Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-06 / 157. szám
6 1996, július 6., szombat UJ KELET Táborozási bolondságok Berki Antal (Új Kelet) Ha az időjárás egyelőre nem is igyekszik igazolni, a nyár mégis csak itt van. Javában tart a vakáció. A táborozások ideje ez. Valamikor, még az „átkosban” egyszerűbb volt a gyerekek és a ser- dültebb ifjúság helyzete. Az általános iskolásoknak az úttörők, a középiskolásoknak a KISZ-bizottságok szerveztek nyári táborokat. Most ez nem így van. Az Úttörőszövetség halódik, a cserkészet nem nyert igazán létjogosultságot, KISZ nincs, a gyerekek nyári programjait nem szervezi senki. Valamiféle kezdemények azért vannak. Elsősorban művelődési házak próbálkoznak tartalmas táborozási lehetőséget biztosítani a vonzáskörzetükbe tartozó gyerekeknek. Aki volt már ilyen táborban, az általában életreszóló élményeket szerzett. A kikapcsolódásnak talán ez a legtökéletesebb formája. Elszakadni az otthontól, a civilizációtól. Kényelmes ágy helyett gumimatrac, hideg-meleg víz helyett jó esetben csak egy hideg vizes zuhany. Olyan dolgok ezek, amik vonzzák a romantikus körülményekre vágyó ifjúságot. És, hogy a tábori élet rémálma, a rossz idő ne keseríthesse meg a szórakozni vágyó sátorozók életét, néhány olyan teremben lebonyolítható játékot ajánlunk, amik segítenek átvészelni az esős idő okozta kedvetlenséget. Mulatságos a kérdés-felelet játék. Akárhányan játszhatták. Valaki felír egy kérdést a papírra és behajtja. A következőjátékos odaírja a választ, és szintén behajtja. A papírlap szép lassan körbejár, mindenki feltesz egy kérdést, illetve ír egy választ, de a válaszadók nem ismerik a kérdést. A játék végén ilyeneket olvashatunk a papírról: — Miért szereti Pista a kutyáját? — Mert elmosogat helyette. — Ki volt az első űrhajós? — Mert a lábasban odaégett a zsír stb. Sokkal nehezebb, de érdekesebb a memóriajáték. Minél többen csinálják, annál izgalmasabb. Az első játékos mond egy szót, például asztal. A második megismétli, és hozzátesz még egyet: asztal, kacsa. A harmadik elismétli az első kettőt, és mond egy harmadikat: asztal, kacsa, padlás és így tovább. Próbáljátok ki! Nemcsak izgalmas játék, de kitűnő memóriafejlesztő gyakorlat is. Mi a nevem? Tulajdonképpen csak ketten játsszák, de a többieknek is kitűnő szórakozást nyújt. Az egyik játékos, mondjuk Béla kimegy, a többiek pedig megállapodnak abban, hogy ő lesz Ádám. Aztán a másik játékos, Éva megy ki, és őt Júliának nevezik el. A játékosok saját nevüket nem tudják, a másikét pontosan ismerik. Hogy kik ők, azt a kérdésekből kell kitalálni. A feladat az, hogy minél ravaszabb kérdésekkel vezessük rá partnerünket nevének kitalálására. Hiba lenne ilyen kérdést feltenni Bélának: Úgy tudom, maga volt az első ember a világon. Ebből mindjárt lehetne tudni, hogy Ádámról van szó. Jobb helyette ilyesmit kérdezni: Maga olyan szép helyen lakott, miért nem viselkedett rendesebben? stb. Amikor a játékosok kitalálták nevüket, új párokkal lehet folytatni a játékot. Még egy játék rossz idő esetére: ismételd a végét. Nem könnyű, komoly szókincs kell hozzá, de éppen ez benne- az izgalmas. Ráadásul beszéd- készségünket is fejleszti. Az első játékos mond egy összetett szót: Vaskapu, a második játékos az előző szó utolsó tagjából újat alkotva folytatja: kapufa. A harmadik: favágó, a negyedik: vágószerszám, szerszámgép, gépolaj stb. Aki nem tudja folytami, zálogot ad. A zálogkiváltás újabb szórakozás forrása. És ha végképp nem jut eszünkbe semmi, akkor ott a közismert és népszerű barkochba. A nyárban az a szép, hogy előbb-utóbb véget ér az esős idő. Kisüt a nap, lehet menni a szabadba. Az már lényegesen egyszerűbb. Ott a foci, a strandolás, a kirándulás. Jó nyaralást kívánunk! Játsszanak Önök is! Egy férfi egy toronyház tizenkettedik emeletén lakik. Ha egyedül érkezik haza, és egyedül száll be a liftbe, minden egyes alkalommal kiszáll a nyolcadik emeleten, s onnan — bármilyen fáradt —, gyalog kapaszkodik fel a tizenkettedik emeletre. Vajon miért? Válaszaikat személyesen, vagy levelezőlapon juttassák el a szerkesztőség címére (Nyíregyháza, Árok utca 15.) legkésőbb július 19-élg. A nyertesek az Üvegcsodák ajándékait kapják. Vevőcentrikus nagykereskedés A diszkontáruházak virágkorát éljük. A kereskedelem szinte minden ágában megtalálhatók már azok az üzletek, ahol a vásárlók — a kiskereskedők csakúgy, mint a nagyközönség — olcsóbban jutnak jó minőségű áruhoz. Arra voltunk kíváncsiak, mit jelent ez egy olyan speciális területen, mint a játékkereskedelem. Egy felesleges lépcső elhagyását, vagy egy szükséges új fokozat alkalmazását? A meseirodalom egy relatív figurájáról elnevezett játéknagykereskedés vezetőjével beszélgettünk. (Nem az adott céget szerettük volna reklámozni, hanem a kérdés izgatott bennünket. Ezért nem közöljük sem a nagykereskedés, sem a interjúalany nevét.) Kanda Ferenc (Új Kelet) — A játékszakma nem élelmiszer-kereskedelem —mondja alig felfedezhető büszkeséggél a hangjában. — A mi áruink nem napi cikkek, így semmi sem indokolja, nincs is rá szükség, hogy a nagyközönség nap mint nap kiskocsikat tologatva lepje el az áruházat. Amikor mi vevőkről beszélünk, minden esetben a kiskereskedőket, a lakossággal napi kapcsolatban álló üzleteket, áruházakat értjük alatta. Az ő üzleti érdekeiket is védjük azzal, hogy nem vezettük be, s belátható időn belül nem is szándékozzuk bevezetni a közvetlen kiszolgálást. f A szülők gyakran megijednek, ha tíz—tizenkét éves gyermekük szívesebben foglalkozik babájával vagy a legújabb autójával, mint más, ,.komolyabb” dolgokkal. Mi lesz ebből a gyerekből? kérdezik gyakran.— tenie kellene a konyhában, kitakaríthatná a szobáját. Inkább tanulna, olvasna, és okos dolgokról beszélgetne a felnőttekkel... Ilyenkor talán a szülők sem tudják, mit beszélnek. Természetesen minden édesanya, édesapa álma, hogy az ő gyereke legyén a legokosabb, a legszellemesebb, a legügyesebb... Hiszen milyen jó a kollégák előtt azzal dicsekedni, hogy Pistike bizonyítványa most is kitűnő, érdeklik a bogarak és a számítástechnika. Tévedés ne essék, óriási boldogság, ha egy gyerekre V _____________________ — Ni ncs is semmi kapcsolatuk a lakossággal? — A vevőinken keresztül. A piackutatást az ő segítségükkel végezzük. Ők jelzik azokat az újra és újra változó igényeket, irányzatokat, divathullámokat, amelyek éppen abban a pillanatban hatnak és érvényesek. De ez fordítva is igaz. A kereskedők segítségével juttatjuk el a nagyközönséghez a játékgyártó és -forgalmazó cégek ajánlatait. — Valaki valahol kitalál és megalkot egy új játékot. Ki vagy mi dönti el, hogy az bekerül-e a hálózatba? — A cégnek vannak olyan munkatársai, akik szakmai ismereteik, szociológiai érzébüszkék lehetnek a szülei. Azonban ne felejtsük el: hagynunk kell őket játszani! Azokat a pillanatokat, melyeket gyermekként élhet át egy kisember, később soha nem lehet visszahozni. Pótolhatatlanok a közös homokvárépítések, papás-mamás játékok, a bújócskák, a reggeli pámacsaták, a számháborúk. Ezek élményeit örök emlékként raktározzák el, melyek még öregkorukban is eszükbejutnak. S mi magunk is, ha csak alkalom adódik rá, játszunk. A televízió képernyőjén látható bugyuta játékokban, a rádió telefonos játékaiban és az életben. Nem csak a feliratos trikóért, a kulcstartóért vagy a pénzért. Hanem magáért a játékért. A játék öröméért. Mert kenységük, gyermeklélektani ismereteik révén el tudják dönteni, hogy az adott játéknak az adott pillanatban van-e jövője. Több példa volt rá, hogy egy cikket szakembereink talonba tettek, s hónapok múlva szóltak: most! És óriási siker lett. — Mi a sláger ma? — Nyár van, vakáció, elsősorban a strandcikkek, meg hát a televíziós reklámokban és sorozatokban látható figurák. A gyermek rendkívül fogékony alany. Ezért aztán mi is kívülről fújjuk a gyermekműsorokat. — Népszerűek-e a társasjátékok? —Igen. És most már nagyon jók. Nem osztom azt a véleményt, hogy a kreativitás fejlesztésének visszafogói. — Drágák... — Mi nem alkotjuk, csak alkalmazzuk az árakat. — Végezetül. Nem mintha a sebésznek otthon is állandóan operálni kellene. Ön szeret-e játszani? — Nagyon. És mindent. Kétéves a kisfiam, vele is rengeteget játszom, és nagyon élvezem. Halkan azt is megsúgom: kollégáimmal együtt igen-igen- csak belefeledkezünk az új játékok kipróbálásába. csak az lehet igazán boldog, aki képes néhány percre megfeledkezni a napi gondokról. Aki tud önfeledten kacagni. Aki a mások jókedvét látva nem irigykedik és nem haragszik a világra. Magunk is érezzük, csöppnyi kikapcsolódás után könnyebben megy a munka, és egy kevés szünet többet jelent, mintha órákat pihentünk volna. Szabadságot kell adnunk gyermekeinknek. Ha most nem érezhetnek felhőtlen örömöt, megkeseredett, gátlásos és remény nélküli felnőttekké válnak. Nem kell félnünk, egy-egy társasjáték vagy szerepjáték alkalmával sokkal többet tanulnak szeretteink, mint gondolnánk. Valós helyzeteket élnek át, boldogan. Következtetéseket vonnak le és ismereteket szereznek. Úgy, hogy ők sem veszik észre. Lórum Ezt a játékot magyar kártyával játsszák négyen. A kártyák erősségi sorrendje: 7, 8, 9, 10, a, f, k, ász. Hármasban minden játékos kétszer 5-5 lapot, négyesben pedig kétszer 4-4 lapot kap. Kötelező a színre szín adás és a felülütés. Ha nincs kézben a hívott szín, bármilyen lap dobható. Előre meg kell állapodni abban, hogy milyen alapon megy a játék. Jelenleg általában a 10 filléres alap a szokásos. A játék kezdése előtt minden játékos az alapnak megfelelő egy- egy egységet befizet a kasz- szába. A lórumnak több játékalakzata van, itt csak a leggyakoribb figurákat ismertetjük. Ezek: a pirosfogás, a felsőfogás, az ütés és a kirakás, vagy más néven dominó. /. Pirosfogás. Az osztótól jobbra ülő játékos kezdi a játékot. A cél az, hogy piros színű lapot ne vigyünk haza. Minden játékos annyi egységet fizet a kasszába, ahány pirosat elvitt. Aki vagy akik nem vittek haza pirosat, azo- ké a kassza. Ha minden játékos vitt pirosat, akkor a kasszát tárolják a kirakás céljára. 2. Felsőfogás. A cél az, hogy felsőt ne vigyünk haza. A hazavitt piros felső 4, a tök felső 3, a zöld felső 2, a makk felső 1 egységbe kerül. Aki nem vitt haza felsőt, az kiveszi azt az összeget, amit a többiek befizettek. Ha mindenki vitt felsőt, akkor a pénz a kirakásig a kasszában marad. 3. Ütés. Ütni nem szabad. Aki üt, annyi egységet fizet a kasszába, ahány ütése volt. Aki egyet sem ütött, az ütések után járó összeget a kasszából kiveszi. A pirosfogásnál és az ütésnél van olyan szabály is, hogy ha valaki minden piros lapot vagy minden ütést hazavitt, akkor a többi játékostól 10-—10 egységet kap. Ha a felsőfogásnál mind a négy felsőt egy játékos viszi haza, akkor 10 egységet fizet a kasszába, ami akirakásig ott marad. 4. Kirakás vagy dominó. Az egyik játékos kitesz egy lapot — bármelyiket a sorból — az asztalra. Erre a következő játékos a rangsor szerinti lapot vagy a kezdő lapnak bármelyik másik színét kiteheti, és ez így folytatódik, amíg valamennyi kártya az asztalra kerül. Akinek előbb elfogyott a lapja, az nyert, és övé lesz a kassza. Ezt úgy is játsszák, hogy aki nem tud tenni — passzol —, befizet egy egységet a kaszszába. A Bunkó a kirakás egyik jellegzetes figurája. Ez azt jelenti, hogy a kezdőjátékos ugyanolyan értékű lapot tesz le utoljára (nyolcadiknak vagy tizediknek), amilyennel a kirakást elkezdte (például: kezdte a piros királlyal, és az utolsó lerakott kártyája a zöld király lesz). A bunkót csendesen egyszeresen, bemondva duplán díjazzák. Gyakran csak a kirakás (dominó) figurát játsszák, bár a többi figura fantázia- dúsabb és érdekesebb. Már segí-
