs jogunk elvenni senkitől az életet, s ameddig a beteg él, addig kötelességünk mindent megtenni annak érdekében, hogy kellemesebbé tegyük hátralévő napjait. S amikor ezt mondom, akkor nem kifejezetten a fájdalomcsillapító gyógyszerek és injekciók beadására gondolok, hanem arra is, hogy milyen a beteg környezete, az ápolószemélyzet viselkedése, és a kórház egész légköre. Éppen ezért terveink között szerepel egy speciális osztály létrehozása, ahová a gyógyíthatatlan betegek kerülnének, hogy megkönnyítsük és széppé tegyük utolsó napjaikat, hónapjaikat. Soha nem szabad szem elől tévesztenünk: mi nem azért vagyunk, hogy elvegyük az emberi életet, hanem hogy megmentsük azt. Az Irgalmas Nővérek Kórháza Linzben A kérdőívről MTI Az egyes tagországok közötti jelentős különbségek miatt az Európai Unióban egyelőre nincs napirenden az egészségügyi, illetve a szociálpolitikai rendszerek harmonizációja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezeken a területeken hazánknak ne lennének teendői, ha csatlakozni kíván az EU-hoz. Ezt Kökény Mihály népjóléti államtitkár hangsúlyozta az Európai Unió kérdőívének szociális és egészségügyi vonatkozásait ismertető sajtó- tájékoztatón. Az államtitkár rámutatott: bár a tagállamok szociál- és egészségpolitikája valóban nem tartozik az EU-hatáskö- rébe, számos Olyan előírás létezik azonban, amelyhez nemcsak a jelenlegi, de a reménybeli tagoknak is alkalmazkodniuk kell. Magyarországnak elsősorban a közegészségügyi minőségvédelmi rendszerek terén van elmaradása. A népjóléti tárcánál ugyanakkor már most tizenkét olyan jogszabálymódosítást készítenek elő, amelyek szükségesek e követelmények teljesítéséhez. A jogharmonizációnál nyilván lassabban, nehezebben megy viszont a minőség- vizsgáló laborok átalakítása. Ahhoz, hogy ezek alkalmasak legyenek az EU-ban megkövetelt közegészség- ügyi vizsgálatok elvégzésére, legalább 3 milliárd forintos fejlesztésre van szükség. Jelentős beruházást igényel emellett a lakosság egészségi állapotáról naprakész adatokkal szolgáló informatikai rendszer kialakítása is. Az egészségügy és a szociálpolitika terén az EU-csatlakozásig mindenképpen, de azután is, elsősorban a kétoldalú egyezményeken alapuló kapcsolatokat kell erősíteni — mondta az államtitkár. Az unió többi tagállamához hasonlóan, főként a vándorló munkaerőre vonatkozó egészségügyi és szociális előírások, jogszabályok harmonizálására kell törekedni. Az egységes belső piac kialakítása során ugyanis elengedhetetlen, hogy például a külföldön dolgozók idegenben is ugyanolyan szociális támogatásokat és egészség- ügyi ellátást élvezzenek, mintha saját hazájukban lennének. Gyógyszerek MTI _____________________________________________ A januárban megkezdődött sikeres kísérleti gyártás után már Magyarországon készítik a CIBA Hungária Kft. által eddig importált Voltaren és Cataflam nevű gyógyszereket—jelentették be szerdán sajtótájékoztatón. A hazai gyártásra a CIBA és a Humanpharma közötti együttműködési szerződés alapján kerül sor. A beruházásra, a gépek beszerzésére a Humanpharma 150 millió forintot fordított. A 480 millió forintos alaptőkével létrehozott vegyes vállalatot a gödöllői Human Rt. és a kanadai Novopharm 1992-ben hozta létre. A társaság dinamikus fejlődését jellemzi, hogy a jegyzett tőke 1996- ra már 790millió forintra nőtt.
