Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-08 / 158. szám
/ Szomszédoló 1996. július 8., hétfő 7 A művelődési ház Amikor átléptük Szabolcs- ország határát, módunk volt alaposan megnézni magunknak a Tokaji-hegyet, mert egy rakamazi gazdának szombaton jutott eszébe ökrösszekerével szénát szállítani, és a tokaji hídon komoly dugót csinált. A két ökör meg csak „lassacskán ballagott”... Leküzdve végül is az akadályt, elértük Tárcáit, ahol komoly hadiállapotok uralkodtak. A község teljes hosszában fel van túrva (valószínűleg a gázt fektetik), így hát városnézésnek is beillő tempóval haladtunk. A nagy elágazáshoz érve Miskolc irányába fordultunk, és rögtön meg is álltunk. Van ott ugyanis egy csudaépítmény, amit már régóta nézegetünk, és azt találgatjuk, hogy mi is légyen az? Úgy néz ki messziről, mint egy Makovecz-építette fürdő vagy zártkörű golfklub, vagy akármi, ami a turisztikát szolgálni hivatott. Elképzelhető, hogy mekkorát csodálkoztunk, amikor kiderült, hogy traktorgarázs, szerelőműhelyMegfordultunk és elindultunk Patakra. Érdekes, tipikus fennsíkokra jellemző országúton halad az utazó errefelé, rengeteg bukkanó és hosszú, egyenes emelkedő tarkítja az utat. A nagy és nyílegyenes lejtők arra csábítanak, hogy az autós ember „odalépjen” kicsit neki... aztán elgondolkozzon, hogy pénztárcája mennyire bánja, ha enged a csábításnak... Sárospatakra érve az ember apróbb csodák sorára lel. A művelődési ház előtt egész egyszerűen képtelen megállás nélkül végighaladni az, aki csak egy kicsit is szereti az épíkimondottan olcsó, és ami szokatlan, bőséges és ízletes étellel szolgál. Itt is tisztaság és rend uralkodott, nem volt zsúfoltság sem. Három óra körül már nagyon nagy volt a hőség, ami szokatlan még ezen a nyáron. Feladtuk a dolgot, felöltöztünk és hazaindultunk. A fiam még ment egy menetet a strand hátsó területén felállított vurstli körhintáján — ez szemérmetlenül sokba került... Viszontlátásra, Sárospatak! tészetet, a szép épületeket. Olyan az egész, mint egy ősmagyar emlékhely, mint egy szárnya-terjesztett pillangó. Merev és rideg világunkban boldogan pihen meg a szem (és a szív) ezen a „hullámzó” épületen, ami nem is az építészet, hanem szinte a zene elemeiből építkezik... A belvárosban megállva szintén gyönyörű Makovecz- épületeket — egy egész lakótömböt — találni, amelynek olyan a hangulata; az ember azonnal fontolgatni kezdi, hogy is költözhetne ide? Az egész város nagyon szeretet- re méltó. A Bodrog csendes, tükörsima vize, a nagy becsben tartott Rákóczi-vár, a gyönyörű templomok és parkok mind-mind egy-egy sziget, ahol érdemes megpihenni. A barangolás végeztével már csak egy fontos kérdés maradt a számunkra: van-e strand Sárospatakon? Rövid tudakozódás után megtudtuk, hogy van. Az első kellemes meglepetés akkor ért, amikor nem kellett a parkolással „görcsölni”, hiszen a kemping felőli oldalon közvetlenül a bejárat mellett is volt hely. A strand hatalmas helyen terül el, és nagy örömünkre egyáltalán nem volt zsúfolt, rögtön találtunk árnyékos részt, nem is messze a medencéktől. Váltottunk egy kabint, ami csodák csodájára tiszta és rendes volt, és még az ajtaját is rendesen be lehetett zárni... Irány a víz! Két és fél éves kisfiámra való tekintettel elsőként a gyermek- medencét látogattuk meg, ahol kellemes víz, bőséges hely, rend és tisztaság várt minket. Az igényesen felújított vár fiunk legteljesebb megelégedésére. Van egy hatalmas (majdnem) forróvizes termál- medence is, de akkora, hogy valósággal elvesznek benne az emberek. A kifekvőplatók azt is lehetővé teszik, hogy az ember „bokavízben” feküdhessék, miközben napozik... A harmadik medence amolyan félsportos, félhideg, féllangyos, „félmély” — igazi sportolásra nem nagyon alkalmas, viszont remek dolog benne csak úgy úszkálni... Egy óra lehetett, amikor megéheztünk. A strand önkiszolgáló étterme A traktorgarázs „Makovecz-stílusban” Épület, amely a zene elemeiből építkezik Az oldalt írta: Palotai István Egy nap Sárospatakon A templom és a váracska viszonylag ma is épen áll, bár az utóbbit bizony erősen renoválni kéne... A golopi falunap komoly tömegeket mozgatott meg. Még külföldről is érkeztek vendégek, résztvevők. Van itt minden, ami szem-szájnak ingere. Emitt egy kis színpadot állítanak fel, amott egy nagyobbat. Színészek, bábjátékosok is jönnek. Az összejövetel a sport és a kultúra közeledésének jegyében született. Kulimár János költő és újságíró az ötletgazda, így hát nem csoda, ha poétákkal is találkozik az ember... És festőkkel, akik elhozták alkotásaikat. Olyan az egész, mint egy hatalmas családias kemping. Van, aki éppen a mécseseket nézi, van, aki konder- ban gulyást főz, a másik elnyúlik a napon és sütteti a hasát. Szabadfoglalkozás! Erika a Nyírcolor focicsapatának szószólója: — Huszonnégy csapat nevezett a golopi kupára, de ebből sajnos „csak” huszonhárom tudott eljönni. Sok szabolcsi csapattal találkoztunk itt, láttam a Szabolcstej, a Gólya-Ker Kft. csapatát... Az az igazság, hogy nekünk ez az első ilyen focibajnokságunk... Eljöttünk szórakozni, aztán a többit majd meglátjuk... Az eredmény jelenleg kettő-kettő, úgyhogy van még reményünk a továbbjutásra... A Szabolcstej csapatát ,János" képviselte: — Mi a városi kispályás bajnokságban szerepeltünk, az idén az ötödik helyen végeztünk. Az őszi szezonról jobb inkább nem beszélni, de tavasszal mindent helyrehoztunk. Sorra nyertük a meccseket. Ez itt csak egy amolyan kis nyári karbantartó torna, átmozgatás, bár erre is hetente kétszer készültünk. Ez gyakorlatilag három hétig tartott. Most már valóban kezd kialakulni a csapat, s túl vagyunk a kezdeti nehézségeken. Esélyesként jöttünk ide, a többit majd meglátjuk. A labda kerek... —Jó napot, erőt, egészséget. Az Új Kelettől vagyok. Nyíregyházáról. Netán ez valami külön__________________ Kulimár János ötletgazda leges megbízatás? — kérdem a két, hőségre fittyet hányó, kezeslábasba öltözött fiatal motorosrendőrt, akik az egyik mécsesét nézik. — Nem, semmi különös. Egyszerű járőrszolgálat. Teljesen szokványos. — Itt jár oroznék a golopi falunapon... — Nem, csak éppen erre jártunk, aztán gondoltuk, benézünk ide is. — És hogy tetszik, ami itt folyik? — Minden rendben van. Csend van, nyugalom, és reméljük, így is marad — mondja a rangidős, amikor egyszerre ordít fel vagy háromszáz torok: Góóól! Kulimár János így beszélt a falunap céljáról és történetéről: — Körülbelül három éve kerültünk erre a szép hegyaljai vidékre, éppen akkor, amikor elhatároztuk, hogy keresünk egy helyet közel a megyénkhez, Szabolcshoz, ahol a sportot és a kultúrát közös tető alá hozzuk. Megtaláltuk itt ezt a szép kis várat, amelyik az 1450-es években épült, és Rákóczi nevéhez is kötődik. A közelben, Monokon született Kossuth Lajos is. Nagyon megtetszett itt nekünk. Létrehoztuk a nyíregyházi Rákóczi Kulturális és Sportegyesületet, melynek most tizenöt tagja van, kimondottan tehetős emberek nem állnak még az egyesület mellett, inkább olyanok, akik szeretik a sportot, az irodalmat. A golopi napoknak kezd már komoly, országos tábora lenni. Pécsről, Pápáról, Kaposvárról, Budapestről is vannak most vendégek... Czine Mihály professzor úr, Barcs János, Tímár Máté, Madár János, Szabados Ambrus költők és Zsignár István festőművész, és még sokan mások a támogatóink, tőlük kapjuk a legtöbb erkölcsi segítséget, de a golopi ön- kormányzatot sem szabad elfelejtenünk, hogy hathatós támogatást nyújt... A nyíregyházi ön- kormányzattól is kaptunk tízezer forintot. Nem nagy összeg, de jelzésértékű, és az a véleményem, hogy amennyiben fejlődünk, ők is jobban szemmel követik majd az eseményeket... Célunk a sport és a kultúra együttes jelenléte. Régebben játékvezető voltam a nyíregyházi kispályás bajnokságon, így rengeteg ismerősöm van. Azt gondoltam, mindenki jöjjön el ide, nekik is egy kirándulás, a családtagjaiknak is, és biztos, hogy a sporton keresztül a kultúrát is be lehet csempészni... Célunk az, hogy a várat is felújítsuk. A homlokzati kutatásokat elvégeztettük, nem volt kis összeg, egymillióra rúgott, vettünk már negyedmillióért deszkaanyagot, hogy elkészíttessük az ajtókat, az ablakokat és a kereteket. A munkában segítségünkre volt Kulcsár Attila nyíregyházi nyugdíjas építész barátunk, aki a tervek elkészítésében segédkezett... Kellene azonban még valaki, aki mellénk áll, például a Magyar Labdarúgó Szövetség, mert itt remek ifjúsági és utánpótlásbázist lehetne kialakítani. A mostani példából is kiderül, hogy itt elfér háromszáz focista, méghozzá szép és kellemes környezetben. Egyébként a távoli cél az lenne, hogy várjátékokat is rendezzünk, mert a hely arra is nagyon alkalmas. A golopi falunapok prog- ramjai: ökölvívás, egy egész nap foci, egykerekű bicikli-bemutató, kerékpár- és gyalogtúra, szkander- verseny, tombola, karate, Tállya és Rátka citerazene- karának bemutatója, a Nyíregyházi Társaskör Illyés Péter vezetésével, az IQ 40 klub, majd este Kazár Pál zenekarának várbéli szereplése. A környéken lakók is jelentkeztek produkcióikkal, bábszínházzal, mazso- rettek, divatbemutató és tinishow. A rendezvény fővédnöke Bódi Andrásné, a Szabolcs—Határszél vezér- igazgatója. Kimkó Gáborné a nyíregyházi Móra Ferenc Általános Iskolából, valamint Olmann Lászlóné szervező a golopi képzőművészeti kiállításról beszélt: — A kiállítás alapanyagának törzsét az a tárlat képezi, amelyik nem régen Nyíregyházán, a Kölyökvárban volt kiállítva. Ehhez még egy nagy grafikai anyag is csatlakozott, valamint a golopi születésű Zsignár István festőművész tizenhárom alkotása. A megnyitóra várjuk Soltész Albertet és Zsignár Istvánt is, a beszédet a golopi polgármester mondja. Ha igaz, az összes festő, aki itt kiállít, eljön a megnyitóra. Baja Ferenc miniszter úr is tett feltételes ígéretet, és nagyon reméljük, hogy eleget is tud tenni szavának. A képzőművészeti kiállítás szószólója, középen Balti Károly, nyíregyházi alkotó Falunap Golopon Golop. Kisközség a Zemplén lábánál. Monok és Mád közelében. A falu közvetlen szomszédságában áll a golopi „vár". Azért az idézőjel, mert váracskának lehetne inkább nevezni ezt a sok történelmi vihart átélt kis épületét. A váracska mellett templom, nem akármilyen múlttal.Gfskracseh vezér épít- tette. akit Hunyadi János utasított ki Golopról. A terület eredetileg István király fiáé volt. majd /\ . Bétáé, később az egri kanonoké, és az ibrányi nemzetségé, végtére pedig a Vay-aké.
