Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-06 / 183. szám
8 1996. augusztus 6., kedd Barkács II :* ! V ,r. I UJ KELET Híntaállvány hulladékvasból P. I. (Új Kelet) Kisfiam kapott a keresztapjától egy felakasztható „ma- dzagos” hintát. Mivel a kertben — a ház közelében—csak egy vén orgonafa és egy fiatal cseresznyefa van, amelyekre nemigen lehet hintát akasztani, kész tény elé lettem állítva: hintaállványra van szükség. Igen ám, de ha a ház mellé felállítok egy hintaállványt, akkor nem tudok a kocsival beállni... A megoldás egy szétszedhető és mégis stabil hintaállvány lett. A szétszerelhető hintaállvány leírása: 2 darab betontuskóban rögzített, egymástól (központosítot- tan) 1310 milliméterre lévő, talajfelszínig süllyesztett 80 milliméter belső átmérőjű fémcső. (A fémcső hossza 800 milliméter, ami egyenlő a süllyesztés mértékével.) A bebetonozott csövekbe csúsztatva 1-1 darab 2800 milliméter hosszú, kívül 80 milliméter átmérőjű cső, felül 2-2 30 milliméteres tengelyes furattal. A furatokon átvezetve egy 30 milliméter külső átmérőjű, vastag falú cső, a kiálló végein 2-2 7 milliméteres tengelyes furattal, benne 1-1 6-os sasszeggel a „szét”-irányú távolság tartása végett. Szükség van még 2 darab pillangócsavarral rögzíthető levehető csúszógyűrűre is, amelyek a felső „átfogó” csövön helyezkednek el, és a „befelé”-irányú távtartást biztosítják. A hintát közvetlenül tartó vízszintes „átfo- gócsövön” (összeállítás után a legpraktikusabb) két nútot reszelünk, hogy a hinta függesztőkarikája beilleszked- hessék. Az állvány össze- és szétszerelésénél a következőkre ajánlatos figyelni: a bebetonozott csövet — szétszedés után — azonnal be kell dugaszolni, hogy se az eső, se a piszok ne menjen bele. Az első összeszerelés előtt a két függőleges csövet (alul) ajánlatos erősen megcsiszolni, és ugyancsak nyolcszáz milliméter hosszan vékonyan bezsírozni, hogy az összecsúsztatás könnyebben menjen. Vigyázat! A csövet addig kell csiszolni, amíg az illeszkedés „sima”, mert különben későbbi széthúzása nehézségekbe ütközik. A földből kiálló állványrészeket ajánlatos rozsdagátló festékkel lefesteni. Amennyiben huzamosabb ideig (például télen) az állványt nem állítjuk fel, célszerű a nem festett felületeket lezsírozni és zsírpapírral bebugyolálni. Amennyiben a szerkezetet hulladék (vagy használt) csövekből készítjük, az egész nem kerül többe, mint ezer forint. Jó hintázást és kellemes bütykölést kívánunk. Anyagszükséglet: 5600 milliméter fémcső (külső átmérője 80 mm), 1600 milliméter fémcső (belső átmérője 80 mm), 1600 milliméter vastagfalú vascső (külső átmérője 30 mruh 2 db 6-os sasszeg, 2 db gyűrű (belső átmérője 30 milliméter) menetfurattal, 2 db pillangócsavar (a fúrt menet szerinti méretben). Sasszeg, kihúzható (2db) 80 ü 100 (2 ib) Lehúzható távtartógyűrű lepkecsavarral (4 db) ^9^ (2 ib) pífi" '"Ili 1 Gömbvas Fémcső Szétszerelhető hintaállvány, rögzített alappal 1600 Kényszerbarkácsolgatásaink Palotai István publicisztikája Barkácsolunk, barkácsolgatunk. Egyre többet és egyre kevesebb hozzáértéssel. Mindezért azonban nem mi vagyunk a hibásak, hanem a kényszer, ami belehajt minket, ez pedig a legnagyobb úr — a muszáj... Kedvtelés helyett kényszerű kötelesség, életforma, létszükséglet. Mert ugyan mi más lenne az, amikor az ember kínjában mindenbe belekezd, mindennek nekifog, amihez nem ért? A hobbibarkácsolásnak régebben megvoltak a maga területei. Volt, aki asztaloskodott, volt, aki lakatoskodott, némelyek az elektronikával múlatták az időt, mások a házon pepecseltek. Aki szerette a maga területét, érdeklődési körét — akár mesteri szinten is űzhette azt, valódi mestereket megszégyenítő ismeretekkel felvértezve. Ma már sajnos inkább csak fusiz- gatunk, fuserálunk... Mert ugyan minek is nevezhetném azt, amikor annak reményében, hogy valami csoda folytán csak meg tudom javítani az automata mosógépet — szétszedem —, holott azt sem tudom, hogy mi van benne? Nézek, csak nézek, mint növendékmarha a vadonatúj nyílászáró szerkezetre, és reménykedem benne, hogy találok egy kiégett biztosítékot, vagy az anyuci bugyiját a szivattyú szívótorkában és mégis „megjavítom” a hatvanezres ketyerét, de csodák általában ilyen szinten nincsenek... Ugyanilyen kényszerbuherálás az is, amikor a városi melós a hétvégeken víkendparaszttá lészen, hogy megtermelje azt a pár darab uborkát és pár kiló paszulyt, amit kedvére megetetne majd hőn szeretett családjával, de csak gubicsok nőnek ki az anyaföldből, azok is leginkább a férgek legnagyobb örömére... Mindenhez érteni kell. Az életkötelezte barkácsolók pontosan ennek nem tudnak eleget tenni, és pontosan ez az, ami elveszi a dolgok örömét. Mert mindenhez mégsem lehet érteni... Eszembe jutnak azok a hajdanvolt tanácsülések, amikor a tanácstagok felmutatták a csodát, mert mindig „mindenhez értettek” . Az eredmény jól ismert... Milyen kár, hogy manapság ez a csalhatatlan „leonardóipplihisztorság”, szellemi barkácsolás már szinté elvárás, és senkinek sém sitit szemet az ebből következő eredménytelenség. Addig nincs is baj, amíg mondjuk az iskolaigazgatót bírálja felül egy „kényszerbarkács” testület, de ha már a pilóták dolgába is beleavatkoznak, az már „ húzósabb” eredményt szülhet. (Érdekes, hogy csak akkor szokás beleszólni, ha a tanácsadó maga nem utazik a gépen...) A csináld magad mozgalom él és terebélyesedik. „Erőszakkal is, ha jólesik” —mondotta egy ismerősöm, ha a kisfia nem akarta megenni a spenótot... Hát így vagyunk. Barkácsolgatunk, barkácsolgatunk és minden egyre romlik, minden tönkremegy, ahelyett, hogy megújulna. Bütykölünk, és próbálkozunk, hátha sikerül... Javítunk már autót, tévét, tetőfedő cserepet, tapétázunk, krumplit vetünk és beszereljük a szatelitantennát. Mindenütt drótok, kívül vezetett csövek és hullámos vakolat. Megmosolyogjuk egymás sikertelenségeit, és nem vesszük észre, ha rajtunk röhögnek. Nem tehetjük. Más választásunk ugyanis nincs. Ahogy a közmondás szól: magad uram, ha nincs szolgád... Fekete Tibor (Új Kelet) A barkácsoló, bütykölgető emberek gyakran a címben szereplő felkiáltás kíséretében ragadnak magukhoz mindenféle lomot, amiről azt hiszik, még egyszer hasznát vehetik. Sok-sok háziasz- szony tudna mesélni arról, menynyi bosszúságot okoz naponta a feleslegesen felgyülemlett kaca- tok kerülgetése és pakolgatása. De nem mind kacat, amit annak gondolunk. Talán mindenki számára ismert, mi mindenre lehet felhasználni a kiürült konzervdobozokat. Szeget, csavart, műanyag tiplit lehet benne tárolni, és egy kis átalakítással a használaton kívüli ecsetek tartójává válhat. A szintetikus, vagy aromás hígítóval kevert festék nagyon hamar szárad, azonban a tiszta vízben tárolt festékes ecset megtartja rugalmasságát. Vágjunk egy megfelelő méretű kör alakú műanyag lapot a tetejére, és középen az ecset szélességével egyező méretű rést. Ha azt akarjuk, hogy ne essen bele a festőalkalmatosságunk, akkor egy 30—- 35-ös szeget üssünk a nyelébe, ■ami fenntartja a kupak tetején. Raklapon hozták a téglát az építkezésünkhöz. Nem az EU szabványos méretű, de azért elég erős lécekből szerelték össze. A 25x40-es és a 30x60- as keményfalécek kiválóan alkalmasak egy kerékpárállvány összeállításához. A végéről nézve háromszög alakú szerkezet hosszanti tartóit kiadja a raklap talpa, míg a függőleges kereszttartók a felső lécekből kerülnek ki. Méretezésénél arra kell ügyelni, hogy még a 28-as bicikli első kerekétől is legalább két centivel nagyobb legyen a rés, ahhol az első kerék befér. A függőleges lécek felszegelé- se előtt mérjük meg a legnagyobb kerékpár tengelyszélességét, és ettől legkevesebb tíz milliméterrel szélesebb legyen a belső távolság. A kemény fát ne kíséreljük meg elsőre facsavarral rögzíteni, fúrjunk elő a facsar átmérőjőnek legalább hetvenöt százalékát elérő átmérőjű csigafúróval. Azzal mindenképpen számoljunk, hogy csak minden második rekeszbe tudunk majd bringát állítani. Ugyanebből az alapanyagból és egy néhány hordót tartó gerendából kiváló nyúlketrec készíthető. A kaloda alja mindenképpen keményfából készüljön, hisz a kis rágcsálók néhány nap alatt képesek szétrágni a házukat. Az elkészült keretre belülről szegezzük fel a dróthálót. A három hónapos, vagy attól fiatalabb sül- dőnyulak ketrecét csak csibehálóval zárjuk le, mert a kis buták képesek kidugni a fejüket anélkül, hogy vissza tudnák húzni. Aki építkezik, tudja milyen nehéz fizikai munka az összecsomósodott mész simára keverése. Ha van egy potencio- méterrel (forduiatszabályozó- val) ellátott fúrógépünk, amelyiknek a tokmánya legalább 13 milliméteres, akkor készíthetünk hozzá egy mészfeltörő szerkezetet. Egy 12 milliméter átmérőjű köracél végére keresztbe egy legalább hat milliméteres bármilyen profilú vasdarabot hegesszünk. A szár hossza attól függ, hogy milyen mélyen kell a tartályba benyúlnia, a keresztvas pedig a fúrógép teljesítményétől függ. Egy átlagosnak mondható 400—600 wattos elektromos fúrógéphez legfeljebb 100 milliméter szélességű keverőkanalat gyártsunk. Ha már ettől nagyobb átmérőben kell forgatni a gépnek, akkor nem búja és lefullad. Szintén építkezésnél jelenthet gondot, hogy a megrendelt kevert betont hova lehet leönteni. Nem mindenkinek van otthon vagy a szomszédban deszkából készült malterkeverője és ráadásul elég nehéz a művelet végén a félig belekötött betont kikapai - ni az aljából. Mi azt csináltuk, hogy a HB 38-as téglával elkerítettünk egy három méterszer öt méteres részt. Három sor magasan négy köbméternyi beton fért bele egyszerre. Az egészet kibéleltük két réteg agrofóliával. Bár a lapátolással sérült kicsit a fólia, de mégsem szívta el a föld a nedvességet a kevert betonból. A munka végeztével megvártuk, míg másnapra teljesen megkötött a maradék, és szinte egy darabban le tudtuk venni az egészet úgy, hogy az alatta lévő fűre szinte semmi sem hullott. A felső fóliaréteget sem dobtuk ki, hanem csíkokra felvágva letakartuk vele az alapbetont. Kevésbé szárad ki és az eső se tesz kárt benne. Fotó: Racskó A
