Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-27 / 175. szám

/ Megyei krónika 1996. július 27., szombat Szükség van a közhasznú munkára Három szakmával is A kerítés elbontható Fotó: Csonka Róbert K. Z. (Új Kelet) _________ Ki ss Péter munkaügyi mi­niszter nemrégiben jelentet­te ki Nyíregyházán, hogy a közhasznú munkások fog­lalkoztatásának nem lehet pénzügyi oka. Talán ennek is köszönhetően a korábbi 80 helyett több mint 300 közhasznú munkást alkal­maz július 1. és szeptember vége között a megyeszék­hely polgármesteri hivatala. A bérköltségek 70 százalé­kát a munkaügyi tárca állja. Foglalkoztatásuk nem ter­heli többel a hivatal költség- vetését, mintha ezeknek a munkanélkülieknek a jöve­delempótló támogatást fi­zetnék. A közhasznúak kö­zel háromnegyede az „al­kalmi” — három hónapos — munkának köszönhetően októbertől újra jogosult lesz a jövedelempótló támoga­tásra. Tegnap délelőtt Csa­bai Lászlóné, Nyíregyháza polgármestere terepszemlét tartott, munka közben ke­reste fel a város közhasznú foglalkoztatottjait. A pol­gármester aszony körjáratá­ról elmondta: — A közhasznú foglal­koztatottak nagy része a vá­rosrészek rendezésében se­gít. Kerítéseket, útpadkát építenek. Segéd- vagy egy­szerű betanított munkát bíz­tunk rájuk, annak ellenére, hogy sokuknak szakmájuk — nem is egy — van, de nem olyan, amilyenre szük­ségünk van. Nem jutottam el annyi helyre, amennyire szerettem volna, de sikerült Rozsrétszőlőn, Felsősimán, Mandabokorban, a zsidó temetőben és a sóstói erdő­ben folyó munkát megte­kintenem. A szorgos kezek­nek köszönhetően fokoza­tosan szépülnek a városré­szek. A környék lakói is azt mondták, már régen szük­ség lett volna erre. Mintegy negyven közhasznú foglal­koztatottal sikerült meglá­togatnom, beszélgettem ve­lük. Volt köztük olyan, aki három szakmával nem ta­lált állást. Úgy érzik — és éreztetik is velük —, hogy szükség van rájuk, nekik pedig a pénzre, a munkára. Szeretnék, hä ezt a foglal­koztatási formát a jövőben is igénybe vehetnék. Leégett a timári gumi- feldolgozó egyik csarnoka (Folytatás az 1. oldalról) —Éjszakás voltam, és a csar­nok első részében, mint rende­sen, most is a gumiőrlemények osztályozását végeztem. A sza­gokat először még nem is érez­tem, csak arra emeltem fel a fejem, hogy a műhely hátsó ré­szében nagyon nagy a fényes­ség. Gondolkodni azonban nem volt időm, hiszen akkor már felcsaptak a lángok, és a tűz gyorsan terjedt. A telepen tartózkodók rögtön értesítették a tűzoltókat és a bt. egyik vezetőjét is a történ­tekről. Az épület hátsó részéből ki­csit kormosán és vizesen tűnik föl Pernyák Sándor nyíregyhá­zi városi tűzoltóparancsnok, aki munkatársaival együtt kemé­nyen küzdött a lángokkal. — Ügyeletünkre négy óra előtt három perccel érkezett a jelzés, miszerint Tímáron a régi téesztelepen kigyulladt a gumi­feldolgozó üzem ötvenszer húsz méteres csarnoka. A riasz­tást követően csatlakoztak hoz­zánk a szerencsi, a kisvárdai és a rakamazi tűzoltók is. így nyolc tűzoltóautóval és óriási mennyiségű habos sugárral valamint vízzel közel egy óra alatt sikerült megfékeznünk a lángokat. Az imént telefonáltak a parancsnokságról, elindult a tűzvizsgáló szakember, hogy kiderítse, mi okozta a tüzet. Senki nem léphet az épületbe, hiszen az elégett tartóoszlopok és a tető bármikor leszakadhat. Mielőtt összecsomagolnánk a felszereléseinket, mindenkép­pen tisztításra szorulnak a lo­csolók, mert a korom nagyon megtapadt rajtuk. A kirobbant ablakok üvegtörmelékeitől né­hány tömlőnk ki is szakadt, hi­szen a nagy sietségben nem volt idő arra figyelni, hol húz- gáljuk át azokat. Szintén a kritikus hátsó épü­letrészből jött elő Pásztor And­rás, a Novita Bt. képviselője. — Egész éjszaka a tévé előtt ültem, néztem az olimpiát. Haj­nal fél négy felé úgy gondol­tam, ha most lefekszem, még tudok aludni három órát a szo­kásos reggeli indulás előtt. Ek­kor csörrent meg a telefon, és a kollégáim jelentették, mi tör­tént a telepen. Azonnal kijöttem ide. Be kell vallanom, a látvány elég elkeserítő. A gépek szinte egytől egyig tönkrementek, elképzelhetően elektromos meghibásodás okozta a tüzet. Úgy igazán most még képtelen­ség megítélni a kárt, de az előzetes felmérések szerint tíz­milliós nagyságrendű. Friss diplomások, friss munkanélküliek? Mondd, mennyit ér? Takács Gizella Barczi Róbert Borbély Andrea A tudás érték, ez tagadhatatlan, de arról már megoszlanak a nézetek, mit ér napjainkban egy diploma, mit kezdhet vele a munkát kereső fiatal, a megélhetéshez megfelelő okirat lehet-e a felsőfokú képesítés. Hatházi Andrea (Új Kelet) A pályán maradt, de melyiken? Barczi Róbert, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán szerzett földrajz—testnevelés szakos tanári diplomát. — Régi vágyam volt, ha jól emlékszem, már általános isko­lás koromtól kezdve, hogy földrajztanár legyek. Régóta focizom, tehát a szakpárosítá­son sem kellett sokáig gondol­kodnom. A szüleimmel teljes egyetértésben jelentkeztem a TK-ra, az érettségi után elsőre sikerült a felvételim. Nyár ele­jén kaptam meg a diplomámat, de nem tanárként helyezkedem el. Két pedagógusállás-ajánla­tot kaptam, megfelelő is volt a hely, de úgy érzem, most a sporttal kell foglalkoznom. Korábban a Nyíregyháza színe­iben futballoztam, mégpedig a legmagasabb osztályban. Jelen­leg a Nagykálló NB III-as lab­darúgócsapatának szerződte­tett játékosa vagyok. Most eh­hez van kedvem, és kár tagad­ni, sokkal jobban meg lehet belőle élni, mint egy kezdő ta­nári fizetésből. Nagyon fontos­nak tartottam, hogy a diplomát a zsebemben tudhatom, mert ezt a mércét állítottam fel ma­gamnak. Most a sport jól megy, amíg ez így lesz, biztosan ebből fogok megélni. Úgy tervezem, hogy 3—4 év múlva újból fel­teszem magamnak majd ezt a kérdést, lehet, hogy akkor már másképpen döntök. A főisko­lán elvégeztem a kétéves kö­zépfokú labdarúgóedzői szakot — tervbe vettem a szakedzőit is —, ez is lehetőség a további­akban. Tapasztalatom, hogy a csoporttársaim többsége sem tudott, akart a pályán maradni. Legalább ez biztosnak látszik Takács Gizella tanító—mate­matika tanári diplomát szerzett, de bizonytalannak érzi helyze­tét. — Első alkalommal tanító szakra jelentkeztem, de a sok­szoros túljelentkezés miatt nem voltam a felvettek között. A következő évben már mate­matika szakkal együtt adtam be a jelentkezési lapomat, és nagyobb sikerrel szerepeltem. Igaz, hogy kevesebben jelent­keztek, de magasabb volt a ponthatár, mint az előző év­ben. Diplomámat megkapva több irányba indultam el, hogy a jövőmet megtervezzem. A tanári pályán maradnék legszí­vesebben, de bizonytalannak érzem minden tekintetben. Szükségem van még további tanulásra, hogy ebben a világ­ban meg tudjak állni a saját lábamon. Négyen vagyunk testvérek, ebből ketten jelen­leg is felsőoktatási intézmény­ben tanulnak, így szüleim nem tudják még az én másoddiplo­más éveimet is „szponzorál­ni”. A Debreceni Agrártudo­mányi Egyetemre szeretnék je­lentkezni, ahol pénzügyi, gaz­dasági vonalon szerezhetnék új ismereteket, s majd ezek birto­kában mérlegképes könyve­lőként, pénzügyi tanácsadóként kereshetnék — remélhetőleg nagyobb sikerrel — állást. Itt félévenként 30 ezer forint a tan­díj, s ezen felül kérdéses még, hogy kell-e alaptandíjat fizet­ni. Ennek a költségeit nekem kell állni. Nyár elején munká­ba álltam a Piaccsamok egyik butikjában, megpróbálom előre megkeresni a jövőbeli tandíja­mat. Ha tanárként engedélyez­nék a levelezőn való, más irá­nyú tanulásomat is, fizeté­semből talán megoldható len­ne ez a költség. Nincs még vi­szont biztos pedagógusi állás- ajánlatom sem. Nyírteleken töl­töttem a gyakorlati időmet, itt szeretnék érdeklődni állás után. A pócspetri iskola igazgatójá­hoz most készülök bemutatko­zó beszélgetésre. Két álláshely­re eddig hárman jelentkeztünk, így talán némi esélyem nekem is van. A biztonság kedvéért hétfőtől regisztráltattam ma­gam a munkanélküli hivatal­ban. Ott rögtön jelentkeztem egy vállalkozásszervező képe­sítést adó tanfolyamra. Ha a többi tervből nem sikerülnek a dolgok, legalább ez biztosnak látszik. Fontos a nyelvtanulás Borbély Andrea, aki ma­gyar—gyors- és gépírás szakon szerzett tanári diplomát, a Du­nántúlra készül. — Az utolsó félévben már állást kerestem, s minden isme­rőst, rokont is kértem, gondol­janak rám, ha valamilyen lehe­tőségről hallanak. A Művelő­dési Közlönyt és a hirdetéseket böngésztem, így pályáztam meg három álláshelyet, de ezek sem a megyében voltak. Szom­bathelyről és Nagykőrösről el­utasító választ kaptam, a Paks melleti településről azóta sem értesítettek a döntésükről. Vé­gül is egy középiskolás osztály- társnőm segítségével találtam munkát. Ő szintén gyors- és gépírás szakon végzett velem együtt — a másik szakja angol —, és ajánlatot kapott a veszp­rémi egyetem angol tanszéké­ről, hogy két szabad álláslehe­tőség van azok számára, akik a titkárnői feladatokat „profi módon” el tudják végezni. így ketten költözünk Veszprémbe,' ahol az egyetem Tudós Ottho­nában — amit a dolgozók, tan­árok kollégiumként használnak — kaptunk egy kétágyas, zuhanyzós lakrészt. Közalkal­mazotti fizetés mellett felaján­lották, hogy fizetik további an­golnyelvtanulásom és a szál­lás költségeit, valamint a nul­ladik évfolyam színháztörté­neti szakosainak magyart is oktathatok. A nyáron már tá- boroztattam gyerekeket, s na­gyon jól éreztem magam ve­lük. Tudom, hogy hiányozni fognak, de most fontos szá­momra a nyelvtanulás. Mind­ig Nyíregyházán éltem, itt ta­nultam. Bevallom, kicsit elvá­gyódom innen, új környezet­be, új emberek közé. Nyírbátori Zenei Napok ‘96 A július 27. és 28-ai zárónapok program­ja megegyezik, csak a helyszínek változ­nak. Szombaton Vállaj római katolikus temp­lomában, vasárnap pedig Nyírbátor refor­mátus templomában mutatja be mindkét napon 19.30 órai kezdettel a Nyírbátori Nemzetközi Zenei Tábor nagyzenekara, a Debreceni Kodály Kórus, valamint Csavlek Etelka, Lukin Márta, Bándi János és Fried Péter előadásában Verdi Re- quiemjét. Vezényel Kovács László. Szeptembertől két óvoda zárva K Z. Júj Kelet) Estébe nyúló ülést tar­tottak csütörtökön a tisza- löki képviselők, ennek el­lenére a napirendi pon­toknak csak egy részét tudták megvitatni. Jóvá­hagyta a testület azt a ja­vaslatot, hogy az osztrák EPIC pénzügyi és befek­tető cég tárgyaljon a vá­ros gázvagyonának érté­kesítéséről. Ezzel egyide­jűleg az érdekek képvise­letével dr. Zilahi József megyei közgyűlési elnö­köt kérték fel, Király Sán­dor polgármestert pedig felhatalmazták, hogy a testület nevében az EPIC- kel együttműködési meg­állapodást írjon alá. Elfogadták a város­atyák azt az előterjesztést, amelyben a polgármester Tiszalök költségveté­sének első félévi helyze­téről számolt be. A kép­viselő-testület megállapí­totta, hogy a jelen gazda­sági körülmények mellett továbbra is szigorú taka­rékosággal kell a város pénzével gazdálkodni. Ennek jelei a város ez évi pénzügyi terveinek mó­dosítása során már látsza­nak. Végleges rendeletet még nem fogadtak el a képviselők, de döntöttek arról, hogy a város hat tagóvodájából kettőben szeptembertől ideiglene­sen szünetel az oktató-ne­velő munka. A tiszalöki tanárok heti kötelező óra­számát — tekintettel az oktatási törvény módosí­tása adta lehetőségre — az 1996—97-es tanév kezdetétől emelte 18-ról 20-ra a városi közgyűlés. Folytatás július 3-án, ked­den délután. Szurkolj hangosabban! Új Kelet-információ Gondolom, sokan hal­lották már a Szurkolj han­gosabban! jelmondatot az olimpia ideje alatt. Itt a le­hetőség, lehet üzenetet küldeni magyar sportoló­inknak, hogy még jobban „bearanyozzák” az elkö­vetkező napjait az ötkarir kás játékoknak. Július 27- én, szombaton 10 órától a nyíregyházi strand Tó Csárda körüli részén rög­zíti videóra a stáb a szur­kolók üzeneteit. Mind­azok, akik személyes jó­kívánságukat, biztatásu­kat akarják küldeni a ma­gyar olimpiai csapat tag­jainak, délután a Kossuth téren, a Korona Szálló előtt is megtehetik. A fel­adott „képküldeménye­ket” az olimpikonok Atlantában, a pihenőhe­lyeken elhelyezett tévé- képernyőkön láthatják.

Next

/
Thumbnails
Contents