Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-13 / 189. szám

U J KELET Riport 1996. augusztus 13., kedd 7 Homok a cipőben, homok a nadrágban, homok mindenütt Razzia a Tisza-parton A mozdony füstje helyett a kidobo feje csapta meg... sem szólt! Azt sem, hogy dögöljek meg! Ez az egy hét­végém volt. Most kaptam egy hétvégét, menjek el és szó­rakozzak... — A többiek nem segí­tettek? — Az égegyadta világon senki nem szólt bele! Odajött az a nagy dagadt állat, és lefe­jelt. Azt sem tudom, ki volt, mi volt! A srác nem tűnik részegnek, bár ivott — állítása szerint két üveg — sört. Tisztán, tárgyi­lagosan mondja el, mi történt. Csak éppen ő sem érti. Ha tényleg eltört az orra, az sú­lyos testi sértésnek számít, és akár három évet is kaphat érte a fejelős. Szép tarifa egy bólintásért! Az erős embert nem találták meg, a fiút or­voshoz vitték, látleletet ké­szíteni. A diszkók vonzzák az em­bereket, ez abból is látszik, hogy ahol szól a zene, oda be sem lehet jutni, az ételbárok, kocsmák viszont, bár tele van­nak, nem zsúfoltak. A fiatalok átlagéletkora alig 18 évre tehető. Többsé­gük valószínűleg ennél keve­sebb. Sokan részegek, a több­ség ittas, a józan emberek és a fehér hollók száma egyenes arányban áll egymással. A sör megterheli a vesét, kettes, hár­mas csoportokban vizelnek a homokba és a gyepre. A vizelőket igazoltatják, aki­nél nincs személyi igazolvány az csekket kap. A többség sér­tődötten veszi tudomásul, hogy megzavarták. A tilosban pisilés elítélendő cslekemény, hiszen senki sem telepedne másnap szívesen arra a fö­venyre amit előző éjszaka „vé­giglocsoltak”. A homok sötét, nedves folt­jait kerülgetve a part Szamos felőli árnyas, sötét részére in­dulunk. Itt fordult már elő ko­rábban rablás, nemi erőszak és más hasonló bűneset. A hangulat romantikus, sikol­tozásra pedig senki sem fi­gyel, mindenki saját partne­rével van elfoglalva. És még hagyján, aki csak csókoló- zik, az igénytelenebbek simán a homokban, a kevésbé ré­szegek földre dobott ruhada­rabokon a párkapcsolat lehető legintimebb tevékenységé­vel vannak elfoglalva. Ho­mok a cipőben, homok a nad­rágban, homok mindenhol. Még csak a bokrokba sem húzódnak be, némelyek egye­nesen az ösvényen szexei­nek. A rendfenntartáson kí­vül a részeg fejjel elköve­tett szaporodás megelőzésé­Augusztus 10., szombat, este nyolc—kilenc óra kö­zött. A Vásárosnaményba vezető utakon feltűnően nagy a forgalom, a járművek döntő többsége a vá­ros, pontosabban a Tisza-part felé tart. Néhol rend­őrök igazoltatnak, Nagydobos előtt pedig filmet for­gatnak. Gyorshajtókról. Sokszereplős alkotás. Dojcsák Tibor— Csonka Róbert (Új Kelet) A vásárosnaményi rendőr- kapitányság egyik emeleti szobája este tízre megtelik. Egyenruhás rendőrök gyüle­keznek az éjszakai akcióra. Ok akciónak nevezik, a köznyelv inkább razziaként emlegeti. A cél a lényeg, megelőzni a bűn- cselekményeket, ellenőrizni a szórakozóhelyeket, kiszűrni a garázda elemeket, és hajnal felé az ittas vezetőket. Öt cso­port indul majd útnak. Csa- roda—Beregsurány—T arpa— Tivadar; Kisvarsány—Nagy- varsány—Gyüre—Aranyos­apáti; Vásárosnamény; egy- egy pedig kimondottan a tiva- dari, illetve a gergelyiugomyai Tisza-part területére. Mi az utóbbiakkal tartunk. Ilyenkor mindenkit mozgósítanak, a vi­dékre kihelyezett embereket is, azok kivételével, akik nappal dolgoztak, és akikre másnap lesz szükség. Szinte mind csa­ládosak, igaz, túlórabért kap­nak, de nem a munkák krémje ez a fajta bevetés. Ezen a szombaton alighanem csúcsot döntött a gergelyiugor- nyai üdülő, látogatói számának szempontjából. Óvatos becslés szerint 5—6 ezer ember szóra­kozott egyetlen hömpölygő tö­megben a diszkókat körülölelő kerítések szorításában. Emellett persze figyelni kell más, kör­nyékbeli szórakozóhelyekre és a csendes kis falvakra, amelyek nyugalmát figyelő szemek, polgárőrök is segítenek meg­őrizni. Fél tizenegykor megmozdul a társaság, az eligazítás után mindenki autóba ül, és megy, ahová irányították. A kutyák is elszabadulnak a rácstól, ahol eddig kikötve gazdáikat vár­ták. Az egyik utas nem fogad­ja kitörő örömmel a hírt, hogy meg kell osztania a hátsó ülést egy német juhásszal. Roky a Fradi B-középben teljesített évekig szolgálatot! Ezt tud­va hihető, hogy nem a bolhák­tól fél az utas, aki kerüli a kö­zeli barátságot négylábú tár­sunkkal. Mi egy fehér Sko­da Feliciával Gutper Zoltán rendőr százados, az akció parancsnoka kíséretében Ger- gelyiugornya felé indulunk. Szerencsére nem kutya, ha­nem fotóriporter az ülésszom­szédom. A város csendes, nyugodt az út is, sötét a Tisza. A folyókanyar jótékonyan eltakarja mindazt, amivel ki­csivel később szembesülnünk kell. Az idén kibővített fizetőpar­kolók tele vannak, lassan meg­telik autókkal az üdülő bejá­ratánál elterülő mező is. Sokan nem törődnek a várható bír­sággal, a hétvégi házak között állítják le kocsijukat. Aligha­nem csekk fogja várni őket a szélvédőn. A bejáratnál rend­őrök gyűrűjében véres fiatal­ember álldogál, és hevesen gesztikulálva magyarázza, mi történt vele. Orrára vastagon rászáradt vér, a járőrök orr­csonttörést jósolnak. Véres nadrág, véres cipő, nincs túl jó passzban. Lefejelték a disz­kóban. Kulcsár Róbert pol­gári szolgálatos katona Tisza- vasváriból, egy barátjával jött le szórakozni. Hogy mi tör­tént? — Egy szót nem szóltam hozzá! — mondja. — Lá­nyokkal táncoltam, és egy kurva szót sem szóltam a fe­hér pólós kopasz gyerekhez! Odajött, és lefejelt! Egy szót Fénykép? Azt ne nek szándéka is vezeti a sé­táló rendőröket, akik időn­ként felkattintják lámpájukat, megszakításra bírva a fetren- gőket. A faházak között csend van, visszaindulunk a kerítésen be­lülre. A bejáratnál két részeg lány botladozik ki előttünk, a rogyottabb tétova mozdulattal megsimogatja Rokyt. A kutya alighanem képes lenne kezét törni, ha rácsapna a szájkosa­rával. Újra irány a part. Eltelt egy kis idő, a totális részegség kezd eluralkodni a társaság egy részén, fiúk, lányok teljes egyetértésben, egymást támo­gatva rókáznak a fövenyre. Nyilvános vécéből kevés van, és lehet, hogy a fizetőszolgál­tatás sem jó ötlet, ha útját akar­ják állni a strand teljes pusz­tulásának. A part felső részét átható szag lengi be, arrébb sátrak állnak. Ez az a hely, amit a hídról látni, de egyet­len fénysugár sem világítja meg. Vízitúrázók táboroztak itt le, nem gondolva arra, hogy elvihetik csomagjaikat. Persze, annak is megvan a maga jó oldala, másnap egyszerűbb lesz pakolni és könnyebb evezni. A sátorozókra sem árt figyelni, mert a természetbarát túrázók látogatásának emlé­két már szépen fejlett szemét­domb őrzi, pár méterre alvó­helyüktől. Egy srác részeg álmát alussza egy pad alatt. Vala­mikor talán még cipője is volt. Már csak zoknija van. Fotóriporterünk nem fény­képezi le, mert egy jókora idegen fiatalember szemé­lyiségi jogokra hivatkozva elé áll. A részeg teljes közönnyel viselkedik ismeretlen párt­fogója iránt, ezért az ifjú jo­gász hagyja pár méterrel ar­rébb újra összeesni. További pátyolgatás helyett néhány lánynak meséli, hogyan védte meg a részeg becsületét. In­kább a cipőjére vigyázott volna... A sokadik gazdátlan sörös­üveg láttán felmerül bennem a kérdés: razzia helyett nem len­ne-e kifizetődőbb sörösüveget gyűjtögetni. Kukákba sem kell nyúlkálni, a palackok minden­felé a földön hevernek. Egy jó tanács: nagy tömeg­ben ne lógassuk ki nyaklán­cunkat, ha lehet, inkább hagy­juk otthon. Előfordul ugyan­is, hogy kitépik az ember nyakából. így járt egy fiatal férfi is. Szerinte ki akarták rabolni, mások szerint du­lakodás közben véletlenül szakadt a lánc. Lényeg, hogy nem veszett el, mert a jó erő­ben lévő tulajdonos alapos veréssel rendezte a tulajdon- jogi vitát. Kis híján kattintani készülő fotóriporterünk is oktatásban részesült, végül megúszta egy kis magyaráz­kodással. Beautózunk a városba. Tel­jes csend, embert sem látni. Üres az állomás, csak két lány, kutyasimogató ismerő­seink üldögélnek a váróterem­ben. A partról lassan hazain­dulnak, autóval, motorral, gyalog és négykézláb. Ki hogy bírja. A járdát kímélik, az úton sétálnak. Az üdülőre vetett utolsó pillantásunk kellemes meg­lepetés. Mégsem halt ki a vállakozószellem, két „élel­mes” hatalmas zsákokba töm- ködi a szertehagyott üvegeket, majd kerékpárra rakják és el­indulnak. Mi is... A rend őrei pedig hajnal ötig vigyáznak a még úton lévőkre.

Next

/
Thumbnails
Contents