Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-23 / 196. szám
UJ KELET Riport 1996, augusztus 23., péntek 9 Falusi turizmus a megyében Díszbe öltöztetett szívvel A néhány napos, esetleg néhány hetes szabadságunkat szeretnénk szabadon és kötetlenül eltölteni. Ilyenkor minden óra ünnepnek számít, hiszen a hétköznapok viharaiban felőrlődő testünk-lelkünk, pihenésre vágyik. Van akinek a napsütötte tengerpart, másoknak a fizikai munka, és van, kiknek a falu jelenti az igazi kikapcsolódást. Mára elfelejtettük, milyen vidéken élni. Pedig a mai városlakók többségének szülei, nagyszülei falvakban, esetleg tanyákon éltek. A városi családok számára ismeretlen a mezőgazdasági munka, az aprójószág, a malacok és a tehenek nevelése, a hevített házi túró íze és a frissen szedett gyümölcsök zamata. Szokatlan a lovaskocsi, amely napjában többször elhalad a falusi utcán, a lassan hömpölygő, hazatérő csorda, ahogy a teheneket a gazdák a a kapu előtt várják. A nagyvárosokban rezzenéstelenül haladunk egymás mellett, az autóbuszokon mereven nézünk magunk elé, míg a falvakban az idegeneknek is köszönnek a falubeliek. Ezzel is jelzik, örömmel látják őket. Esténként a kapu előtti kispa- don üldögélnek a szomszédok. Itt pihenik a nap fáradalmait, felidézik a régmúltat és ábrándoznak a gyerekek jövőjén. A szeretet jár a vendégnek Tiszadadán Tóth Gézáné Ágnes már második éve készül vendégfogadásra. Az idei nyáron érkeztek hozzá először. Kedves, mosolygós fiatal- asszony, akire az ember szívesen rábízza magát. Ágnes estére vendégeket vár. Újra kicsinosítja a szobát, virágot szed és díszbe öltözteti a szívét is. —Nem mondanék igazat, ha azt vallanám, hogy a pénzért csinálom, de hazudnék akkor is, ha úgy nyilatkoznék hogy nem a pénz motivál — mondja a kellemes kis szobában. — A férjem is, én is pedagógusok vagyunk. Köztudott, hogy ebből a fizetésből nem lehet utazni, világot látni és egetrengető álmokat szőni. Úgy gondoltam, ha mi nem tudunk külföldre utazni, akkor a házunkat nyitjuk ki, és befogadjuk a világot. Idevárjuk azokat az embereket, akik más kultúrában, más vidékről jöttek, és mentalitásuk is különbözik a mienktől. Még jól emlékszem arra a napra, amikor az első vendég érkezett hozzánk. Izgatottak voltunk, de nagyon jól éreztük magunkat. Nekünk ünnep, ha vendégek jönnek. Hiszen bármennyire is gátlásosak az idelátogatók az első néhány itt töltött óra után feloldódnak, megnyílnak. Mielőtt megérkeznének már van róluk információm. Kórikné Terebes Mária idegenforgalmi menedzser tájékoztat a vendégek igényeiről és jellemzőiről. Mária élénken bólogat. Látszik, Ágnessel tökéletesen ismerik egymás gondolatait. — Amikor telefonon beszélek a leendő vendégünkkel, igényeiből, hanglejtéséből, stílusából, ahogy veszi a levegőt, ráérzek, hogy milyen ember lehet. Pszichológiai tanulmányaim, tapasztalataim, és emberismeretem eddig még nem hagytak cserben — magyarázza Mária. — Megérzem, hogy melyik vendégfogadóhoz kell irányítanom, kivel lennének egy hullámhosszon. A falusi turizmus során kellemes kapcsolatok, barátságok szövődnek. A turistát, ha úgy kívánja senki sem zavarhatja. Am érzi, érezheti, hogy figyelnek rá, s ha szüksége van rá, körülveszik szeretettel. — Kedvesen, úgy, hogy ne legyen zavaró, megvendégelem a nyaralókat — folytatja Ágnes. — A gyerekeket édességgel, a felnőtteket gyümölccsel vagy más meglepetéssel. Általában egy ebédre vagy vacsorára is meghívjuk őket. Nem rendezünk túl nagy sütésfőzést, csak olyat, ami erőnkből kitelik és nem megterhelő. Mi nem egyszerűen szobát adunk az idelátogatóknak. Nincs olyan ember, aki a szere- tetre másként válaszolna, mint szeretettel. Mi meleg szívvel várjuk azokat, akiket a házunkba fogadunk. Az első kézfogás után néha úgy érzem, máris jól ismerem a vendégemet. Programokat mindig ajánlok számukra, elmondom hová érdemes elmenni, mi lenne ami tetszene nekik. Ebben az elsivá- rosodott világban jó, ha még képesek vagyunk díszbe öltözött szívvel vendéget várni, és szeretettel feltöltekezve elengedni, amikor vége a szabadságának. — Háziasszonyainkat felkészítem a vendégfogadásra — folytatja Mária. — Képzéseket indítok, amelyeken folyamatosan részt vesznek. Öko-, vízi- és lovastúra-vezetői tanfolyamaink is vannak.. A nyugati turisták fogadására már most készülünk. Ágnes — német szakos tanár lévén — a német nyelv alapjaira tanítja majd a háziasszonyokat. Emellett Tiszadada területi vezetője is. Elbeszélget a leendő vendég- fogadókkal, azokkal is, akik még csak gondolkoznak azon, hogy merjék-e vállalni ezt a tevékenységet. Ez nagyon igényes munka, ami sok figyelmet, felkészülést igényel. Nekünk az a fontos, hogy a vendég elégedetten távozzon, és később is visszatérjen ide. A gondosan kialakított vendéglátóhelyek a felkészített vendéglátók, valamint a túravezetők segítségé; vei érdekes programokat kínálunk a térségbe érkezőknek. Dezső bácsi korcsmája Orjaleves, töltött paprika és túrógombóc csalogatja a ti- szadobi Galambos korcsmába a turistákat. Falubéliek közül csak kevesen kóstolják meg a parányi fogadó ételeit. í’edig az ízek felejthetetlenek. Az ország valamennyi részén ismerik a hangulatos kis fogadót. Ismerősök, barátok, rokonok jószívvel ajánlják a Szabolcsba látogatóknak Galambos Dezső ételeit. Nem egyszerű szakács Dezső bácsi, számára az a fontos, hogy Az oldalt írta: Kozma Ibolya. Fotók: Harascsák Annamária Kinyitható kapukat kutatva... Gazdasági fellendülés, haladás, jólét és virágzás... Munkahelyek, pénz és külföldi tőke. Többnyire csak álom marad az ország keleti felében. A változásra, a hogyanra természetesen sokan keressük a választ. Prioritásokat, kitörési pontokat fogalmazunk meg, utakat, lehetőségeket, nyitott vagy kinyitható kapukat kutatva. Néhány Tisza menti település — úgy tűnik — felismerte legvonzóbb, legcsalogatóbb tulajdonságait. Friss levegőjét, a nagy virágos réteket, a lombos erdőket, a tiszta vizű folyót és — ami a legfontosabb — az emberi szeretetet. Gyárak, üzemek nincsenek, vagy alig vannak ezen a területen. A mezőgazdaság inkább csalódottá, mint sikeressé tette az embereket. Maradt az idegenforgalom, mint a térségfejlesztés egyik leghatékonyabb eszköze. A TISZATÉR Térségfejlesztési Társulás összefogásával egy komplex kistérségi program indult. Tizenegy önkormányzat felmérte és végre felismerte lehetőségét, ami nem más, mint & „szőke” Tisza és a mögötte húzódó „zöld” folyosó. Tiszeszlár, Tiszalök, Tiszavasvári, Tiszadob, Újtitkos, Folyás, Tiszagyulaháza, Polgár, Újszentmargita, Tiszacsege és Egyek települések vezetői többéves előkészítő munka után Idegenforgalmi Komplex Fejlesztési Programba kezdtek, mely újszerű és hosszú távra szól. A megvalósításhoz a PHARE Kísérleti Program alap nyújtott támogatást. A természeti adottságok és a települések jellemzőihez mérten dolgozták ki a projekteket: Tiszavasváriban horgásztábor, Tiszadobon nomád tábor kialakítását kezdeményezték, továbbá ökoházat újítottak fel. Újszentmargitán lovasturisztikai programokat menedzselnek, útikönyvet készítenek, kapcsolatokat építenek az ország különböző turisztikai központjaival és nemzetközi vízitábort fejlesztenek Tiszacsegén. Mindezt a térség idegenforgalmi menedzsere, Kórikné Terebes Mária fogja össze, aki a tiszalöki TITUSZ (Tiszatér Turisztikai és Marketing Iroda) vezetője. Hogy miképpen lehet az idegenforgalom által területet, térséget fejleszteni? Nos, erre a szervezők válasza, hogy valamennyi projektet „élesztőszerűen” helyezték el a településeken. Élesztőként, hogy kelessze, ébressze az embereket, ezzel újabb és újabb programokat, kapukat és lehetőségeket nyitva meg. A falusi turizmus közvetlenül és közvetve is jövedelemhez seg'ti az e területen élőket. A vendégfogadók kicsinosítják portájukat, így készülnek a turisták fogadására. A térségbe utazók felkeresik a vendéglátóhelyeket és különböző szolgáltatásokat vesznek igénybe, így jövedelemhez jutnak a lakásukat; szobájukat kínáló háziasszonyok és a települések egyaránt. Dezső bácsi korcsmája Tóth Gézáné, Ágnes a vendégnek megfeleljen az étel, hogy mosolyogva és elégedetten, jóllakottan távozzon a betérő. A nyaralók vissza- visszajámak a fogadóba, hiszen a Galambos házaspár vendégszeretetére és főztjére sokáig emlékeznek . Az italkínálat is érdekes. Viceházmester, házmester, bivalykorty, maflás... Manapság már ismeretlenek ezek a fogalmak, inkább megmosolyogni valók. Pedig mindegyiknek története van. A házmester hajdan jólkereső embernek számított. A kapuzárás után beszedett összegből és a liftpénzből három deci borra és két deci szódára biztosan jutott. A viceházmester a ház hátsó sarkában éldegélt, takarításból és a szemétfelszedéséből tett szert némi pénzecskére. Ebből azonban csak két deci bort tudott vásárolni három deci szódával keverve, hogy legalább a mennyiség legyen meg. A bivalykorty elnevezésű ital erősebb, termetesebb embernek való, hiszen négy deci a bor benne s a szóda csak egy. A „maflásnak” is története van, Puskás Öcsi találta ki még annak idején. Öt deci bor és ugyanennyi szóda, a pincér dolgának megkönnyítésére, hiszen egyszerre kiviszi az italt, így nem kell olyan gyakran futkosnia. — A nagyapám is fogadós volt. Ő se értett hozzá, csakúgy mint én — mondja sanda mosollyal Dezső bácsi. A korcsma mindenesetre nem ezt mutatja. A polcokon díszes kupák, lámpások és ódon használati eszközök sorakoznak még a régi időkből, meg a lószerszámok, vajköpü- lők és más edények. Dezső bácsi hangulata, kedve szerint főz, hogy miből mennyit készít, azt is érzései határozzák meg. Többnyire sikerrel. — Vannak pesszimista ételek, meg vannak optimisták. A kelkáposzta-főzelék, szomorú étel, de fel lehet dobni egy sült virslivel... A zöldborsófőzelék Romantika, kényelem, élmény meg vidám, gyerekeknek való. A töltött paprika is, mert színes... Mindent szeretek főzni, de aki hozzám jön, ne kérjen rántott húst, hiszen azt bárhol ehet. Káposztás tyúk, baromfipaprikás kapros nokedlivel, ezek amit szívesen kínálok — mondja fanyar humorral Dezső bá. — Természetesen előfordul, hogy kevés az étel, ha egy nagyobb csoport toppan be a fogadóba. Akkor sincs vész, természetesen gyorsan összeütök valamit számukra. Nemrégiben egy nyolc—tízfős társaság érkezett hozzám. Éhesen, korgó gyomorral. Régészek, a környéken dolgoztak. Maradék zöldséges krumplileves volt, és éppen a halikrát csomagoltam. A levest összefőztem az ikrával és széles metéltet dobtam a tetejére. Mikor kihoztam még gőzölgött. Gondoltam, ha hagynak belőle, megkóstolom én is. Mire kiértem, már egy csepp sem maradt a fazékban. Mi volt ez amit ettünk? — kérdezték. — Elmondtam, hogy most először főztem ilyen levest, s ha engedik, a tiszteletükre elnevezem régészlevesnek. Néhány nap múlva a társaság egy cserépkupával érkezett vissza-, melyet egy iparművésszel készíttettek nekem. Hozzám visszajárnak a vendégek, s erre vagyok a legbüszkébb. Csendes vidéken megnyudogni A budapesti vendégek, Kecskés Zoltán és családja is minden délben megfordul a Galambos korcsmában. Csak egy hétre érkeztek a megyébe, de ígérik, hogy jövőre is eljönnek. — Mióta a gyerekek megszülettek, sehol sem nyaraltunk — mondja a feleség, Mucsi Flóra. — Nem mertünk sehová sem elmenni velük, nélkülük viszont képtelenek vagyunk kimozdulni. Egyik barátunk már járt ezen a vidéken, elmondta tapasztalatait, és olyan élménnyel beszélt, hogy mi is eljöttünk. Nem bántuk meg. A gyerekeink szabadon szaladgálhatnak az udvaron, a rohanó város után jó egy lecsendesedett vidéken megnyugodni, ahol az emberek nem acsarkod- nak egymásra. A falubeliek sem kívülállóként kezelnek minket. Beszélgetnek velünk, köszönnek. A környezet gyönyörű, bár az idő nem kedves ez a nyaralóknak. Ma estére bográcsgulyásra hívott minket a házigazdánk, Orovecz Mihály, kedves gesztus tőlük. Nem csalódtunk a szabolcsi térségben, a szabolcsi emberekben. A vonzódást még az is erősíti, hogy az édesanyám is erről a vidékről származik.
