Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-08 / 158. szám
6 1996. július 8., hétfő Mezőgazdaság UJ KELET Tanulmányúton Izraelben Termékeny sivatag Lefler György (Új Kelet) Ha azt halljuk, hogy valamely megyei vezető, egy ágazatot képviselő szakember tanulmányúton vett részt „külországban”, többnyire legyintünk, nemtetszésünket fejezve ki fejünket csóváljuk, merthogy sejtéseink vannak e tartalmas utak tartalmáról, a „tanulmányok” hasznosságáról. Sejtéseink régebbről erednek, s aligha változtak e pár év alatt. Igaz, keveset is sikerült megtudnunk egy-egy utazásról, maradtak hát a találgatások. A közelmúltban egyhetes izraeli tanulmányúton vett részt Szénégető László, a Megyei Földművelésügyi Hivatal vezetője tizenegy hazai vízgazdálkodási, tervező szakember társaságában. Az agrárvezető e területen is szerzett diplomát, így nemcsak hivatalvezetőként csodálkozott rá az ott látottakra. Megkeresésünkre élményeit, az út tapasztalatait szívesen megosztotta az Új Kelet olvasóival. Nem a sejtések eloszlatása végett, tette ezt annál is inkább, mert nagyon tanulságosnak tartotta-tartja e „kirándulást”. — Az út fő szervezője a KITE Mezőgazdasági Szolgáltató és Kereskedelmi Rt. volt, utazásunk célja pedig a Tiszántúl, így megyénk öntözési lehetőségeinek a kiszélesítése az izraeli tapasztalatok alapján. Izraelben, nevezetesen a NAAN Kibucban tett látogatás alkalmával a világ egyik legfejlettebb öntözési rendszerével ismerkedhettünk meg, amely a vízkivételSzénégetö László tői kezdve a tápanyag-kijuttatáson át a növényvédelemig teljesen automatizált, számítógép által vezérelt, s ami egyáltalán nem elhanyagolható körülmény, hogy kimondottan víztakarékos! Hogy miért fontos ez számunkra? Miért szajkózzuk folyton az öntözés szükségességét? Néhány mondat erejéig utalnék rá. Magyarországon a Duna-medence kapja a csapadék jó részét, 600—800 millimétert, míg a Tisza medencéjében élők csupán 400—500 milliméter körüli égi áldásnak örülhetnek. Az elmúlt évszázad utolsó harmadához képest 25 százalékkal kevesebb az évi lehullott csapadékmennyiség, az utóbbi tíz—tizenöt év aszályos időszaka pedig már több, mint intő jel. Ehhez kapcsolódik térségünkben a 30 százalék körüli tényleges munkanélküliség, s az a tény, hogy itt megélhetést alapvetően csak a mezőgazdaság tud, tudna nyújtani, intenzív kultúrák termesztésével. E technológia pedig nem nélkülözheti az öntözést. (Folytatjuk) Mi mennyi? Hajdú Is tván jegyzete A vicc annyira szakállas, hogy azt hiszem, a kezdetétől kell elmondani: Leszól a kapitány a hajó gépházába. — Mennyi? — Harminc — hangzik a válasz. — Mi harminc? — kérdi a kapitány. — Mi mennyi? —jön a viszont kérdés. Napjainkban a fenti szakállas viccet a kenyér ára ürügyén ismét elmondhatjuk. Pillanatokon belül láncreakció szerűen kezdték emelni a kenyér árát az egyes termelő és forgalmazó üzemek. A legutóbbi konnányülésen „a kapitányság” is nemtetszését fejezte ki. A kormány arra hivatkozik, hogy a búza világpiaci ára csökkent, már korábban bejelentett eneriga áremelések pedig csak körülbelül 2 forintos áremelést indokolnak. A gyártókapacitások kihasználatlanok, így az illetékes miniszterek dolga tárgyalásokat kezdeni a termelő és forgalmazó szervezetekkel. A kenyér ára sokáig politikai kérdés volt Magyarországon. A legutóbbi választási kampány során még azzal is megvádolták a szocialistákat, hogy a 3,60 Ft-os kenyér ígéretével nyernek. Igaz, ezt nem mondták, s enélkül is nyertek, de talán épp ezért különösen figyelnek a kenyér árára. Ameddig az egyes sütőipari vállalatoknak és áfész sütőüzemeknek ellátási kötelezettsége volt, addig lehetett hatósági áron tartani a fehér kenyér árát. A piacgazdaságra való gyorsabb ütemű áttéréssel együtt az ellátási kötelezettség is megszűnt. Egyúttal a monopóliumok is megszűntek, s hamar kiderült, hogy a magánpékségek az igényekhez való jobb igazodással, szélesebb választékkal kemény versenyre kényszerítik a korábbi nagyokat. Hirtelen üzlet lett pékséget, sütödét nyitni, s csak úgy mint más iparágban, akik hamarabb léptek, itt is meggazdagodtak. Napjainkra pedig előállt a klasszikus kapitalista versenyhelyzet: túlságosan sok lett a gyártó kapacitás. Itt azonban megáll a politikai gazdaságtan. Ésszerűbb gazdaságokban a nagyobb kapacitás, a kíméletlenebb verseny csökkenő árakat eredmé- nyez. Nálunk a kevesebb megrendelő miatti bevételkiesést a gyártók a termékek árának növelésével próbálják ellensúlyozni. Hasonló trükköket már jónéhány egyéb ágazat vállalatai, cégei próbálkoztak, gondoljunk csak a biztosítók menetrendszerűen ismétlődő áremelési törekvéseire. Persze ezt a sort még tetszés szerint folytathatnánk, de ezúttal fontosabb, hogy a kormány idejében megpróbálja útját állni az áremeléseknek. A figyelem és az aggodalom érthető. Száz forint körüli kenyérárral, plusz a várható inflációval nehéz lenne nem is oly sokára választásokat nyerni. A tűzelhalásról Rettegett veszedelem Lefler György (Új Kelet) Hamar megtanultuk a nevét a nyárlőrinci pusztulás óta, a gazdák retteget veszedelmévé vált az alma erwiniás tűzelha- lása. Nagyon találó a név, hiszen tűzként kapott „lángra”, tűzként is terjedt, pusztított, s éppúgy félünk is tőle. A hazai első fertőzött gócokat felszámolták, illetve lokalizálták, azonban az eddigi európai tapasztalatok alapján a további fertőzésekkel számolni kell, és fel kell készülni együttélni a betegséggel. A napokban például a mohácsi házikertekben fedeztek fel tűzelhalásos fertőzést. A téma ezernyi kérdést vet fel, ezekre Sallai Páltól, a megyei növényegészségügyi és talajvédelmi állomás igazgatójától kértünk választ. —A tűzelhalás ismert volt a hazai agrárszakemberek előtt? — Magyarországon az átlag- termelő nem tudta, nem is tudhatta, mi is ez a betegség, hiszen fertőzésmentesnek tudtuk a területet, a szakma viszont tudomást szerezhetett róla, két éve magyar nyelvű kiadvány is megjelent e nemkívánatos fertőzésről. Az almástermésű- ek baktériumos herv adásának és hajtásszáradásának, tűzelha- lásának kórokozója az Erwinia amylovora baktérium. Több más „veszedelemmel” együtt szintén Amerikából származik, valószínűleg az áruszállítás során vagy szaporítóanyag útján került Európába az 1950-es évek közepén. Az elmúlt évtizedben megfertőződött Közép- Európában jelenleg csak Szlovákia mentes a kórokozótól. Hazánkban tavaly lépett fel kisebb gócokban, s az idén vált ismertté. ■— Mik a betegség jellegzetes tünetei? — A legszembetűnőbb kép: mintha leégett volna a fa. A baktérium valamennyi növényi részt megtámadja, a vegetáció során először a virág fertőződésével kell számolni. A virágok megbámulnák, de nem hullanak le. Éppen emiatt a megbetegedés csak a virágzás után állapítható meg egyértelműen, a fertőzött, megbámult, megfeketedett virágok és terméskezdemények a fán maradnak. Az ugyancsak jellemző baktériumnyálka (exudátum) a már elhalt virágzaton is megfigyelhető. Segíti a felismerést, hogy a fertőzött, még meg nem fásodott hajtások vége, mint egy pásztorbot vége, meghajlik. Meleg, párás időben a hajtásvégeken baktérium-nyálka- cseppek jelennek meg, amelyek színe piszkosfehér, két— három nap múltán krémszínű, majd rozsdavörös lesz. A gyümölcsök többnyire a kocsányon át fertőződnek, ilyenkor vizenyősek lesznek, rajtuk exudátumcseppek tűnnek elő, megfeketednek, mumi- fikálódnak, de az ágon maradnak. A mumifikálódás nem tekinthető tipikusnak, mivel ilyen tüneteket más károkozók is előidézhetnek. Az ágakon és a törzsön jellemző a rákos sebek jelenléte, gyakori a hajtások és ágak teljes elhalása. A farész a jól látható foltok alatt rozsdabarna vagy barna színű. Az elhalt A jellegzetes „pásztorbot" foltokon exudátumcsepp válhat ki, ennek jelenléte a fertőzésre utal. A betegség tünetei valamennyi almástermésű növényen — kisebb eltérésektől eltekintve — azonosak. A kórokozóval szemben legfogékonyabbak a birsalma, a körte, a naspolya, a galagonya, a tűztö- vis, egyes almafajták, mint például az Idared, á Gloster, a Gala, a Jonathan. Közepesen fogékony a Golden delicious, a Jonagold, a Mutsu, míg a legkevésbé fogékony a Red delicious, a Sampion. Körtéből a leginkább veszélyeztetett fajták a Vilmos, a Klapp kedveltje, a Piros Klapp. — Milyen úton-módon terjedhet a kórokozó? — Először is tudni kell, hogy nagyon sokáig életképes, évekig lappang. A kórokozó szaporítóanyag, árugyümölcs, vándormadarak, rovarok útján terjedhet, de átviheti a szél, az eső, a művelőeszköz, így a metszőolló is. A virágzáskor uralkodó meleg időjárás magas páratartalommal párosulva kedvez a virágfertőzésnek. Nem kevés szakmai múlttal a hátam mögött — az év a jubileumi negyvenedik! — kijelenthetem, még ilyen időjárást nem tapasztaltam. A hosszú telet követően a hirtelen támadt nyári idő párás melege nagyban elősegítette a baktérium elszaporodását, a tűzelhalás megjelenését. — Mivel és hogyan védekezhetünk az Erwinia amylovora ellen? — Amerikában többféle szert is használnak, viszont a betegség ellen hatékony vegyszeres védekezés az európai gyakor-. latban nem ismeretes. Megelőzésre mindenképpen ajánlottak a réztartalmú készítmények, például a bordódé, a Champion 50 WP stb. Rendkívül fontos a növények rendszeres megfigyelése, a betegség észlelése esetén a bejelentési kötelezettség! Ugyancsak fontos (lenne) a mikroklíma mérése, ezek az Dr. Kajati István felvételei adatok nem haszontalanok a megelőzéshez, miként már számítógépes programok is a segítségükre vannak az előrejelzésben. Nagy figyelmet kell fordítani a szaporítóanyagok importjánál és hazai előállításánál az előírások pontos betartására. — A közelmúltban Újfehér- tón találkozott a szakma. Előadásában kijelentette: megyénkben nincs tűzelhalásos fertőzés. Igaz ez ma is? — Jelenleg valóban nincs tudomásunk róla. Az ország több részéről jelzett fertőzésekhez hasonlóan nálunk is felütheti majd a fejét a kórokozó. Amiért eddig ez nem következett be, talán annak tulajdonítható, hogy a megyében nagyobb hagyománya van az almának, az alma növényvédelmének, nevezetesen a még téli permetezésnek számító rezes lemosásnak, az egérfüles állapotig. Az ország többi részén ezt elhanyagolják. Hogy félünk-e az Erwinia megjelenésétől? Természetesen igen. Itt egész más dimenziók vannak, mint másutt. Az ország almaterületének hatvan százaléka, mintegy 20 ezer hektár itt található. Csak az idén 1500 hektár az új telepítés a megyében. Van tehát félnivalónk. Ugyanakkor sírni se szeretnénk, a felvilágosító munkával, a gazdákkal folytatott párbeszéddel előbbre juthatunk a szakmaiság, a tulajdoni felelősség kérdéseiben. Például — a metszést követően a nyesedék nem marad évekig a fasorok között; az új telepítések már nem kerülnek mélyfekvésű területekre; szaporítóanyagot csak megfelelő helyről vásárol a termelő stb. Az a fajta együttgondolkodás a követendő, ami a tuzséri almatermelőkre jellemző: ott sokkal kisebb a valószínűsége, hogy valaha is a kihúzott fatörzsek látványa csaljon könnyet a kert gazdája szemébe. AgráiMrcsokor A Szabolcs-Szatmár-Be- reg Megyei Mezőgazdasági Szövetség július 9-én, kedden délelőtt 10 órától tartja éves küldöttgyűlését Nyíregyházán, a KPVDSZ Szarvas utcai művelődési házában. A szövetség beszámol a 78 tagszervezet elmúlt évi eredményeiről, a szövetségi integrációs törekvésekről. A küldöttgyűlés helyet ad az új szövetkezeti törvény vitájának is. *** A Megyei Agrárkamara július 10-én, szerdán délután két órától elnökségi ülést tart a kamara nyíregyházi szék- házában (Arany János u. 7. sz.). A szervezeti és működési szabályzat módosításán túl egyebek között szó lesz a Magyar Agrárkamara informatikai rendszerének fejlesztéséről, valamint a megyei Területfejlesztési Tanács megalakulásával kapcsolatos aktuális kamarai feladatokról, s az első félévi pénzügyi gazdálkodásról. *** A megye egyik követendő példájaként működő Tuzséri Nagy Sándor Kertbarát Klub Egyesület szakmai tanácskozásra hívja tagjait július 12-én délután öt órára, a tuzséri Tisza-parti vendégházba. A tanácskozáson dr. Botos Károly, az Agrár- rendtartási Hivatal alelnöke tart előadást Az érdekeltség és a piaci viszonyok az almatermesztésben címmel. Dr. Botos Károly ezt megelőzően Kisvárdán üzem- látogatáson vesz részt a Gabona és Malomipari Rt. telepén délután 3 órától, ahol a vendéget dr. Lakatos Zoltán vezérigazgató kalauzolja majd. *** Az V. Farmerexpót augusztus 17—20. között rendezik meg Debrecenben, melynek keretében az I. Tiszántúli Növényvédelmi Fórumot augusztus 19-én tartják meg a Debreceni Agrártudományi Egyetemen, a szakma neves képviselőinek előadásában. A plenáris ülés fél tíztől kezdődik. *** Exporttámogatás. A Pénzügyminisztérium ígérete szerint pótolják a Földművelésügyi Minisztérium egyre inkább kimerülő exporttámogatási keretét. A tervek szerint központi forrásból az idén még plusz 6,5 milliárd forintot adnak az agrárexport támogatására, ebből másfél milliárd forintnak tavalyi maradványeszközök, ötmilliárd forintnak pedig a központi költségvetés többletbevételei a forrása.
