Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-12 / 188. szám
UJ KELET Riport 1996. augusztus 12., hétfő 7 ...szabad a vásár Bihari, szatmári, máramarosi, kolozsvári, na meg persze az ukrajnai buszoktól mozdulni se lehet a KGST- piacon. Szombat van, piacnap. Egy gombostűt sem lehet leejteni a sok ember között. Virágkorát éli a feketekereskedelem. Szombat reggel román és ukrán szótól hangos a piac. Itt szerzik be az árut a határ menti városokban élő kiskereskedők és... feketézők. Hogy már régen járnak ide, észrevehető, a tömött táskákkal, nagy dobozokkal otthonosan mozognak a nyíregyházi kereskedők között. Dreguss Gyöngyvér (Brassó) „Reggel érkeztünk. A nyíregyházi piacra ruhát vásárolni jövünk. Itt olcsó. Tizenegykor indul a busz vissza Nagyváradra. Egy órát időzünk Debrecenben, ott élelmiszereket veszünk” — mondta egy nagyváradi asszony. Kérdésemre, hogy mivel utazhatnék Nagyváradra, egy bihari jelzésű autóbuszsofőr ezt válaszolja: „Velünk biztos nem, mert mi szervezett kirándulócsoport vagyunk. Nincs üres hely, érdeklődjön máshol.” Néhány perc múlva már látni, ahogy bevásárlótáskáikkal és dobozaikkal jönnek a „turisták” a busz felé. Egy másik bihari buszsofőr már nem idegenkedik. Háromszáz forint, és van egy üres hely. Csodálkozik, mikor odaadom az egyetlen hátizsákom: „Csak ennyi? Siessen, ha még vásárolni akar, 11 -kor indulunk...” — mondja. Fél óra késés. A társaság csak későre verődik össze. A sok árutól a busz olyan, mint egy török bazár. „Látta doamma (asszonyom), itt olcsóbb a friss krumpli, mint nálunk” — beszélgetnek. Erre — a buszsofőr „örömére” — két utas felugrik, és kijelenti, hogy ő bizony még friss krumplit akar venni! Elszaladnak, és már jönnek is vissza egy-egy kiló burgonyával és néhány zöldpaprikával. A busz (háború előtti járgányokra emlékeztet) elindul. Az utazók többnyire asszonyok, csak itt-ott ül egy-egy férfi. Vidám beszélgetésbe kezdenek, és napraforgómagot ropogtatnak. Véleményük szerint nincs is jobb a szotyinál. Két csomag elfogyasztása után az egyik asszonynak eszébe jut, hogy neki nem is szabadna ilyet ennie, májbetegsége van. Semmi baj, és máris bevesz egy jó „magyar gyógyszert”. Debrecen. A busz egyenesen a piac irányába tart. A csoport- vezető „szabadfoglalkozást” rendel. Irány a piac... — Itt vesszük meg az élelmiszereket: cukrot, lisztet, olajat — magyarázza egy „turistává” lett háziasszony. A sofőr toporzékol mérgében, hogy nem jönnek az utasai. Néhányan már várakoznak, mutogatják egymásnak boldogan a vásárolt holmit. Hogy cserekereskedelem is folyik, bizonyítja, hogy a váradi buszhoz somfordái egy debreceni idős hölgy, és megkérdi, hogy van-e még eladó konyak. Előkerül még valami a szatyrokból, de árus és vevő összevesznek az ital alkoholszintjén. A vevő kevesli... A baj csak akkor kezdődik igazán, amikor indulni kell. Nem férnek az utasok a rengeteg csomagtól. A gépkocsivezető dühös. De a kishatári kiskereskedők már tudják a szabályt. Minden plusz csomagért 500 forintot kell fizetni a csoportvezetőnél. így minden és mindenki a helyére kerül. A busz kigördül. Modern kori népi rituálé kezdődik, a vámosok szidása. „A törvény képtelenség! Csupán 25 000 lejre (1000 forint) vihetünk át vámmentesen árut. Képzelje el, ez két pólóing ára. Ehhez képest nekem van egy kenyérpirítóm, egy turmixgépem, ruhaneműk, cipők... Nem venné át a csomagjaim egy részét?” — próbálkozik az egyik „kiránduló”. A magyar határhoz érve már elő van készítve az ajándék a magyar vámosnak: egy kétliteres üdítő. A váfrios végignézi az útleveleket, de az ajándékot nem fogadja el. A csomagokba nem túrkál bele. „Mehetnek. Jó utat” — mondja. A román határon buszok hosszú sora várakozik... „Csak vissza ne fordítsanak. A múlt héten is „megtérítették” a marosvásárhelyie- • ke,t” «f mondja;a mai rémtörténet közszájon forgó változatát egy bihari férfi. A vészhelyzet elkerüléséért a csoportvezető ezer-ezer forintot gyűjt össze. Negyvenezer jön össze. Ez közel három hónapi romániai fizetés. Ezekután szabad a vásár... Immár román földön. Jókora felárral cserélnek gazdát a drót nélküli telefonok, úszógumik, rágcsik, folttisztítók... Hal éve hunyt e( a KGST. Éljen,a.k,özép-kelet-európai közös piac! Határon innen — határon túl...
