Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-09 / 186. szám

ÜJ KELET Megyei krónika 1996. augusztus 9., péntek 3 Még egyszer a Nyirockról Úgy tűnik, csak nem csitulnak a kedélyek a hét végén idő előtt félbemaradt Nyirock fesztivál körül. Miló And­rás, a Harcművészeti Egyesületek Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Szövetsége nevében kereste fel szerkesz­tőségünket, és az alábbi vélemény közzétételére kért bennünket: Tisztelt Szerkesztőség! Szövetségünk felkérést ka­pott Véghseő Jánostól, Nyír­egyháza volt diákpolgármes­terétől, hogy a Nyirock fesz­tiválon bemutatóval vegyünk részt. Tekintéttel a vélhetően jó ügyre, ingyen és bérment­ve vállaltuk el a fellépést. A megbeszélt időpontban Euró- pa-bajnokokkal, világkupa­győztessel és más neves ver­senyzőkkel megjelentünk a Paradise Hotelben felállított színpadnál, amit éppen bon­tottak. Meglepetésünkben először meghívónkat, Véghseő Já­nost keretük meg, aki igen ud­variasan fogadott, és telefo­non felhívta a főrendezőt, Porkoláb Ilonát. A hölgy elő­ször csak egy tömör „passz” - szál válaszolt, majd számunk­ra döbbenetes módon „nem ugatunk” végszóval zárta le a beszélgetést. Ezek után kény­telenek voltunk személyesen is felkeresni az udvariatlan höl­gyet, aki kapásból letegezett, majd ugyanazzal a lendület­tel kioktatott: „Én ide nem rendeztem semmiféle bemuta­tót!” Ezzel ott is hagyott ben­nünket. Amúgy az egész fesztivál szervezése nagy szakértelem­hiányra vall, mert amatőr- ségnek tartom, hogy a nagy múltú tokaji rocktáborral szinte egy időben tervezték. Itt mondanám el, amit ak­kor nem volt hajiadó meg­hallgatni Porkoláb Ilona, hogy amíg én vagyok a me­gyei szövetség elnöke, tőlünk többet ne kérjen. Egyúttalfel­hívom a szponzorok és mecé­nások figyelmét, a jövőben jobban nézzék meg, kit párt­fogolnak. Végezetül tanulságként ajánlom a Fikusz Egyesület (a szervezők) figyelmébe, hogy aki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul! * * * Az idézett levelet eljuttat­tuk a Fikusz Egyesülethez, és arra kértük őket, reagáljanak a leírtakra. Mint utólag kide­rült, Miló András nem Porko­láb Ilonával beszélt aznap, hanem Varga Júliannával, az egyik szervezővel, így ő vá­laszolt a felvetett vádakra, íme: Már a levél elején találha­tó egy-kétpontatlanság. Nem a színpadot, csak a hangosí­tó berendezéseket bontották akkor, amikor odaértek a ka- ratésok, nem Véghseő János hívott rádión, hanem az egyik kapuügyeletes. Az ominózus beszélgetés előtt néhány perc­cel szóltam a fiúknak—mint az egyik rendező —, hogy ez nem rádiótéma, és valóban azt mondtam, hogy nem uga­tunk. Valóban bemutattak egymásnak bennünket, de nem emlékszem, hogy le tegez­tem volna. Miló úr felhábo­rodottan jegyezte meg, hogy az én szervezésemre semmi­lyen rendezvényre nem jön el a jövőben. Erre válaszoltam: „Nem szerveztem én maguk­nak semmit”. Én sem Miló urat, sem mást nem akartam megbántani, de a levele utol­só sorát visszaajánlom a fel­adónak. Köszönettel: Varga Júlianna Ratkó Józsefre emlékezik a Szemle legújabb száma Hiányzik közülünk Megjelent a Szabolcs-szatmár-beregi Szemle ez évi 3. száma. A megye társadalmi, tudományos és művészeti folyóiratának szerkesztői e számban is változatos és érdekes írásokat nyújtanak át az olvasónak. Illusztráció a Szemléből: Lakatos József: Hány fej­fát állítsunk? című sorozatából Erdélyi Tamás (Új Kelet) A folyóirat e számában em­lékszik meg a most 60 éve szü­letett Ratkó József költőről. Költőtársak, irodalmárok, bará­tok idézik emlékét, elmélked­nek a költő életművéről. írása­ik mélyen szubjektivek, indu­latosak, mint amilyennek ma­gát a költőt is bemutatják, oly­kor egymással is vitába száll­nak. Abban az egyben azonban egyetértenek, hogy Ratkót a magyar költészet jelentős sze­mélyiségének tartják, akinek költészete egy sajátos korszak fontos tükröztetése volt. Ahogy Serfőző Simon, a költőtárs fáj­dalmasan írja: „... A túlvilági partokról ő máig elhatóan re­ményt, / kitartást üzen. Hitet a rászorulóknak...” Görömbei András tanáros pedantériával mutat rá Ratkó művészetének félreértelmezé­seire, s éppen nagy elődeitől, József Attilától és Nagy Lász­lótól eltérő vonásaiban véli fel­fedezni, hogy „... költészete hozzájárult a magyar líra szín­képéhez egy értékes, egyéni metszésű, balladai mélyvilágú mozaikkal”. Hasonlóképpen múlhatatlan értékéről, költésze­te maradandóságáról tanúskod­nak Bugya István, a barát és Ágh István, a harcoló publicisz­tikában is méltó költőtárs. Magyar József, aki Ratkó József korai halála óta sokat tett költői hagyatéka méltó ápolá­sáért, a költő legfontosabb mű­vészi-emberi törekvéseit, azok versbéli kifejeződését igyek­szik regiszterbe foglalni — oly­kor talán túlzott he­vességgel aktualizál­va az ő kétségtelenül jogos társadalomkri­tikai hangvételét —, ám maga által is be­vallottan nem teljes­séggel. Csikós Sán­dor színművész élete nagy ajándékának tartja, hogy részt ve­hetett Ratkó kitünte­tett drámája, a Segítsd a királyt! bemutatásá­ban. Bényei József, a szerkesztő és iroda­lomszervező megint más oldalról mutatja be a „történelem által megtiport” nemzedék harcos és feladatvál­laló tagját. Hangulatosak és ta­nulságosak a Mar- gócsy József által be­mutatott tíz ifjabbkori (1954—55-ös) Ratkó- vers és a tanár úr ezek­hez fűzött személyes élményei. Figyelmez­tet, hogy az övéhez hasonló, még kiadat­lan Ratkó-versek talán még rej­tőzhetnek, s ezek összegyűjtése szükséges, s ezeknek feldolgo­zása fontos volna a Ratkó-élet- mű feldolgozásához. Megszólal a költő maga is egy eddig nem publikált be­széddel, amely Lakatos József festőművész mátészalkai kiál­lításának megnyitóján hangzott el 1980-ban (a folyóirat az ő — Ratkó versei hatását tükröző — képeit választotta illusztrációs anyagául). Az irodalomtudós Jánosi Zoltán áttekintést nyújt Ratkó József megjelent köteteiről, azok helyéről a korban, a tár­sadalomban és az irodalomban. S hogy Ratkó mennyire él és hat ma is, arról ismét Serfőző Simontól tudunk, aki lelkes szervezője a Ratkó József Tár­saságnak, amely a születésnap alkalmából most emlékezik a költőre. * * A SZEMLE mű­hely-rovatában ab­ból a könyvtárszak­mai tanácskozásból mutat be részleteket, amelyről májusban lapunk is hírt adott. Neves szakemberek — Nagy László nyír- egyházi megyei könyvtárigazgató és kollégái, nevezetesen Csabay Károly és Bobokné Belányi Be­áta (Budapest), Ko­kas Károly és Máder Béla (Szeged), vala­mint Ambrus Béla (Békéscsaba) — ad­nak számot törek­véseikről, hogy a könyvtárak az elekt­ronikus információ- robbanás korában mit tesznek, mit kell ten­niük az olvasókért, a „hazai összefogásért és európai együttmű­ködésért”. A folyóirat négy tanulmányt ad közre ezután. Ajtay Horvát Magdolna a XIX. századforduló gon­dolkodásvilágáról, Margócsy Klára egy Márai-kötet társada­lomlélektani tartalmáról ír, Fónay Mihály a nyíregyházi színházlátogatók véleményeit elemzi statisztikai módszerek­kel, végül Bőgel József a múlt évi kisvárdai színházi találko­zó kapcsán elemzi a határon túli magyar színházak és az anya­nemzet bonyolult kapcsolat­rendszerét. A folyóirat nyolc frissen megjelent könyv elemzésével és a szokásos krónika-rovattal zárul. Kicsi a világ Augusztus 1 l-éig tekint­hető meg a nyíregyházi Jósa András Múzeumban a Red Devil Klub (Vörös Ör­dögök Klub) szervezte mo­dell- és makettkiállítás, amely parányi tárgyaival a történelem és technika kö­réből mutat be gépcsodákat. A csoda fogalma egyébként ráillik a kiállítás egészére, miként az érdeklődők arcá­ra kiülő rácsodálkozás is. Itt gyerekek válnak felnőtté és fordítva. A kiállítás egyben a modellezők országos ta­lálkozójául is szolgál. A fotókat készítette: Bozsó Katalin Nyíregyházáról jelentjük Városházi hírek Kovácsvölgyi Zoltán (Új Kelet) __ _ Cs ütörtök délelőtt Csabai Lászlóné polgármester és Giba Tamás alpolgármester fogadta az amerikai HONEYWELL képviselőit. A cég energiaracionalizálási tapasztalatait aján­lotta fel, segítvén a megyeszékhely távfűtési rendszerének kor­szerűsítését. Az önkormányzat vezetői tájékoztatták a vendé­geket arról, hogy az önkormányzati vállalatok tulajdonlási kérdései az ősz során dőlnek el. Nincs kizárva, hogy tőke­emeléses privatizációval értékesítik azokat. A város energe­tikai rendszerének korszerűsítése után versenytárgyalást hir­detnek. * * * Egy nyáreleji sajtótájékoztatón Csabai Lászlóné polgár­mesterjelentette be, hogy a megyei jogú városok szövetsége az oktatási törvény módosításánál azt a változatot támogatja, amely alapján a pedagógusok kötelező óraszámát már szep­tembertől célszerű emelni. Az augusztusi közgyűléseken azon­ban erről napirendi pontot nem találhatunk. A polgármester érdeklődésünkre elmondta, hogy a szabadságolások, az idő rövidsége miatt valóban nem foglalkozik egyelőre e kérdés­sel a képviselő-testület, törvénytelenséget pedig nem akar­nak elkövetni. Azon települések önkormányzatai, amelyek az új tanévtől vezetik be az óraszámemelést, több problémá­val találják magukat szembe. A felmentési határozatot annak kezdete előtt egy hónappal át kell vennie a nevelőnek, és a végkielégítéseket is ki kell fizetni. A nyíregyházi önkormány­zat ez évben több mint száz pedagógus álláshelyet szüntetett meg. A végkielégítések több tízmilliós kiadást jelentenek, amelyek mérséklésére központi pénzekre pályáztak. Noha az esélyek jók, az igényelt pénzt még nem kapta meg az önkor­mányzat. Mint Csabainé elmondta, ősszel tárgyalnak az ok­tatási intézmények vezetőivel a pedagógusok óraszámeme­lésének lehetőségeiről és annak következményeiről. A város vezetői abban reménykednek, hogy februártól az emelt óra­számmal dolgoznak a nevelők, ha az nem okoz az iskolák munkájában fennakadást és nem jár lényeges pedagógusié-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents