Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-28 / 200. szám

/ 10 1996. augusztus szerda Közelkép Száraz Attila (Uj Kelet) Tukacs István, MSZP-frak- cióvezető: — A polgármester asszony kérésére elkészítettem egy javaslatot. Erre azért volt szükség, mert a bizottságok a működőképességük határára kerültek amiatt, hogy egyes bizottsági, albizottsági tagok nem járnak rendszeresen ülés­re. Miközben a közgyűlés két albizottsága bizonyította, mi­lyenjó egy dolgot társadalma- sítani. Erre jó példa az ifjúsá­gi, illetve a kulturális kerék­asztal. Javaslatom szerint eré­lyesen fel kellene lépni azok­kal szemben, akik rendszere­sen nem vesznek részt a bizott­sági üléseken. Például, aki négy hónap alatt a bizottsági ülések több mint feléről hiány­zik, annak a bizottsági tagsá­ga automatikusan megszűn­jön. Takarékossági szempont­ok miatt javasoltam azt is, hogy a nemzetközi, illetve a sportalbizottság kibővítve, tár­sadalmi testületként, bővebb létszámmal működjön. A ja­vaslatom szerint a szociális és a lakásügyi albizottságoknál maradna minden a régiben, mert ezek a bizottságok nem társadalmasíthatók, hetente üléseznek, nagyon sok ügyira­tot tekintenek át. A bizottsá­gok ügyét rendeletben fogjuk szabályozni. A késés azért van, mert a partnereinkkel az alapelvekben megegyezünk ugyan, de a részletekben még vannak vitáink. Elképzelhető, hogy azt is szabályozni fogjuk, hány bizottságnak legyen tag­ja egy képviselő. Szeretnénk az előterjesztést törvényesség szempontjából is jól előkészí­teni: inkább gondoljuk át jól az előterjesztést, mintsem rosszul döntsünk. Tarnavölgyi György, Füg­getlen Képviselők Egyesülete: — Az egyik megoldás az len­ne, ha csökkentenénk a bizott­ságok számát, így talán több­ször határozatképesek lenné­nek, vagy pedig igyekeznénk nagyobb fegyelemre ösztökél­ni a bizottsági tagokat. Mind a két javaslat elfogadható. Az mindenesetre tény; a Függet­len Képviselők Egyesülete ré­széről két fővel csökkent a szakcsoportokban a részvétel: egy külső tagunk lemondott, egy pedig elhunyt. Nem pótol­tuk kiesett tagjaink helyét, megvárjuk mi lesz a végső megoldás. A bizottságok ügyét a következő közgyűlé­sen lezárhatjuk. Akkor kend a képviselő-testület elé a Szer­vezeti és működési szabályza­tunk módosítása, és ezt a kér­dést azon belül szeretnénk megoldani. A frakciók között a tárgyalások folynak. Lövei Csaba, Szabadde­mokraták Szövetsége: — Sze­rintem a kérdés végleges lezá­rását a jövő évi költségvetés elő fogja segíteni. Ugyanis szerény anyagi lehetőségeink a jelenleginél csak kisebb lét­számú bizottságokat engednek meg. Legkésőbb tehát akkor lépni kell. Egyezség ez ügy­ben azért nem született, mert ez „kényes kérdés”. Mi ra­gaszkodunk ahhoz az állás­pontunkhoz, hogy a jelenlegi 11 és 13 helyett 9 fős bizottsá­gok legyenek. Amennyiben ez megvalósul, akkor ez azt jelen­ti, hogy minden pártnak meg kell vizsgálnia, kik azok, akik nem vesznek részt a szakcso­portok munkájában. Nálunk egyetlenegy olyan tag van, aki nincs ott a megbeszéléseken. O már fel is ajánlotta lemon­dását a bizottsági tagságról. Amint a pártok között az egyezség megszületik, nincs akadálya, hogy a távozás be­jelentését elfogadjuk. A többi bizottsági tagunk tisztesség­gel, szakértelemmel végzi munkáját. Maratoni bizottságosdi Automatikusan kizárják? A legutóbbi ülésén sem tárgyalta a képviselő-testü­let a bizottságok átalakításáról szóló előterjesztést. Kiszivárgott információk szerint azért húzódik az ügy, mert a vezető koalíció háza táján és az ellenzéki so­rokban is ülnek olyan prominens személyiségek, akiktől bizonyos szabályozás, kötöttség esetén meg kellene válni, arról nem is beszélve, hogy az új bi- zottságosdihoz is csak nagyon jól előkészített poli­tikai alku során lehet eljutni, természetesen az „egyensúly megtartásával”. A koalíciós partnerek a következőképpen ítélik meg az átalakulást. Szerencsét hoz? K. Z. (ÚjKelet) ________ avagy mit hoz, mit visz a ké­ményseprő. Több pénzt visz majd el. A nyíregyházi köz­gyűlés hétfőn rendeletet foga­dott el ugyanis a kötelező ké­ményseprői közszolgáltatás igénybevételéről. Talán emlé­keznek rá, hogy egyszer erről már tárgyaltak a megyeszék­hely képviselő. Korábban a vita hevében Helmeczy Lász­ló (Fidesz—MPP) képviselő elővarázsolta — amit az elő­terjesztők elfelejtettek — a még érvényben lévő tarifatáb­lázatot. A számok összeveté­se során kiderült, hogy a ké­ményseprői szolgáltatást vég­ző VIVA Bt. többszörösére emelné árait. Most a képvise­lők döntése alapján — hosz- szas, alapos vita után — „ol­csóbban” megúsztuk: csak 95 százalékkal kell többet fizet­nünk. Az egyedi kémények­nél gázfűtés esetén az ellenőr­zés és a tisztítás díja 211 forint darabonként, évente. Ugyanez olaj és szilárd tüzelésnél már 371 Ft/db/év. Gyújtókémé­nyek esetén már 226 forint a tarifa, sőt, ha az mellékcsator­nás, már 235 forint. Ugyan­ennyit kell leszurkolnunk évente és darabonként a tarta­lék kémények ellenőrzéséért és tisztításáért. Jogszabályal­kotó városatyáink — ki tudja miért—nem bíznak állampol­gári fegyelmünkben és szank­ciókat helyeztek kilátásba. Amennyiben ismételt írásbeli felszólításra sem vagyunk haj­landóak beengedni a kémény­seprőt és nem engedjük a ké­ményhez dolgozni, szabály- sértés miatt pénbííságot szab­nak ki a szigorú, de igazsá­gos hivatalnokok. Ugyancsak pénzbírsággal sújtják azon kontárokat, akik jogosulatla­nul pucolják kéményeinket. Botrány a kamerák előtt K.Z. (Új Kelet) Ne legyenek tapasztalatlanok! Szilágyiné Császár Terézia, a Kereszténydemokrat Néppárt megyei elnökének kezdemé­nyezésére a parlament me­gyénk ellenzéki és országgyű­lési képviselői gyűltek össze — lakossági fórum keretében — hétfőn este a Váci Mihály Vá­rosi Művelődési Házban, hogy az ország vezetőinek kétéves munkáját értékeljék. A kor­mánypártokat Bányász Já- nosné, Lakatos András és Ve­ress János szocialista és Iványi Tamás szabaddemokrata, az ellenzéket Szilágyiné Császár Terézia (KDNP), Takács Péter (MDF), MM László (Fidesz— MPP) honatya képviselte. Ká- vássy Sándor (FKGP) elfoglalt­sága miatt nem jelent meg. Amint az várható volt, a kor­mánypárti képviselők védték, magyarázták az eddigi intézke­déseket, az ellenzék termé­szetesen támadta. A nyilatko­zatok bárhol és az utóbbi egy évben bármikor elhangozhattak volna. Sőt, el is hangzottak már. Többek között a parlamentben és a sajtóban. Az első két évről az alábbi összegzések hangzot­tak el: Iványi Tamás: — Az történt, amit az SZDSZ a választások­kor ígért; nehéz első két év, amely megalapozza a gazdasá­gi növekedést. Takács Péter: — Erősödött a multinacionális lobbik befolyá­sa, és drasztikusan csökkent az életszínvonal. Az ország hat­millió lakosának sorsa bizony­talan. Lakatos András: — Nem hoztuk, amit az országban el­vártak tőlünk, rosszabbak vol­tak a feltételek, mint arra szá­mítottunk. A regionális politi­ka sem váltotta be a hozzá fű­zött reményeket. Szilágyiné Császár Terézia: — Az MSZP szociális piacgaz­daságot ígért, helyette az SZDSZ vadkapitalizmusa telje­sült. Felerősödött az elszegé­nyedés folyamata, ketté szakadt az ország társadalma és gazda­sága. Bányász Jánosné: — A kor­A szocialista képviselők még vidámak Fotó: Harascsák Annamária mányok negyven évig a mak­ro- helyett a mikrogazdaságot támogatták. A szocialista párt megpróbálja rendbetenni az ország gazdasági életét, javult a fizetési mérleg egyensúlya és a privatizációs bevételeket sem éltük fel teljesen. Mádi László: — A Hom-kor- mány visszafogta a gazdasági növekedést, és letörte az embe­rek bizalmát. Nem bízom ab­ban, hogy a következő válasz­tásokig javulások lesznek. Veress János: — Reálisnak tartom a képviselők eddigi ér­tékelését. Tudomásul kell ven­ni, hogy a stabilizációnak ára és kifutási ideje van. A rövid értékelések után a képviselők — ahogy már a parlamenben megszoktuk — megkezdők a vitát, az önigazo­lást, az egymásra mutogatást, a döntési felelősségek áthárítását. Természetesen eltérők voltak a vélemények arról, hogy mikor volt jobb Magyarország külföl­di megítélése, és hogyan lehet a termelést növelni. Nem volt egyetértés abban sem, hogy a rendszerváltás után melyik kor­mányzat figyelt jobban a társa­dalmi feszültségekre, és mikor volt sikeresebb a privatizáció. Nem kell mondani, hogy ki melyik időszakot magasztalta. A képviselők egyre heveseb­ben vitatkoztak, amikor is egy kisebb malőr feszítette tovább a húrokat a fórumon, amelyet a városi televízió egyenes adás­ban közvetített. Kérdést óhaj­tott feltenni a hallgatóság egyik tagja. A szót megkapván azon­ban inkább a véleménynyilvá­nítás mellett döntött. Trágár szavakkal illette a kormányfőt és a szocialista—szabadde­mokrata parlamenti koalíciót, főképpen a nagyobb frakciót, és a rendszerváltás előtti 40 évet. A szocialista képviselők kétszer-háromszor indulni ké­szültek — ám végül meggon­dolták magukat. Talán meg­szokták már a hasonló véle­ménynyilvánításokat. A városi televízió nézői élvezhették a műsort a műsorban, amíg a „provokátort” ki nem kísérték. Mint a képviselők megfogal­mazták, a hangulat már nem volt olyan, mint korábban. To­vább folytatódott a kis parla­ment a művelődési házban. Immár többéves hagyomány, hogy Miskolc egyetemének jogi hallgatói kéthetes nyári szakmai gyakorlatra jönnek városunkba. így van ez az idén is, s a fiatalok már a hét elején megkezdték a polgármesteri hivatalban az ismerkedést az államigazgatási tennivalókkal. Á korábbi években itt járt hallgatók valószínűleg jó tapasztalatokkal tértek haza városuk­ba, hiszen míg azelőtt csak két-három diák jelezte érkezését, ezen a ny áron tizenöten utaz­tak Nyíregyházára. Kormánypárt, ellenzék, kontra néző Hátsó sorok Tapolcai Zoltán __ Ig en, ezek hátsó, néha jelentéktelennek tűnő so­rok, de nem hátulról jövő ütések. Mondom ezt azért, mert többen kérdezték, mi­ért bántom én dr. Gábor Zoltánt, Nyíregyháza egyik képviselőjét. (Az írás épp két hete jelent meg.) Helyettem hadd vá­laszoljon Gábor Zoltán, aki levélben válaszolt: „Köszönöm, hogy sze­mélyemmel foglalkoznak és kritikusan teszik. Ezt én természetesnek tartom, mert egy demokratikus ál­lamban az Önéhez hason­ló megnyilatkozás tör­vény szerű.” Igen. A demokráciában. Amelyet nem kell olyan szentnek tartani, mert ak­kor és ott alakul ki a törté­nelemben, ahol egyetlen politikai vagy gazdasági kör sem rendelkezik akko­ra erővel, hogy nyíltan ma­gához ragadja a hatalmat. Igen, a demokrácia, amely­ben olyan jól el tudnak búj­ni a felelősök, a bűnösök, ahol személytelenné válik minden. Kiváltképp, ha úgy akarják. S ilyenkor igenis a hozzám hasonló hivatást választó emberek­nek az a kötelessége, hogy megmérje azokat az embe­reket, akik a demokrácia adta hatalommal élnek és visszaélnek. Ugyanis ezt a hatalmat csak papíron ad­ják a választók. így a leg­fontosabb az, hogy megfe­lelő emberek kezébe kerül­jön. Szerettem volna a testü­leti ülésen beszélgetni az ügyvéd úrral, mert levele után is kérdések sorjáznak bennem. Miért nem ő lett a jogi bizottság vezetője mint az MSZP-frakció egyetlen ügyvéd tagja? Bár van egy válaszom erre a kérdésre: azzal, hogy az ellenzék soraiban ü\ő Hel­meczy László vezeti a bi­zottságot, a város eggyel csökkentette azon ügyvé­dek számát, akik pert tud­nak nyerni az önkormány­zattal szemben. Újabb kétkedés: az ügy­véd úr levelében a válasz­tókörzetben lakókkal tar­tott jó kapcsolatára hivat­kozik. Ahogy megjelent a cikk, már másnap csengett a telefon. Az egykor — a jelöltet nem ismerve, az MSZP-vel szimpatizálva — mellette kampányoló választója már nagyon megbánta a segítséget, hi­szen saját társasháza ügyé­ben hiába kereste meg a képviselőt. Sőt. Hipp- hopp, ellenfelekké váltak. S kétkedek a magam szerepében is. Nem hi­szem, hogy ez a két írás lenne olyan erejű, amely az ügyvéd úr és frakciója kö­zött feszülő ellentétet a megoldás felé űzné. Ahhoz az ügyvéd úr és a pártja közös akarata kell. Amely eddig nyilvánvalóan hi­ányzott. Bár a levélben azt írja. hogy kérni fogja a helyzet tisztázását...

Next

/
Thumbnails
Contents