Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-12 / 188. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1996. augusztus 12., hétfő 3 Megoperálták a kisfiút Sikli Tímea (Új Kelet) A közelmúltban Balkányból súlyos sérülésekkel szállították kórházba a négyéves Bihari Tamást. A Nyíregyházi Jósa András Kórház baleseti sebészetén találkoztunk a kisfiú szüleivel, akik Tamáska ágya mellett ülve még mindig nem tudták egészen kiheverni az esetet. Arról, hogy mi történt a kisfiúval, édesapját, Bihari Lászlót kérdeztük: —Nyári szünet lévén mindhárom gyerek otthon volt a feleségemmel. Tamás a bátyjával átment valamelyik szomszédba játszani, és miközben hazafelé tartottak, a kicsi kirántotta kezét a testvéréjéből és az úttestre szaladt. Éppen arra jött egy személyautó, aminek vezetője bármilyen gyorsan is taposott a fékre, már nem tudott megállni a gyerek előtt. A kisfiút behozták a baleseti sebészetre a mentők, és miután kiderült, hogy combcsonttörése van, azonnal megoperálták. Bár most még kicsit kába a fájdalomcsillapítóktól, egyelőre elég jól tűri, hogy ágyhoz van kötve. Remélem, minél előbb rendbejön és hazavihetjük megszokott környezetébe, hiszen még soha nem volt kórházban ezelőtt. A kisfiú kezelőorvosa, dr. Kormány Gyula kérdésünkre elmondta, hogy Tamás minden komplikáció nélkül túljutott a műtéten. Általános közérzete jó, bár reggeli rosszul- léte miatt infúziót kötöttek be neki. Hátra van még a kontroll röngen, mely kimutatja, hogy sikerült-e pontosan helyére rakni a csontokat. Lábadozó gyermek — aggódó édesanya Csonka Róbert felvétele Megyénk vendége volt a szocialista trakciévezető-helyettes Jövőre még nehezebb lesz Az elmúlt héten megyénk vendége volt Lampert Mónika, a parlament MSZP-s frakcióvezető-helyettese, az Országgyűlés önkormányzati bizottságának al- elnöke. Ebbői az alkalomból megkérdeztük a képviselőt az önkormányzatok mai helyzetéről, az úgynevezett csődtörvény hatásairól és a település-irányítás jövő évi kilátásairól. Fekete Tibor (Új Kelet) —- Ön az előző választási ciklusban önkormányzati képviselőként dolgozott, és elkötelezett híve a falusi turizmusnak. Milyen lehetőségeket lát az elmaradott térségek felzárkóztatására a vidéki vendéglátás, vendégfogadás milyen kitörési pontokat nyújt a nehéz gazdasági helyzetből ? — Jó példa erre a Felső-Tisza vidéke. A hátrányból erényt lehet kovácsolni azzal, hogy a gazdasági elmaradottság mellett szinte érintetlen maradt a természeti környezet. Megfelelő infrastrukturális beruházással vonzóvá lehet tenni a környéket a hazai és külföldi turisták számára. Ezzel többletbevételhez juthat a polgár, de az adók révén a helyi önkormányzat is. Ősszel nagyszabású konferenciát szervezünk a kérdés megvitatására, és ott döntünk, milyen projekteket újunk ki a térségeknek, illetve a vállalkozóknak. Ezzel egy időben szeretnénk megszervezni a polgármesterek részére egy olyan kiképző tréninget (és ehhez támogatókat, szponzorokat szerezni), ahol megtanulják felismerni saját lehetőségeiket. — Önt kérték fel e konferencia fővédnökének. Miként értékeli ezt a tényt ? — Hogy fővédnök, vagy mi lesz a titulusom, még nem tudom, mindenképpen szívesen támogatom ezt a rendezvényt. Szeretnék segíteni a közreműködők és az előadók szervezésében. Friss hír, hogy Katona Béla, az idegenforgalmi bizottság elnöke vállalta a fővédnöki és a főelőadói tisztet. Remélem, ők is legalább annyi fantáziát látnak benne, mint mi. — Egyre több önkoimányzat Lampert Mónika kerül nehéz helyzetbe. Nő a csődbe jutott testületek száma, és mind többetfenyeget a fizetésképtelenség réme. Milyen sors vár rájuk? —A jövő évi költségvetés tervezete most készül. Célként 1997-re is csak azt tudjuk kitűzni, hogy az önkormányzatok kötelező feladatainak ellátásához szükséges támogatást megadjuk, hogy emiatt ne kerüljenek fizetésképtelen helyzetbe. Igazán pozitív elmozdulást a jövő esztendő sem fog hozni, sőt... Ma úgy tűnik, hogy az a hatszázalékos bruttó finanszírozásnövekedés, amely jövő évre tervezett, ez kevés. Nem elegendő azért sem, mert az infláció mértéke a prognózisok szerint lényegesen meghaladja ezt a számot. Émiatt még több önkormányzat kerülhet majd nehéz helyzetbe. Főleg a kistelepülések és azok a körzetek, ahol sok a munkanélküli, nincs személyi jövedelemadó-bevételük, szinte megoldhatatlan probléma előtt állnak, és a kérdés az, hogy oda milyen módszerrel jusson el a pénzügyi támogatás. — Mi a pártjuk álláspontja ebben a kérdésben? —Az MSZP-frakciónak az az álláspontja erről, hogy a személyi jövedelemadó-visszatérítés mértékét növelni kell az önkormányzatok részére, de a helyben maradó rész (ami ott képződik) arányát csökkenteni kell. Ez az intézkedés pontosan azoknak a településeknek a védelmében történne, amelyek csak nagyon kevés SZJA-bevétellel rendelkeznek, mert ezek teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnének. Ezeknek jelentősen növelni kell a SZJA-bevétel kiegészítését. Akik nem foglalkoznak ön- kormányzati költségvetéssel, azoknak ez rejtjelesnek tűnik, alpolgármesterek és azok a szakemberek, akik a pénügyi-techni- kai kérdésekkel foglalkoznak, azok ismerik ezt a problémát és pontosan értik. Sokkal jobb és szimpatikusabb lenne azt mondani, hogy jövőre jobb lesz, de ez nem így van. Kilencvenhét is nagyon feszes év lesz, és az ön- kormányzatok továbbra is csak a fizetőképesség megőrzését tűzhetik ki célként. Nem tudok rövid távra ígéretet tenni, hogy könnyebben fognak tudni majd gazdálkodni. Amíg ilyen feszes az ország költségvetése, amíg a kiadások csökkentése érdekében ilyen kemény intézkedéseket kell hozni, addig az önkormányzatok is kénytelenek a saját területükön ugyanezt tenni. — Mi lesz azokkal az önkormányzatokkal, amelyek már fizetésképtelenek, vagy a közeljövőben lesznek kénytelenek csődöt jelenteni? — Szabadságom ideje alatt természetesen nincsenek birtokomban pontos és friss adatok, de információim szerint arányait tekintve csekély azon települések száma, amelyek fizetésképtelenséget jelentettek. így nagyon egyértelműen meg lehet húzni a határvonalat. Fizetésképtelenné válik az az önkormányzat, amelyik meghatározott napon belül bejelenti fizetőképtelenségét. Van egy új törvénye a Magyar Köztársaságnak, amit a szakzsargon önkormányzati csődtörvénynek nevez. Ez a törvény pontosan kimondja, hogy milyen eljárási renden keresztül kell a fizetőképességet helyreállítani. Az az önkormányzat, amelyik „csődöt” jelent be, borzasztó nehéz helyzetbe kerül, nagyon kemény döntéseket kell meghoznia. Azonban ez a törvény nagyon világossá tette, hogy az állam nem tud helytállni az önkormányzati döntések következtében beállt fizetésképtelenség következményeiért. — Ezek szerint minden képviselő-testületnek vállalnia kell döntései következményét ? —Igen, de fordítsuk meg a szituációt. Ha a központi büdzsé átvállalná a helyi képviselők hibás döntéseinek következményeit, akkor ennek sohasem lenne vége. Ez nem lehet, és ezt az állam nem vállalhatja magára. Nézzék meg! Sehol a világon nincs ilyen. A tévedéseik árát az önkormányzatoknak kell kiküszködniük. —Mit lehet ez ellen tenni ? — Ennek a törvénynek van egy preventív célja, hogy megelőzze ezeknek a helyzeteknek a kialakulását. Már ma látszik, hogy ez jól működik. Az önkormányzatok igenis igyekeznek felelősséggel gazdálkodni, és addig nyújtózkodnak, ameddig a takarójuk ér. Nem könnyű időszak ez. A tanulóévek 1990 óta tartanak, egyik napról a másikra nem megy, hogy tanácsi gazdálkodásról önkormányzati gazdálkodásra álljanak át a települések. Én azt látom, hogy azok a települések, amelyek felismerik saját lehetőségeik határait, működésről és fejlesztésről is megfelelően döntenek. Szűkösen, küszködve, nehezen gazdálkodnak, de mégis biztosan. Összességében nem tartom kilátástalannak a helyzetet, ugyanakkor fontosnak tartom megjegyezni, hogy a mostani, '97-es költségvetési tervezet kondíciói veszélyesnek látszanak. Én magam is részese voltam annak a döntésnek, amelyet az MSZP-frakció önkormányzati munkacsoportja hozott, hogy az önkormányzatok számára nagyobb pénzügyi keretet kell kimunkálni. Most dolgoznak azon a szakemberek, hogy ennek a forrásait hol találjuk meg, mert a költségvetés vége annyi, amennyi, és olyan sok ágazat van (oktatás, egészségügy, agrárágazat, szociálpolitika stb.), amelyek nehéz helyzetbe kerültek. Teljesen természetes dolognak tartom, hogy ők is érvelnek a saját szempontjaik mellett. Jó szándékkal, de lobbiznak a saját céljaik elérése érdekében. Ezért is fontosnak tartom az önkormányzati lobbi létrejöttét. Úgy látom, hogy ez az érdek- szövetség szerveződik. a hiszik, ha nem: nagy híve vagyok a biciklizésnek. Annak is örvendek, hogy egyre többen pattannak kerékpárra, hogy így közlekedjenek, mégpedig néha gyorsabban, mintautóval. Szóval a bicikli, ha a világ más részeihez hasonlítom, kis késéssel, de itt is megkezdte hódító újtát, azokat igazolva, akik már hosszú évek óta sürgetik: legyen minél több kerékpárút, mert jön a kétkerekűek reneszánsza. Nos, itt van. Igaz, kerékpárút nincs elegendő, ahogy a pénzügyi helyzetet nézzük, legfeljebb araszokkal gyarapszik majd a jövőben is. Ez azonban nem lehet akadály, a kere- kezők útnak erednek városban, város környékén, vidéken, kirándulási célból és sok más októl hajtva. És itt jön az, ami új leckét ad fel autósnak, biciklistának, de még a gyalogosnak is. Meg kell tanulni ugyanis békésen együttélni, közlekedni. Semmi értelme, hogy az autós haragudjon a kétkerekűre, az sem okszerű, hogy erőfölényével riogassa. Mint ahogy bugyuta dolog, ha a biciklista froc- lizza az autóst, a buszost. A gyalogosnak is rá kell jönni: néha a járdán el-elsuhan egy- egy biciklista, és a biciklin ülőnek is meg kell tanulnia kulturáltan közlekednie. Vagyis a közúti tolerancia új szakasza köszöntött ránk. Mert a megértésre szükség van. A kerékpár is közlekedési eszköz — rá is vonatkozik jó néhány megtanulandó szabály —, helye van az utakon, mármint ott, ahonnan nem tiltja ki tábla. A jól és szabályosan felszerelt, a közlekedési előírásokat betartó biciklista nem igazi veszélyforrás, csak éppen ügyelni kell arra, hogy sebezhetőbb, mint mondjuk egy kamion. Az egymás megértése, tisztelete tehát elsőrendű szerepet kap, semmi értelme azt méricskélni, ki a fontosabb, ki az erősebb, ki a gyorsabb. Egyszerűen arról van szó, kinek-ki- nek be kell tartani a szabályokat, és el kell ismerni a másik jogait is. Érdemes erre néhány gondolatot fordítani, mert sajnos a gyakorlat ma még nem ez. A gyors bicikli az autóval versenyre késztet, a suhanó kocsi szívesen szorítja le a kerékpárost az út szélére, a kerékpáros a járdán és a sétálóövezetekben brachiból is megstur- colja a gyalogost, a gyalogos is szívesen készteti fej- reállító fékezésre a biciklistát, az autóvezető nem gondol arra, hogy egy-egy biciklista gyors előzésekor veszélybe hozhatja a kis jármű vezetőjét, nagyon murisnak tűnik néha egy-egy esős nap után a tócsa vizével lefröcskölni az út szélén haladó biciklistát. Mindez nem egyszerűen KRESZ- kérdés. Ez a kölcsönös udvariasság, tisztelet, megértés ügye. róbáljuk meg korrekten az együtt- közlekedést. Jobb, ha az úton nem mutogatunk, hanem barátságosan integetünk egymásnak. Kerékpártosan Bürget Lajos jegyzetß
