Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-29 / 176. szám
NATO-ügyek m&. július 29., hétfő 7 Cooperative Chance ’96 — NATO-Békepartnerségi Gyakorlat MIG—29-esek és F—16-osok közös kötelékben nrr 1 f | if* 141 I I f 1 . A zászlósor Kovács László nyilatkozata Megnőttek esélyeink — Hogyan értékeli a gyakorlatot? — Minden fontos feltételt kitűnően biztosítottak a szervezők, amely őszinte elismerést aratott a résztvevő nyolc NATO- és nyolc békepartnerségi tagállam katonái körében. Ez tovább erősítette Magyarország esélyeit a csatlakozásra. Solana főtitkár úr javasolja a tagállamoknak, hogy hazánk az első körben nyerhet felvételt a NATO-tagok sorába. A magyar hadsereg mint házigazda és mint vendéglátó nagyszerűen szerepelt a hadgyakorlaton, és jelentősen növelték esélyeinket Európa nyugati feléhez történő csatlakozásunkhoz. — Ön és Solana úr mostani megbeszélésén szó volt-e arról, hogy mely országok kerülhetnek be első körben a NATO-ba? —Nem volt, és nem is lehetett volna róla szó. A főtitkár úr csak mind a tizenhat tagállam egységes álláspontját képviselheti. Márpedig még nem alakították ki a közös véleményüket a kérdésben. Az, hogy az egyik és a legnagyobb tagállam, az Egyesült Államok Kongresszusa elfogadott egy olyan határozatot, mely szerint megnevezi Csehországot, Lengyelországot és Magyarországot, mint a csatlakozásra leginkább esélyes országokat. Egyidejűleg a csatlakozáshoz szükséges pénzügyi támogatásról is döntöttek. Számunkra mindenképpen örvendetes tény, hisz megerősíti reményeinket, hogy az elsők között lehetünk a sorban. —Mikorra várható döntés arról, hogy az IFOR-csapatok meddig maradhatnak hazánk területén? — Mindenképpen december húszadika előtt döntenünk kell, mert ezzel az időponttal lejár az IFOR-erők jelenlegi mandátuma. Legalább annyival előtte meg kell hozni a döntést, hogy ez elegendő legyen a kivonulás megszervezésére, amely nem kevésbé bonyolult, mint amikor a helyszínre érkeztek. Dönteni kell arról is, hogy milyen erők maradnak a helyszínen a mandátum lejárta után, és ezeknek mi legyen a pontos feladatuk. Arról szó sem lehet, hogy december húszadikáig az utolsó IFOR-katona is elhagyja Boszniát. Nagyon jó lenne, ha ez így történhetne, de realisták vagyunk, és tudjuk, hogy a politikai rendezés fogja megteremteni a lehetőségeket. A katonai rendezés sokkal előrébb tart, mint a politikai. Szükség lesz még egy jó ideig arra, hogy Boszniában is maradjanak béke- fentartó erők, de arra is, hogy a térségben állomásozzanak NATO-katonák. Úgy gondolom, szeptember körül már megszületik a döntés, mely Magyarország számára is új helyzetet és új feladatokat jelent majd. —Elképzelhetőnek tartja, hogy Taszáron hosszabb időre is berendezkednek az IFOR-katonák? Ezt sem biztosra venni, sem kizárni nem lehet. Ez attól függ, hogy a NATO milyen döntést hoz, az Egyesült Államok milyen hozzájárulásra kész a béke további garantálása érdekében. Ennek a függvénye az, hogy Magyarországtól mit kémek. Mi jeleztük a NATO és a tagállamok vezetőinek is, hogy ha hazánkat felkérik akár az IFOR kötelékén belüli további részvételre, akár a taszári bázis további üzemeltetésére, akkor a kormány meg fogja vizsgálni és a parlament elé fogja terjeszteni döntéshozatalra. Magyarország mint szomszédos állam igen erősen érdekelt a térség békéjének és biztonságának megőrzése érdekében. —A NATO-tagságnak felt été- le-e az amerikai csapatok további maradása? — Nyilvánvalóan nem lesz és nem is lehet feltétele. Hisz akkor azok az országok, akik ugyancsak a NATO tagjai kívánnak lenni és szintén jó esélyük van arra, hogy bekerüljenek az első körben, de területükön földrajzi okokból nincsenek amerikai haderők, jóval kisebb eséllyel pályázhatnák meg a tagságot. — Az Amerikai Kongresszus képviselőháza csak három országot nevezett meg, mint akik leghamarabb felvételt nyerhetnek. Hogyan értékeli azt a tényt, hogy ebből a sorból kimaradt Szlovákia? —A feltételezésekkel ellentétben nem fogadtuk örömmel, hogy Szlovákia nem került a felsoroltak közé. Hazánknak az az érdeke, hogy minél több közvetlen szomszédja tagja legyen az Euro-atlanú Szervezeteknek (az Európai Uniónak és a NATO- nak). Nekünk is az a jó, ha Románia és Szlovákia is aktív tagja lesz ezeknek a szervezeteknek. Tudomásul vesszük azt is, hogy Ukrajna és a többi szomszédunk csatlakozásáról egyéb okok miatt nincs szó. Ez nem Magyarország, hanem a NATO döntésén múlik, és elsősorban azon, hogy a két szomszédos ország mikor és hogyan tudja teljesíteni a csatlakozásul szabott feltételeket. Egyszer volt, hol nem volt, volt egszer egy királyság: Bigland. A történelem forgószele alaposan átrajzolta az ország térképét, és területileg is kivált Rockland és Waterland. A demokrácia szabályait betartva a két önállósodott államban kormányok jöttek és mentek, mígnem egyszer a szeparatista etnikum párt került hatalomra víziországban. Ezzel egy időben hatalmas földrengés rázza meg a környéket, és Bigland az ENSZ-től kér humanitárius segítséget. A kék sisakos katonák csak légi úton tudják megközelíteni a katasztrófa sújtotta területeket. Egyszerre, egy időben kell kimenteni a térségből a sebesülteket, élelmiszer- és gyógyszersegéllyel ellátni a rászorultakat, és közben megakadályozni, hogy Waterland területszerzésre használja ki a kaotikus állapotokat. Az ENSZ soknemzetiségű csapatokat és egységeket küld a térségbe, melyet nyolc NATO- és nyolc békepartner tagállam katonái alkotnak. Össze kell hangolni a haditechnikát és — ami még nehezebb — a vezetési módszereket. tek. Az erős szél miatt jóval a célterülettől távolabb ugrottak ki az ejtőernyősök. A nagy magasság és az erős oldalszél ellenére elég pontosan értek földet az elsősegélyt nyújtó katonák. A feltételezett katasztrófaterületen időközben tűz ütött ki. Az oltást egy magyar MI—8-as helikopterre bízták, amely egy tizenkétezer liter vízzel teli ballonnal a tűz középpontja fölé ereszkedett. Biztos sokat gyakorolták a manővert, de most nem sikerült igazán a tűzoltás. A szél annyira elsodorta az aláhulló víz- cseppeket, hogy a fele mellé ment. A maradék lángokat egy készenlétben várakozó tűzoltóautó fékezte meg. A bemutató legimpozánsabb része csak most következett. Egyidejűleg öt különböző nemzetiségű mentőhelikopter emelkedett a magasba és szembefordulva a díszpáhollyal percekig mozdulatlanul lebegett a föld felett. Többemeletnyi magasságból kötélen ereszkedtek alá a Egy nem mindennapi pillanat Eddig tart a mese, amely akár valóság is lehetne. Az elmúlt évtized balkáni eseményei karnyújtásnyira hozták hozzánk az elképzelhetetlent. A kétpólusú világrendszert felváltotta sokpólusú és konfliktusokkal terhelt, viszonylagos erőegyensúlyon alapuló relatív béke. A helyi háborúk bekövetkezése mind valószínűbb, és ez alól Európa sem kivétel. Valódi szükségként jelenik meg a NATO és a volt Varsói Szerződés tagállamaiból kivált Partnerség a békéért országok együttműködésének igénye. A NATO-ba igyekvő Magyarország már korábban jelezte szándékát egy nagyszabású hadgyakorlat összekovácsolására. Találó a cím: Esély az együttműködésre. Az egy hétig tartó légierőgyakorlat csúcspontja a pénteken Szolnokon megrendeA magyar kormányt Kovács László külügyminiszter és Keleti György honvédelmi miniszter képviselte. A bemutatót megtekintette még Mécs Imre, az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának elnöke és a Magyar Honvédség parancsnoki kara Végh Ferenc altábornagy vezérkari főnök, a honvédség parancsnokának vezetésével. * * * Már a bemutatót megelőző héten történtek úgynevezett repülési események. A vadlu- dak és más vonuló madarak nem voltak tekintettel a nagyszabású eseményre, és az egyik magyar MÍG—29-es épp egy ilyen madárrajjal ütközött. Szerencsére nem állt le a gép hajtóműve, így a kevés repülési gyakorlattal rendelkező pilóta sikeresen és bravúrosan vissza tudta vinzett katasztrófaelhárítási légibemutató volt, melyre igen illusztris vendégeket hívtak meg. Jelen volt Javier Solana, az Észak-Atlanti Szövetség (NATO) főtitkára, D. L. McEl- haney, az USA NATO-hoz akkreditált nagykövete, Christopher Long, az Egyesült Királyság nagykövete, George A. Joulwan tábornok, a NATO Európai Szövetséges Erők főparancsnoka és Dieter Stockmann vezérezredes, a NATO Közép-Európai Szövetséges Erők főparancsnoka. ni a földre a nagy értékű gépet. Rosszabbul is végződhetett volna. * * * Elmúlt már az az idő, amikor a legkorszerűbb (de még a kevésbé modern) harcitechnika elzárva maradt az avatatlan szemek elől. Bejöhetett bárki, aki kilátogatott a Szolnok melletti Szanda- szőlősre, a katonai Repülőműszaki Főiskolára. A még nem is olyan régen szupertitkos MÍG—29-esek és a hasonló harci erényeket csillogtaFöldreszallas csőrlővel tó F— 16-osok egy kötelékben húztak el a nézők feje felett. Alulnézetből nehéz volt eldönteni, melyik melyik. Csak egy biztos támpont volt, a MIG-ek sokkal több füstöt és kormot bocsátottak ki, mint az amerikai gyártmányú harci gépek. A nagy sebességgel repülő gépek úgymond szemrevételezték a terepet, és őket követte egy alacsonyan szálló átalakított AN—30-as felderítőgép, amely folyamatos fényképfelvételek készítésére is alkalmas. A fotók függőleges irányból készülhetnek, így nincs torzulás és teljesen méretarányos leporellószerű csík állítható össze belőle. A felelős parancsnokok csak úgy tudnak gyorsan megfelelő döntést hozni, ha pontosan ismerik a katasztrófa sújtotta terület méreteit, a segítségre szorultak számát és a kár nagyságát. Elkészült a diagnózis, jöhet a terápia. A magasban AN—26-os szállító repülőgépek jelentek meg, melyeket bolgár és cseh pilóták vezetdesszantosok. Mire bekötözték a sebesülteket, a hord- ágyak is megérkeztek. Csörlő segítségével beemelték a betegeket, és alig öt perc elteltével már ott sem voltak. Akik a katasztrófa sújtotta zónában maradtak, azok sem haltak éhen. Egy belga C—130- as szállító-repülőgépről valódi segélycsomagokat dobtak le a földre. A fehér zsákok hosszasan gurultak még a repülőtér füvén, mégsem esett kár a rakományban. Olyannyira nem, hogy a gyakorlat befejeztével szétosztották őket a környékbeli rászorulóknak. A bemutató végén amerikai, magyar, lengyel, német és spanyol harci gépek még utoljára, nagy sebességgel elhúztak a nézők feje felett, ezzel köszöntek el a díszvendégektől is., Az oldalt Fekete Tibor írta, a fényképeket Bozsó Katalin készítette
