Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-30 / 177. szám
Csonka Róbert felvételei Kállói siker Metzingenben Márciusban érkeznek a németek Gyüre Ágnes (Új Kelet) A közelmúltban érkezett haza a IV. Metzingeni Színházi Napokról a Belinszki József tanár úr vezette Nagykállói Diákszínpad. Élményeikről kérdeztük a mestert. —Július 14-étől 18-áig tizenkét társulat lépett fel Németországban. Rajtunk kívül francia, angol és természetesen német csoportok szerepeltek. A közönség két színpadon naponta két előadást nézhetett meg. A tartományi és helyi lapok munkatársai végig a helyszínen tartózkodtak, s az előadások után egész oldalas kritikákkal jelentkeztek. Hang- és videófelvételek is készültek — rólunk is. Remélem, nem tűnik szerénytelenségnek, hogy nagy sikert arattunk. A harmadik keresztesháború történetével, amit németül hallhattak tőlünk. Rengeteg virágot kaptunk. Az értékelések a darab időszerűségét, a kisember bemutatásának fontosságát, a szereplők életkori sajátosságainak előtérbe kerülését, a gyors tempót és az egyszerű szcenikai megoldásokat dicsérték. A fesztivál ideje alatt különleges figyelemmel és kedvességgel fordultak felénk. Olyan szoros programmal leptek meg minket, hogy egyetlen szabad percünk sem maradt. Jártunk például Tübingenben, Stuttgartban, Reutlingenben, Münchenben. A társulalatok vezetői számára rendezett fogadáson a kollégáim leginkább azon lepődtek meg, hogy én gyakran írok művet magunknak. Úgy tűnik, ez máshol nem szokás. Egyébként nem ugyanazokat a díszleteket vittük magunkkal, amik között itthon játszottunk, és az ottani komputerizált stúdiónak köszönhetően ötvenkét színváltást tudtunk megvalósítani. Nekem legjobban egy hivatásos színház, a tübingeni Landestheater improvizációs show-ja tetszett. A publikumtól kérdezték meg, milyen témát adjanak elő. Azután két csoportra oszlottak, és kétféle képpen is feldolgozták a javaslatokat. Ha kellett, akkor operát rögtönöztek — a megfelelő szinten. A nagyérdeműnek szavaznia kellett, hogy melyik változat ragadta meg jobban. Szép volt a megnyitón a Drezdai Opera balettgálája is. Lehetőség nyílt arra is, hogy fakultatív módon tánc-, mimes-, és maszkmesteri kurzuson vegyenek részt a vendégek. A „magyar stílus” iránt olyan komoly érdeklődés mutatkozott, hogy például az oxfordi Magdalen College School csapata — amely a Hamlettel érkezett Metzingenbe — beült próbáinkra. Egy másik alkalommal meg négy és fél órán át kérdezgettek a kollégák. Részben ezért is érkezik a jövő év márciusában minden, ez alkalommal megismert csoportvezető hozzánk, Nagykállóba. Egy work shopot, vagyis módszerbörzét fogunk tartani. Testvérvárosunk, Metzingen gimnáziuma a Pán Péter című mesejátékot is bemutatja majd. Ok egyébként a fesztiválon egy grandiózus produkcióval álltak elő. A Hegedűs a háztetőm vitték színre négy órában, kétszáz szereplővel, hatvanezer márkás összköltséggel. Mindez talán jól érzékelteti, hogy a szerencsésebb csillagzatú országokban mennyi pénz jut az amatőr művészeti csoportokra. Gyüre Ágnes (Új Kelet) A múlt héten fejeződött be a sóstói Tókuckóban a 15. Nemzetközi Cigánytánctábor. Az egyhetes rendezvényről dr. Balázs Gusztávval, a tábor szervezőjével beszélgettünk. — Mekkora érdeklődés mutatkozott a tábor iránt? — Hatvan—hetven fiatal vett részt rajta. Nem mindegyikük cigány származású Többnyire hazaiak szoktak jönni, akik újra birtokolni akarják a kultúrájukat. Ez egy olyan lehetőség, amely alatt egy héten keresztül ismerkedhetnek meg a tánc- anyaggal. Nyers állapotban viszik haza a koreográfiát, amit majd otthon ki tudnak dolgozni, és átadják társaiknak. — A tábor nemzetközi volt. Mely országból érkeztek vendégek? — Németországból, Hollandiából és Svájcból jöttek érdeklődők. — Milyen az igazi cigány- tánckultúra? —Általában az emberek képzetében teljesen más felfogású táncanyag szerepel, melyet színpadon, tévében, vagy moziban láthattak. Ezekben a romantika, a szórakozás van túlsúlyban. Ez a felfogás a 70-es évek óta. Bár a magyar táncházmozgalmon belül tartottak cigány táncházakat is, de azok a többihez képest háttérbe szorultak itthon és külföldön is. — Milyen táncokat tanultak a résztvevők? — A cigánycsárdást, romániai cigánytáncokat és ebben az évben új táncként ismerkedtek meg a volt Jugoszlávia területéről származó cigány táncanyaggal. Ezt a holland Elsa Grollé táncpedagógus tanította be. Célunk, hogy a fiatalokkal, illetve a tánc iránt érdeklődőkkel ne csak a hazai, hanem a közép-európai cigánytánckul- túrát is megismertessük. — Kik segítették a táncoktatást? — A Maijaki Luludi (Mezei Virág) cigány népzenei együttes, Elsa Grollé, Bakos Éva, Be- lecz József tánctanárok. — Terveznek-e jövőre is cigánytánctábort? — Én szeretnék, de nem rajtam múlik, hanem az anyagi feltételeken. Csavlek Etelkától, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas, valamint Székely Mihály Emlékplakettel kitüntetett magánénekesétől a XXX. Nyírbátori Zenei Fesztiválon több alkalommal is meghallgathattuk Verdi Requiemjé- nek szoprán szólamát. A koncertlátogatók — akik látták a művésznőt a Bánk bán Melin- dájaként, a Varázsfuvola Paminájaként vagy az Othello Desdemonájaként — eddig is meggyőződhettek kvalitásairól. E sorok írója a legjobban azt csodálja a Csavlek-féle előadói stílusban, hogy egyszerűségében nagyszerű. Hasonlít a népdalokhoz. Sőt, ki lehet jelenteni, hogy amit a folklórmuzsikában Sebestyén Márta képvisel, azt hordozza a komolyzenében interjúalanyunk. Semmi fölösleges sallangot, vagy gesztust nem engedélyez magának, ettől hiteles és emlékezetes. Minderre a minap az említett gyászmise középső tételeinek interpretálása volt a bizonyíték. A művésznőt —akiről egyszerűen képtelenség elhinni, hogy az ötvenedik évében jár — első fellépése után kértük rövid beszélgetésre. — A rák ellen az emberért, a holnapért alapítvány — amelynek létrejöttében ön is fontos szerepet játszott—immár tízéves. — Igen. Számos művész és közéleti ember asszisztált rajtam kívül az alapítvány megszületésénél. így a bátyám, Csavlek András festő- és keramikusművész is .Dr. Csehák Judittól, az akkori egészség- ügyi minisztertől is kaptunk támogatást. A célunk egyébként a megelőzés és a rehabilitálás. Az összegyűjtött pénzt szűrőbuszokra fordítottuk, klubbok megalapítására, prospektusokra és így tovább. Az emberi segítőkészség egyértelmű megnyilvánulását tapasztalhattuk meg ezügyben. Érthető, hogy a közelmúltban engem is megdöbbentett a hír: nem futja a rákos betegek csontvelő-átültetésére. Örülök, hogy ezt az álláspontot időközben sikerült megváltoztatni. — Közismert önről, hogy testvéréhez hasonlóan kerámiával is foglalkozik. Ezt tartja fontosabbnak, vagy az éneklést? —Az én életemben az iparművészet jött előbb. Tizennégy éves koromban, a pálya- választásnál ugyanis édesapám ilyen gimnáziumba íratott be. Innen egyenes út vezetett az Iparművészeti Főiskolára, ahol 1970-ben diplomáztam. Azóta folyamatosan veszek részt közös kiállításokon. Egyéni tárlataim például Ausztriában, Németországban, az Egyesült Államokban, Svédországban, Bulgáriában voltak. Az énektanulmányokat 16 éves koromban kezdtem magánúton. Visszatérve a kérdésére: úgy gondolom, most az éneklésnek van itt az ideje, hiszen a mi hangunk megöregszik, nem élvezhető akármeddig. 1996. július 30., kedd „Most az éneklésnek van Rt az ideje" A sokoldalú Csavlek Etelka Kultúra ITT irfiT I?T uj jvtjLM Véget ért a cigánytánctábor Májer Zita (Új Kelet) m 1», ÜL J W Mi - M
