Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-22 / 195. szám

UJ KELET Sorbán: elég volt a cirkuszból! ...és az idős bácsi lesújtott Szirénázó rendőrautó repesztett vasárnap este Újfe- hértóra! A kocsi a futballpálya felé száguldott. Oda, ahol felborult a rend. A karhatalom a szorult helyzet­ben lévő játékvezetőket igyekezett kihúzni a pácból. Mindez az Újfehértó—Nyírcsaholy megyei első osz­tályú labdarúgó-mérkőzés után történt. Koncz Tibor (Új Kelet) A botrány előszele már a talál­kozó befejező szakaszában megle- gyintette a „feketeruhásokat”. Az­tán később mások is „meglegyin­tették” a bírókat... Leginkább Sor­bán József szenvedte meg a szurko­lók haragját A játékvezető asszisz­tense (a partjelzőket keresztelték e névre) keserű hangon elevenítette fel meghurcolásuk pillanatait. „Gól volt? Nem!” — A 85. percben jártunk, ami­kor az újfehértói csatár átemelt a kifutó kapus fölött, de az egyik nyírcsaholyi védő még a gólvonal előtt kirúgta a labdát. Vonalban álltam, tehát jól láttam az esetet. Nem volt gól, így nem intettem... Ekkor a hátam mögül több néző átugrott a korláton, engem pedig belöktek a pályára. Feltartottam a zászlók és kihívtam Zalwrán Sán­dor játékvezetőt. O megkérdezte: gól volt-e? Nem — mondtam. Zahorán kérette a főrendezőt, aki azonban nem került elő! A hazai szakosztályvezető néhány társával csitította a heveskedőket, majd va­lahogy letuszkolták az illetéktelen személyeket a pályáról. Folytatódott ameccs... Nem kell nagy fantázia ah­hoz, hogy elképzeljék: mi várt rám, amikor visszamentem a helyemre. Annyit ember még nem kapott, amit én átéltem a hátralévő időben... — Ahogy véget ért a mérkőzés, lejövetel közben Zahorán Sándort egy idős bácsi esernyővel hátba vágta. A meggömyedt játékveze­tőre vigyáztam, erre oldalról én is kaptam egyet. Ez is egy korosodó úriembertől érkezett... Nejlonzacs­kóba bugyolált tárgyat észleltem felvillanni — féltem, hogy üveg van benne. Szerencsém volt, mert ki tudtam védeni az ütést. A játé­kosok előttünk mentek, mi utolér­tük őket. Egy bajuszos fehértói fut- ballista (egybehangzó állítások alapján Papp János) megfordult, és dulakodni kezdett Zahoránnal. Az öltözőben a játékvezető leírta az eseményeket, s újra kerestettük a fő­rendezőt: tőle vártuk, hogy bizto­sítsa távozásunkat. A főrendező be­küldött egy rendőrt, aki segítséget kért Nyíregyházáról. Tíz percen belül ott volt három fő az akciócso­porttól, kíséretükben utaztam Csá­szárszállásig, ahol elváltunk. A két kolléga autójával Nagykálló felé in­dult, nem tudom, meddig őrizték őket... —; Őszintén szólva, a vasárnap történtek után elegem lett az egészből. Addig, ameddig az előre elkészített játékvezetői küldésben szerepel a nevem, vállalom a működést, ám tovább nem. Amint lehet, befejezem a játékvezetést! Nem akarok részt venni ebben a cirkuszban, amit futballnak csú­folnak! így nincs semmi értelme... „Rájátszottak a büntetőre” Felvetődik a kérdés: miért nem fújta le a találkozót a játékveze­tő, midőn megtámadták Sorbán „sporit”? — A legújabb szabály szerint a bíró dönti el, mikor szakítsa fél­be a meccset. Az adott szituáció­ban úgy éreztem, lejátszható ez az öt perc. És le is játszottuk... Más lapra tartozik, hogy a hazai­ak nem tudták elviselni, hogy a nyírcsaholyi csapat végig parti­ban volt velük. Emiatt lett feszült a hangulat. A fehértóiak három tizenegyest reklamáltak, ám va­lamennyi alkalommal rájátszot­tak a büntetőre. Színészkedésért sehol nem jár tizenegyes! Nem ítélhettem másképp... — reagált a faggatózásra Zahorán Sándor. Pataki: a bírók is ludasak... A teljesség kedvéért, no és az illemre adva, közreadjuk a másik tábor verzióját is. Az újfehértói együttes szószólójaként Pataki István edző nyilatkozott az üggyel kapcsolatban. — Szeremén!, ha leírná: a ren­dezők és a labdarúgó-szakosztály vezetői kísérletet tettek a rendbon­tás megakadályozására, egyúttal megpróbálták biztosítani a játékve­zetői hármas sértetlen levonulását. Sajnos a mérkőzés során elköve­tett bírói tévedések — szabályos gól visszavonása, az akciók távoli követése — olyannyira felborzol­ták a kedélyeket, hogy a szurkoló­kat harminc rendező sem tudta vol­na megfékezni! Szerény vélemé­nyem szerint — tisztelet a kivétel­nek — a játékvezetők főszerepet akarnak játszani a meccseken, ehe­lyett én az tanácsolom nekik: jól tennék, ha előbb magukba nézné­nek, ne mindig a játékosokban és a közönségben keressék a hibát. Végezetül még annyit: nem történt olyan tragikus incidens Fehértón, mint amennyire felfújták az ese­ményeket. A csapat és a vezetők nevében ígérem: az elkövetkezen­dő mérkőzéseken igyekszünk part­nerei lenni a játékvezetőknek, mindössze annyit várunk cseré­be, hogy ők ugyanezt tegyék ve­lünk szemben! Szilvásit Gál váltja Épp hogy elkezdődött a labdarúgóidény, máris hírt kaptunk az első edzőváltásról. A Nyíregyházi Hardware együtteséből alakult Nyíregyházi Kertváros FC Szilvást István edző vezetésével kezdte meg a felkészülést. Az első mérkőzésen, Leveleken még ő ült a kis- padon. Csapata döntetlent játszott idegenben. Ezután szerdán kaptuk a hírt, Szilvási István távozik a Kertvárostól, és helyét Gál Sándor foglalja el. Az Erdélyből áttelepült mester korábban az NYSI, majd az elmúlt idényben a Tiszalök edzője volt. Szerdáig nem volt csapata, de vasárnap a Kertváros nyíregyházi bemutat­kozó mérkőzésén már ő ül le a Tiszavasvári úti pálya kispadjára. A hírt Sutler Mihálytól, a kervárosiak elnökétől kaptuk, aki a következőkkel kommentálta a történteket:„Szilvási István lemon­dott, közös megegyezéssel váltunk el egymástól.” A fociban már sok mindenhez hozzászokhattunk, de az edző­váltás gyorsaságában „csúcsot” állítottak föl a kertvárosiak. Labdarúgás 1996. augusztus 22., csütörtök Visszatekintő a rangadó előtt Mit látott az NYFC elnöke? Vasárnap délután Tiszavasvári Rosu góljaival 3-1-re verte hazai pályán az újonc Szolnok gárdáját. A mérkő­zés után az edző, B. Kovács Zoltán, a gólgyáros Rosu, valamint a hétvégi szabolcsi rangadó előtt ellenfélné­zőben Vasváriban járó nyíregyházi elnök nyilatkozott az Új Kelet munkatársának. Száraz Attila (Uj Kelet) B. Kovács Zoltán: — Ahogy az várható volt, az újonc csa­pat nagyon ügyesen játszott. Jól hozta ki és jól tartotta meg a labdát. Sajnos, a mi játékunk­ból hiányzott a vállalkozó kedv. Nem mertünk úgy játszani, ahogy szerettünk volna. Nem volt elég folyamatos az összjá- tékunk, emiatt nem is alakul­hatott ki igazi játék az első fél­időben. Szerencsére a második félidőt góllal kezdtük, majd volt egy szerencsés találatunk. A vendégek szépítő gólja után nagyon kellett a harmadik talá­lat a mérkőzés nyugodt befeje­zéséhez. Összességében, úgy ér­zem, biztos volt a győzelem, bár a játékon még van mit javítani. Tompának érzem a csapatot, nincs meg az a „robbanás”, ami­re indulásnál, helyezkedésnél, cselnél szükség lenne. Több bá­torság, vállalkozókedv kell cél­jaink eléréséhez. Ion Rosu: — Az első félidő­ben egy kicsit idegesek vol­tunk, sajnos nem sikerült beta­lálnunk Géléi hálójába. A má­sodikjátékrész egyszerűen fan­tasztikus volt! Úgy érzem, az egész vasvári csapat nagyon jól játszott. Az első találat előtt nagyon jó passzt adott Lenkei, nem volt nehéz dolgom. A má­sodik gól előtt Erdei tálalt re­mekül hozzám. A lövésembe a szolnoki hátvéd még beleért, de úgy érzem, ez nem ok arra, hogy ő legyen hivatalosan a gólszer­ző. Megítélésem szerint, a ta­lálatot nekem kell jegyezni. A harmadik gólnál könnyű dol­gom volt. Hat méterre álltam a kapunál, a szöglet után elém pattant a labda, szerencsére ha­marabb eszméltem a szolnoki védőknél. Ahhoz, hogy elérjük céljainkat, a következő mérkő­zésen, Nyíregyházán is nyer­nünk kell. Most jó csapat van Vasváriban, úgy érzem, sikerül­ni fog a győzelem. Vetélytár- sunknak nemlesz könnyű dol­ga, mert nem csak az én semle­gesítésemet kell majd megolda­ni, hanem a társaimét is. Vas­váriban mindenki jó játékos. Ősszel szeretném, ha legalább tíz gólig jutnék, de ennél ter­mészetesen sokkal fontosabb az, hogy az elvárásoknak meg­felelően szerepeljünk. Kulimár János: — Álmosan kezdődött a mérkőzés, majd a találkozó végére kijött a hazaiak nagyobb rutinja. Őszintén szólva, többet vártam a Tiszavasváritól. Szolnok azt ját­szotta, amit egy héttel ezelőtt el­lenünk, balsze­rencsés gólokat kaptak. Ezen a mérkőzésen is jól látszott, hogy a hétvégén vi­gyáznunk kell majd Erdei és Bohács gyors megugrásaira, illetve másokra is, hiszen sok jó egyéni teljesít­mény volt ezút­tal is a hazaiak­nál. Rosu min­den megmozdu­Losonczi és fiai vállalkozás Vállalunk építőipari kivitelezéseket és földmunkákat Építőipari anyagok széles választéka: homok, folyami homok, kavicsok, cement, oltott mész, fűbetonok, készbetonok minden minőségben, házhoz szállítással (5 m3 felett ünnepnapokon is). Tiszavasvári, Kárpát u. 13. Telefon: 42/372-447 lása állandó gólveszélyt jelen­tett. Nem szabad felülni annak, ha a Vasvári álmosan kezd, pil­lanatokon belül képesek megira­modni, veszélyt jelenteni az el­lenfél kapujára. Mi még nem áll­tunk össze, balszerencse az is. hogy a hétvégén nem játszottunk. Mindenesetre úgy érzem, hogy nem lefutott, háromesélyes a hétvégi Nyíregyházi FC—ASE Tiszavasvári rangadó. Mindent meg fogunk tenni azért, hogy otthon tartsuk a három pontot. Bohács küzd a labdaért Fotó: Racskó Tibor NB III Tisza-csoport __ Ha tvanhárom és huszonöt... Erre aztán senki nem számított. Kivéve a baktaiakat. Ők megsejtettek valamit... Mi több, tettek is róla, hogy fel­rúgják a papírformát. Otthonában oktatták ki a bajnok­jelöltnek titulált Tiszaújvárost. Nem is akárhogy. Gdovinékegy ötöst rámoltak be a bor­sodiak hálójába, amivel szétfoszlattak egy „legendát”. Huszonöt mérkőzés óta volt veretlen hazai pályán az Újváros. Ennek most vége!... K. T. (Új Kelet) A Nagykálló után tehát újabb értékes „skalpot” ejtett a Bakta- lórántháza. Az első két fordu­lóban legyőzték az elmúlt évad második és harmadik helyezett­jét. Van mivel büszkélkednie Kozma Józsefe dzőnek. — Nagyon bántott mind­annyiunkat a tavalyi vereség, akkor a 93. percben kapott gól­lal vesztettünk 2-1-re Tiszaúj- városban. Dolgozott a becs­vágy a csapatban, úgy mentünk neki ennek a meccsnek, hogy most majd megmutatjuk: kül­ső tényezők miatt buktuk el azt a mérkőzést. Ehhez társak vol­tak a játékosok, és nem maradt el az eredmény. Habár a mi szempontunkból rosszul kez­dődött a találkozó: hamar hát­rányba kerültünk, ezután to­vábbi két gólszerzési lehetősé­ge volt a hazaiaknak. Ám sike­rült még az első félidőben egyenlíteni, ami döntő jelentő­séggel bírt. Az ellenfél fejetle­nül jött előre, így egész egysze­rűen lekontráztuk őket — el­mélkedett a tréner. És hullottak a baktai gólok. Mindez nem jöhetett volna lét­re, ha... a szakvezetés nem kémked a Tiszaújváros koráb­bi fellépésein. Meglelték az el­lenlábas gyenge pontját... — Felhívtam Gdovin figyel­mét arra, hogy a lassú és ne­hezen forduló Szűcs mellett bátran húzza meg a labdát. A vizes pálya is kedvezett, így egy az egyben Jani megverte a védőt. De ugyanez elmondha­tó Németh Csabáról, aki szin­tén érvényesítette gyorsaságát. Jól cselező játékosaink na­gyon éltek, ezt tetőztük lelke­sedéssel. Mindenki hozta ma­gát, noha még ettől is több van ebben a csapatban. Legszebb álmainkat is felülmúlta a rajt, nem akarok előre inni a medve bőrére, ugyanakkor valami azt súgja: nem leszünk rosz- szak... — vélekedett a nép­szerű „Kicsi”. Duplán ünnepelt Kormány Béla egyesületi elnök. Fényes győzelemmel jubilált: tizenötö­dik esztendeje kormányozza a „hajót”. — Tavaly előre megmond­tam, hogy nyerünk a későbbi bajnok, Tiszafüred otthoná­ban. Most is megjósoltam a bra­vúrt, annál is inkább, mert tartom annyira jó csapatnak a Baktalórántházát, mint a Tiszaújvárost. A meccset kö­vető vacsorán juttatták eszem­be a fiúk a jubileumot. Rö­viden annyit: érdemes volt végigcsinálni ennyi évet, bár voltak rossz periódusok, zöm­mel sikerek kísérték mun­kámat. Nagy fegyvertényt haj­tott végre a társaság, jó érzés így jubilálni. Még egy adalék a tiszaúj- városi kiránduláshoz. A baktai ifik — a kispadon mindössze­sen egy kapustartalék kupor­gott — kettő-nullra verték a házigazdákat. Hogy ez miért érdekes? Nos, a helyi tinédzse­rek megszakítás nélkül hatvan­három találkozón őrizték veret­lenségüket. Mindeddig... Kíméletes volt a Demecser Koncz Tibor (Új Kelet) Jó csapata van Demecser- nek. Sőt, nagyon jó. Hogy mennyire, arról az ózdi fut­ballisták sokat tudnának mesélni. És a borsodiaknak még szerencséjük is volt va­sárnap. Ha a hazaiak nem oly kíméletesek, akár két­számjegyű vereséget mér­hettek volna ellenfelükre, így „csak” négy gólt szerez­tek, valamint „betakarítot­ták” a három pontot. Persze, ez sem semmi. Bú­zásék játszi könnyedséggel bántak el a sanyarü sorsú vendégekkel, akik hálával tartoznak a pöttömnyi Erdői kapusnak. A „miniember” többet volt a levegőben, mint a földön, akrobatamutatvá­nyokkal állta útját a záporo­zó lövéseknek, fejeseknek. Egyedül azonban nem sok­ra ment, az újonc kompánia „szétszedte” együttesét. — Mi tagadás, nagyobb ellenállásra számítottam az Ózd részéről. Meglepett, hogy aránylag simán vettük ezt az akadályt, azt hiszem: ma talán egy jobb csapattal szemben is megálltuk volna a helyünket. Az első NB HI- as mérkőzés sikere lendüle­tet adott a társaságnak, és reméltem, hogy most sem té­vesztünk. Örülük, hogy nem okoztunk csalódást — érté­kelt Eszenyi Dénes edző. A demecseri mester nem ájult el együttese produkci­ójától, elhárította a szuper jelzőket. Főként a kéttucat­nyi elpackázott helyzet kész­tette fejcsóválásra. — Ez igaz. Némi idegessé­get tapasztaltam a csapatjá­tékában, sok volt a pontatlan passz, a támadások befejezé­sénél pedig nem figyeltek eléggé a fiúk. Ezen feltétlenül javítani kell, hogy folytathas­suk azt a sorozatot, aminek még a legelején tartunk. Meglehet, amint Lehocz- kiék észlelték az ózdiak „zsengeségét”, lazára vették a figurát. Amíg a szakveze­tés bosszankodott, a játéko­sok élvezték a macska— egér küzdelmet. Annyi bi­zonyos, nem ez volt az idény legnehezebb mérkőzése Esze­nyi Dénes számára sem. —Legközelebb azt a Nyír­bátort fogadj uk, amely ugyan­csak két győzelemmel ren­delkezik. Bízom benne, hogy idehaza megállítjuk őket. Nagyon messze van még a vége, nehogy elkiabáljuk a további szereplést. Termé­szetesen elégedetté tesz, hogy így indult a szezon, de tudom, mert átéltem már hasonló szituációt: menet közben elő­jöhetnek olyan problémák, amelyek előre nem láthatók. Azon leszünk, hogy a követ­kező fordulókban se legyen gubanc... Megyei II. osztály Olcsva—Hodász Csütörtök, 16.30., V: Gyúró (Veres A., Nagy Gy.). A 2. sz. csoportban ma délután fél öttől játszák Olcsván a máso­dik forduló első mérkőzését, melyen a házigazdák a Hodász csapatát fogadják. Az előreho­zott bajnoki mécsesét megelőző­en — hasonlóan a vasárnapi for­dulóhoz — a két ifjúsági együt­tes 14.30-tól szintén pályára lép.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents