Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-06 / 183. szám

UJ KELET Olimpia 1996. augusztus 6., kedd 13 Gallov Rezső nyilatkozata Tiszta eszközökkel, tisztességes helytállás MTI ______________ —Á llamtitkár úr, Ón hogyan minősíti a magyar versenyzők teljesítményét? — Nagyon rövidre fogva a választ, azt kell mondanom, hogy tiszta eszközökkel verse­nyezve tisztességgel, becsület­tel helytálltunk, de egy kicsit a várakozás alatt maradtunk, mert volt néhány sportág, amely nem tudta teljesíteni a vele szemben megfogalmazott elvárásokat. Elsősorban a bir­kózás, a cselgáncs és a sportlö­vészet tartozik ebbe az utóbbi körbe, amely adós maradt a re­mélt jó eredményekkel. Azon­ban a végén a kajak-kenusok, a kézilabdázónők és az ökölví­vó Kovács István révén sikerült huszáros, magyaros hajrát ki­vágni, s elfogadhatóvá tenni szereplésünket. Végül is a hét aranyérem önmagáért beszél, de mindenképpen le kell von­nunk a tanulságokat sok terü­leten, így például a közvéle­mény szemléletét, a sport támo­gatását illetően, valamint szak­mai szempontok alapján is, ám ezekre a részletes értékelések­re majd csak otthon kerül sor. — Kellemes meglepetések és váratlan kudarcok egyformán jellemezték a magyarok teljesít­ményét. Mondana példát ezekre? — A kellemes meglepetések közé sorolom az úszó Czene Attila szereplését, hiszen a finn Sievinennel szemben nem iga­zán várhattunk tőle aranyérmet. Ugyancsak kellemes meglepe­tést okozott sportágbeli társa, Rózsa Norbert, aki egy nagyon rosszul sikerült 100 méteres * szám után a 200-on nyerni tu­dott. A már említett Kovács Ist­ván magabiztos öklözése, to­vábbá a kalapácsvető Kiss Ba­lázs hallatlanul biztonságos versenyzése szintén örömteli szenzációt jelentett. A győz­teseken túllépve, nem szabad kihagyni a felsorolásból a mindössze 15 esztendős úszót, Kovács Ágnest sem, aki már most érmet szerzett, hiszen egyértelműen ő a jövő egyik nagy reménysége. Ami az el­lenpólust illeti: a birkózók na­gyon elmaradtak a várakozás­tól, csak egyetlen pontot sze­reztek, pedig ott volt csapa­tunkban a két címvédő, Repka Attila és Farkas Péter is. — Összességében mi a véle­ménye a centenáriumi olimpi­áról? — Úgy vélem, hogy az atlan­taiak, bármennyire is jószán- dékúak voltak, nagyon gyenge olimpiát rendeztek, ezt több év­tizedes tapasztalatom alapján mondhatom. Az az érzésem, hogy az atlantaiak egyszerűen nem mérték fel kellően, hogy milyen hatalmas esemény meg­rendezésére vállalkoznak. Az amerikai önhittség elhitette ve­lük, hogy ők mindent megol­danak, akármilyen problémá­val is kerülnek szembe. Ezzel szemben jóformán semmit sem tudtak rendesen megcsinálni. Az információs rendszer végig akadozott, de hasonló problé­mák mutatkoztak a szállítás, a biztonság területén is. Ehhez hasonló bonyodalmakat, zűrza­varokat az utóbbi három évti­zed olimpiáin nem lehetett fel­fedezni. Eremtáblázat Az atlantai olimpián 271 versenyszámban osztottak aranyér­met. A résztvevő 197 ország közül Magyarország (7 arany-, 4 ezüst-, 10 bronzérem) a tizenkettedik helyen végzett az éremtáb­lázaton. Az Aranyolimpián 53 nemzetnek sikerült első helyet szereznie, az érmeken pedig 79 ország osztozott. A legtöbb me­dált, szám szerint 101-et a házigazda amerikaiak szerezték. Az atlantai olimpia éremtáblázata: arany ezüst bronz Egyesült Államok 44 32 25 Oroszország 26 21 16 Németország 20 18 27 Kína 16 22 12 Franciaország 15 7 15 Olaszország 13 10 12 Ausztrália 9 9 23 Kuba 9 8 8 Ukrajna 9 2 12 Koreai Köztársaság 7 15 5 Lengyelország 7 5 5 Magyarország 7 4 10 Spanyolország 5 6 6 Románia 4 7 9 Hollandia 4 5 10 Görögország 4 4 — Csehország 4 3 4 Svájc 4 3 — Dánia 4 1 1 Törökország 4 1 1 Kanada 3 11 8 Bulgária 3 7 5 Japán 3 6 5 Kazahsztán 3 4 4 Brazília 3 3 9 Új-Zéland 3 2 1 Dél-afrikai Közt. 3 1 1 Írország 3 — 1 Svédország 2 4 2 Norvégia 2 2 3 Belgium 2 2 2 Nigéria 2 1 3 Koreai NDK 2 1 2 Algéria 2 — 1 Etiópia 2 — 1 Nagy-Britannia 1 8 6 Fehéroroszország 1 6 8 Kenya 1 4 3 Jamaica 1 3 2 arany ezüst bronz Finnország 1 2 1 Indonézia 1 1 2 Jugoszlávia 1 1 2 Irán 1 1 1 Szlovákia 1 1 1 Horvátország 1 1 — Örményország 1 1 — Portugália 1 — 1 Thaiföld 1 — 1 Burundi 1 — — Costa Rica 1 — — Ecuador 1 — — Hongkong 1 — — Szíria 1 — — Argentína — 2 1 Namíbia — 2 — Szlovénia — 2 — Ausztria — 1 2 Malajzia — 1 1 Moldova — 1 1 Üzbegisztán — 1 1 Azerbajdzsán — 1 — Bahama — 1 — Fülöp-szigetek — 1 — Lettország — 1 — Tajvan — 1 — Tonga * — 1 — Zambia — 1 — Grúzia — — 2 Marokkó — — 2 Trinidad és Tobago — — 2 India — — 1 Izrael — 1 Litvánia — — 1 Mexikó — — 1 Mongólia — — 1 Mozambik < — — 1 Puerto Ricp — — 1 Tunézia — — 1 Uganda — — 1 ^ XXVI. Nyári Olimpiai Játékok Atlanta ^ 1996. július 19—augusztus 4. _| MÍantaj^J____________________________________________________________________ Bú csú az atlantai játékoktól MTI____________________ At lantában helyi idő szerint vasárnap késő este a felejthe­tetlen záróünnepséggel befeje­ződött a XXVI. Nyári Ötkari­kás Játékok 17 napos esemény- sorozata. Elsőként az Egyesült Álla­mok Himnusza hangzott el, majd felvonták a vendéglátó ország nemzeti lobogóját. Utá­na pazar tűzijáték hozta lázba az Olimpiai-stadion 80 ezres közönségét, amelynek soraiban ezúttal maguk a sportolók, a vezetők is helyet foglaltak. Ezt követően az utolsó atlé­tikai szám, a vasárnap délelőtti férfi maratonfutás dobogós he­lyezettjeit, a dél-afrikai Josia Thugwanét, a dél-koreai Lee Bong Jut és a kenyai Eric Wammnárköszöntötték, ők ez­úttal vehették át megérdemelt érmeiket. Később zenészek, táncosok, majd kerékpárosok, görkorcso­lyázók és trambulinugrók vették birtokukba a játékteret, amelyet egyetlen hatalmas színpaddá alakítottak át. Az érdeklődők nem győzték kapkodni a fejü­ket, mert minden mozgásban volt, mindenütt történt valami, s közben nem egyszer újabb és újabb tűzijáték színesítette az élvezetes előadást. Az újabb rész a görög és az ausztrál lobogó felvonásával, a résztvevő nemzetek zászlóinak bevonulásával kezdődött. Az ötkarikás fehér olimpiai lobo­gót az amerikaiak kétszeres atlantai aranyérmes atlétája, Michael Johnson vitte, majd sorban következett a 197 részt­vevő nemzeté, Görögországtól az Egyesült Államokig. A pódiumra Billy Payne, az atlantai olimpia szervezőbizott­ságának elnöke, és Juan Anto­nio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke lé­pett, s mindketten rövid beszé­det mondtak. Billy Payne szólt az olimpiai eszme fontosságá­ról, majd ismételten köszöne­tét mondott azért, hogy Atlanta rendezhette meg a centenáriu­mi ötkarikás játékokat. Juan Antonio Samaranch új­ból kiemelte, hogy soha ennyi ország, soha ennyi sportoló nem vett részt olimpián, s a cso­dálatos versenyeket soha nem látták ennyien a helyszínen, il­letve a világ különböző tájain a tévé képernyői előtt. — Miközben a játékok sike­rét ünnepeljük, nem feledkez­hetünk meg az elmúlt hét tra­gikus robbantásáról, az áldoza­tokról, hozzátartozóikról, roko­naikról —említette a NOB első embere, majd arra kérte az egy­begyűlteket, hogy egyperces néma felállással emlékezzenek a mostani, valamint a tizenegy izraeli sportoló életét követelő 1972-es, müncheni merénylet áldozataira. Szakítva a hagyományokkal Juan Antonio Samaranch nem a legjobbnak, hanem a legkivé- telesebbnek nevezte az atlantai olimpiát, amely az univerzia- litás és az egység ötkarikás se­regszemléjeként vonul be az évkönyvekbe. Befejezésül a NOB elnöke kö­szönetét mondott mindazoknak, akik a játékok sikeres lebonyo­lításáért fáradoztak, Billy Payne tevékenységét pedig Olimpiai Érdeméremmel ismerte el. — A XXVI. olimpiai játéko­kat, a centenáriumi játékokat ezennel befejezettnek nyilvání­tom, s a hagyományoknak megfelelően arra kérem a világ ifjúságát, hogy négy év múlva találkozzon Sydneyben, Auszt­ráliában, s ünnepelje velünk együtt a XXVII. olimpiai játé­kokat, az új évezred első olim­piáját. Viszontlátásra Amerika, s még egyszer köszönjük! —- hangzottak Juan Antonio Sa­maranch utolsó szavai. Az olimpiai zászló átadása következett, az atlantai polgár- mester (Bili Campbell) nyújtot­ta át sydneyi kollégájának (Frank Sartor), aztán az auszt­ráliai világváros életéből eleve­nedtek meg pillanatképek. A stadionban is levonták az olimpiai zászlót, majd kialudt a láng, amely több mint két hé­ten át hirdette a játékokat. Az­tán újabb műsorrész keretében világhírű amerikai énekesek, zenészek adtak ízelítőt kivéte­les tudásukból, majd a kellően tűzbe hozott, boldogan össze­fonódó sportolók özönlötték el a játékteret, s felborítva az előzetes forgatókönyvet, a ter­vezettnél előbb ők is aktív ré­szesei lettek a késő éjszakába nyúló nagy népünnepélynek. A legkivé- telesebb Révay Zoltán jegyzete A NOB elnökeJuan Antonio Samaranch a legkivételesebb- nek minősítette a XXVI. nyári olimpiai játékokat. Az újkori olimpiák történe­tében most szerepelt a legtöbb versenyző, a legtöbb ország képviseletében, a legtöbb sport­ágban. A „legek” összecsapá­sán nagyszerű küzdelmeket lát­hattak a sportkedvelők a hely­színen, és világszerte a televí­ziók képernyői előtt. Mind a kétszázhetvenegy döntőnek megvolt a maga ér­dekessége, mindenki választha-• tott, kit tart a legkedvesebb baj­noknak. Mi magyarok természetesen a mieink közül választunk leg­szívesebben. Szerencsére hét aranyérem — nyolc sportoló jóvoltából — került a magyar dicsőséglistára. Van választék, nehéz dönteni a sorban első Rózsa Norbert, az ötödik ara­nyát nyerő Egerszegi Krisztina, a meglepetésre első Czene At­tila, a mindig mosolygós Kiss Balázs, a végig ellenállhatatlan Kovács István, a trónfoglaló Kőbán Rita, a huszárosán haj­rázó Horváth Csaba—Kolonics György páros között. Nekünk szabolcsiaknak a kedvencünk Feri Attila, ő a má­sodik, Szabó Tünde után, aki megyei sportegyesületet képvi­selve szerzett érmet olimpián. Ő is, mint úszó elődje az NYVSC sikerlistáját gyarapította. Van, aki kevesli, van, aki elé­gedett a magyarok teljesítmé­nyével. Egy biztos, a magyar sport eredményessége ma is felülmúlja a magyar gazdaság teljesítőképességét. Ráadásul az sem mondható, hogy a ma­gyar élsport támogatása és fi­nanszírozása nemzetközi szin­tű lenne. Az olimpián csodákban is volt választék bőven. Csak ket­tőt említenék, a 200 és 400 mé­teren duplázó egyesült álla­mokbeli csodafutó, Michael Johnson 19,32-es világcsúcsa 200-on, vagy a röplabdában a Hollandia—Olaszország álom­döntő, persze ki-ki sorolhatja még kedve szerint a csodákat. Egy kérdés maradt a végére: Miért nem lett a legkivétele- sebb olimpia a legnagyobb olimpia? Sok mindent lehetne érvként sorolni, de az is újra igazoló­dott, a sok pénz önmagában még kevésnek bizonyulhat. Rekordok MTI _____ Az atlantai olimpia szerve­zőbizottságának közlése szerint az ötkarikás játékok versenye­ire 8 610 984 darab jegyet ad­tak el a 11 millióból. Ez új re­kord az olimpiák történetében, az eddigi csúcsot Los Angeles tartotta 5 millió 798 ezer belépő értékesítésével. Az előző olim­pián, Barcelonában 3 021 740 darab tikettet vásároltak a nézők. A robbantásos merénylet ré­vén ismertté vált olimpiai par­kot 5.3 millióan látogatták a já­tékok során. Ez idő alatt 576 koncertet rendeztek 130 zene­kar és ezer művész fellépésé­vel. Az olimpiai parkban felál­lított sörözőben 362 328 korsó Budweiser sört fogyasztottak a látogatók. Magyar éremhalmozók MTI _____ _______ ____ Az Atlantában indult magyar sportolók közül tizenheten vannak olyanok, akiknek egynél több olimpiai érmük van, zömüknek éppen a mostani eredményes ötkarikás szereplés jóvoltából. Csu­pán négyen — a kajakos Dónusz Éva, Mészáros Erika és Gyulay Zsolt, továbbá a tornász Ónodi Henrietta — maradtak adósak a medálszaporí­tással, többen viszont az atlantai dobogós helyük­nek köszönhetően léptek be a legalább két érem­mel büszkélkedők táborába. arany ezüst bronz Egerszegi Krisztina, úszó 5 11 Kőbán Rita, kajakos 2 2 1 arany ezüst bronz Gyulay Zsolt, kajakos 2 2 — Szabó Bence, vívó 2 2 — Martinék János, öttusázó 2 — 1 Csípés Ferenc, kajakos 1 2 1 Rózsa Norbert, úszó 1 2 — Mészáros Erika, kajakos 1 1 — Ónodi Henrietta, tornász 1 1 — Czene Attila, úszó 1 — 1 Dónusz Éva, kajakos 1 — 1 Horváth Csaba, kenus 1 — 1 Kolonics György, kenus 1 — 1 Kovács István, ökölvívó 1 — 1 Güttler Károly, úszó — 2 — Köves Csaba, vívó — 2 — Zala György, kenus — — 2

Next

/
Thumbnails
Contents