Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-30 / 177. szám
8 1996. július 30., kedd Fiatalok UJ KELET Napfürdőzés egészségesen Lassan már a nyár derekán járunk, s ha az idő engedi, a vakációzó fiatalok tömegesen lepik el a strandokat. Akinek nem volt módja korábban szoláriumba járni, az szinte egyik napról a másikra szeretné megszerezni a kellő barnaságot. Azzal azonban kevesen számolnak, hogy a napfény szépsége mellett rengeteg veszélyt is rejt. A napsugarak okozta bőrbetegségek egyik legveszélyesebb fajtájáról és a megelőzésről dr. Szabó Péter, osztályvezető főorvos, az orvostudományok kandidátusa, az amerikai bőrgyógyászati akadémia tagja beszélt. Vajon mit hoz a jövő? Ahogy belépünk a parányi szobába, rögtön érezni lehet a babahintőpor jellegzetes illatát. Csend van, a rácsos ágyban a négyhetes Edit alussza délelőtti álmát. Édesanyját, a tizenkilenc éves Mikóné Búkor Editet váratlanul éri látogatásunk, mégis szívesen rááll egy kis beszélgetésre. Talán még jól is esik neki, ha kibeszélheti, ami fáj. — Mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy a napfény igen jó hatású, ha megfelelő mértékben és módon napfür- dőzünk. Különösen óvatosan napozzanak a világos szemű és bőrű egyének. Ajánlatos már kora tavasszal reggelente néhány percet a szabadban tölteni, ezzel is előkészítve bőrünk pigmentrendszerét, hogy később jobban ellent tudjon állni a fokozott napsugárzásnak. A helytelen napozás azonban számtalan bőrbetegséget okozhat. Ezeket két nagy csoportra osztjuk. így beszélhetünk daganatos és egyéb típusú bőrbetegségekről. Jelenleg csupán a napfény által okozott bőrbetegségekkel foglalkozunk, ezek közül is különös a sötétbarna-fekete színű rosszindulatú daganattal. Ez a bőrprobléma az utóbbi időkben igen kifejezett növekedést mutat. Ez a daganat külsőleg a sötét színű zegzugos, szabálytalan szélű, többnyire előre domborodó, gyakran karfiolszerűen búr- jánzó, viszonylag éles határú és gyakran vérzik. A festé- kes, rosszindulatú bőrdaganat elsősorban a fiatal és középkorú embereket betegíti meg. Keletkezése szempontjából legnagyobb szerepe a pigmentált anyajegyeknek van. Nem szabad azonban rögtön megijedni, ha a bőrön pigmentált jegyet fedezünk fel, hiszen ilyen barna anyajegyet szinte mindenki visel a testén. Amennyiben valakinek mégis kételyei vannak, Várhatóan már ősszel a parlament elé kerül a gyermekvédelemről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvénytervezet — tudtuk meg Kohcz István államtitkártól, a Gyermek- és Ifjúsági Koordinációs Tanács titkárától. A jövő év elejétől a gyermekvédelem új rendszerének megszervezése már e törvény alapján kezdődhetne meg. keresse fel a bőrgyógyászati rendelést. Kóros daganatokkal azonban kerülni kell a fokozott napfényt, és azt, hogy az anyajegyet sérülés érje. Szakemberek javaslata szerint mindenképpen kerülni kell a délelőtt tíz és délután három óra közötti napozást, mert ilyenkor a legerősebb a napsugárzás. Napfürdőzéskor mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a hó, a víz, sőt még a homok is visszaveri a napot. Senkit ne tévesszen meg a nyári ború- sabb égbolt, hiszen a felhők ellenére is jelen van a napsugárzás, az eredeti mérték közel 50—60 százaléka. Éppen ezért, ha mindenképpen szükséges hosszú időn át a szabadban tartózkodnunk, viseljünk hosszú ujjú inget és nadrágot, valamint széles karimájú kalapot. Igen fontos a fényvédő faktoré krémek használata is. Ezeket a készítményeket már a napozás előtt fél órával fel kell vinni a bőrre, és a műveletet két—három óránként meg kell ismételni. Különös figyelmet igényel a kisgyermek bőre, mert azt is éri fényártalom, és ez felnőtt korban gyakran okozhat problémát. Attól függően, hogy mennyire érzékeny a bőrünk és milyen erős a sugárzás, válasszuk meg a fényvédő faktort, mely 15— 20-as, sőt ennél magasabb is lehet. Ez is elősegíti, hogy az óvatos és fokozott napozás igen egészséges legyen. Készül a nonprofit törvény is, ami a fiatalokkal foglalkozó civil szervezetek számára teremt kedvező lehetőségeket. Tárgyalásra vár a gyermekek és fiatalok jogairól, jogainak érvényesüléséről szóló törvénytervezet. A törvény egyik fontos eleme lesz például az is, hogy a gyerekek számára nem csupán a gyülekezeti szólásszabadságot biztosítja, hanem megteremti a lehetőséget ahhoz, hogy a fiatalkorúak önálló egyesületeket hozhassanak létre. — Egészen fiatalon, alig tizennyolc évesen mentem férjhez. Részemről őszinte volt a szerelem, de azt, hogy a férjem mit érzett, ma már biztosan megmondani nem tudom. Nagyon megváltozott, már nem az az ember, akit annak idején megismertem. Két esztendőt az életemből intézetben töltöttem, tizenkét évesen kerültem ki nevelőszülőkhöz. Szerettek és rendesen járattak iskolába. Mindenképpen képesítést akartam szerezni, ezért kezdtem el férfiruha-készítő szakra járni középiskolában. Azonban csak az első évet végeztem el, mert a párommal úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk. Vámosatyában vettünk egy kis házat és ott éltünk békességben. Nem sokkal azután, hogy állapotos lettem, minden megváltozott. A férjem egyre gyakrabban eljárt a kocsmába, ahonnan általában részegen jött haza. Ám nem csak az ital volt rá rossz hatással, a mai napig sem tudom, hogy ki, de az italmérésben mindig ellenem hangolták. Elégedetlenkedett ha hazajött, és a kislány születése után többször felvetette alkoholos mámorában, hogy a gyerek nem is az övé. Persze én tudtam, hogy vádjai nem igazak, de hiába próbáltam vele szemben védeni magam. Addig fajultak a dolgok, hogy többször megfenyegetett, a házból mennem Foto: Csonka kell. Egyik nap megbetegedett Editke. Nem volt más megoldás, átmentem a szomszéd községbe, hogy szóljak a védőnőnek. Mire hazaértem, a gyerekem már nem volt a kiságyban. A féljem az én tudtom nélkül bevitette a vásárosnaményi kórházba, engem pedig elzavart. Anyósom hiába közel lakott, hozzá nem mehettem, mert ö is a fia pártján állt, anyámék pedig messze élnek. A nagymamához akartam a gyerekosztályról vinni a picit, de a GYTVI-ben azt mondták, ott nem lennének meg a megfelelő körélmények a gyerek felneveléséhez. Abban azonban segítettek, hogy itt átmeneti otthonra találjunk. Béke és biztonság vesz körül minket, szeretjük az itteni nyugodt életet. Mindenképpen meg akarom tartani és fel akarom nevelni a kislányomat. Ha betölti az egy évet, szeretnék munkát keresni, hogy idővel megkezdhessük a saját kis önálló életünket. Otthon leányanyáknak Jaczkó Sándor fotó: Csonka Néhány évvel ezelőtt Bal- kányban, a görög katolikus egyház visszakapott egy régi iskolaépületet, melyben nemrégiben létrehozták a Szent Miklós Szeretetotthont és Menedékházat. Az otthon legnagyobb érdekessége, hogy az idős emberek mellett fiatal asszonyoknak, leányanyáknak is helyet ad. A létesítményről Jaczkó Sándor parókus beszélt. — Amikor 1990-ben visz- szakaptuk az épületet, pénz hiányában először nem is nagyon tudtuk, hogyan hasznosíthatnánk. Később úgy gondoltuk, sokaknak segíthetünk, ha idősek fogadására, ápolására rendezzük be a helyiségeket. Jelenleg harmincöt nyugdíjaskorú emberről gondoskodunk. Látva néhány kilátástalan helyzetben élő, gyermekét meg nem szülő, vagy éppen a babát eldobó leányanyát, megfogant bennünk, mi lenne, ha az egyik szárnyban ők kapnának helyet. Tapasztalható, hogy napjainkban a családok jó része sajnos válságban, széthullófélben van, és sok helyen nem tudják, vagy éppen nem akarják felvállalni a megesett leányt. Sokan ilyen helyzetben az abortuszt választják, ami a mi szemünkben gyilkosság. Elsősorban nekik akarunk menedéket adni. Amikor belevágtunk, még nem gondoltuk, hogy ilyen sokan keresnek meg minket. Bár most csak két terhes leány és egy picibabáját nevelő fiatalasz- szony él velünk, nagyon sokan telefonáltak már hozzánk Pécsről, Szombathelyről és Szolnokról is. A tervek szerint tíz asszonyt és gyermekét tudjuk egyszerre fogadni. Először úgy gondoltuk, fél évig nyújtunk majd számukra menedéket, de később rájöttünk, csak rugalmasan lehet kezelni az anyák életét. Nem köthetjük szabályokhoz, mikorra találjanak végleges megoldást életük folytatására. Felvettük a kapcsolatot több alapítvánnyal és a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézettel, így ők is hozzánk tudják irányítani a bajba jutottakat. Az első időkben tartottunk attól, milyen lesz az idős, pihenésre vágyó emberek és az élettel teli fiatalok együttélése. Mára már teljesen eloszlottak félelmeim, hiszen nagyon jók az eddigi tapasztalatok. Főleg a nagymama, dédnagymama koré asszonyok várták nagyon az első kisbaba érkezését. Gyakran adnak tanácsokat a kezdő vagy jövendő anyáknak, és úgy veszem észre, ők szívesen is veszik a bátorítást. Olyan életem volt, mint Árvácskának Találkozó egykori intézetiseknek Bár kicsit idősebb korosztályról lesz az elkövetkezendőkben szó a klasszikus értelembe vett fiataloknál, mégis úgy éreztük, mindenképpen erre az oldalra kívánkozik az a beszélgetés, melyet az egyébként Budapesten élő Török istvánnévaifolytattunk. A középkorú hölgy olyan találkozó megszervezésére vállalkozott, mely az egész megyében egyedülálló. Ökö- ritófülpösön az egykori gyermekvédőben hívta össze mindazokat, akiknek az az intézet jelentette évekig az otthont. Mikor arról kérdeztem az asszonyt, miért tartotta fontosnak az összejövetelt, sokáig hallgatott, majd könnyes szemmel mesélni kezdett. —Kéthetes voltam, amikor édesanyám eldobott magától. Abban az időben még nem voltak ilyen barátságos és ennyi szeretetet adó gyermekvédő intézetek, így egyik helyről a másikra csapódtam. Az árvaháztól a lelencig sok helyen megfordultam. Kiadtak nevelőszülőkhöz is, és így viszagondolva, olyan életem volt, mint Árvácskának. Szeretetet, megértést keveset kaptam, dolgozni viszont annál többet kellett. Teltek az évek és tizenegy évesen, 1953 júniusában első lakója voltam az ököritófülpösi gyermekintézetnek. Akkor még csak egyetlen épület állt, a többit jószerével mi magunk építettük fel. Hordtuk a téglát és a maltert, később csinosítottuk új otthonunkat. Nagyon szerettem ott élni, pontosabban nemcsak én, hanem mindenki, aki rátalált ott a békére és biztonságra. Néhány évvel később, 1957 szeptemberében újabb változás köszöntött be az életembe. Balatonboglárra vittek, ahol a szőlőskislaki gyermekvédő intézet fogadott be. Innen indultam el az élet felé. Férjhez mentem, de nem volt igazi szerelmi házasság a miénk. Húsz éven át csak a gyerek tartott össze minket. Mikor kirepült a lányunk a „fészekből”, elváltunk. Azóta egyedül élek. Két évvel ezelőtt néhány barátnőmmel, akikkel együtt éltünk a Balaton melletti intézetben, azt kezdtük el találgatni, vajon mi lehet a többiekkel? így jött az ötlet,, hogy hívjuk össze a magyar tenger partjára az egykori társaságot. Óriási siker volt az összejövetel. Néhány hónappal ezelőtt felmerült bennem a gondolat, ha ott sikerült, Oköritófülpösön miért ne lehetne megszervezni egy hasonló találkozót? Megindult a szervezkedés, levelek és telefonhívások futottak szét az ország minden pontja felé. Nagyon sokan visszajelezték, hogy mindenképpen eljönnek. Köztük volt Juha Erzsébet is, aki az első igazgatónője volt az időközben — 1990-ben — megszűnt intézetnek. Meghívtuk a megyei Gyermek-és Ifjúságvédő Intézet mostani igazgatónőjét is, aki megígérte, hogy megkeresteti azt a selyemzászlót, melybe az ötvenes évek alatt belehímezték minden kis lakó nevét. Jó érzés látni, hogy társaink többsége szülők nélkül sem „kallódott” el, élnek és boldogok. Természetesen voltak olyanok is, akik nem válaszoltak levelemre. Talán azért, mert sokan szeretnék eltitkolni, hogy hol nőttek fel. Én semmiképpen nem tartozom közéjük, büszke vagyok arra a négy csodálatos évre, amit Ököritófülpö- sön tölthettem el, és hiszem, jórészt annak az intézetnek köszönhetem, hogy EMBER lett belőlem. Törvény a fiatalokért Őszinte volt a szerelmem Igazi menedékre várva
