Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-10 / 211. szám
UJ KELET Interjú 1996. szeptember 10., kedd 7 Kártyás kanossza Hatházi Andrea jegyzete Ha pénz áll a házhoz, az öröm, de mostanában gyakran ürömmel is vegyül. Fejlődünk. Egyre több intézmény utalja dolgozói fizetését folyószámlára, amiről legkényelmesebb bankkártyával hozzájutni a várva várt illetményhez. Gondoljuk így sokan. A Takarékosság Országos Pénztárának ingyenes akciója során sokunkat beszélhetett rá kártyájának használatára. Ezt bizonyítja a hónap elején ácsorgók hosszú sora a megyeszékhely belvárosának két automatája előtt. Ha csak álldogálunk pénzecskénk felvételét remélve, talán nem is bánnánk, de hogy szinte már ismerős arcokkal együtt bosz- szankodunk, az morcosságra adhat okot. Az idő pénz, mondták előttem már sokan, de hogy a kiérdemelt pénzünkhöz jutni is egyre többe kerül? Zarándoklunk egyik automatától a másikig, ami önmagában nem lenne gond, mivel pár száz méter a távolság, de hogy mindkettőn azonos angol felirat fogad, és mivel „se kép, se hang", rájöhetünk, ez minden bizonynyal azt jelenti, hogy a gép nem működik. Merre tovább? Sietnénk, de szükséges a pénz. Itt vagyunk a központtól néhány lépésre, villan fel a mentő ötlet. Ha szerencsénk van, és nyitva találjuk még utolsó mentsvárunk, sorszámkérést és nyomtatványkitöltés követően—legutóbb félórás várakozás után mondtam le a „gyors ügyintézés” eredményéről — talán megkaphatjuk forintjainkat. Üzemzavar mindenütt van, de hogy két gépen egyszerre, és a hónap elején, amikor a legtöbben alig várjuk már az apanázst?! Mi szaladunk, rohanunk, sietünk. De jó lenne, ha a gépek és irányítóik ezt tennék... Nyírbátori ünnepek Kilépni a világ elé Petróczki Ferenc DojcsákTibor (Új Kelet) Lélekszámával is az élvonalban helyezkedik el megyénk városai között Nyírbátor, és mindenképpen az elsők között van kulturális rendezvényeinek mennyiségét és minőségét tekintve. A város vezetői nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a művelődési lehetőségek a hely történelmi múltjához méltók legyenek. Petróczki Ferenc polgármester ezzel kapcsolatban foglalta össze a következőket. — Feltétlenül szükséges, hogy tudjanak az emberek ünnepelni, a szürkeségben, a kemény hétköznapok között meg tudjunk állni, és olyan alkalmak teremtődjenek, amikor ünneplőbe öltözhetünk. A városnak és a szervezőknek az a dolguk, hogy mindenki megtalálja azt a programot, amelyen valóban jól érzi magát, kikapcsolódhat. Idén már harmincadik alkalommal találkozhattak itt a komolyzene kedvelői, a zenei napok koncertjein a közönség világszínvonalú művészekkel ismerkedhet meg. Szűkebb kört érint a tűzzománctábor, de van ettől még speciálisabb is, mint az idén megrendezett polgármesterek világtalálkozója. Ezek a programok mind alkalmasak arra, hogy a Nyírbátorban élő embereknek kellemes élményeket szerezzenek, ugyanakkor alkalmasak arra is, hogy a város bemutatkozzon nagyobb nyilvánosság előtt. A Szárnyas Sárkány Utcaszínházi Fesztiválunk több ezer embert mozgatott meg. A záróünnepségen a rendőrség becslései szerint több mint hétezren voltunk, ami nagyon nagy szó egy ekkora városnál! Ez mutatja, hogy az itt élők magukénak érzik a rendezvényt, elfogadták, és jól érzik magukat az előadásokon. Nagyon fontosnak tartom, hogy olyan programokat kínáljunk, amelyekkel a város bemutatkozhat tágabb környezetében, a megyehatáron belül és túl is terjesztve jó hírét. A falusi turizmus nem a isii Nemrég az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumba olvasztották az idegenforgalom szakterületét. Székely Gábor, a szakma első számú vezetője nemrég megyénkben járt. A vendéglátás aktuális problémáiról kérdeztük. Fekete Tibor (Új Kelet) —A szatmár-beregi tájegység idegenforgalmi lehetőségei egyike a legjobbaknak az országban. Mekkora beruházást igényelne ennek a tájegységnek a turizmus fejlesztése? — Először azt kellene eldöntenünk, hol, hány helyen és mit akarunk elérni. A falusi turizmusnál nem lehet úgy számszerűen megmondani a fejlesztés összegét, mint például egy nagy szállodánál. Az üdülővendég-fogadásnak ez a fajtája családonként és portánként működik. Igazából csak azt lehet kiszámolni, hogy egy vendéglátóhelynek a fejlesztésére mennyit kell fordítani. Ahány ház, annyi az összeg nagysága. Ettől sokkal lényegesebbnek tartom, hogy az egész faluközösség akarja a vendégfogadást. Abból nem lesz falusi turizmus, ha egy néhány száz házból álló településen csak ketten akarják. Az ideális helyzet az, amikor valakinek van egy szép parasztháza és azt alakítja át vendégfogadóvá. Most nem a hatvanas években épült, utcára kétablakos, sátortetős típusházra, hanem egy igazi tisztaszobás — ha lehet, még nádfedeles —, a tájegységre jellemző kialakítású paraszt- házra gondolok. Ha a tulajdonos is bent lakik, akkor lehetőleg úgy alakítsa ki a házat, hogy a tiszta szobát és az itteni tájegységre jellemzően a mellette lévő konyhát a vendégek a háziaktól függetlenül is tudják használni. A tulajdonosok jelenléte ne legyen zavaró. Ha a gazda nem lakik abban a házban, akkor akár két külön lakrészt is kiépíthet a tulajdonos, esetleg közös fürdőszoba-használattal. — Ön hogyan képzelné el az igazi falusi turizmus környezetét? — Szerintem ez arról szól, hogy igazi falusi életformát lát a vendég, és nem arról, hogy panzióvá alakítja valaki a házát. Jön a városi ember (lehetőleg a családjával együtt), azt szeretné látni és a gyerekeinek is megmutatni, ahogyan a paraszti gazdaságban élnek. A hagyományos mező- gazdaságra kíváncsiak, hogyan tartják az állatokat. Ne csak ház, hanem igazi porta legyen. Ha a vendég úgy akarja, akkor leszedhesse magának a kertben a barackot vagy a szilvát. Ugyanígy, ha kíváncsi a vendeg a tehenfejesre, a birkalegeltetésre vagy a lóitatásra, akkor azt is mutassák meg neki. Ha a vendégek között kisgyerekek is vannak, akkor legyenek a portán egy elkerített karámban kisállatok, baromfi., nyúl, kismalac vagy csikó. Nyugaton nagyon népszerű a póniló. Amikor lovag- lási lehetőséget nyújtanak a családos vendégeknek, akkor gondoljanak a gyerekekre is. Magyarországon még nem olyan elterjedt. Ausztriában sem tartottak soha pónit, mégis most minden ötödik portán ott van a gyerekek szórakoztatására. A ráfordítás összege igényességtől függően néhány százezer forinttól egy—két millióg terjedhet. —Amikor ilyen jelentős beruházást igényel a vendéglátás megfelelő színvonalának létrehozása, milyen kedvezményeket kaphatnak az erre vállalkozók ? — A falusi turizmussal foglalkozó vállalkozóknak évente bruttó háromszázezer forintig terjedő bevételük adómentes. A falusi turizmusban nem úgy kell bízni, mint a megváltóban, hogy minden helyett ezt csinálja valaki. Ezt a tevékenységet valami mellett kell végezni, hisz ebből nem lehet megélni. Ausztriában, Bajorországban, Svájcban, ahhol már komoly szintet értek el, a mezőgazdaság mellett csinálják. A kettő együtt hozhat csak annyi jövedelmet, ami nyugodt megélhetést ad. Nyugat-Európá- ban már sem a mezőgazdaság, sem a turizmus önállóan nem tud eltartani egy családot, de együtt egy biztos polgári létet adhat. — Megyénk élő, szabad vizekben talán a leggazdagabb területe az országnak. — Ezen a szakaszon a Tiszának és mellékfolyóinak a vízminősége egészen jó. Jobb, mint a Duna legtöbb részén. Ráadásul a természeti környezet is sokkal érintetlenebb. Ha még ehhez hozzáveszem, hogy legnagyobb tavunkon, a Balatonon tilos a motorcsónakázás, akkor nagyon jő esélyei vannak ennek a vidéknek a vízi turizmusra. A motorcsónakon kívül a vadevezősök (túrakajak, kenu) is helyet találhatnának maguknak. Talán furcsának hangzik, de a kishajók is közlekedhetnének a Tisza felső szakaszán. Ezekkel többnapos kirándulásokat is lehetne tenni, akár le a déli folyáson, egészen az országhatárig. —- Ehhez milyen feltételek kellenének? — A vízi turizmust kiszolgáló infrastrukturális feltételeket kellene megteremteni. Kisebb-na- gyobb csónakkikötők, üzem- anyagtöltő-állomások, vendéglátóhelyek és kempingek. Nem feltétlenül kell, legalábbis az első időszakban luxus- beruházásokra gondolni. Egy csónakkikötővel és egy mellé épített szolid kempinggel elég elkezdeni. Amikor már a nyári egy—két hónapra stabil vendégköre lesz, csak utána gondolkodjon a bővítésen. Amikor már tudja, hogy minden nyáron megérkezik az a két—háromszáz vendég, csak akkor kezdjen panzió létesítésébe, vagy más szolgáltatás meghonosításába. Először csak sátorhely, kulturált füves területen és a hozzá tartozó vizesblokk. Egy kétgeneráci- ós család ennyi tennivalót bőven el tud látni. — A víz jó minősége miatt jelentős az igény a horgász- turizmusra is. — Ez megint az a kategória, ahhol esetleg a korábbi vállalati üdülőket át lehetne alakítani horgásztanyákká. Ezt is a klasszikus kisvál- lakozási formában kell üzemeltetni.Egy horgásztanyát, egy-két stéggel, esetleg egy kis kiszolgálóegységgel megépíteni nem egy nagy beruházást igénylő feladat. Egy házaspár is el tudja látni, nem kell hozzá személyzet. — Lassan vége a csúcsszezonnak. Előzetes becslések vannak-c már arra, milyen Székely Gábor Fotó: Csonka Róbert bevételeket ért el az idei, eléggé hűvös időjárásban a turizmus? — Érdekes módon, azt tapasztaltuk, hogy a kedvezőtlen időjárás nem volt rossz hatással a forgalomra. A Balatonnál és a Tisza-tónál növekvő vendégforgalmat számláltak, jobbat, mint a tavalyi évben. Legnagyobb tavunknál külön meg kell említenem, hogy több éves visz- szaesést és stagnálást követően végre ismét emelkedik a vendégek száma. Az összesített adatoknál három csúcs- időszakkal számolunk, az április—május, a július—augusztus és a szeptember—október. Az üzleti, a konferenciaturizmusnak és a gyógyüdülő-vendéglátásnak nem a nyári hónapok jelentik a csúcsot. Bizakodásra adhat okot, hogy az őszi szobafoglalások is nagyon szépen alakulnak. Nem kell hozzá nagy bátorság már most megjósolni, 2,1 milliárd dollár körüli lesz az idegenforgalom éves bevétele. A tavalyi 1,7 milliárddal szemben ez jelentős növekedés. — Az idegenforgalom nagy tortájából mekkora szelet a falusi turizmusé? — Ma még nagyon kicsi. A következő évtizedekben azonban várhatóan a fizetővendéglátásnak ezen ága fog a legdinamikusabban fejlődni. Egy ig^T tisztaszoba
