Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-13 / 214. szám
UJ KELET Riport 1996. szeptember 13., péntek 5 „Törölköző- és zoknicsere naponta 6 és 7 óra között, alsóneműcsere kétnaponta ugyanebben az időben a 25-ös számú helyiségben.” Az idézetet egy korábban szigorúan titkosnak minősített objektum személyzetének háborús működési szabályozásából emeltük ki. Kemecse mellett egy kis tanya, 1969. Rabok ásták ki az állami gazdaság központi épülete mellett a víztároló tartályra emlékeztető gödröt. Kovácsvölgyi Z. riportja A falu apraja-nagyja tátotta a száját, míg a buldózerek túrták a földet, keverték a mixerek a betont. Elkészült a mű, és azt rögtön szigorúan titkos épületté nyilvánították a honvédelem vezetői. A kis parkosított területét kerítéssel vették körül, amely mellett felvegyverzett biztonsági őrök járőröztek. Kevesen tudták, mit rejt maga alatt a domb, mi célt szolgál a bunker. Elvtársi óvóhelynek tartotta a közvélemény. Kísérőinktől, Rebák Tibortól és Fecskovics Miklóstól, a megyei polgári védelmi parancsnokság munkatársaitól megtudtuk, az épületek együttesét nevezték már objektumnak, vezetési pontoknak, jelenleg anyagraktár a titulusa. És valóban. A földfelszíni épületekben katonás rendben sorakoznak az egyenruhák, a régi tisztálkodási csomagok, amelyekben már tönkrement a borotvahab flakonja. Egy orvosi szoba: gyógyszerek, műszerek és kötszerek nélkül. A készletet szükség esetén feltöltik. De van-e rá szükség? A ,.raktárát” a hidegháború ideje alatt építették. Háborúban a bunkerben dolgoztak volna a megye vezető szakemberei: a polgári védelem, a tűzoltóság parancsnoka, a rendőrfőkapitány, a megyei tanáncs elnöke és a pártbizottság első titkára. No meg közkatonák, akik adták és vették volna az üzeneteket, gondoskodtak volna a szakemberek ellátásáról, őrizték volna munkájukat és álmukat. A föld alatt ötvenen, a föld felett több mint kétszázan. Nem volt rá szükség. Nincs már rá szükség. Szerencsére. Rendszeresen tartottak benne gyakorlatokat a rendszerváltás előtt. Folyamatosan ellenőrizték a műszereket. A mélyben a szakemberek pedig felszámolták egy képzeletbeli háború pusztításának a következményeit. Tesztelték a bezártság pszichológiai hatását—magukon. A föld alatti termeket és a megye vezetőit a levegőtúlnyomás védte. A légmentesen záró ajtók kinyitásakor biológiai, vegyi és radioaktív részecskék nem juthattak be a védett épületbe. A föld alatti terület 150 négyzetméter. A bunker falai 40, egyes helyeken 70 centiméter vastagak, amelyet még közel méteres földréteg véd. A szakemberek szerint, egy 20 kilotonnás robbanást kibír. Igaz, csak egyszer. A vasbeton, különleges minőségű monolit. Folyamatosan keverték és öntötték be a zsaluk közé. Belépünk az objektum üvegezett ajtaján, a titkok kapuján. Műszerek érzékelőivel találjuk magunkat szemben. Kijelzőjük egy belső teremben mutatja, hogy szennyezett-e az érkező. Ha igen, a súlyos vasajtó után balra kell mennie. Ott a zuhany. mellette mentesítő és fertőtlenítő folyadékok sorakoznak. A szennyezéstől mentes belépő egyenesen, még egy légmentesen záró ajtón át jut a munkaszobákba. Szűk folyosó, apró kuckók, elavult híradó berendezések. A közhidelemmel ellentétben, itt nincs perzsaszőnyeg, franciaágy, nincsenek festmények a falon. Csak ami a legfontosabb az életben maradáshoz, a munkához. Egy telexgép a múltból. Nemrégiben bekapcsoltuk, és valahonnan méteres rejtélyes üzenet érkezett — mondják kísérőim. A falakon kis hangszórók, egy pici helyiségben mikrofon. A fontos információkat egyszerre mindenki meghallhatja. Egy hálóterem, benne betonpadlóba rögzített háromemeletes ágyak. Tizenkét óra munka, tizenkét óra pihenés. Páncélszekrény, a szigorúan titkos iratokat még itt is őrizni kell. A folyosók falánál a polcokon katonás rendben sorakoznak a ruhák, a törölközők. A három napra elegendő élelmiszerkészletet már elszállították. Nincs kinek tárolni. Műszerek, melyek érzékelőit a bejáratnál láttuk. Betonba ágyazott létra vezet a magasba. A vészkijárat a domb tetején van. Egy, az eddigiektől nagyobb szoba, már-már teremnek mondható. A falon térképek. Ide érkeznek be az információk a háború okozta károkról. Itt dolgozzák ki a javaslatokat a lakosság mentésére, mentesítésre, ellátásra, a károk helyreállítására, a polgári védelmi erők, és eszközök átcsoportosítására. A végleges döntést a megyei védelmi bizottság, korábban megyei honvédelmi bizottság vezetői hozzák meg. Továbbhaladunk a szűk folyosón. Oxigénpalackok és hatalmas szűrők, amelyek megtisztítják a beszívott levegőt. Nem juthat be radioaktív por, harci vegyi anyag. Ha tűz és erős füst képződik az objektum közvetlen közelében, a belső levegőt mozgatják, szűrik, és oxigénnel dúsítják. Minden helyiségben műszerek érzékelik a levegő pára-, oxigén- és szén-di- oxid-tartalmát. Az áramot kívülről kapják a gépek, a lámpák. A háborús zűrzavarban a külső vezetékek megrongálódhatnak. Akkor bekapcsolják az ag- regátort, az termeli az áramot. Meghibásodásakor az akkumulátorokat kapcsolják a rendszerre. Ennyi a múltja és a titka a bunkernek, amelyre korábban évente 3 millió forintot költöttek. Bármely pillanatban hadra foghatónak kellett lennie. Nemcsak Nyíregyháza mellett, hanem minden megyeszékhelytől úgy 20 kilométerre építettek egy háborús vezetési pontot. A mostani katonai, politikai helyzetben nincs rá szükség. A korábban említett 3 milliónak csak a töredékét fordítják a bunkerre, amelynek már csak múltja van. Vagy jövője is? A felszíni épületeket raktáraknak, irodáknak lehetne használni. Egy kisebb üzem is elférne ott. A bunker azonban, nem „véletlenül” — távol esik a lakott településektől. A zárt területet egy gondnok tarja rendben, az illetékteleneket kutya tartja távol. Csendes a bunker és környéke. Maradjon csak meg a magány és a csend. Nincs perzsaszőnyeg, franciaágy, és nincs kép a falon
