Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-17 / 193. szám

Tama völgyi György hétvégi jegyzete Jót tett velem, hogy elbocsátott... ... mondja T., és a volt főnökére céloz. A szokásos a nóta: létszámleépítés, munkanélküli-segély, kapkodás ide-oda, mit csináljak, ennyiből nem lehet megélni, valami munka kell, pénz kell, akármit elvállalok... T. nagyon ügyes ember, az ilyenre mondják, hogy arany­keze van. Mindent megcsinál ház körül: a kertben éppúgy kiválóan elboldogul a permetezéssel, mint a lakásban, ha csempézni kell, vagy éppen jól záródóra gyalulni egy ajtót. Ráadásul szelíd, békés, intelligens férfi, három gyermeket nevel, a legkisebb pár hónapos. — Kiszámolta a feleségem, hogy hetvenezer forintot kell keresnem egy hónapban ahhoz, hogy nagyjából rendben legyünk — mondja. — Ha nem bocsát el B., akkor nem is tudom, mi lenne velem, velünk... Ez a hetvenezer ugyanis természetesen nettóban értendő. A volt munkahelyemen há­rom hónap alatt kerestem ennyit... Tudom, hogy az úgynevezett feketegazdaságban dolgo­zom — mosolyog keserűen —, de megvallom, nem érde­kel. A munkanélküli-segélyből nem lehet egy családot el­tartani. Olyan munkahelyet nem kapok, ahol tisztessége­sen tudnék keresni. Dolgozom hát itt is, ott is, mindent megcsinálok, amit tudok, a segédmunkát éppúgy, mint az esetleges szakmunkát, mint mondjuk, a burkolást. A ma­gam ura vagyok. Hogy nem tisztességes emellett felvenni a munkanélküli segélyt? Ha nem venném fel, akkor hogyan mehetnék pél­dául orvoshoz, patikába? Hiszen egy senki vagyok, akinek még TAJ-száma sincs — „kikerült az ellátásból”. Míg tehát lehet, hivatalos munkanélküli vagyok, utána is minden le­hetőséget megragadok, hogy „regisztrált” ember legyek — emellett pedig természetesen dolgozom, ahol csak lehet. Mert élnünk kell! Hogy miért nem leszek vállalkozó? Mire vállalkozzak? Olyan iparigazolvány nincs, hogy „mindenféle munkák el­végzése”. Egyféléből meg nem lehet megélni. Csapda ez, uram, nagy csapda. Én tisztességes ember vagyok. Örömmel dolgoznék legá­lisan, adót fizetnék, tb-járulékot, meg mindent — ha a mara­dékból el tudnám tartani a családomat. Ha tud egy ilyen munkahelyet, szóljon! Addig is, ha meg kell csinálni azt a járdát az udvaron, csak szóljon, én jövök! Honnan tetszik telefonálni? ... kérdezte a vonal túlsó végén egy úr. Árakról érdeklőd­tem egy kereskedésben, mely nemrég kezdte meg ténykedé­sét a város peremén. Meghökkentem — megkérdem, mi mennyi, s erre azt tudakolják, ki vagyok. Ahellyett hogy leraktam volna a kagylót, mint azt felhorkant felháborodá­som tanácsolta, szelíden annyit válaszoltam, hogy egyszerű magánemberként érdekelne, mennyiért árulják ez meg azt. A pasas erre elmondta. Váltig töröm a fejem azóta is, hogy mi volt ez. Kinek a telefonját várta az a szegény ember? Kitől tartott? Mióta titok egy kereskedésben az ár, amit csak arra jogosult, szigo­rúan ellenőrzött személyek tudhatnak meg? Olyasmi ez, mintha a zöldséges személyi igazolványt kér­ne, midőn megkérdem, mennyi a paradicsom, a buszsofőr csak születési anyakönyvi kivonat ellenében nyújtaná át a jegyet, a fagylaltvásárlás pedig hatósági erkölcsi bizonyít­ványhoz kötött cselekedet lenne. Persze ne essünk kétségbe, kiskapuk mindig vannak. Le­het például rezzenéstelen arccal hazudni a telefonba. Ma­gánembernek mondani magunkat, holott tulajdonképpen a kereskedő vetélytársa bérelt fel, hogy puhatoljuk ki, mi mennyi. A vonalvégen lévő illető nem látja a sötét szem­üvegünk mögötti jeges pillantást, a mélyen szemünkbe hú­zott kalapot, fogalma sincs a zakónk alatti pisztolytáskáról. Kemény világ a fakereskedelem világa. Megint jön a szöveg... ... hogy az őszi energiaáremelés így, meg úgy. Hetven szá­zalék. Még több. Szörnyű. Állítólag duplájára. Rettenetes. Az újság is megírta. Atyaisten! A miniszter is lemondott, összevesztek Horn Gyulával az árak miatt. Én a folyónak megyek! Előlép a kormány embere. Nyugi! Szó sincs hetven meg mittudomén hány százalékról. Nincs még döntés. Ha lesz is, semmiképp sem ennyiről. Legfeljebb ti... izé, húsz százalék körül. Vagy ilyesmi. A jereváni rádióban hallottuk: „Ked­ves hallgatóink, pontos időjelzést adunk. Tizenkét óra van. De legfeljebb fél egy!” Hazai krónika Vélemények az Országgyűlés összehívásáról Az alapszerződés ügyében Mint ismeretes, a KDNP pénteken bejelentette, hogy a ma­gyar-román alapszerződés ügyében kezdeményezi az Or­szággyűlés rendkívüli ülésének összehívását, s reméli, hogy ebben támogatást kap valamennyi frakciótól. Az MTI munkatársai a parlamentben, az ellenzéki frakcióknál, va­lamint a Külügyminisztériumban érdeklődtek a várható fejleményekről, a kezdeményezés visszhangjáról. MV ___________________ Az Országgyűlés házszabálya szerint rendkívüli ülés összehí­vását a képviselők egyötödének aláírásával lehet kezdeményez­ni. A dokumentumot a Ház el­nökéhez kell eljuttatni, megje­lölve a rendkívüli ülés időpont­ját, illetőleg azt, hogy a Ház el­nöke nyolc napon belül hívja össze a törvényhozást. Ezután a Házbizottság ül össze, s tűzi na­pirendre a javaslatot. — A Fidesz elnöksége au­gusztus 21-én tartja következő ülését, ekkor dönt a testület ar­ról, hogy támogatják-e a KDNP elképzelését — nyilatkozta Glattfelder Béla az MTI-nek. A fideszes képviselő rámutatott, hogy az lenne a leghelyesebb, ha a kormány a magyar—román alapszerződés ügyében az Or­szággyűlés összelüvásáig sem­milyen lényegi lépést nem ten­ne. Glattfelder Béla utalt arra is, hogy a kormánynak azokkal a törvényjavaslatokkal kellene foglalkoznia, amelyek előké­szítését a nyár folyamán elha­nyagolta. Torgyán József Beregszászon értesült a KDNP tervéről. A kis­gazda elnök leszögezte, hogy a Független Kisgazdapárt mindig támogatja a nemzeti sorskérdé­sek megvitatását az Országgyű­lésben. Torgyán József ehhez hozzátette azt is, hogy az FKGP előre jelzi: a jelen helyzetben nem lehet megkötni a magyar— román alapszerződést. A KDNP kezdeményezése kapcsán Jeszenszky Géza, a Magyar Demokrata Néppárt or­szággyűlési képviselője, egykori külügyminiszter személyes vé­leményeként elmondta: fontos kérdés a magyar—román alap- szerződés ügye; a magyar társa­dalom talán nem is érti miért jelentős ez a kérdés. Az MDNP képviselője egyetért azzal' hogy az alapszerződésről vitát folytas­son az Országgyűlés. Ugyanak­kor úgy véli, hogy ezzel a témá­val előbb a törvényhozás Kül­ügyi Bizottságának kellene be­hatóbban foglalkoznia. Demeter Ervin, az MDF par­lamenti képviselőcsoportjának vezetője egyelőre nem ismeri a KDNP-nek az Országgyűlés rendkívüli összehívására irá­nyuló kezdeményezését. Mint nyilatkozott: a frakció a javas­lat szövegének ismeretében dönt az esetleges csatlakozás­ról. Azt azonban elmondta a frakcióvezető, hogy az MDF szerint az alapszerződés szöve­gével kapcsolatban minden­képpen további tárgyalásokra van szükség. Kovács László külügyminiszter az MTI mun­katársának elmondta: a frakci­ók képviselőinek adott pénteki tájékoztatójában is kitért arra, hogy az alapszerződés aláírása szeptember, a parlamenti ülés­szak folytatása előtt semmikép­pen nem várható.—A kormány nem kívánja a kérdést a tör­vényhozás elé vinni, ugyanis nem célszerű és nem is szokás aláírás előtt parlamenti vitát ren­dezni nemzetközi szerződésről. Az ellenzéknek lesz lehetősége az aláírt megállapodásról állást foglalni — mondta a külügy­miniszter. ÚJ KELET ^ Hírről % hírre Palotai István (Új Kelet) Hát ő is elment. El a lan­gyos nyári széllel. Talán szebb és jobb utak felé. Mi itt a vé­geken bizony nem kesergünk érte, mert nem szerettük. Ő se minket..Dunai Imre ipari és kereskedelmi miniszter—hi­vatkozván egészségi állapo­tára —felmentését kérte Horn Gyula miniszterelnöktől, aki igen bölcsen fel is mentette. Dunainak—mint mondot­ta —természetesen dolog volt, hogy itt több munkáért keve­sebb bér dukál, aki előbb leg­szívesebben „írni és olvasni” küldött volna minket, mint­sem, hogy egyetlen jó szót is szóljon az érdekünkben, ha beruházó ajánlkozott... Neki a Dunáig tortott az or­szág, s nem tovább. Neki mi csak nyűg voltunk, kölönc a fejlődés nyakán. Nem is tu­dom, hogy járt-e egyáltalán miniszterként megyénkben, vagy annak székhelyén? Le­het. Mindenesetre én magam nem emlékszem rá. Dunai úr—^ a „szakember”, akinek „nem volt kellő affi­nitása a politikához” — ahogy magát jellemezte — nem sokban különbözött azoktól, akik a vérünket szív­ják a kormány minden erőfe­szítése ellenére! Neki elfogad­ható lett volna, ami a többi­eknek nem — a húsz—hu­szonöt százalékos energiaár­emelés. Neki nyűg volt az egész miniszterség — vágta a centit —, ahogy mondta. Meg is látszott mindig rajta is és politikáján, amit szerencsé­re többé nem élvezhetünk... Kitüntetések Hatházi Andrea (Új Kelet) Augusztus 20. alkalmából a köztársasági elnök, vala­mint a művelődési és közok­tatási miniszter által adomá­nyozott kitüntetéseket adott át Inkei Péter, a művelődési tárca helyettes államtitkára pénteken a Néprajzi Múzeum­ban. A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét Vára- di Istvánná,a nyíregyházi Sipkay Barna Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakkö­zép- és Szakmunkásképző Is­kola igazgatóhelyettese kap­ta, a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét Kele­men Lajosné, a kisvárdai Szent László Egyházi Gimná- zium és Szakközépiskola igazgatóhelyettese és Toldi Gyuláné, a nyíregyházi Mó­ricz Zsigmond Megyei és Vá­rosi Könyvtár igazgatóhelyet­tese kapta kimagasló szakmai munkája elismeréseként. Ki­emelkedő közművelődési te­vékenységéért Bessenyei György-díjat kapott Sánta Miklós népművelő, a vásáros- naményi Esze Tamás Műve­lődési Központ igazgatója. A magyar múzeumügy érdeké­ben kifejtett kiemelkedő munkája elismeréseként Móra Ferenc-díjat vehetett át Né­meth Péter, a Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Múzeu­mok Igazgatóságának me­gyei múzeumigazgatója. A magyar levéltárügy érdeké­ben kifejtett kiemelkedő munkája elismeréseként Pau- ler Gyula-díjat adományoz­tak Balogh Istvánnak, a Sza- bolcs-Szatmát-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára nyugalmazott igazgatójának. Kórházba kerültek MTI Eddig összesen 38 gyermeket szállítottak az egri és a hatvani kórházba a tamamérai ifjúsági táborból azt követően, hogy péntek reggelre fertőzéses tüne­tek jelentkeztek a tábor lakói­nál. A kisdiákok közül négyen súlyos állapotban vannak. Ve­lük együtt 33 gyereket kell a ki­száradás megelőzése érdekében infúziós kezelésben részesíteni. Dr. Enyedi Judit, az egri Mar­koth Ferenc Kórház orvosa az MTI tudósítójának elmondta: a fertőzés valószínűleg bakteriá­lis eredetű, hőemelkedéssel, lázzal és hányással jár. A 28 gyerek mindegyikét infúziós kezelésben részesítik. Ugyanak­kor hozzátette: tapasztalatai szerint az ilyen jellegű fertőzés általában 1—-2 nap alatt lezaj­lik, és remélhetőleg a súlyosabb állapotban lévő gyermekek is maximum 5—6 nap múlva el­hagyhatják a kórházat. Pitti marad MTI Draskovics Tibor, a Pénz­ügyminisztérium közigazga­tási államtitkára kacsának ne­vezte a Pitti Zoltán távozá­sáról szóló sajtóhíreket. Az ál­lamtitkár pénteki sajtótájé­koztatóján elmondta, hogy a Pénzügyminisztérium és a kormány messzemenően bí­zik Pitti Zoltánban, és nem terveznek változtatást az APEH élén. Németh Miklós Nagykálló díszpolgára lesz Nem Torgyánnak köszönheti! Nagykálló városának közgyűlése úgy döntött, hogy a város díszpolgári címét Németh Miklósvoit miniszter- elnöknek adományozza. A fenti hírrel kapcsolatban rövid nyilatkozatot kértünk Fodor János(független) nagykállói polgármestertől. Palotai István (Új Kelet) — Polgármester úr! Hogy rendelkezik a feltételrendszert rögzítő okirat; ki lehet Nagy­kálló városának díszpolgára? — Ez ügyben egyértelmű az állásfoglalás: az lehet díszpol­gár, aki a városért sokat tett, és köztiszteletben álló személyi­ség. — Konkrétan mit tett Né­meth Miklós Nagykállóért? Hiszen 1990 óta — azaz hat éve — nincs is az országban... — Ez igaz, azonban amikor még ő volt a miniszterelnök, ő vezette a várossá avatást... —Hogy történt a választás és a döntés? Ki mondta ki a végső szót? — A döntést — az előírások szerint — egy közvélemény-ku­tatás előzte meg, ahol a megkér­dezett 7—800 fő kilencven­nyolc százaléka Németh Miklós­ra szavazott. Ezt követően mond­ta ki a végső szót a közgyűlés. — A közvélemény-kutatás hogyan zajlott? A megkérdezet­tek tettek javaslatot, vagy pe­dig alternatívák között vá­laszthattak? — A második. — Mégis, kikre lehetett még szavazni a volt minisz­terelnökön kívül? — ...hát ez most már nem olyan lényeges... — Mégis? — ... például a volt vb-tit- kárra... —Értem... Tényleg lényeg­telen... — Különben nem azért döntöttünk így, mert Tor­gyán most felhozta a nevét... Meg lehet nézni a jegyző­könyvet, sokkal korábbra van datálva a közgyűlési ha­tározat, mint ahogy a Tor- gyán-nyilatkozat elhang­zott... — Értem. Mikor lesz az át­adás? Mikor jön Németh Miklós Nagykállóba? — Októberben.

Next

/
Thumbnails
Contents