Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-24 / 172. szám
/ 10 1996. július 24., szerda Közelkép Örökbefogadás itthon és külföldön Családban nőjenek fel! Az öt év körüli kislány hatalmas, dióbarna szemekkel néz rám. Haja koromfekete, bőre barna. Ölelésre tárom karomat, és önfeledten simul hozzám. Bármilyen kedves is az intézeti gondozónéni, bármilyen szépek is a játékok, az anyai ölelést semmi nem pótolhatja. Társai közül többeket elvittek már. Egy részük nevelőszülőkhöz, néhányan pedig végleges családba kerültek. Őt azonban nem fogadja be senki. Legalábbis itt, Magyarországon csak nagyon ritka esetben sikerül a hozzá hasonló apróságoknak vér szerinti édesanyjuk és édesapjuk helyett szülőket találni. A gyerekek külföldre történő örökbeadásáról Nemes Gáborné, a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatónője beszélt. Sikli Tímea (Új Kelet) ___ — M ár hosszú évek óta foglalkozunk ilyen irányú örökbeadással, és azt kell hogy mondjam, az utóbbi években egyre nagyobb számban találtak kinti örökbefogadó szülőket gyerekeink. Ha visszagondolok, tíz évvel ezelőtt még egyrészt magyar baráti kapcsolatok révén jutottak el hozzánk a gyermekre váró külföldi házaspárok, másrészt pedig kitelepült magyarok kerestek meg minket hasonló kérésekkel. Ezek a párok, ugyanúgy, mint a magyarországi családok, rendesen bejelentkeztek intézetünkhöz, és beálltak a gyermekekre várók sorába. Néhány évvel ezelőtt azonban felbukkantak olyan külföldi szervezetek, melyek elsősorban már örökbefogadott gyerekeket nevelő szülőkből álltak össze, és céljukul tűzték ki, hogy segítenek a hasonló sorsú házaspárokon. Amolyan közvetítő szerepükért, azért, hogy bejelentkeztetik hozzánk a családokat, számunkra teljesen szokatlan módon pénzt kértek. Arról, hogy mekkora összegekről van szó, nincs tudomásunk, hiszen nem is tartozik ránk. Ezeknek a külső szervezeteknek a képviselői rendkívül jól képzett szakemberek. Nem egy ilyen humán csoport élén pszichológus áll, akivel szakmai kérdésekben nagyon könnyen megtaláljuk a gyermek számára legelőnyösebb közös gondolatmenetet. Ma már Magyarországon is működnek hasonló szervezetek, szintén pénzt kérve szolgáltatásaikért. A szervezett gyermek-örökbefogadás mellett persze még most is nagyon sokan vannak, akik egyénileg Nemes Gáborné Fotó: Harascsák Annamária jönnek el hozzánk. Mivel még nem született meg az új gyermekvédelmi törvény, és lássuk be, hogy az örökbefogadás kultúrája is eléggé elmaradott nálunk, intézetünk kialakított egy erre vonatkozó belső szabályzatot, egy örökbefogadási rendet. Három szakember foglalkozik nálunk az örökbefogadással, és csak közösen, igazgatói jelenlét mellett hozhatnak döntéseket. Ezzel sikerült meggyorsítani a gyermekbefogadással járó ügyintézés menetét, és így elértük azt is, Hogy nálunk a jelentkezőknek, csak egy évet kell várakozniuk a korábbi öt—hat év helyett, míg megkaphatják a gyermeket. Természetesen ez az egy esztendő sem telik el tétlenül. Ez idő alatt vizsgáljuk meg a jelentkező párok alkalmasságát az örökbefogadásra, és megtartjuk nekik a negyvenórás felkészítő tréninget. Ezt nagyon fontosnak tartjuk, hiszen a szülőjelölteknek is szükségük van külső segítségre, mert lelkiekben nagyon fel kell készülni a gyerek fogadására. Az alkalmassági vizsgán a külföldi jelentkezőknek is át kel! esniük, de azt még ott kint, az adott országban végzik el. A szakvéleményt közjegyző hitelesíti, és magyarra fordíttat- va továbbítja hozzánk. Tévhit az is, hogy ha Magyarországra jön egy külföldi házaspár, akkor két hét múlva már karján a gyermekkel mehet haza. Ez nem ilyen egyszerű. Természetesen a megismerkedésnek, szoktatásnak is megvan a maga rendje. Miután mi megkapjuk a szülőkről és életkörülményeikről szóló jellemzést, csak örökbefogadási csoportunkkal közös döntésünk után küldünk visszajelzést és fényképes írást az igény szerint számításba jöhető gyerekekről. Mivel azonban sajnálatos módon az interneten keresztül az egyik szervezet adatokat szolgáltatott ki, megszigorítjuk ezt a rendszert is. Terveink szerint a jelentkezőkkel aláíratunk egy nyilatkozatot, mely szerint a fénykép és az adatok kiadása szigorúan tilos. A Népjóléti Minisztérium is új lépéseket tesz a gyermekekkel való esetleges kereskedelem kivédése érdekében., A működésüket már korábban megkezdett örökbefogadó szervezeteket eddig is nyilvántartották, az újjonan felbukkanókat dedig szigorúan leinformálják majd jelentkezéskor. A tavalyi éyben intézetünkből jogerős ítélettel hatvanöt gyermeket adtunk örökbe, közülük tizenöten találtak külföldön családra. Megjegyzem, nem egy, hanem nyolc országba kerültek ezek a gyerekek, és főként abból a rétegből, akiknek itt nálunk egyáltalán nem lenne esélye arra, hogy családban nőhessen fel. Míg a magyar örökbefogadók a gyakran több évig hiába várt gyermekáldás után leginkább csecsemőt szeretnének magukhoz venni, a külföldi jelentkezők zöme kettő és hat év közötti gyerekeket vár. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a más országbeli jelentkezők előnyt élvezhetnek nálunk. Elveink szerint a GYIVI-ben elhelyezett gyerekeknek elsősorban a megyében, aztán a megyén kívül, és csak aztán próbálunk meg az országhatárokon túl örökbefogadó szülőket találni. Gyerekjáték? Fekete Tibor (Új Kelet) Tűzesethez riasztották a tűzoltókat tegnap délben Nyíregyházán, a 17-es iskolába. Az udvaron lévő gumiabroncsok közül (szándékosan vagy véletlenül) egyet meggyújtottak a feltételezhetően gyerekkorú elkövetők. A balesetnek szerencsére nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Arra mindenképpen felhívja a figyelmet, hogy egyes gyerekek unalmukban sok mindenre képesek. Nem árt néha a szülőknek is rájuk nézni!
