Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-30 / 202. szám
Egészségügy 8 1996. augusztus 30., péntek '•fSri i UJ KELET Tartós munkanélküliség és az egészség A harmincadik életévükben járó, felsőfokú végzettségű magyar férfiak várható élettartama ma tíz évvel magasabb, mint az ugyanolyan korú, de csak nyolc általánossal rendelkező társaiké. Hogy mi lehet az oka ennek a társadalmi egyenlőtlenségnek, egyebek mellett arról is szó lesz, azon a háromnapos nemzetközi konferencián, amelyről szerdán Budapesten tájékoztatták az újságírókat. MTI Az Európai Orvosi és Egészségszociológiai Társaság augusztus 29-én, Budapesten kezdődő 6. biennális tanácskozásán 30 ország csaknem 300 szakembere folytat eszmecserét az egészség és a társadalmi változás összefüggéseiről az egyesülő Európában. Orosz Éva szociológus, a társaság alelnöke a tájékoztatón hangsúlyozta: a világ országaiban javarészt hasonlóak vagy éppen azonosak az emberek egészségi állapotával, illetve az egészségügyi rendszerrel kapcsolatos problémák. így a résztvevők olyan, a nyugati és a keleti, a jóléti és a volt szocialista országokat egyaránt foglalkoztató témákról hallhatnak előadásokat, mint például a tartós munka- nélküliség és az egészségi állapot közötti összefüggés, az időskorúak ellátása vagy a kisebbségek és a menekültek egészségi állapotának jellemzői. Vannak persze olyan jelenségek is, amelyek csak egy- egy térségre, társadalmi rendszerre jellemzőek. Ilyen például a kelet- és nyugat-európai országok közötti halálozási „szakadék” problémája vagy a kelet-európai társadalmi és gazdasági változás. Ez utóbbi egészségi kockázataival, kihatásával önálló szekció foglalkozik majd a konferencián, sőt a megnyitó plenáris előadást Ferge Zsuzsa szociológusprofesszor is ennek a témának szenteli. Az orvosi szakma legnépszerűbb területe Csípőprotézis hetvenezerért?! A magyar egészségügyben kialakult katasztrófahelyzet — a Magyar Orvosi Kamara újabban csak így emlegeti a kaotikus állapotokat — a „műtős” szakmák közül talán az ortopédiát sújtja leginkább. Nap mint nap hallani, hogy sok beavatkozást nem finanszíroz az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, mi több, az úgynevezett gyógyászati segédeszközök körébe tartozó ortopédkellékek közül is többre nem jár, vagy kisebb mértékű a támogatás. Mindez azért is furcsa, mert a szakemberek szerint az orvosi szakmák között az elmúlt években az ortopédiában érték el a leglátványosabb fejlődést... Úri Mariann (Új Kelet) — Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az ortopédia a világon mindenhol a három legszebb és legdrágább szakma közé tartozik — mondja büszkén dr. Béllyei Árpád, a Magyar Ortopédiai Társaság (a továbbiakban MOT) elnöke. — Nyugaton, ha szépet, látványosat akarnak mutatni a kórházakban, általában az ortopédiára viszik a vendégeket. Magyarországon még nem ennyire jó a helyzet, de rohamosan fejlődünk. Igazából „könnyű” dolgunk van, mert nagyon látványos megoldások kötődnek a mi szakmánkhoz. A nagyízületek protézisétől kezdve — egy sánta vagy teljesen ágyhoz kötött beteg gyakorlatilag új életet kap, úgy élhet, mint korábban — a sportsebészeti beavatkozásokon át a végtagmeghosszabbításokig szemmel látható eredményekről tanúskodnak. —Milyen szerepe van a szakma hazai fejlődésében a Magyar Ortopédiai Társaságnak? — A társaságot 1952-ben alakította meg egy nagyon összetartó és rendkívül erős tudományos szervezettségű csapat. Havonta ülésezünk, és az alakulás évétől kezdve minden évben megrendezzük a már hagyományos vándorgyűlésünket. Hogy hol rendezzük meg, annak mindig különleges jelentősége van. Általában olyan helyet választunk, ahol megindult egy szép munka, és nagyon jól képzett szakemberek képviselik az ortopédiát. (Legutóbb — júniusban — a szerk.) éppen Nyíregyházát érte a megtiszteltetés. Szabolcs- Szatmár-Bereg megye székhelyén Papp László főorvos és csapata az utóbbi 9 évben nagyon szép eredményeket ért el. A társaság alapvető célja, hogy lehetőségeinkhez képest támogassuk az ortopédiai osztályok működését. Nem anyagilag, hiszen ez nem finanszírozó tömörülés, de segítünk a tehetséges és törekvő fiatal orvosoknak külföldi tanulmányutakra eljutni. Az idén például Ausztriába, Franciaországba és Dél- Koreába hirdettünk és hirdetünk hosszabb-rövidebb időre ösztöndíjakat. Tesszük mindezt azért, hogy a kezdő kollégák is megnézhessék azt a világot, ahol igen magas szinten művelik ezt a szakmát, és mert bízunk benne, hogy a kint szerzett tapasztalatokkal gazdagabban, azokat hasznosítva folytatják itthon munkájukat. Emellett minden évben pályázatot írunk ki a fiatal orvosoknak. A tudományos munkákat az elbírálás után az ősszel megrendezendő Fiatal Orvosok Szakmai Fórumán díjazzuk. Ez egy lépcsőfok ahhoz, hogy megtanulják a tudományos munka szeretetét és rendszerét. Támogatjuk továbbá azt is, hogy külföldi kongresszusokon vegyenek részt a szakma képviselői. — Szó esett arról, hogy legutóbb Nyíregyházán tartották éves vándorgyűlésüket. A konferenciára angol szakembereket hívtak meg és kértek fel továbbképző előadások megtartására. Mit jelentett, mit adott a kurzus a hazai orvosoknak? — Angol vendégeink részben azokról a témákról beszéltek, amelyek leginkább foglalkoztatják most az ortopédorvosokat. Színes előadások hangzottak el a nagyízületi protézisekről, a váll- és a gerinc- sebészetről, és sorolhatnám még tovább. Egy nap alatt olyan magas szintű képzést nyújtott a kollégáknak, amihez egyébként csak több konferencián lehet hozzájutni. Ennél is lényegesebb volt azonban, hogy eljött az orvostovábbképzést irányító szakembergárdájuk megnézni, nálunk hogyan működik mindez. A tárgyalások során kiderült, az elkövetkezendő években jelentős változtatásokra lesz szükség a szakmai színvonal emeléséért. Amennyiben végre tudjuk hajtani ezeket a változtatásokat, ők minden lehetséges támogatást megadnak nekünk a munkánkhoz. Felajánlották, több fiatal kolleégánkat is kiviszik magukhoz, hogy ott gyakorolhassák azt a magas szintű képzési rendszert, amihez mi még csak közelíteni tudunk. — Hol tart most a magyar ortopédia? — Bízom benne, és az eredmények is arról tanúskodnak, hogy jó úton haladunk. Persze nem lehetünk elbizakodottak, mert annak ellenére, hogy olyan műtéti eljárásokat alkalmazunk, amilyenekre 5—10 évvel ezelőtt még csak nem is gondoltunk, nagyon sokat kell még tanulnunk. Nemrégiben egyik francia vendégem, miután végigjárta az itteni kórházakat, azt mondta: a magyar ortopédorvosok ugyanannyit tudnak, mint francia kollégáik, csak az anyagi lehetőségeik jóval kisebbek. — Milyen az utánpótlás? Manapság nagyon divatos ez a szakma, és csak keveseknek adatik meg, hogy az ortopédiai osztályokon dolgozhassanak... — Nagyon érdekes dolog. Amikor én diplomáztam, 30 évvel ezelőtt, egyáltalán nem volt keresett ez a szakterület. Úgy sodródtak oda az orvosok, ha nem tudtak elhelyezkedni az eredetileg választott szakmájukban. Ma azonban az egvik „legnépszerűbb” szakma. Óriási a jelentkezési arány mind az egyetemeken, mind a kórházi osztályokon, így válogatni lehet a legjobbak között. Ennek köszönhetően egy idő múlva a legképzettebb és legtehetségesebb szakemberek képviselik majd az ortopédiát. —Nem akarok gonoszkodni, de köztudott, hogy nemcsak az egyik legkeresettebb, hanem az egyik legjobban fizető szakmai is az ortopédia... — Gondolom, nem a hivatalos keresetre gondol, hanem az orvosberkekben általánosan tapasztalható paraszolvenciára. Kétségtelenül borravalós szakma, de úgy érzem, nem ezért választják a kollégák. Egyébként pedig nem szabad mindig felülni a szóbeszédnek, a szájról szájra terjedő hírek a nagy összegekről soha nem felelnek meg teljesen a valóságnak. Orvosaink tartják magukat az etikai normákhoz, és igyekeznek minél jobban végezni munkájukat. S ha a beteg elégedett ezzel, honorálja. Ez azonban mindig kevesebb, mint ameny- nyiről beszélnek. Nap mint nap látom, hogy fiatal kollégáim mennyit dolgoznak, és mégsem tudnak olyan egzisztenciát, anyagi jólétet nyújtani családjuknak, mint sok más, egyetemet végzett társuk. — Megint csak nem gonoszkodásképpen mondom, de az egyik egyetemi város klinikájáról városszerte azt mesélik, hogy a professzorhoz addig be sem lehet jutni, amíg a titkárnőjének az asztalára le nem teszik a borítékot. Állítólag egy csípőprotézist 70 ezer forint alatt el sem vállal a profesz- szor... Hogyan lehet kivédeni ezeket a pletykákat? — A pletykák nem védhetők ki, és nem akadályozható meg a terjedésük. Az ön által említettekre pedig csak konkrét és nyilvánvaló esetekben tudnék nyilatkozni. Kósza pletykákra alapozva senkit sem akarok megvádolni. De talán ha elmesélek egy történetet, mindenki másképp látja majd a dolgot. Egy szociális otthonban élő magányos idős nénike bekerült az osztályunkra. Hosszabb ideig benn feküdt, és soha nem volt vele gondunk. Aztán a műtét után mindenki azt kérdezte tőlem, hogy volt képem elfogadni a pénzt a nénitől? És hiába mondtam nekik, hogy szó nem volt ilyenről, senki nem hitte el. Végül megelégeltem az egészet. Bementem hozzá a kórterembe, és a kollégák előtt megkérdeztem tőle, hogy mikor és mennyi pénzt adott nekem. A néni sírva fakadt, és kérlelni kezdett, hogy ne haragudjak. Azért hazudott, mert a kórteremben a többiek azzal dicsekedtek, mennyi pénzt adtak a kezelőorvosnak, és nem akart szégyenben maradni előttük. Szóval, nem kell mindent elhinni, amit mondanak! Kamara a kórházakért MTI A Magyar Orvosi Kamara (MOK) továbbra is több szempontból kifogásolja az egészségügy átalakításáról szóló törvényt, mégsem bojkottálja az átalakításra létrehozandó megyei egyeztető értekezleteket. A megbeszéléseken ugyanakkor mindent elkövet majd, hogy a változtatások a lehető legkisebb kárt okozzák a betegellátásban és az orvosérdekekben. Minderről a kamara elnöke tájékoztatta az újságírókat. Gogl Árpád elmondta: a MOK nemrég úgynevezett Katasztrófa Bizottságot hozott létre.. Az elnevezésében az egészségügy jelenlegi helyzetére utalnak. A testület feladata, hogy megfogalmazza az átalakítási törvény végrehajtásával kapcsolatos kamarai stratégiát. A testület nemrégiben megtartott első ülésén arra a következtetésre jutott, hogy a MOK-nak az egyeztetéseken mindent meg kell tennie azért, hogy kórházakat, illetve kórházi osztályokat ne zárjanak be, de ha mégis, akkor azt ne pénzügyi, hanem kizárólag szakmai szempontok indokolják. Ha a bezárás mégis elkerülhetetlen, a MOK ragaszkodjék az ily módon szűkülő betegellátás és az orvosi foglalkoztatás alternatívájának megteremtéséhez. A bizottság emellett annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy a feleslegessé váló orvosok átképzési költségeit a központi költségvetésnek kell állnia. A Katasztrófa Bizottság jelenleg az ágyszám- csökkentésről szóló törvény alkotmányosságát vizsgálja. Szakértőik ugyanis több ponton is az alaptörvénybe ütközőnek tartják a jogszabályt, így nem elképzelhetetlen, hogy mások után a kamara is az Alkotmánybírósághoz fordul jogorvoslatért — hangzott el a sajtótájékoztatón. Doktoranduszok konferenciája MTI _________ Ha gyományteremtő szándékkal rendezte meg a doktoranduszok szerdán Debrecenben megkezdődött első országos konferenciáját a helyi orvostudományi egyetem és a Magyar Biokémiai Egyesület. A rendezvény elsődleges célja — mint az Muszbek László, a vendéglátó egyetem rektora megnyitójában hangsúlyozta — , hogy a biológiai és az orvostudományok hazai doktori programjaiban dolgozó doktorandusz (Ph.D.) hallgatóknak alkalmat teremtsen kutatási eredményeik megismertetésére. A tanácskozás egyúttal jó alkalom arra is, hogy a hallgatók találkozhassanak a szakma neves hazai képviselőivel. Különös jelentőséget ad a konferenciának, hogy ebben az évben végez az első Ph.D. évfolyam.
