Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-07 / 184. szám
UJ KELET Olimpia 1996. augusztus 7., szerda 13 Magyar pontszerzők A 26. nyári ötkarikás játékokon, Atlantában a magyar sportolók közül a következők végeztek olimpiai pontszerzőként, az 1—6. helyen, és szerezték az összesen 152 pontot: MTI ___ _______ At létika (8 olimpiai pont): Kiss Balázs — kalapácsvetés, 1. hely (7 pont); Ináncsi Rita — hétpróba, 6. hely (1); Birkózás (1): Berzicza Tamás — kötöttfogás 74 kg 6. hely (1); Cselgáncs (4): Csák József — 65 kg, 5. hely (2); Kovács Antal — 95 kg, 5. hely (2); Kajak-kenu (35): Kőbán Rita — kajak egyes, 500 m, l. hely (7); Horváth Csaba, Kolonics György — kenu kettes, 500 m, 1. hely (7); Horváth Csaba—Kolonics György —- kenu kettes, 1000 m, 3. hely (4); férfi kajak négyes (Csípés Ferenc, Rajna András, Adrovicz Attila, Horváth Gábor), 1000 m, 2. hely (5); Pulai Imre—kenu egyes, 500 m, 3. hely (4); Zala György — kenu egyes, 1000 m, 3. hely (4); Mednyánszky Szilvia—Kőbán Rita — kajak kettes, 500 m, 4. hely (3); Gyulay Zsolt—Bártfay Krisztián — kajak kettes, 500 m, 6. hely (1); Kézilabda (4): női válogatott — 3. hely (4) (Erdős Éva, Farkas Andrea, Hoffmann Beáta, Kántor Anikó, Kocsis Erzsébet, Kökény Beatrix, Mátéfi Eszter, Mátyás Auguszta, Meksz Anikó, Nagy Anikó, Németh Helga, Pádár Ildikó, Siti Beáta, Szántó Anna, Szilágyi Katalin, Tóth Beatrix) Ökölvívás (9): Kovács István — 54 kg, 1. hely (7); Nagy János — 57 kg, 5. hely (2); Öttusa (5): Martinék János -— 3. hely (4); Hanzély Ákos — 6. hely (1); Sportlövészet (3): Sike József — futócél, 4. hely (3); Súlyemelés (6): Feri Attila — 70 kg, 3. hely (4); Popa Adrián — 64 kg, 5. hely (2); Torna (5): Csollány Szilveszter — gyűrű, 2. hely (5); Úszás (38): Egerszegi Krisztina — 200 m hát, 1. hely (7); Egerszegi Krisztina — 400 m vegyes, 3. hely (4); Czene Attila — 200 m vegyes, 1. hely (7); Rózsa Norbert — 200 m mell, 1. hely (7); Güttler Károly — 200 m mell, 2. hely (5); Güttler Károly — 100 m mell, 4. hely (3); Kovács Ágnes — 200 m mell, 3. hely (4); férfi 4x100 m vegyesváltó (Deutsch Tamás, Güttler Károly, Horváth Péter, Czene Attila) 6. hely (i); Vívás (31): kardcsapat (Köves Csaba, Navarrete József, Szabó Bence) 2. hely (5); Imre Géza — párbajtőr, 3. hely (4); Szalay Gyöngyi — párbajtőr, 3. hely (4); Kovács Iván—párbajtőr, 4. hely (3); Navarrete József — kard, 4. hely (3); női párbajtőrcsapat (Szalay Gyöngyi, Hormay Adrien, Nagy Tímea) 4. hely (3); női tőrcsapat (Jánosi Zsuzsa, Mohamed Aida, Lantos Gabriella) 4. hely (3); Nagy Tímea — párbajtőr, 5. hely (2); férfi tőrcsapat (Érsek Zsolt, Kiss Róbert, Marsi Márk) 5. hely (2); Hormay Adrien — párbajtőr 6. hely (1) férfi párbajtőrcsapat (Fekete Attila, Imre Géza, Kovács Iván, Kulcsár Krisztián) 6. hely (1); Vízilabda (3): válogatott — 4. hely (3) (Benedek Tibor, Dala Tamás, Fodor Rajmund, Gyöngyösi András, Kásás Tamás, Kosz Zoltán, Kuna Péter, Monostori Attila, Németh Zsolt, Tóth Frank, Tóth László, Varga Zsolt, Vincze Balázs) így értékelt az El País MTI __ A spanyol sportolók eredményeiről, a sportvilághatal- mak alakulásáról és az olimpiai játékok szervezési hibáiról közölt elemzést a legolvasottabb napilap, az El País. A spanyol sportolók, akik 5 arany-, 6 ezüst- és 6 bronzérmet szereztek, a cikk szerint bebizonyították, hogy tényleg érett, kitűnő csapatot alkotnak, és a barcelonai 22 érem (a szöuli 4 után) nem volt véletlen. „Spanyolország középszintű sporthatalomnak számít, és ez megfelel a világban elfoglalt rangjának. A sportnak adott állami- és magántámogatás nem volt hiábavaló” — írta az El País. Az eredmény nem improvizáció, vagy csoda gyümölcse: a spanyol sportolók közt nagy tehetségek vannak. Az olimpián voltak azonban szervezési, kommunikációs, információs és közlekedési gondok, nyilvánvalóan azért, mert az ötkarikás játékokat szinte teljesen magánszponzorálással rendezték. Juan Antonio Samaranch, a NOB spanyol elnöke már bejelentette, hogy ezt többé nem engedik meg. Barcelona, ahol a finanszírozás „vegyes” volt, ilyen szempontból sikeresebbnek mondható —fejezi be fejtegetéseit az El País. Franciaország sportnagyhatalom lett Reuter Az atlantai olimpián elért eredményei alapján Francia- ország a sportnagyhatalmak közé lépett. A gallok képviselői a napokban befejeződött eseményen harminchét medált — köztük tizenöt aranyat — szereztek, ezzel az éremtáblázat ötödik helyén végeztek, ami az 1924-es párizsi ötkarikás játékok óta a legnagyobb siker számukra. — Szöulban tizenhat érmünkkel némi csalódást okoztunk. Négy évvel később, Barcelonában viszont már huszonkilenc medálig jutottunk, tehát biztosítottuk helyünket a világ élvonalában. Ehhez képest nem túlságosan meglepőek az atlantai sikerek — mondta a francia sportvezetés részéről Bemard Bourandy. hí \ \tla ul,'ÁS3 XXV 1. Ni jár 1 AI* * i Olimpia ÍJ látéko ki Itl 3I ita )J 1996. július 19—-augusztus 4 Amit vállaltunk, teljesítettük A centenáriumi atlantai olimpián szerepelt magyar sportolók utolsó csoportját szállító „aranygép” helyi idő szerint hétfő délután szállt fel Georgia állam fővárosából. Az MTI munkatársa kérte rövid értékelésre Schmitt Pált, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökét, a NOB egyik alelnökét. MTI ___ — M ilyennek ítéli a magyar sportolók összteljesítményét? — Nagyon boldog vagyok, mert amit vállaltunk, azt teljesítettük. Tiszta eszközökkel szerepeltünk, jó hírét keltettük az országnak, s ami nem utolsó szempont: eredményességben is méltóak voltunk a hagyományokhoz. Úgy érzem, a megszerzett 21 érem, közte a hét arany a nemzetek rangsorában elfoglalt előkelő helyezés okot ad arra, hogy emelt fővel térhessünk haza. — Úgy látszik, Ön nemcsak kiváló sportdiplomata, hanem nagyszerű jós is, hiszen hónapokkal ezelőtt megmondta, 21 érmünk lesz... — Örülük, hogy eltaláltam az érmek számát, igaz, én más megoszlásra tippeltem, hiszen mindegyik medálból hetet vártam, ezzel szemben ezüstből hárommal kevesebb, bronzból viszont hárommal több lett. Mindez, mármint az óvatosságom, arra vezethető vissza, Dr. Kopátsy Sándor (MTI-Press) _____________ A sport olyan nagyhatalom lett, amivel számolniuk kell a politikusoknak, sőt a társadalomtudósoknak is. A sportvezetők hamar felismerték, hogy a politikával össze kell fogniuk. Ezt szomorúan tapasztaltam a fasizálódás évtizedeiben, amikor a jobboldali diktatúrák a demokrácia hiányát sportsikerekkel pótolták. Kiszámoltam, hogy a fasiszta és félfasiszta országok tíz millió lakosára 1936-ban hatszor annyi olimpiai érem jutott, mint az igazi demokráciákéra. Ekkor még az vigasztalt, hogy a kommunisták nem léptek erre a sportot is deformáló álamatőr, nacionalista útra. Hamarosan kiderült azonban, hogy a fasizmusok megszűnése után a stafétabotot a kommunisták vették át. Ezek is messze megelőzték a demokráciákat az éremgyűjtésben. Ez a folyamat a helsinki olimpián bontakozott ki. Nem véletlen, hogy a magyar sport is ekkor érte el a legjobb nemzetközi eredményt. Később ez az álamatőrizmus egyre jobban elfajult. Elég, ha arra gondolunk, hogyan alakult a két Németország teljesítménye a politikában, a gazdaságban és a sportban. A lélekszám- ára harmadnyi kelet-németek lényegében politikai lágerban éltek, az életszínvonaluk is csak harmadnyi volt, viszont két- szer-háromszor annyi érmet mondhattak magukénak. hogy az évek során sportvezetőként rájöttem: a kalkulációnál nagyon szerénynek kell lenni, mert az olimpián, a négy- évenkénti legfontosabb világ- versenyen, a biztos aranyesélyek, amelyekért szinte a kezét tűzbe tenné az ember, egyhar- mada nem jön be. Én sok vezetőtársammal, kollégámmal ellentétben betartottam ezt az aranyszabályt, ezért nem ért váratlanul az eredmények ilyetén alakulása. —Mi a véleménye az atlantai házigazdák munkájáról? — Abból kell kiindulni: ez volt minden idők legnagyobb olimpiája, ezen vett részt a legtöbb ország, a legtöbb sportoló, sportvezető, itt osztották ki a legtöbb érmet,- ezt kísérte a legnagyobb érdeklődés, úgy a helyszínen, mint a világ különböző tájain. Szóval minden tekintetben ez volt a „legek” olimpiája, de látni kell, hogy ez a hatalmas rendezvény az eddiginél jóval nagyobb erőfeszítést, odafigyelést igényelt a szervezőktől, s az atlantaiak Aranyérmek— tervezve? Nekünk magyaroknak sem csak dicsőség, hogy a sportban nagyhatalom voltunk. Már az 1932-es Los Angeles-i olimpiára úgy vittük ki a sportolókat, hogy a nem magyar nevüket nem használhatták. Volt olyan, akinek a névváltoztatását még el sem intézték, de már a neki adott új néven kellett szerepelnie. Először mégis a nácik olimpiáján, Berlinben szerepeltünk kiemelkedően. Szocialistákként erre is előbb ébredtünk, folytattuk a náciktól tanult sportpolitikát, és ennek megfelelően arattunk. A szovjetek és még inkább a kelet-németek azonban hamarosan túltettek rajtunk. A mi sportvezetőink az alkalmazott módszereket illetően kevésbé voltak gátlástalanok, mint azok, és pár évvel később már a nálunk is szegényebb elvtársaink. A sportban is a tervgazdasági módszereket alkalmaztuk. Nem a piaci értékükön mértük a sporteredményeket, hanem az érmek száma alapján. A sport finanszírozásában nem szerepelhetett a piac. Ebből fakadt aztán az, hogy egyre jobban lemaradtunk a tömegsportokban, viszont élén jártunk azokban, amelyekben a demokráciák piacgazdaságai nem mutattak kellő érdeklődést. Ideje volna a rendszerváltással párhuzamosan a sportban is felszámolni azt a korábbi gyanem minden tekintetben tudtak megfelelni az elvárásoknak. A szállításnak sokkal fegyelmezettebbnek kellett volna lennie, miként jobban meg kellett volna oldani az akkreditálási, a tájékoztatási rendszert, valamint a biztonsági kérdéseket. Ezek mind azt mutatják, van még miben fejlődni az előkészítés során, ezért is lesznek a részletes, minden területre kiterjedő elemzések, hogy a tapasztalatokat már a következő rendezők, az ausztrálok hasznosíthassák. — Nem lehet, hogy a NOB túlságosan kiengedi a kezéből a szervezést, s ezért kénytelen ilyen kellemetlenségekkel szembesülni? — Nem, mindenkinek megvan a maga feladata. A házigazda város a szervezésért felelős, a versenyek lebonyolítása a nemzetközi szövetségek hatáskörébe tartozik, a versenyzőket, az őket kísérő vezetőket a nemzeti olimpiai bizottságok küldik, a NOB csak egyfajta eser- nyőszerepet tölt be. Azonban ennél nagyobb beleszólási jogot a jövőben sem óhajt magának fenntartani — fejezte be nyilatkozatát Schmitt Pál, aki a párbajtőrözők között maga is két olimpiai aranyérmet szerzett. korlatot, amelyik az ország sportteljesítményét az olimpiai és világbajnoki érmek számával méri. Ennél a mérési módnál sokkal jobb a piac értékítélete. A piac ugyanis a különböző bajnokságok értékét alapvetően a nézők számának és ajegyek árának a szorzatával méri. Minél nagyobb egy sport nézőinek a vásárlóereje, annál értékesebb a piac számára az a sport. Reklámból is megárt a sok A piac nem értékeli azokat a sportokat, amelyek nem vonzzák a nézőket. Mi magyarok, pedig többnyire éppen a piac által értékesnek tartott sportokban nem számíthatunk érmekre, tehát sportbéli eredményeinket még friss olimpiai sikereinket is eszerint értékeljük. A demokráciák, élükön az Egyesült Államokkal a sportban is élen jártak a piacosítással. Ott ennek történelmi hagyományai vannak. Az olimpiákra a piac betörését a Los Án- geles-i jelentette és a jelenlegi atlantai koronázta meg. Ez utóbbiból már a jóból is sok volt. Örömmel hallottam az atlantai záróünnepségről adott közvetítésben, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is megsokallta az üzleti fogásokat, amelyek a reklámmal együtt már elidegenít- hetik a sporttól a nézőket. A sportolókról nem is szólva. Remélem, hogy a soronkövetkező olimpiát Sidneyben már e fölismerés jegyében rendezik, 2000-ben. Lecke Sydneynek MTI Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke az Atlantában felmerült súlyos problémák okát a felületességben látta, és erre felhívta a 2000-es sydneyi olimpiai játékok szervezőinek figyelmét is — közölte Ausztrália sportminisztere, Warwick Smith. Elmondása szerint még augusztus vége előtt jelentést tesz John Howard ausztrál miniszterelnöknek, amelyben fokozott figyelmet fordít majd például a biztonsági intézkedésekre, a vámkezelés szigorítására. Ausztrál tisztviselők új biztonsági törvények beiktatását tervezik, hogy ezzel kiterjesszék a rendőrség, valamint a 2000-es olimpiai játékok biztonsági testületének hatáskörét. A már meglévő tervek közt szerepel az olimpiai központot körülvevő kettős elektromos kerítés, továbbá valamennyi olimpiai helyszín infravörös kamerákkal, fémérzékelőkkel és mozgást jelző beépített riasztó- berendezéssel való felszerelése. A szinte mindennapos közlekedési fennakadásokból, amelyek Atlantában megnehezítették mind a sportolók, mind a látogatók és újságírók életét, a sydneyi szervezőbizottság levonta a szükséges konzekvenciákat. Az 1999-es év végén, vagy 2000 elején alapos és szigorú vizsgálatnak vetik alá Sydney infrastruktúráját. — Azt hiszem, ahhoz, hogy kifogástalan munkát végezhessünk, sok időre lesz szükségünk — nyilatkozta Új-Dél-Wales állam kormányzója, Bob Carr. Míg Atlantában a játékok szervezése magánkézbe került, a sydneyi olimpia költségeit Új-Dél-Wales állam kincstára fogja finanszírozni. A költségvetésben szerepel egy, az olimpiai központot a városközponttal összekötő új vasútvonal építése. Az olimpiai uszoda, az atlétikai edzőpálya, illetve az evezős versenyek helyszínei már elkészültek. Az olimpiai stadion és az olimpiai falu felépítésére a közeljövőben kerül sor. Az ausztrál sajtó egybehangzó véleménye szerint a sydneyi szervezőknek okulniuk kell Atlanta példájából. „A legfontosabb tanulság Atlantával kapcsolatban az, hogy köny- nyebb megszerezni az olimpia rendezési jogát, mint színvonalas játékokat lebonyolítani” — írta a Sydney Morning című lap. Az újságcikk arra is rámutatott, Atlanta ott követte el a legnagyobb hibát, hogy nem kezdte meg idejében a helyszínek felépítését, és nem készítette fel kellőképpen az önkéntesekből toborzott személyzetet. Nemzeti sportdicsőség — piaci siker
