Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-12 / 213. szám
/ A tímári föld kedvez a burgonyatermelésnek Ha vevőt látnak, csak nyugodtan küldjék ide! 1996. szeptember 12., csütörtök Letter György riportja a földekről _____ ______ „Sz eptember szép ember” — tartja a szólás, ami mögött az évszakváltás gyakori nyárias jellege, a hosszabb-rövidebb utónyár rejlik. Az idén igencsak kellemetlen „embert” ismerhettünk meg a szeptemberben, a szólásbeli szépségéből eleddig nem sokat mutatott. A városi ember többnyire az irodában didereg, miközben korholja az újból feketedni készülő felhőt, a rázendítő esőt. A földeken dolgozók tekintete ugyancsak aggódó: kibírja-e a napot, hogy nem esik, s nem lesz-e túlságosan is nyúlfarknyi az ősz a betakarításhoz. Riportkörútunkon volt ki áldotta, volt ki átkozta a csapadékos időjárást, de olyannal is találkoztunk, akinek kívánságában a „bár esne vagy esteledne” óhaj fogalmazódott meg. Először Gyöngyösi Mihály birtokára érkeztünk Nyírszőlős és Kótaj határában, ahol az épülő ház tetőzetén dolgoztak a mesterek, míg fedett helyen az asszonyok paprikát csumáztak. A mezőgazdasági vállalkozó nem mostanában kóstolt bele a paraszti életbe, pontosabban a kertészetbe, több mint húsz éve foglalkozik zöldségtermesztéssel. Jelenleg 30 hektáron gazdálkodik. — Az esőre óriási szükség volt — mondta, de alább hagyhatna már, az elmúlt három nap során a földjére 140 mm csapadék hullott. Ez alaposan megnehezíti a paprikaszedést, több helyen a víz teljesen kimosta a növényt. A nyári aszály, s a mostani gyakori égi áldás miatt a tavalyi jövedelem fele ígérkezik csak paprikából. Az öt hektár paprika után az ugyancsak öthektárnyi burgonyatábla következik, ha az időjárás is úgy akarja, majd a káposzta okoz fejtörést a gazdának. A segítség kéznél van, a felesége sem idegenkedik a munkától, a fiuk pedig zöldségtermesztő szakiskolát végzett. Kótaj határában napszámosok háta hajlik a paradicsom fölött, kezük nyomán szépen telnek a tartályládák. A tulajdonos nincs a csapattal, a munka menetét nélküle is tudják jól a Kemecséről érkezett napszámosok. Az esőből nekik is elegük van már, szinte mindennap más ruhát kell ölteniük, s nem kimondottan felöltőre szánják a pénzt. Megvan annak a helye, nagyon is hétköznapi dologra kell, a megélhetésükhöz. Nem űri passzióból hajlan- ganak naponta reggel héttől délután ötig a földeken, a 12 ezer forintos nyugdíj bizony kiegészítésre szorul, míg a másikuk, sokadikuk munkanélküli. A napszámmal elégedettek, 1200 forint a napi járandóság. A munka közbeni szóbeszéd gyakran a politikánál köt ki. — Nem jól van ez így! — mondták, az ország 30 százaléka úr lett, a 70 százaléka meg csak arra jó, hogy eltapossák. Ez a gondolat aztán lavinát indított, kicsit belefeledkeztek sorsuk taglalásába, majd szapora kezekkel újra munkához láttak. Búj előtt Mogyorósi József mellett álltunk meg autónkkal, aki egy szép példányú gombára lelt az út melletti árokparton. Kedvenc csemegéje ez a családnak, valószínű, rántva lesz tálalva. O maga nem eszik belőle. Nem, nincs semmi számítás a dologban, mosolyodott el, a gyomra nem bírja, tette hozzá magyarázólag, majd felpattant a kerékpárra, s a papri- kaföldre sietett dolgozni. Maga is munkanélküli, sajnos már 1991 -tői — tudhattuk meg rövid életrajzát. Tiszabercel határában Nagy Bélával elegyedtünk szóba. Mezőgazdasági vállalkozó, állattenyésztéssel foglalkozik, a szülei krumpliját jött hazaszállítani traktorjával. Az öregek tűkön ültek már a krumpli miatt, most hátha megnyugszanak egy kicsit — mondta. E kevéske kisvárdai rózsa családi szükségletre kell, nem termeltek eladásra. Az aszály miatt csupán közepes a termés ezen a kis, nadrágszíj-parcel- lán, de a tél kitelik belőle. Ő nemigen szereti a kapát kézbe venni, nem egy okos találmány — mondta búcsúzóul, nevetve. Gávavencsellőhöz érve a 74 éves Kőpájer Gábor bácsit a napraforgótáblán találtuk kis traktorjával. A tányérokat ott helyben kiveri, azaz bugázza, s így szállítja haza. A méregdrága táp helyett ez szolgál majd takarmányul a jószágnak, kukoricadarával keverve. A feleségét nemrégen műtötték, így már csak egyedül járja a határt Gábor bácsi. Gondolkodott egy lovon is, de jobb ez — mutatott a kerti traktorra, ez ha nem megy, nem kér enni. Azt a 3—4 mázsát meg vígan elcipeli. Az eső kellett, a föld elbírna még belőle, bár a tengeritörésre azért elkel majd a jó idő — emelte fel az ujját. A Vencsellő Mezőgazdasági Szövetkezetben Bodnár Petemé az almaszüretelőkhöz kísért bennünket. Szűcs Lajos és családja már hozzákezdett a szedéshez. Az öntözött területen a termés elfogadható a gazdája szerint, az eladással viszont baj van, nincs piaca ...kevés a vevő még az almának. Az esőből már elég volna, vevőből kellene a több! A gyümölcsöshöz közel a silót hordják be a traktorok. Mogyorósi János szerint is szünetelhetne egy kicsit az eső, a földken megülnek a gépek, gyakran segítséget kell hívni. Lesz még mindenre idő, hiszen még csak szeptember közepe van — bocsátkozott jóslásba, de azért óvatosságból hozzátette: — ha tovább nem esik már. Tímáron, a krumpli hazájában javában folyik a betakarítás. A termés ígéretes — mondta Pásztor András, a Tiszatim Kft. ügyvezetője, a Burgonya Terméktanács tagja. Az aszályt öntözéssel védték ki, csak egyetlen probléma van, az ár alacsony: 18—20 forint kilogrammonként. A kondor fajta 300, a desirée 250 mázsás hektáronkénti átlagot produkált. Az elmúlt három nap alatt a lehullott 67 mm eső alaposan eláztatta a földeket. A totókat Hara&csák Annamária készítette t-JS»*" A felét sem kapjuk, mint tavaly — mondta Gyöngyösi Mihály „paprikásán' t ■**r?*~ r.e»-í ’ . X Z A határszemlet Rakamazon fejesztük be, a helyi léalma üzemet szeptember 5-én üzemelték be, a gazdák egyelőre várnak a beszállítással. Rakamazon 15 forintot adnak az ipari alma kilójáért U] KELET Riport Sok az eső
