Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-06 / 183. szám

UJ KELET

Olimpia

1996. augusztus 6., kedd

13

Gallov Rezső nyilatkozata

Tiszta eszközökkel, tisztességes helytállás

MTI ______________

—Á

llamtitkár úr, Ón hogyan minősíti a magyar versenyzők teljesítményét?

— Nagyon rövidre fogva a választ, azt kell mondanom, hogy tiszta eszközökkel versenyezve tisztességgel, becsülettel helytálltunk, de egy kicsit a várakozás alatt maradtunk, mert volt néhány sportág, amely nem tudta teljesíteni a vele szemben megfogalmazott elvárásokat. Elsősorban a birkózás, a cselgáncs és a sportlövészet tartozik ebbe az utóbbi körbe, amely adós maradt a remélt jó eredményekkel. Azonban a végén a kajak-kenusok, a kézilabdázónők és az ökölvívó Kovács István révén sikerült huszáros, magyaros hajrát kivágni, s elfogadhatóvá tenni szereplésünket. Végül is a hét aranyérem önmagáért beszél, de mindenképpen le kell vonnunk a tanulságokat sok területen, így például a közvélemény szemléletét, a sport támogatását illetően, valamint szakmai szempontok alapján is, ám ezekre a részletes értékelésekre majd csak otthon kerül sor.

— Kellemes meglepetések és váratlan kudarcok egyformán jellemezték a magyarok teljesítményét. Mondana példát ezekre?

— A kellemes meglepetések közé sorolom az úszó Czene Attila szereplését, hiszen a finn Sievinennel szemben nem igazán várhattunk tőle aranyérmet. Ugyancsak kellemes meglepetést okozott sportágbeli társa, Rózsa Norbert, aki egy nagyon

rosszul sikerült 100 méteres *

szám után a 200-on nyerni tudott. A már említett Kovács István magabiztos öklözése, továbbá a kalapácsvető Kiss Balázs hallatlanul biztonságos versenyzése szintén örömteli szenzációt jelentett. A győzteseken túllépve, nem szabad kihagyni a felsorolásból a mindössze 15 esztendős úszót, Kovács Ágnest sem, aki már most érmet szerzett, hiszen egyértelműen ő a jövő egyik nagy reménysége. Ami az ellenpólust illeti: a birkózók nagyon elmaradtak a várakozástól, csak egyetlen pontot szereztek, pedig ott volt csapatunkban a két címvédő, Repka Attila és Farkas Péter is.

— Összességében mi a véleménye a centenáriumi olimpiáról?

— Úgy vélem, hogy az atlantaiak, bármennyire is jószán- dékúak voltak, nagyon gyenge olimpiát rendeztek, ezt több évtizedes tapasztalatom alapján mondhatom. Az az érzésem, hogy az atlantaiak egyszerűen nem mérték fel kellően, hogy milyen hatalmas esemény megrendezésére vállalkoznak. Az amerikai önhittség elhitette velük, hogy ők mindent megoldanak, akármilyen problémával is kerülnek szembe. Ezzel szemben jóformán semmit sem tudtak rendesen megcsinálni. Az információs rendszer végig akadozott, de hasonló problémák mutatkoztak a szállítás, a biztonság területén is. Ehhez hasonló bonyodalmakat, zűrzavarokat az utóbbi három évtized olimpiáin nem lehetett felfedezni.

Eremtáblázat

Az atlantai olimpián 271 versenyszámban osztottak aranyérmet. A résztvevő 197 ország közül Magyarország (7 arany-, 4 ezüst-, 10 bronzérem) a tizenkettedik helyen végzett az éremtáblázaton. Az Aranyolimpián 53 nemzetnek sikerült első helyet szereznie, az érmeken pedig 79 ország osztozott. A legtöbb medált, szám szerint 101-et a házigazda amerikaiak szerezték.

Az atlantai olimpia éremtáblázata:

arany ezüst bronz

Egyesült Államok

44

32

25

Oroszország

26

21

16

Németország

20

18

27

Kína

16

22

12

Franciaország

15

7

15

Olaszország

13

10

12

Ausztrália

9

9

23

Kuba

9

8

8

Ukrajna

9

2

12

Koreai Köztársaság

7

15

5

Lengyelország

7

5

5

Magyarország

7

4

10

Spanyolország

5

6

6

Románia

4

7

9

Hollandia

4

5

10

Görögország

4

4

—

Csehország

4

3

4

Svájc

4

3

—

Dánia

4

1

1

Törökország

4

1

1

Kanada

3

11

8

Bulgária

3

7

5

Japán

3

6

5

Kazahsztán

3

4

4

Brazília

3

3

9

Új-Zéland

3

2

1

Dél-afrikai Közt.

3

1

1

Írország

3

—

1

Svédország

2

4

2

Norvégia

2

2

3

Belgium

2

2

2

Nigéria

2

1

3

Koreai NDK

2

1

2

Algéria

2

—

1

Etiópia

2

—

1

Nagy-Britannia

1

8

6

Fehéroroszország

1

6

8

Kenya

1

4

3

Jamaica

1

3

2

arany ezüst bronz

Finnország

1

2

1

Indonézia

1

1

2

Jugoszlávia

1

1

2

Irán

1

1

1

Szlovákia

1

1

1

Horvátország

1

1

—

Örményország

1

1

—

Portugália

1

—

1

Thaiföld

1

—

1

Burundi

1

—

—

Costa Rica

1

—

—

Ecuador

1

—

—

Hongkong

1

—

—

Szíria

1

—

—

Argentína

—

2

1

Namíbia

—

2

—

Szlovénia

—

2

—

Ausztria

—

1

2

Malajzia

—

1

1

Moldova

—

1

1

Üzbegisztán

—

1

1

Azerbajdzsán

—

1

—

Bahama

—

1

—

Fülöp-szigetek

—

1

—

Lettország

—

1

—

Tajvan

—

1

—

Tonga *

—

1

—

Zambia

—

1

—

Grúzia

—

—

2

Marokkó

—

—

2

Trinidad és Tobago

—

—

2

India

—

—

1

Izrael

—

1

Litvánia

—

—

1

Mexikó

—

—

1

Mongólia

—

—

1

Mozambik <

—

—

1

Puerto Ricp

—

—

1

Tunézia

—

—

1

Uganda

—

—

1

^ XXVI. Nyári Olimpiai Játékok Atlanta

^ 1996. július 19—augusztus 4.

_| MÍantaj^J____________________________________________________________________

Bú

csú az atlantai játékoktól

MTI____________________

At

lantában helyi idő szerint vasárnap késő este a felejthetetlen záróünnepséggel befejeződött a XXVI. Nyári Ötkarikás Játékok 17 napos esemény- sorozata.

Elsőként az Egyesült Államok Himnusza hangzott el, majd felvonták a vendéglátó ország nemzeti lobogóját. Utána pazar tűzijáték hozta lázba az Olimpiai-stadion 80 ezres közönségét, amelynek soraiban ezúttal maguk a sportolók, a vezetők is helyet foglaltak.

Ezt követően az utolsó atlétikai szám, a vasárnap délelőtti férfi maratonfutás dobogós helyezettjeit, a dél-afrikai Josia Thugwanét, a dél-koreai Lee Bong Jut és a kenyai Eric Wammnárköszöntötték, ők ezúttal vehették át megérdemelt érmeiket.

Később zenészek, táncosok, majd kerékpárosok, görkorcsolyázók és trambulinugrók vették birtokukba a játékteret, amelyet egyetlen hatalmas színpaddá alakítottak át. Az érdeklődők nem győzték kapkodni a fejüket, mert minden mozgásban volt, mindenütt történt valami, s közben nem egyszer újabb és újabb tűzijáték színesítette az élvezetes előadást.

Az újabb rész a görög és az ausztrál lobogó felvonásával, a résztvevő nemzetek zászlóinak bevonulásával kezdődött. Az ötkarikás fehér olimpiai lobogót az amerikaiak kétszeres

atlantai aranyérmes atlétája, Michael Johnson vitte, majd sorban következett a 197 résztvevő nemzeté, Görögországtól az Egyesült Államokig.

A pódiumra Billy Payne, az atlantai olimpia szervezőbizottságának elnöke, és Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke lépett, s mindketten rövid beszédet mondtak. Billy Payne szólt az olimpiai eszme fontosságáról, majd ismételten köszönetét mondott azért, hogy Atlanta rendezhette meg a centenáriumi ötkarikás játékokat.

Juan Antonio Samaranch újból kiemelte, hogy soha ennyi ország, soha ennyi sportoló nem vett részt olimpián, s a csodálatos versenyeket soha nem látták ennyien a helyszínen, illetve a világ különböző tájain a tévé képernyői előtt.

— Miközben a játékok sikerét ünnepeljük, nem feledkezhetünk meg az elmúlt hét tragikus robbantásáról, az áldozatokról, hozzátartozóikról, rokonaikról —említette a NOB első embere, majd arra kérte az egybegyűlteket, hogy egyperces néma felállással emlékezzenek a mostani, valamint a tizenegy izraeli sportoló életét követelő 1972-es, müncheni merénylet áldozataira.

Szakítva a hagyományokkal Juan Antonio Samaranch nem a legjobbnak, hanem a legkivé- telesebbnek nevezte az atlantai olimpiát, amely az univerzia- litás és az egység ötkarikás seregszemléjeként vonul be az évkönyvekbe.

Befejezésül a NOB elnöke köszönetét mondott mindazoknak, akik a játékok sikeres lebonyolításáért fáradoztak, Billy Payne tevékenységét pedig Olimpiai Érdeméremmel ismerte el.

— A XXVI. olimpiai játékokat, a centenáriumi játékokat ezennel befejezettnek nyilvánítom, s a hagyományoknak megfelelően arra kérem a világ ifjúságát, hogy négy év múlva találkozzon Sydneyben, Ausztráliában, s ünnepelje velünk együtt a XXVII. olimpiai játékokat, az új évezred első olimpiáját. Viszontlátásra Amerika, s még egyszer köszönjük! —- hangzottak Juan Antonio Samaranch utolsó szavai.

Az olimpiai zászló átadása következett, az atlantai polgár- mester (Bili Campbell) nyújtotta át sydneyi kollégájának (Frank Sartor), aztán az ausztráliai világváros életéből elevenedtek meg pillanatképek.

A stadionban is levonták az olimpiai zászlót, majd kialudt a láng, amely több mint két héten át hirdette a játékokat. Aztán újabb műsorrész keretében világhírű amerikai énekesek, zenészek adtak ízelítőt kivételes tudásukból, majd a kellően tűzbe hozott, boldogan összefonódó sportolók özönlötték el a játékteret, s felborítva az előzetes forgatókönyvet, a tervezettnél előbb ők is aktív részesei lettek a késő éjszakába nyúló nagy népünnepélynek.

A legkivé- telesebb

Révay Zoltán jegyzete

A NOB elnökeJuan Antonio Samaranch a legkivételesebb- nek minősítette a XXVI. nyári olimpiai játékokat.

Az újkori olimpiák történetében most szerepelt a legtöbb versenyző, a legtöbb ország képviseletében, a legtöbb sportágban. A „legek” összecsapásán nagyszerű küzdelmeket láthattak a sportkedvelők a helyszínen, és világszerte a televíziók képernyői előtt.

Mind a kétszázhetvenegy döntőnek megvolt a maga érdekessége, mindenki választha-• tott, kit tart a legkedvesebb bajnoknak.

Mi magyarok természetesen a mieink közül választunk legszívesebben. Szerencsére hét aranyérem — nyolc sportoló jóvoltából — került a magyar dicsőséglistára. Van választék, nehéz dönteni a sorban első Rózsa Norbert, az ötödik aranyát nyerő Egerszegi Krisztina, a meglepetésre első Czene Attila, a mindig mosolygós Kiss Balázs, a végig ellenállhatatlan Kovács István, a trónfoglaló Kőbán Rita, a huszárosán hajrázó Horváth Csaba—Kolonics György páros között.

Nekünk szabolcsiaknak a kedvencünk Feri Attila, ő a második, Szabó Tünde után, aki megyei sportegyesületet képviselve szerzett érmet olimpián. Ő is, mint úszó elődje az NYVSC sikerlistáját gyarapította.

Van, aki kevesli, van, aki elégedett a magyarok teljesítményével. Egy biztos, a magyar sport eredményessége ma is felülmúlja a magyar gazdaság teljesítőképességét. Ráadásul az sem mondható, hogy a magyar élsport támogatása és finanszírozása nemzetközi szintű lenne.

Az olimpián csodákban is volt választék bőven. Csak kettőt említenék, a 200 és 400 méteren duplázó egyesült államokbeli csodafutó, Michael Johnson 19,32-es világcsúcsa 200-on, vagy a röplabdában a Hollandia—Olaszország álomdöntő, persze ki-ki sorolhatja még kedve szerint a csodákat.

Egy kérdés maradt a végére: Miért nem lett a legkivétele- sebb olimpia a legnagyobb olimpia?

Sok mindent lehetne érvként sorolni, de az is újra igazolódott, a sok pénz önmagában még kevésnek bizonyulhat.

Rekordok

MTI _____

Az atlantai olimpia szervezőbizottságának közlése szerint az ötkarikás játékok versenyeire 8 610 984 darab jegyet adtak el a 11 millióból. Ez új rekord az olimpiák történetében, az eddigi csúcsot Los Angeles tartotta 5 millió 798 ezer belépő értékesítésével. Az előző olimpián, Barcelonában 3 021 740 darab tikettet vásároltak a nézők.

A robbantásos merénylet révén ismertté vált olimpiai parkot 5.3 millióan látogatták a játékok során. Ez idő alatt 576 koncertet rendeztek 130 zenekar és ezer művész fellépésével. Az olimpiai parkban felállított sörözőben 362 328 korsó Budweiser sört fogyasztottak a látogatók.

Magyar éremhalmozók

MTI _____ _______ ____

Az Atlantában indult magyar sportolók közül tizenheten vannak olyanok, akiknek egynél több olimpiai érmük van, zömüknek éppen a mostani eredményes ötkarikás szereplés jóvoltából. Csupán négyen — a kajakos Dónusz Éva, Mészáros Erika és Gyulay Zsolt, továbbá a tornász Ónodi Henrietta — maradtak adósak a medálszaporítással, többen viszont az atlantai dobogós helyüknek köszönhetően léptek be a legalább két éremmel büszkélkedők táborába.

arany ezüst bronz

Egerszegi Krisztina, úszó 5 11

Kőbán Rita, kajakos 2 2 1

arany

ezüst

bronz

Gyulay Zsolt, kajakos

2

2

—

Szabó Bence, vívó

2

2

—

Martinék János, öttusázó

2

—

1

Csípés Ferenc, kajakos

1

2

1

Rózsa Norbert, úszó

1

2

—

Mészáros Erika, kajakos

1

1

—

Ónodi Henrietta, tornász

1

1

—

Czene Attila, úszó

1

—

1

Dónusz Éva, kajakos

1

—

1

Horváth Csaba, kenus

1

—

1

Kolonics György, kenus

1

—

1

Kovács István, ökölvívó

1

—

1

Güttler Károly, úszó

—

2

—

Köves Csaba, vívó

—

2

—

Zala György, kenus

—

—

2