Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-31 / 178. szám

UJ KELET Megyei krónika 1996. július 31., szerda 3 F elezővonal nélkül Bürget Lajos jegyzete Kezdem azzal: mindenki örül annak, hogy a nyáron több útszakaszon kijavították az országutak kátyúit, gödreit. Hur­rá! Aztán folytatom azzal: senki nem örül annak, hogy sokfe­lé elfelejtették felfesteni a felezővonalat. Jujj! Van ilyen szakasz Szatmárban, Beregben, de a legfélelme­tesebb az a táv, ami Kállósemjén és Nagykálló között talál­ható. A forgalom nagy, az úton vannak kanyarok, a kocsik girbe-gurba utcán araszolnak. Az elmaradt felfestés miatt igencsak veszélyesen, óvatosan, félve. Főleg este súlyos a hely­zet, amikor az is kiderül, az út menti prizmás jelzőoszlopok is hiányoznak. Tudom, nem lehet egyszerre mindent megcsinál­ni. Nálunk legalábbis nem. De kérdem, amikor a közlekedési ellenőrzések sok balesetről adnak számot, amikor az utakon a forgalom nagyobb mint máskor, hogyan lehet ilyen lelkiis­meretlenül ebek harmincadjára hagyni fontos útszakaszokat? Biztosan meglesz, főleg, ha ne adj isten valami baleset is bekövetkezik ezeken az utakon. Bár azt hiszem, ezt nem volna célszerű megvárni. A közutakon a járművezetőket számos okos szabály köti. Nem hiszem, hogy az útépítőket nem. Mérjünk hát egyforma mértékkel. Ne csak az út használóját, de ha kell, az építőjét is sújtsák helyszíni bírsággal. Társadalmi munkában építették Lőttek az enyészetnek D. T.(Uj Kelet) Hófehér falon nagy szürke betűk hirdetik egy kis út men­tén álló épületen: Lőtér. A mátészalkai lőteret társadalmi munkában a város lakói építet­ték 1974-ben, és az MHSZ gon­dozta egészen a rendszerváltá­sig. Az ezt követő években las­sú pusztulás volt osztályrésze a helynek, mígnem új tulajdo­nosa, a Damjanich János Lö­vészklub megoldást talált a problémára. Evek óta jó kapcsolat van a lőtér kezelője és a mátészalkai ipari szakmunkásképző intézet között, a diákok sportnapokon rendszeresen lövészeten vesz­Földhasznosítási támogatás Nyolcszázmillió nek részt. Az iskola egyben egyik fő szponzora a lövész­klubnak. Az együttműködés adta az ötletet a közös beruhá­zásra. A lövészklub által meg­vásárolt építőanyagokhoz az iskola adta a szakképzett mun­kaerőt, és így varázsolták újjá a lőteret. A friss mész illatával terhes falak között vasárnap külső résztvevőknek is meghir­detett háziversenyt tartottak. A 48 tagú klub háziversenyeken kívül minden évben kétszer or­szágos versenyt is rendez Szé­kesfehérvár, Debrecen, a Pos­tás és a nyíregyházi MTTSZ lövőinek részvételével. Szer­dán, pénteken és szombaton rendezett edzéseken, illetve a mátészalkai rendőrkapitány­ságon, a 14-es szobában, Szécsy alezredesnél lehet jelentkezni a klubba. Legközelebb augusztus 18-án 10 órától rendeznek veresenyt, nevezéseket a hely­színen fogadnak el. Hetente egyszer gyermekprogramok MTI a megyének Augusztus 20. a Tisza-parton agrárvállalkozók, csaknem m. Nyolcszáz millió forintot kapnak a központi földhasz­nosítási támogatási alapból a Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyei mezőgazdasági terme­lők; a benyújtott igények alap­ján 33 ezer 288-an részesül­nek támogatásban, hektáron­ként átlagban háromezer fo­rint dotációt vehetnek fel. Az összegek kifizetése már meg­kezdődött, az érintettek folya­matosan kapják kézhez az ér­tesítést a pénz átutalásáról. A 19 aranykorona érték alatti földek hasznosítását elősegítő alapból egyébként 341 ezer hektár nagyságú te­rület műveléséhez kérhettek volna támogatást a nyírségi agrárvállalkozók, csaknem egymilliárd forintot, vagyis 995 milliót igényelhettek vol­na. Végül a lehetőséget 81 százalékos arányban használ­ták ki, 276 ezer hektár föld hasznosítása alapján pályáz­tak dotációra. A szabolcsi agrárkamara szakemberei szerint a mező- gazdasági művelésbe vont te­rület nagyobb lehetett volna, ha rendezettebbek a tulajdon- viszonyok. A* 228 nyírségi település szinte mindegyiké­ben előfordul, hogy nem tud­ni, kié egy vagy több határ- rész, vagy ismeretlen a másutt élő tulajdonos címe, így a bérlőként ajánlkozók hiába jelentkeznek a földek haszno­sítására. Dojcsák Tibor (Új Kelet) Idén 21 éve adták át a vásá- rosnaményi művelődési ház épü­letét. Azóta működik az intéz­mény ezen a helyen. Számtalan rendezvény, szakkör és más kul­turális program kapott helyet fa­lai között, alább ezekből adunk kis ízelítőt a teljesség igénye nél­kül. Évről évre itt adnak otthont az először 23 éve rendezett fara- gótábomak, melynek egyik ötlet­adó atyja és művészeti vezetője Schmidt Sándor vásárosnaményi fafaragó. A művészek — a rész­vételi lehetőségért cserébe itt ha­gyott — alkotásainak egy része néhány hete kiszabadult a raktá­rak poros félhomályából és állan­dó otthont kapott a város új ga­lériájában. Minden nyáron 35— 40 alkotó érkezik ide 10 napra tanulni és dolgozni, télen pedig szakmai továbbképzést tartanak. Szintén két évtizedes a művelő­dési ház Liszt Ferenc fesztivál­díjas vegyeskara. Az ismert és elismert kórus tagjai között kö­zépiskolás gyerekeket és nyug­díjasokat egyaránt találunk, akárcsak a hasonlóan sikeres, és az intézményhez kötődő, közel 10 éves múltra visszatekintő fú­vószenekarban. A helyi nyugdíjasklub is 1975 óta létezik. Hetente egy alkalom­mal jönnek össze, ilyenkor egészségügyi előadásokkal, szó­rakoztató és kulturális progra­mokkal váiják a nyugdíjasokat. Most a honfoglalás korral kap­csolatos vetélkedőre készülnek, és szeremének eljutni Ópuszta­Jeles napok Tóth M. Ildikó Az esztendő nyolcadik hó­napja, másként Kisasszony vagy Nyárutó hava Augusz­tus császár nevét viseli. Jézus születése előtt a 7. évben ő hajtotta végre a Julius Cae- sar-féle naptárreform után az újabb naptárrendezést. A ró­maiak ezt a hónapot (emlékszünk: a már­cius volt náluk az évkezdet ideje) „sextilis”-nek, vagyis egyszerűen hatodik­nak hívták. Ám Gaius Octa- vianus, aki Julius Caesar fo­gadott fia volt, tizenhét esz­tendei páratlan szerencseso­rozat után látszólagos sze­rénységből minden hatalmát a szenátusra ruházta. A tes­tület ezért megszavazta neki az Augusztus dísznevet, ami­nek jelentése: a legszerencsé­sebb. A császár pedig — mi­után életének minden szeren­csés eseménye leginkább eb­ben a hónapban játszódott le — nevével jelezte ezt a hó­napot. Első napja Vasas Szent Pé­ter ünnepe. Szent Péter vasa­szakadásának is mondják, arra utalva, hogy a láncra vert apos­tolt ezen a napon szabadították ki börtönéből az angyalok: nem evilági erejükkel szétszakítot­ták súlyos vasbilincseit. A sző­lőkben ekkor nem szabad dol­gozni, mert a szemek lehulla­nak a fürtökről, viszont a tarló­répát most kell elvetni. Máso­imádkozására. Másnap, 5-én van a Havas Boldogasszony ünnepe. Különös, szép itáliai monda fűződik hozzá: egy gyermektelen házaspár a gyer­mekáldásban bízva templomot akart építeni. Álmukban meg­jelent Szűz JVlária, és azt mond­ta, hogy ott emeljenek imádsá- gos épületet, ahol reggelre hó esik. A rekkenő forróságban másnap hólepel fedte az Esquilinus hegyet. Felépült a (Augusztus, a „legszerencsésebb”: dikán van a ferencrendiek, a minoriták és a kapucinusok (a ferences rend három ága) leg­nagyobb ünnepe, amit Porciun- kula néven ismerünk. Por- ciunkulai Szent Ferenc napján szokás volt búcsút rendezni, az európai hírű nyírbátori minori­ta templom búcsúja is ezen a napon van. A rózsafűzér elterjesztőiként tartják számon a domonkoso­kat, akiket a nép csak dömé- rendieknek hívott. Augusztus 4-ét a kalendárium Szent Do­monkos emlékezetének szente­li. A rend megalapítóját a le­genda szerint maga Szűz Má­ria tanította meg a rózsafüzér Santa Maria Maggiore-katedrá- lis, főtemplomát ezen a napon szentelték föl. Mint a Mária- ünnepeken, ezen a napon is til­tották az asszonyoknak a mun­kát, kivált a kenyér sütését. A katolikus és az ortodox hí­vők augusztus 6 -án az Úr szí­neváltozásának ünnepét ülik. A Bibliából ismert, hogy Jézus tes­ti alakja isteni mivoltában mu­tatkozott meg Jakab és János apostolok előtt, a Tábor-hegyen. Megjelent előttük a Szentlélek fényességében, s eközben az Atya szavát hallották: „Ez az én szerelmetes fiam, akiben én gyönyörködöm”. Jakab napjá­hoz hasonlóan a gazdák azt tar­tották, hogy ekkorra a szőlő már abbahagyja a növését, és a levele tarkulni kezd. Augusztus 9—11. között a Perszeusz csillagképből kiin­dulva hullócsillagok tűzijáté­ka gyönyörködteti szemün­ket. A bársonysötét égből a néphit szerint Lőrinc tüzes könnyei hullanak. II. Sixtus pápa diakónusa volt Lőrinc vértanú, ám azzal a váddal, hogy eltulajdonította az egy­ház kincseit, máglyaha­lálra ítélték. Az eleve­nen elégő ember szemé­ből könnyek hullottak, ezért nevezik a szipor­kázva égő meteorokat az ő könnyeinek. Ám az ő emlék­napját — ahogyan a néprajz- tudomány kimutatta — a ka- lendáriumcsinálók keverték össze Jusztiniáni Szent Lő­rinc püspök szeptember 5-ei ünnepével. Vagyis többnyire minden alapot nélkülöz az a hiedelem, hogy ha augusztus 10-én esik, úgy „lőrinces”, azaz vizes lesz a dinnye, kü­lönösen a sárgadinnye, a kör­te; viszont jó idő esetén hosszú ősz várható. Bár rö­vidülnek a nappalok és hosz- szabbodnak az éjszakák, a nyár ekkor a legmelegebb és a legszeszélyesebb. szerre is. Számtalan nyugdíjas­klubbal alakítottak ki kapcsola­tot, most például Szlovákiába készülnek egy másik klubhoz, melynek tagjai szintén el szok­tak látogatni Bereg fővárosába. Minden évben megrendezik bor­versenyüket, amelyet vacsorával és bállal zárnak — tudtuk meg Nagy Ferencné népművelő-elő­adótól. Közhasznú tanfolyamoknak, például nyelvoktatásnak is ott­hont ad a művelődési ház. Mivel nincs rá nagyobb igény, hetente mindössze egyszer tartanak gyer­mekprogramot a nyári időszak­ban. Ezeken sorversenyekkel, játékos vetélkedőkkel foglalják le a kicsiket. Minden évben meg­rendezik a nemzeti filharmónia sorozatait általános iskolások­nak, szakmunkástanulóknak és gimnazistáknak tanévenként 3— 4 előadást, a művelődési ház 400 személyes színháztermében. Ott tartják a színházi előadásokat is, a szomszédos kiállítóteremben pedig időszaki kiállítások, több­nyire festők tárlatai kapnak he­lyet. Ottjártunkor Tóth Csaba ópályi festő alkotásai függtek a falakon. Hagyományos rendez­vényeikhez tartozik a szavaló­verseny, és a minden páros év­ben Naményban tartott Beregi Ünnepi Hetek rendezvénysoro­zata. Közkedvelt a fúvószene­karok fesztiválja is, amelyen fel­vonulnak a zenekarok és a ma- jorettesoportok. Amennyiben anyagi lehetőségeik megenge­dik, ennek megrendezését ebben az évben őszre tervezik. Alka­lomszerűen tartanak „Tessék jönni, beszélgetni!” című össze­jövetelt, ahol neves vendégek válaszolnak az érdeklődők köz­életi témákról feltett kérdéseire. Legutóbb Lengyel László polito­lógus volt a vendégük. Legközelebbi nagyobb ren­dezvényük az augusztus 20-ai ünnepség lesz, melyet hagyomá­nyosan a Tisza-parton rendez­nek. A programban szerepel a fúvószenekar felvonulása, térze­ne, az új kenyér átadása, az ün­nepi műsorban Kodály-dalok, népdal- és katonadalcsokor, vé­gezetül pedig sorversenyek, Snassz tanítani? Arday Oti Azelőtt nem akartam ta­nár lenni. Gondoltam, az olyan snassz. Az angol nyelvet viszont minden­képpen meg akartam tanul­ni, ezért elvégeztem az an­gol nyelvtanár szakot. Közben jött Janet Bed- disson, aki túlságosan is jól tanított tanítani ahhoz, hogy az eredményt ne hasznosítsam. Rájöttem, jó érzés, ha valamit meg tu­dok tanítani valakinek, és azt később kamatoztatja. Most azt csinálom, amit szeretek: tanítok. Összesen nyolcvan diák nyelvtudása függ tőlem, és ez felelős­ség. Azt hiszem, hogy ők is örülnek nekem, az em­ber megérzi, ha szeretik, de mihez nem kell szeretet? Bármilyen különös is, soha nem gondoltam arra, hogy félni kellene a 18— 20 éves tanítványoktól, hi­szen majdnem egykorúak velem. Velem, aki 23 éves, és nem mondanak nagyda­rabnak: magyarul elveszek a gimnazisták között. Ter­mészetesen próbálkoznak a harmadikos fiúk: — Tanár­nőnek köszönhetünk mást, a csókolomon kívül? — Hogyne, jó napot kívánok. Akármennyire is fáj ne­kik, nincs tegeződés, ez szabály. Talán ez az egyik alapvető része annak, hogy meg tudom tanítani, amit akarok. Be kell vallanom, imponál is, hogy magáz­nak. Az biztos, hogy nincs vasfegyelem az óráimon, de ha akarom, csak egy légy zümmögése hallat­szik. Egy angolóra nem egy előadás, itt kell a mun­kazaj, kell a kedv a tanu­láshoz. Kedvük pedig csak akkor lesz, ha én úgy irá­nyítok, ha én éreztetem velük a nyelv létkérdését. Persze minden csoport­ban van minimum egy fe­ketebárány, aki ezt soha nem fogja belátni. Sorry. Ha húszán megértik és egy nem, ott nem én vagyok a hibás. A tanítás egyik legkelle­mesebb és legfárasztóbb része az osztálykirándulás. Három alkalommal volt ré­szem benne. Először 18— 20 évesekkel mentünk Egerbe. Nagyon harmoni­kus és szabad volt. Ők olyanok, akikben már meg lehet bízni, és hiába az is­kola rémei, semmi gond nem volt. Viszont nagyon oda kellett figyelni a 30 fős 16 éves lányosztályra, de szerencsésen átvészeltük a három napot Szabolcsban. Hiszem, hogy csak tőlem függ a tanár—diák kapcso­lat. Hiszem, hogy két em­ber között a mosoly a leg­rövidebb távolság. Hiszek a munkámban, és a tanítvá­nyaim hinni fognak ben­nem, és nekem is lesz be­leszólásom abba, hogy bíz­zanak magukban, váltsák valóra az álmaikat. Nem vagyok idealista, de szere­tek optimista és boldog len­ni, amit nem adok fel.

Next

/
Thumbnails
Contents