Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-05 / 182. szám

Olimpia 1996. augusztus 5., í / —UJ KELET Kézilabda WKMKMKKÍ Magyar bronz Húsz évvel a montreali bronzérem után ismét dobo­góra állhatott a magyar női kézilabda válogatott. A szombati, harmadik helyért játszott mérkőzésen ara­tott diadal (Norvégia volt az ellenfél) azért igen érté­kes, mert az utóbbi olimpiákon rendre érem nélkül maradtak a labdajátékok magyar képviselői. A 3. he­lyért: Magyarország—Norvé­gia 20-18 (7-9) Georgia World Congress Center, 8000 néző v: Brussel, Van Dongen (holland) Magyarország: Meksz Anikó—Szilágyi Ka­talin 1, Németh Helga 2, Kö­kény Beatrix 3, Kocsis Erzsé­bet 3, Siti Beáta 3, Szántó Anna 2, csere: Farkas Andrea (kapus), Máté fi Eszter 3/3, Erdős Éva, Kántor Anikó 2, Nagy Anikó 1. Norvégia: Heidi Tjugum—Kristine Duvholt 1, Trine Haltvik, Susann Goksör 4, Hege Kvit- sand, Kjersti Grini 8/5, Mona Dahle 2, csere: Annette Skot- voll (kapus), Tonje Larsen 2, Kari Solem 1, Kristine Mol­destad, Mette Davidsen. Ki­állítások: 12 perc illetve 14 perc, hétméteresek: 3/3 illet­ve 7/5 A kezdés eléggé hasonla­tos volt a két nappal koráb­bihoz, amikor az elődöntőben a dél-koreaiak 11-0-ra elhúz­tak a magyarok ellen. Most 3-0-ás norvég vezetés után időt kért Laurencz László szövetségi kapitány, majd Meksz fogta meg a gól­királynői címre pályázó Grini büntetőjét. A 8. percben vég­re magyar találat született, Szántó a szélről volt eredmé­nyes, de ezzel is csak 3-1-re módosult az állás. A félidő közepén 5-3-ra vezettek a legutóbbi két olimpián egy­formán ezüstérmes északiak, majd jött egy jó időszak, s Kökény ék fordítottak: sor­rendben Mátéfi, Szántó, va­lamint Nagy iratkozott fel a gólszerzők közé. A hajrában úgy tűnt, hogy sikerül dön­tetlennel fordulni, de a fölös­leges kapkodás labdaeladás­hoz vezetett, Dahle pedig nem kegyelmezett, így lett 8- 8 helyett 9-7—oda. A második játékrész ele­jén megint a norvégok vol­tak a frissebbek, a vb-ezüst- érmes magyaroknak rendre azért kellett küzdeniük, hogy lefaragjanak hátrányukból. Laurencz László, a mester, szinte mindent megpróbált, de igazán egyik elképzelése sem jött be. Aztán húzott egy merészet, s a nem túl magas irányító Sitit küldte be bal­átlövőnek. Ez igencsak meg­kavarta a skandinávok vé­delmét, a dunaújvárosiak 23 éves fiatalja 10 perc alatt háromszor is bevette Tju­gum kapuját, vagyis döntő érdemeket szerzett az ered­mény kedvező alakításában. Az 51. percben még a nor­végoknál volt az előny, 15- 14 volt a javukra, ám innen fordult a kocka, Siti mellett Németh, majd Kökény hív­ta fel magára a figyelmet két-két rendkívül fontos gól­lal. Már csak két perc maradt hátra a kétszer félórás játék­időből, amikor a norvégok még megpróbálkoztak az egészpályás letámadással. Larsen és Goksör révén fel­zárkóztak két találatra (19- 17), ám 59 másodperccel a vége előtt Grini büntetőjét Meksz újból hárította, s innentől nem volt kétséges, melyik csapat nyer. A leg­utolsó pillanatokban előbb Kocsis, majd Goksör lőtt egy-egy gólt, így alakult ki a 20-18-as végeredmény. Atlétika Kanada az első Meglepetésekkel telinek bizonyultak az atlétikai 4x100-as váltók döntői. A nőknél az Egyesült Államok győzött, de meglepetésre a Bahamák együttese futott be másodiknak, s Jamaica lett a harmadik. A bronzérmes csa­pat befutóembere, Merlene Ottey ugyan arany nélkül lesz kénytelen távozni Atlantából, egy rekordot azonban beállí­tott: az ausztrál Shirley Strickland és a lengyel Irina Szewinska mellett ő is immár hét olimpiai éremmel büsz­kélkedhet. A férfiak viadala még en­nél is több meglepetést ho­zott. A verseny még el sem kezdődött, máris bejelentet­ték, hogy Carl Lewis nem in­dul az amerikai váltóban, a startnál pedig váratlanul ki­zárták Ghána négyesét. Mint utóbb kiderült, erre azért ke­rült sor, mivel az afrikai csa­pat a döntőben jogosulatla­nul Christian Nsiah-ot is in­dítani akarta. A ghánai együttes először vitatkozni próbált, s nem volt hajlandó elhagyni a pá­lyát, úgyhogy a biztonsági embereknek kellett őket meggyőzniük. A verseny so­rán a kanadaiak felborították a papírformát, amikor az or­szág történelmében először megnyerték a férfi 4x100-as váltót.-— Ez az arany többet jelent számomra, mint a 100 méte­ren nyert érem. Ennél jobb már csak az új világcsúcs lett volna—nyilatkoztaűonovön Bailey, a csapat befutóembe­re. A kanadaiak ideje egyéb­ként minden idők hatodik leg­jobb teljesítménye. Az ökölvívó-olimpia szombati hat döntője sorában he­lyi idő szerint kora délután másodikként szólították az Alexander Memorial Coliseum ringjébe Kovács Istvánt. A mindvégig szuperformában versengő Vasas-sportem­ber „egyirányú” mérkőzésen, óriási fölényben játsza­dozva simán győzte le kubai ellenfelét, Arnaldo Mesát. Ez volt ötödik atlantai nyert mérkőzése, az angyalföldi sportoló két Európa-bajnoki cím és egy világbajnoki arany­érem után föltette a koronát pályafutására! Az 1992-es bar­celonai ötkarikás bronzmedált követően szombaton aranyér­mes, 14-7-re vervén Mesát. Kovács István ezzel minden idők ötkarikás történetének 10. magyar boksz-aranyérmét ér­demelte ki, az Atlantában ver­sengő magyar olimpiai csapa­tot pedig az ötödik büszke cím­mel ajándékozta meg. A finálé úgy indult, hogy a nézők egyszerűen álmélkodtak. Kovács távolról betalált, a ku­bai pedig várt és várt, mintha csak egy buszmegállóban len­ne. Ezzel meglepte a magyart is, akin látszott, óvatosabb bokszra vált, mert megütközött azon, hogy Mesa nem hajlan­dó előrejönni. Úgy csorogtak le az első menet percei, hogy Mesa csak a szemét villogtat­ta, méregette az ütőtávot, Ko­vács — a menet végén, igen ügyesen — ballal beköszönt neki. Három perc után 2-0 volt az előnye! Az utolsó másodpercekben a szépszámú magyar drukkerse­reg — amúgy a csarnokban rengeteg hely üresen maradt — „Táncolj, Kokó!” kiáltással éreztette a magyar öklözővei, hogy már nincs mitől tartania. Kovács az eredményhirdetés­hez egy magyar zászlót terített magára, majd udvariasan kise­gítette a ringből Mesát. Az interjúszobában Kovács István a következő kérdéseket kapta, válaszokat adta: — Mi forgott a fejében a mérkőzés előtt? — Az, hogy úgy kell vere­kednem, amint azt egy vérbeli kőbányai sráctól elvárják. — Kívülről úgy festett, könnyebben verte meg Mesát, amint arra számítottak! — Nem tudom, ki mit szá- mítgatott, én végrehajtottam az előre meghatározott taktikát. Ez egy komoly akadály volt, mert egy mérkőzés mindig kilenc percig tart. Valamennyi riválist le kell győzni, ha nagy akadály, ha kicsi. Mesa talán egy kicsit fáradt volt. — Az egész olimpián fel­tűnően könnyedén haladt előre! — Kívülről simának tűnhe­tett az utam, de az öt mérkőzés közötti szünnapokon roppant feszült voltam. —Erre—így utólag megál­lapítva—semmi oka nem volt. — Utólag valóban így van, de az edzéseken hallatlanul ide­gesen gyakoroltam. Először azt mondtam magamnak, gyerünk előre legalább a bronzéremig. Azután következett a thaiföldi bokszoló, aki elvehette volna a döntős helyet. Amikor már a fi­náléban voltam, csak az járt a fejemben, hogy végrehajtsam azt, amiben hónapokkal ezelőtt is szilárdan hittem, amiért Atlantába kiutaztam. —Atlanta előtt valóban rop­pant magabiztosan nyilatko­zott! — Szívemből mondtam, amit mondtam, vissza is hallottam, azzal vádoltak, hogy nagyképű vagyok. Pedig egy régen és előre elhatározott menetrendet teljesítettünk. Végrehajtottunk egy súlycsoportváltást, majd a fizikai megerősítés időszaka következett. Növelni kellett ütőerőmet, egyáltalán: lényege­sen mívesebbé tenni ökölvívó­stílusomat. Igen, olimpiai baj­nok akartam lenni, mert úgy éreztem, mindegyik riváliso­mat képes vagyok legyőzni. Ez nem önhittség, csak erős aka­rat. — A következő lépcsőfok sportbéli karrierje során? — Erre korai válaszolni. Először hadd örüljek, hadd ta­lálkozzam a nekem szurkolt barátokkal, és amint lehet, az este megiszom egy pár sört. — Kinek köszönhető ez a diadal? — Először is Szántó „Öcsi” bácsinak, a szövetségi kapi­tánynak, egyben klubedzőnek. Ő a világ legjobb edzője. Azu­tán hadd ismerjem el az engem körülvevő, segítő stáb nagysze­rű munkáját. Nem elég a ring- ben jól tenni a dolgomat. Az ökölvívás egyfajta „lelki had­viselés” is. Pszichikailag is fel kell készülni a feladatok meg­oldására. Ilyen szempontból is remek brigád vett körül, köszö­nöm a fáradozásukat! Szántó Imre véleménye: — Le a kalappal Pista előtt! Amit közösen elhatároztunk, azt ő egyedül végrehajtotta. Pompás sportember, elégedett ember vagyok, hogy vele dol­gozhatom. Felértünk a csúcsra, majd egy idő után elbeszélge­tünk arról, van-e még újabb magaslat, amit esetleg bevehe­tünk. Tenisz Agassi boldog Az amerikaiak újdonsült olimpiai bajnok teniszezője, Andre Agassi nem sokkal Atlantában elért sikere után elmondta, hogy amennyiben hazája válogatottjának szak­vezetése számít játékára, pá­lyára lép a 2000-ben esedé­kes sydneyi ötkarikás játéko­kon is.—Sokak véleményé­vel ellentétben nekem óriási kihívást jelent egy olimpiai torna — szögezte le a világ­szerte hatalmas népszerűség­nek örvendő játékos, aki így folytatta: — Első olimpiai aranyérmem megszerzése egész életemben kellemes emlékként fog élni bennem. Csodálatos lenne, ha Sydney­ben is ott lennék az indulók között. Teljes erőbedobással küzdenék címem megvédése érdekében. Kosárlabda Nincs meglepetés! A várakozásnak megfele­lően a Dream Team III. meg­szerezte a tizenegyedik ohm- piai kosárlabda-aranyérmet is az Egyesült Államoknak. Bár az NBA-sztárokból összeál­lított együttes az első fél­időben igencsak szenvedett az Európa-bajnok jugoszlá- vok ellen, a folytatás már a házigazdák fölényének je­gyében telt el. A Georgia Dome-ban 34 600 néző előtt lejátszott találkozón azonban az is hozzájárult a Dream Team végül 26 pontos (95:69) sikeréhez, hogy a ju- goszlávok nélkülözni kény­szerültek a sérült Savicot, Divac pedig hamar kiponto­zódott. A döntőben: Egyesült Államok—Ju­goszlávia 95:69 (43:38) ld: Robinson 28, Miller 20, Hardaway 17, illetve Paspalj 19, Bodiroga 13, Djordjevic 13, férfi kosárlabda, olimpiai bajnok: Kosztadinova nyert A világcsúcstartó bolgár magasugrónő, Sztefka Kosz­tadinova két világbajnoki cím megszerzése után elérte élete nagy célját, hiszen mos­tantól ohmpiai aranyéremmel is büszkélkedhet. Á 31 éves atlétanő az 1988-as szöuli nyári olimpián második lett, a négy évvel későbbi barce­lonaijátékokon csak a negye­dik helyen végzett. Mostani 2,05 m-es ugrása bajnoki cí­met és olimpiai csúcsot ért. Kosztadinova az aranyérmet bebiztosító ugrás után meg­kísérelte megdönteni saját vi­lágcsúcsát (2,09 m), de a 2,10 m-es magasság már kifogott rajta. A görög Niki Bako- gianni 2,03 m-el ezüstérmes lett, az ukrán Ina Babakova 2,01 m-es ugrása pedig a har­madik helyhez volt elegendő. Az olaszok közvetlenül az olimpia előtt doppingvétsé­gen ért versenyzője, Anto- nella Bevilacqua a negyedik helyen végzett. Az itáliai sportolónőt továbbra is eltil­tás fenyegeti. Az oldalt az MTI-ből állítot­tuk össze Labdarúgás Afrikai bajnok Férfi olimpiai döntő: Argentína—Nigéria 2-3 (1-1) Athens, Sanford stadion, 86 117 néző vezette: Pairetto (olasz) gólszerzők: C. Lopez (2.), Crespo (50., 1 l-esből), il­letve Babayaro (27.), Amo- kachi (74.), Amunike (89.) sár­ga lapok: Sensini (12.), illetve Oliseh (21.), Oruma (71.) jók: Cavallero, Sensini, Ortega, illet­ve Amokachi, West Az érettebb jobb Argentína el­játszotta kétszeri esélyét is, a ni­gériaiak mindkét féhdő hajrájá­ban sokkal többet támadtak, de azt túlzás lenne állítani, hogy rászolgáltak a bajnoki címre. Föltehetően Pierluigi Pairetto „persona non grata” lesz Ar­gentínában, hiszen egy olimpi­ai bajnoki döntőben ekkora lest nem megítélni, alapvető szar­vashibának számít.

Next

/
Thumbnails
Contents