Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-12 / 188. szám

UJ KELET Megtartani az intézményeket Kevés a tanuló Bakó Dániel polgármester 51. évét tapossa, két gyerekkel és két unokával büszkélkedhet. Korábban egy gyermekotthon­ban dolgozott 21 és fél évig, majd a fehérgyarmati Petőfi Sándor Közgazdasági Szakkö­zépiskolában volt gazdasági vezető, amikor 1990-ben pol­gármesterré választották. Ez volt az első kapcsolata az állam- igazgatással, de sikerült beleta­nulnia, ezt bizonyítja az a tény, hogy a falu lakói négy év múl­tán újra bizalmat szavaztak neki. Mint mondta: néha vissza­sírja korábbi munkáját, mert a halmozottan hátrányos helyze­tű Cégénydányádon nem köny- nyű feladat szép jövőt építeni. — A településen hasonló gondjaink vannak, mint más kistelepüléseken: Szabolcs- Szatmár-Bereg, Nógrád, Bor­sod-Abaúj-Zemplén és részben Békés megyében — kezdte a beszélgetést Bakó Dániel. — Ipari üzemek nincsenek, egye­dül a mezőgazdaságra lehet tá­maszkodni. A téeszek összeom­lásával megszűntek a munkahe­lyek, vállalkozókra, sok szol­gáltatásra nincs szükség. Az embereknek újra meg kell ta­nulni, hogyan lehet a mező- gazdaságból megélni. A tanácsi vezetőség 1970- ben Szamosújlakot és Gyürét Cégénydányáddal közigazga­tásilag összekapcsolta, itteni székhellyel. A rendszerváltás idején felmerült a szétválás öt­lete, de a társközségek nem akartak önállóak lenni, ezért együtt maradtunk, körjegyző­ségben. Ez minden területen költségmegtakarítást jelent, közösen működtetünk általá­nos iskolát és óvodát. Cégény­dányádon van egy szociális konyha, ahol ellátjuk a három település időseinek étkezteté­sét is. A gyerekeknek az isko­lai étkezés ingyenes, az öregek, ha az egy főre eső jövedelmük nem éri el a havi 9600 forin­tot, akkor szintén ingyenesen kapják, ellenkező esetben a normát fizetik. A legnagyobb gondunk, hogy nagyon alacsony az isko­lai létszám. A 320 férőhelyes iskolában 160-an tanulnak. A három településnek adott pénz­nek szinte minden fillérét okta­tásra kell fordítani. Fejlesztésre ezért 1992 óta nem is gondol­hatunk. A kezdetekben tudtunk még járdát építeni, bővíteni a villanyhálózatot, kiépítettük a gázhálózatot és egy különleges engedéllyel ugyanabban a mun­kaárokban a telefonkábeleket is lefektették. A település saját bevételéből építettünk 1992-től egy ravatalozót, ami tavaly ké­szült el. Azóta nem kezdtünk nagyobb beruházásba, az erőn­ket a működtetésre koncentrál­juk. Az óvodát, iskolát minden­áron fenntartjuk, mert tudjuk, hogy amelyik település meg­szünteti az oktatást és felszá­molja intézményhálózatát, az aláírja a halálos ítéletét. A fenn­maradás érdekében napközis ta­nulócsoportot és óvodás cso­portot szüntettünk meg. Ezzel nemcsak a legvédtelenebbek­nek, a gyerekenek ártottunk, hanem dolgozókat is el kellett bocsátani, de az állam azzal, hogy nem adott elég pénzt a működtetéshez, rákényszerített minket erre a lépésre. A képvi­selő-testület mindenesetre na­gyon elszánta magát arra, hogy megtartsa intézményeit. Több­letbevételt próbálunk teremteni, ennek érdekében ősszel saját földjeinkből 11 hektárt meggy- és szilvafákkal ültetünkbe. Szá­mításaink szerint öt év múlva ez már fejlesztésekre is lehetősé­get adó bevételt fog hozni. Mű­velését szeretnénk rábízni falu­beli családokra, akiknek ez megélhetési forrást jelentene. Falujáró Kis falu a Szamos partján 1996. augusztus 12., hétfő 5 Gyerekek a kastélyban Cégénydányád kis telepü­lés, a Szamos partján terül el, Fehérgyarmattól néhány kilométerre. Korabeli forrá­sok szerint Czégény szerze­tesrendek lakóhelye és mo­nostora volt, I. Lajos király adományaképpen 1344-től a Széchenyiek birtokában volt. Az 1900-as évek elején egyesítették a Kende család birtokában lévő Cégényt és a Kölcseyek tulajdonaként számontartott Dányádot, így jött létre a mai falu. A cégénydányádi kastélyt Kende Zsigmond építette az 1830-as években. Körülötte 100 holdas park, gyümöl­csös és kertészet volt. Nap­jainkra 16 hektár maradt meg belőle, amelyet 1954- ben védetté nyilvánítottak. A kastélyban árva és félárva gyerekek ifjúsági nevelőottho­na működik. Ez több szempont­ból is jó a községnek. Egyrészt munkahelyeket ad, másrészt pedig növeli a cégényi iskola tanulólétszámát, ami napjaink oktatási rendszerében nagyon fontos szempont. Ami gond, a gyerekek papíron nem itteni la­kosok, ezért az önkormányzat csak az iskolai fejkvótát kapja meg az államtól, a helyi lako­sokra járó pénzt nem. Ez egy- egy évben közel kétmillió forin­tos kiesést jelent az önkormány­zatnak, ami nagyon hiányzik az infrastrukturális feladatokra szolgáló keret felosztásakor. A gyerekek gyönyörű kör­nyezetben élnek. A testvér­Gyermekek az otthonban párokat két, úgynevezett csa­ládotthonban helyezték el, hétvégenként főznek, úgy él­nek, mint egy kis család. En­nek mintájára átalakítják a többi szobát is, 4 galériát ala­kítottak ki, a többi — testvéri kötelék mellett az életkor szempontjából összeállított — gyerekcsoport számára. Mindegyikhez tartozik egy kis teakonyha, ahol hétvége­ken főzni tanulnak a gyere­kek. A napokban végeznek a folyosó festésével, átalakítják a fürdőszobákat, ősszel pedig két lakóhelyiséget új bútorok­kal rendeznek be. Cégény vallási központ volt Református település írott források szerint a mai Cégénydányád területén már 1181-ben monostor volt. A szerzetek lakóhelyeként szolgáló kolostortól a monos­tor annyival jelent többet, hogy utóbbi egyben okta­tási intézményként is funk­cionált. Cégény vallási köz­pont volt. Az erdélyi refor­Szociális foldprogram Cégénydányádon száznál több munkanélküli él, de kö­zülük csak 50—52 ember jo­gosult valamilyen szociális el­látásra. A többiek tulajdon­képpen nem tudni miből él­nek. Az önkormányzat alkal­manként tud segélyt adni, de rendszeres ellátáshoz nincs ereje, ezért saját földterületén elindította a szociális föld­programot. Saját gépeikkel, közmunkásokkal felszántják, bevetik, meghúzatják, aztán további művelésre átadják a földet a rászorulóknak. Ők megkapálják, azután betaka­rítják. Van, aki kukoricát, mások burgonyát, naprafor­gót termelnek benne. Egy másik földterületen, szintén saját földjén napraforgót ter­mel az önkormányzat. A mű­velést itt a betakarításig köz­munkások végzik. A szociá­lis földprogram kiadásait, a közmunkások bérét, a gáz­olaj árát és más költségeket a napraforgó bevételéből fede­zik. A többletbevételt vissza­forgatják a szociális földprog­ramba, a maradékból pedig három-három malac vásárlá­sára adtak pénzt 20 családnak. A malacokat saját költségük­re nevelik fel az emberek, majd hat hónap után, egymázsás ko­rában egy disznót leadnak az idősek napközi otthonának konyhájára. így forgatják be a többletbevételt a szociális ét­keztetésbe. További spórolási ötlet, hogy a zöldségek egy ré­szét is megtermelik maguknak. Az állattartást is propagálják. Amelyik család megtartja fe­jőstehenének borját, az 40 ezer forint támogatást kap. Ha a borjút felneveli vagy újabba­kat állít be, akkor ezt a pénzt nem kell visszadni az önkor­mányzatnak. A legelőt is in­gyen használhatják a falubeli gazdák, még az állatok őrzését is közmunkásként alkalmazott ember végzi. A közmunkások brigádve­zetője Barabás Ferenc. Ko­rábban az Állami Gazdaság­ban volt műhelyvezető 60— 70 ember dolgozott a keze alatt, nem idegen számára az irányítási munka. Munkanél­küli lett, jövedelempótló tá­mogatást kapott, ezért keres­ték meg az önkormányzattól, hogy vállalja el a közmunka irányítását. A feladatot jól tudja hasznosítani, mert kap­csolódik a szakmájához. A fa­lunak van két traktora és mun­kagépei, ezzel művelik a föl­det. Ezen túl csinálnak min­dent, amit máshol is a köz­munkások. Füvet nyírnak, á síremlék felújításán dolgoz­nak és karbantartják az ön- kormányzati intézményeket. Van saját földje is, részarány­tulajdonként gyümölcsöst, szilvát és almát kapott, bérelt földön napraforgót, kukoricát termel, így sok munkával, de megtalálja a számítását. mátus szellemiségű földes­urak hamar megbarátkoztak a protestantizmussal, hatásukra eresztett gyökeret Cégény­dányád térségében is a refor­máció. Varga Árpád a 99 százalék­ban református Szamosújlak, Gyügye és Cégénydányád községek lelkipásztora, 11 éve él Szamosújlakon. Ezt megelőzően 25 évig a Dunán­túlon szolgált. Munkája sok­rétű. Hetente 19 hittanóra van, amit egy cégénydányádi óvó­nővel közösen tartanak. Há­rom gyülekezetben a gyere­keknek konfirmációs oktatást, bibliaórákat'tart, ezentúl per­sze ott vannak a templomi el­foglaltságok és az elöregedő falvakban sajnálatosan gya­kori temetések. Az egyház visszakapott épületében kialakítottak egy gyülekezeti termet, ha pedig megkapják az elvett egyházi épületekért járó kártalanítást, akkor az épület másik felében ifjúsági házat hoznak létre. Kialakítása már elkezdődött, de a befejezéshez még hiány­zik 300 ezer forint. Az egy­ház alapítványt tett a „Szép Magyar Beszédért”, ennek keretében a tanárok javaslata alapján könyvjutalomban ré­szesítik az arra érdemes gye­rekeket. A millecentenáriumra az önkormányzattal együtt ké­szülnek. Nagyváradi Ajtay Sámuel főrendiházi tag, gaz­dag ember volt. Cégény és Dányád templomát 1863-ban kibővíttette, meglévő alapte­rületét kétszeresére növelte és vett bele két harangot. A mon­da szerint idősen is jó egész­ségnek örvendett, 102 éves korában főrendiházi tagként kétórás előadást tartott, papír nélkül! A honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából a Nagyváradi Ajtay család krip­táját újítják fel, melyet októ­ber 27-én avatnak fel, össze­kapcsolva a reformáció em­lékünnepét a millecentená- riummal. Varga Árpád Az oldalt írta és a felvételeket készítette: Dojcsák Tibor Megélni a földből A faluban élő vállalkozók többsége a mezőgazdaságból próbál pénzhez jutni. Nem könnyű feladat. Ebben az év­ben viszonylag jó árat kapnak árujukért, de csak azért, mert kevesebb termett gabonából, kukoricából, meggyből és szinte minden egyébből, mint az elmúlt években. Ezekkel az árakkal számolva a falusi em­berek is meg tudnának egy kis földből, és persze két kezük munkájából élni. Vannak né- hányan Cégénydányádon, akik mezőgazdasági vállalko­zóként próbálnak boldogulni, mint például/nMsz András és fia is. Juhász András mindig a mezőgazdaságban dolgozott, itt élt, soha nem vándorolt, egyből kettőt szeretett csinál­ni — mondja mosolyogva a kaszanyélre támaszkodva. Kárpótlási jegyéből is földet vásárolt, családját a mai napig a tanácsokon túl munkájával is segíti. Ottjártunkkor éppen a kombájnt szedték rendbe, hogy a búza után a kukoricát és a napraforgót is gond nél­kül le tudják aratni. Nagy György is gazdálko­dásból él, szinte születése óta. A katonaság után röviddel, 1984-ben kezdett mezőgazda- sági kistermelőként dolgozni. Ma bérelt és saját földön egya­ránt termel, elsősorban a jó­szágállományának takarmányt. Lovat, juhot és szarvasmarhát tart. A szarvasmarhának nincs ára, de a takarmánynak igen, idén onnan jött bevétel. Ezt is, azt is ad el, így gazdaságilag két lábon áll, hogy folyama­tosan nyújtson jövedelmet családja számára. Ami hiány­zik, az az államilag koordinált mezőgazdasági termelés, ga­rantált árak, kiszámítható jö­vedelem, ami megszüntetné az állandó létbizonytalanságot. Ä i *'« \ i _______________— Juhá sz András

Next

/
Thumbnails
Contents