Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-02 / 153. szám
Labdarúgás UJ KELET 1996. július 2., kedd 15 Tóth János: plusz húszmillióval már az NB I-ben lennénk! A klubigazgatónak sokszor melege volt... Csiky Nándor (Új Kelet) — A klub jelenlegi elnöksége és magam is vélhetően utoljára nyilatkozom, ezért nem pusztán a tavaszt szeretném értékelni, hogy az olvasók tárgyilagos képet kaphassanak arról, milyen körülmények között dolgoztunk ebben a két évben—kezdte értékelő beszélgetésünket Tóth János. „Előreléptünk!” — E két év alapján nyugodt lelkiismerettel jelenthetem ki, hogy előreléptünk! Azzal együtt, hogy ez a tavasz tragikusan szégyenteljes volt. Ezt elismerem. A csapat képességeihez méltatlan volt ez a szereplés. * Előzetesen semmilyen vészjósló jel nem mutatott arra, hogy a második 15 forduló így fog alakulni? — Ősszel nem tapasztaltuk ennek jelét, mert nagyon jó helyzetben voltunk. Korábban soha nem szereztünk 28 pontot, ha ezt megszoroztuk kettővel, már 56 volt és lehetett tervezgetni... * Akkoriban azt nyilatkozta, fizikálisán és szellemileg is együtt van a társaság, érdemes együtt dolgozni. Mi tört meg ezek után? — Bebizonyosodott, az őszi eredményes produkciónkat nem tudtuk tartósan nyújtani. Én ezt sem tartom tragikusnak, mindenesetre jó, hogy most mutatkozott meg és nem akkor, amikor NB I-be jut a csapat. Úgy közelíteném meg a kérdést: tavasszal akaratlanul is emeltük a mércét, tudtuk, eggyel többször lépünk pályára itthon. * Ezzel azt akarja mondani, hogy ez bénítólag hatott?... — Nem, nem! De később derült ki, hogy ennek nem felelt meg mindenki. * Viszont a gárda nemhogy az emelt mércének nem felelt meg, hanem még az őszi teljesítménynek is csak a töredékét tudta mutatni! — Optimistán kezdtük a téli felkészülést. Aztán részben kényszerből, részben megegyezés alaján el kellett engednünk Bagoly Gabit, Lukácsnak pedig racionális okok miatt kellett rábólintanunk távozási szándékára. Viszont úgy gondoltuk, Capatina idejövetelével nagyon kevés szerkezeti módosítást kell eszköszölni. De amikor Bagolyt és Lukácsot eladtuk, nem tudhattuk, hogy Domokos egész idényre kiesik, és Németh is úgy megsérül, hogy 10 meccsig önmaga árnyéka lesz. Mert meggyőződésem, hogy Németh rajt előtti sérülése miatt gyengélkedett a tavasszal. Aztán Capatina az 5. meccs után lett harcképtelen, amikor már kezdett beilleszkedni. Tehát kiesett Domokos, Németh és Capatina. Kútba esett az elképzelt támadósor. Maradt Sira és Herczeg, akik bebizonyították, hogy önállóan még nem tudnak ekkora feladatot megoldani. A másik ok legalább ilyen fontos volt. A kulcsfigurák csődje — Akiknek elő kellett volna lépniük meghatározó játékosokká, azok csődöt mondtak. Tehát a fiatalok számára nem volt támpont, és ez odáig fajult, hogy 11 akaratgyenge embert láthattunk. Két kritikus meccsünk volt: Nánás, Sényő. Onnantól mindenki megadta magát. # Kikről van szó? — Nem kívánok neveket mondani, mert azt mondom: ősszel az egyik húzta a másikat előre, tavasszal az egyik a másikat hátra! * Pedig ősszel azt nyilatkozta, ha ki is esik valaki a bevethető keretből—sérülés, eltiltás —, van mögötte minőségi csere. Ezt megcáfolta a tavasz. — Az ősz viszont engem igazolt. Ha egyszer elindul a lavina, nehéz megállítani. Aki a sportban él, csak az tudja, hogy a magyar labdarúgó tartása egyik napról a másikra végletekbe csaphat át... Ezt a nehéz helyzetet tetézte, hogy a közön8. Nyíregyházi FC 30 13 4 13 47-42 43 „...ha minden összejön, és a pénzügyi háttér biztos lesz, akkor '96 júliusára szakmailag NB l-re érett csapata lehet a városnak. De nem mondom, hogy lesz is!” A fentieket Tóth János, az NYFC klubigazgatója jelentette ki, még 1995 novemberében. Azóta eltelt több mint egy fél év, s az eredményt mindenki ismeri. Nyíregyházának nem lett NB l-re érett együttese, sőt, egyenesen romba dőlt az ősszel építgetett tizenegy. Az NYFC a tavasz folyamán a megszerezhető 45 pontból csupán 15-öt kaparintott meg, s ez alig valamivel jobb, mint 33 százalékos teljesítmény. A tavaszra éppúgy jellemző volt a katasztrofális játék, mint az üresen kongó Városi Stadion, vagy éppen a fellángoló indulatok. NB I helyett ugyanis ez következett... ség nem segített minket. Meg is éreztük. * Csupán játék, de mégis... Számítása szerint hány pont úszott el a kulcsemberek kiesése miatt? — Tíz—tizennégy. A nánási szívütés * A kécskei zakó után azt mondta, csalódottá játékosok életfilozófiájában. — Aztán a Diósgyőr elleni meccs bizonyította az ellenkezőjét. És ezen ingadozás közepette, amelyet legalább olyan nehezen viseltem én és az elnökség, mint a közönség, szívütésként jött a nánási összecsapás. Nem is a játékosaim akaratgyengesége, hanem az ott uralkodó alaphangulat. * Mennyire volt törvényszerű, hogy ezután mint klubigazgató búcsút vett a kispadtól. Mennyire befolyásolta döntését a csapat, illetve a szurkolók viselkedése? — Meggyőződésem, az én volt posztom a legkorszerűbb vezetési forma —, ha a klub rendezett pénzügyi körülmények között él. Ám amikor gazdasági csődben kell két évig dolgozni, ez már ember feletti tevékenység. De a klubbért elvállaltam. Tény: leginkább a lelátón történtek ösztönöztek edzői funkcióm feladására. Ezután már csupán egy célom volt: júniusig tisztességesen végezni a klub munkáját. * A tavasz elején párhuzamot vontunk az tavalyi MTK elleni 1-5 és a mostani Kécske elleni 0-4 között. Megkérdeztem öntől, e két eredmény tükrében hasznos volt-e az eltelt időszak munkája. Kifejtette, erre a tavasz ad választ. Nos, megéltük a tavaszt... —: Az a válaszom, hogy bár jó elképzelésekkel kezdtük építeni a csapatot, a rutinos vázhoz tehetséges fiatalokat igazoltunk, de nem egyéniségeket. Ha egy együttes nagy többsége jó beállítottságú emberekből áll, könnyű tovább építeni. A mai NYFC-ről ezt nem mondhatom el. Ebben az öltözőben a keményebb edzői módszer sem vezetett volna eredményre, mert akkor még hamarabb összeomlottunk volna. * A bajnokság vége előtt pár fordulóval köztudott lett, hogy egyes játékosok új csapatok után kutatnak. Ez — az eredményességre gondolok—komoly visszahúzó erő lehetett? —Lesújtó a véleményem. Ez az előbb boncolgatott tartásnélküliség műve. Sokan úgy gondolkoznak: ha baj ér minket, ne gondoljuk át a helyzetet, inkább meneküljünk a feladat elől. Kijelentem, erre négy labdarúgónak van lehetősége: Drobni, Szatke, Kovács, Csehi. Nekik lejárt a szerződésük, de a többieket ideköti a megállapodása, '97. június 30-áig csak a klub hozzájárulásával távozhatnak. A süllyedő hajóról nem lelépni kell, hanem rendbehozni azt! Többször érte önt a vád, miszerint túlzottan optimista... — Akkor elmondom, csak ez az egy volt, ami biztosan rendelkezésünkre állt! És azt se felejtsük el, hogy a nagy városi elváráshoz képest, szinte megalázó pénzügyi helyzetben kellett dolgoznunk. Erről még nem nyilatkoztam, de szeretném, ha az olvasó ezzel is tisztában lenne. Pont a napokban történt nálunk egy revizori vizsgálat, amely az önkormányzati pénzek felhasználását kutatta. A következőket állapították meg: az ön- kormányzat az elmúlt két évben 12 millió forintot adott a klubnak. Ugyanakkor a klub ezen idő alatt 80—90 milliós költségvetéssel kényszerült dolgozni. Ez nagy számnak tűnik, de nem az. Ki merem jelenteni, nem volt egy olyan hónapunk, hogy előre tervezhettük volna pénzügyi helyzetünket. bakkal. Nincs szégyenkeznivalóm, a klubból a maximumot hoztuk ki! De megalázó leértékelődés közepette. így új bajnokságot kezdeni nem lehet! Ha ismét jön a molesztálás,'a széthúzás, azt fogjuk elérni, hogy elmegy a kedve a vállalkozónak — egy életre! — és a vezetőnek. Azt is leértékelik, aki bárhol Magyarországon megállhatná a helyét. De mert a körülmények így alakultak, egyenlőségjelet tettek mindenki között. Meddig engedhetjük még ezt?! Meddig még? Miért kell mindig, már a munka megkezdése előtt bonckés alá venni a mindenkori támogatókat, vezetőket? Ez a megye aranybánya, tele van tehetségekkel. Három korcsoport országos bajnok lett. Csak egy út van: összefogni és vállalkozói alapon csinálni. A szívem fájt, amikor hallottam Tarlósi urat, a III. kerület polgármesterét, hogy az önkormányzat már nem tud többet vállalni, mint 30—40 milliót, amit minden évben megadott a csapatnak, de van 3—4 multinacionális cég, amelyek megteremtik a feltételeket. Nyugodtam kijelenthetem, a szakmai munkának még csak most kellett volna kezdődnie, de azt hittük, mostanra már rendezett hátterünk lesz és nem kell nincstelenséggel törődni. # Nem mond ennek ellent az ön korábbi kijelentése, mely szerint a játékosnak—miközben emberek nyomorognak az országban — egy viszonylag szép summa sem motiváció? — Nem, labdarúgóink az NB Il-es átlag alatt élnek és keresnek. Az elmúlt két év igazolási logikája a pénzügyi helyzetünkhöz igazodott. Ha tavaly — Nem vált be mindenki, de üresebb zsebbel nagyobb volt a tévedési lehetőségünk is. * Utólag visszagondolva mit lehetett volna másképpen tenni? Másképpen fogalmazva, a szakvezetés mennyiben érzi magát hibásnak a kialakult helyzetért? ____ ____ — Nem akarok a felelősség alól kibújni, a rám eső részt vállalom. Klubvezetőként és edzőként maximálisan törekedtem az NB I-es körülmények kialakítására, holott lehetőségeink ettől lehangolóbbak voltak. A játékos sohasem érezte a szűkös pénzügyi helyzetet. Egy kicsit abban csalódtam, hogy azt hittem, jobb „érzelem-, átvivő” vagyok. Hogy a labdarúgókkal meg tudjam értetni: az élet kegyetlenebb játékszabályok szerint működik. Ezt a hidegfejű profizmust nem tudtam bele-szugerálni a játékosokba. Csak „rabszolgákkal”... # A nyíregyházi futballból kivonulva hogyan látja a jövőt? Mi szükségeltetne egy jó NYFC-hez? — Ezentúl csak „rabszolgákkal”, alázattal futballozó labdarúgókkal érdemes dolgozni. Közelítünk 2000-hez, egy olyan munkamorál kellene, amelyben edző, elnökség, játékos tudja a saját feladatát és annak maximálisan eleget tesz. Ez persze csak hosszú folyamat eredménye lehet, de ez a megoldás. Átszervezik az NB Il-t, tragédia is köA tavasz csalódást okozott, csakúgy, mint Nemeth Megalázó leértékelődés Mindig a 24. órában jutottunk hozzá az anyagiakhoz, a két évben legalább nyolcszor egy nappal a fizetés előtt állt össze a kifizetendő pénz. Az 1994-ben örökölt tb és adótartozást csupán minimálisan emeltük. És nekünk így kellett partiban lenni azokkal a klubokkal — Tiszavasvári, Diósgyőr, Kaba —, amelyek meglévő forrásokból előre tervezhettek. Közben mindenki szántónkért, NB I-et követelt, de a tényeket elmondtam... Ilyen feltételek mellett is sokáig versenyben tudtunk lenni a legjobnyáron, vagy télen több pénzünk van, másképpen igazolhattunk volna. Ennyi pénzből csak ilyenekre telett. Húszmillió=NB I? De én nem akarom megsérteni őket, többekből jó labdarúgó lehet, de hozzájuk kell néhány tartópillér. Ha télen 20 millióval több pénzünk van, én is tudtam volna másképpen igazolni és akkor most az NB I-ben, vagy közelében lennénk! * * Pedig ősszel ragyogónak minősítette az új játékosokat. Valljuk be, erre ajelző- re nem szolgáltak rá. Fotó: Racskó Tibor vetkezhet a nyíregyházi futballban. Ám én vallom, hogy a fel- emelkedéshez állunk közelebb. Egy kapus és három mezőny- játékos idehozatalát látom szükségesnek, ezentúl visszajön Barna, bejön a rakamazi különítmény. A mostani négy lejárt szerződésből egyet—kettőt meg kell hosz-szabbítani, a gárdából az akaratgyenge pontokat kiszűrni. Végezetül a legnagyobb tisztelettel köszönetét mondok azoknak a támogatóknak, akik a két év folyamán a labdarúgás szeretetéből, önzetlenül, a legnehezebb helyzetekben is mellénk álltak. Igaz, kevesen voltak, de rengeteget segítettek. Bízom abban, hogy nerri pártolnak el a labdarúgástól. í
