Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-23 / 171. szám
Kultúra Irodalmi topográfia megyénkről Harmadkiállítás a Duna Galériában Amikor idén február 24-én a nyíregyházi Zenepavilonban megnyitották a Nyíregyházi Fotóklub négy tagja, Boros György, Nagy Tamás, Síró Lajos és Soltész István közös kiállítását Szökő címmel, még nemigen gondolhattuk, hogy alig öt hónap múlva arról értesülünk az elsőként említett művésztől: talán a világ más országainak galériáiba is kijutnak a képeik. Egy hazánkból elszármazott, jelenleg Párizsban élő kollégájuk, aki műkereskedő és mecénás is, — a neve Joseph Kádár—ugyanis éppen azon dolgozik, hogy megteremtse a tárlatok lehetőségét Franciaországban és Japánban. Boros György: Fényképek a feketéről — analóg photoshop repel munkáival: Normantas Paulius. A hajdúszoboszlói bemutatónak köszönhető a négyes találkozása Kádár úrral, és az a felemelő élmény is, hogy a véd- és dacszövetséget fogadott csapat tagjainak fotográfiái ugyanazokra a falakra kerültek, mint a példaképeik — például Luden Her- vé, Birge Priscilla, Bemard Lauterri, Joulville Gaul, Szabó Antónia és Somlósi Lajos— különböző megnyilatkozásai. Ez a hajdúszoboszlói ver- niszázs nem más, mint az augusztusban kapuit kitáró ottani Modern Múzeum előfutára. A múzeumot Horváth István Párizsban élő magyar gyűjtő, fotós és grafikus alapítja, s olyan hírességek műtárgyait kívánja gyermekkora színhelyére telepíteni, mint amilyen a század meghatározó festője, Pablo Picasso. Boros György törekvéseikről és a közönséghez fűződő kapcsolatukról elmondta: a mai fotó, illetve az általuk képviselt irányzat egyre inkább közelít a képzőművészethez, azon belül legjobban a sokszorosító grafikával mutat rokonságot. Megértéséhez az érzékenységen kívül speciális iskolázottságra is szükség van. Akár a zenében is megfigyelhető ugyanez a folyamat. Egy kritikus, Montvai Attila fogalmazta meg: a képek lezáródnak, befelé fordulnak, a bennük megtestesülő hírrendszer meghatározha- tatlanná, csak kevesek által ismert ténnyé alakul. A fénykép önmagára utaló, önmagában kiteljesedő vizuális jelenséggé válik. Nagy Tamás: Vízesés Gyüre Ágnes (Új Kelet) A szökőév apropóján bemutatott anyag előbb a Miskolci Galériába vándorolt tovább, most pedig Budapesten, a Vigadó Galériában látható. Az ottani megnyitóról a Magyar Televízió Múzsa című művészeti magazinja is tájékoztatott. A Duna Galérián kívül még két helyen láthatók ez idő tájt a négy fiatalember opuszai: a fővárosi Vigadó Galériában és a hajdúszoboszlói művelődési ház galériájában. A Vigadóban egyébként még egy Nyíregyházán letelepedett alkotó szeSoltész István fotogramja Síró Lajos: Térképzetek IV. 1996. július 23., kedd A művésznő megvalósuló álma Arborétum Sóstóhegyen Gyermekkora óta szereti a természetet, s felnőttként, művészként is az volt az álma, hogy egy erdő közepén éljen Dr. Baracsiné Molnár Ibolya festőművész. Hogyan sikerült a „nyugalom szigetét” megteremteni? E kérdés nyomában jártunk Sóstóhegyen. Vonzotta ide a festményeken megörökített táj. A jószerencse és a kárpótlási jegyek révén immár véglegesen is az övé lett a néhány holdnyi terület. Egy részét lekerítette, kutat furatott, s megkezdte a terület beültetését. Található itt már egy seregnyi fácska. Fenyő, tölgy, kőris, juhar, szil, fehér nyár, s a Nyírségre legjellemzőbb növények, hazai virágok és cserjék. Budaházi István (Új Kelet) — Mi ösztönözte arra, hogy fűvészkertet alakítson ki? — kérdeztük a művésznőt. — Nemcsak a magam örömére gondoltam. Szívesen látok itt minden természetet és művészetet szerető embert. Szeretném, ha e kerten keresztül barátságot kötnének a természettel. Ezért akarom itt bemutatni hazánk honos növényei mellett a ma már egyre ritkábban fellelhető gyümölcsfaféléket. Ezenkívül foglalkoztat egy szoborpark létesítésének a gondolata is... — Kap-e segítséget a munkájához? — Jó érzés magam mögött tudni a segítőkész embereket. Sok helyről kaptam facsemetéket, így legutóbb éppen a vácrátóti botanikus kerttől. A munkákban pedig sokat segítettek a mezőgazdasági szakközépiskolások és a sóstóhegyi általános iskolások. Gyomláltak, gereblyéztek. Az ő kíváncsiságuk, mosolyuk adott, s ad erőt a sokasodó munka elvégzésére. — Úgy tudom, hogy az elmúlt évben tábort szervezett itt nekik... — Igen, s az idén is tervezek augusztus 5—18-ig táborozást. Ez azonban nemcsak természetvédelmi, hanem művészeti jellegű is lesz. Több előadást hallgathatnak meg a természet és a művészet kapcsolatáról, a néprajzról és a vadászat szerepéről a természetvédelemben. Ezenkívül a résztvevők foglalkozhatnak rajzolással, festéssel és korongozással, de jut majd idő a természetre is. Madár- gyűrűzésre és túrázásra is készülünk. Nem titkolt célom, hogy megalakítsam, s velük tovább bővítsem az Arboré- tumi Baráti Kört. Az önköltséges táborban szívesen látok minden tíz évnél idősebb diákot, felnőttet a magánarborétum területén. Ihlető tájak A közelmúltban jelent meg a Jósa András Múzeum kiadásában Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiájának második kötete, dr. Katona Béla Ajaktól Zsurkig című munkája. Míg az elsőben a valamilyen módon Nyíregyházához kötődő írókról olvashattunk, addig az Ajaktól Zsurkig címűben a megye többi településéhez kapcsolódókat ismerhetjük meg. Tudósítónktól Az irodalmi topográfia az irodalmi lexikon egy sajátos válfaja: ebben elsősorban a településnevek a döntőek, és ellentétben a lexikonokkal, nem a szócikkek terjedelmével értékel. A két kötetben igen sok olyan író, költő is szerepel, akik hosszabb-rö- videbb ideig éltek a megyében, vagy egy-egy tájegységünk ihlette műveiket. így például Szabó Lőrinc nevével mindkét kötetben találkozhatunk. A nyíregyházi részben arról informálódhatunk, hogy itt írta (a Sóstóhegyen) a Tücsökzene 64 darabját. A megye települései közül Tiszabecshez a diákköri nyaralások emlékei kötik, lényegében azok ösztönözték a Tücsökzene megírására. Kisvárdához és Baktalórántházához pedig az köti, hogy e két helyen katonáskodott 1940-ben, Petneházán átutazva pedig úti élményből született A petneházi állomás című verse. Hasonlóképpen több helyen találhatjuk meg Végh Antal nevét: Jánkmajtis a szülőhelye, Nyíregyházán és Úfjehértón volt pedagógus. Penészlekhez az köti az írót, hogy e községről írott szociográfiai írása kavarta fel a 60-as évek állóvízét, s tette őt országosan is ismertté. A kötet végén a tartalommutató mind a két könyv névjegyzékét tartalmazza Aczél Gézától Zsindelyes Fe- rencig, a személy- és helységnévmutató pedig a településeket jelzi az oda tartozó írókkal Ajaktól Zsurkig. ÚJKELET Énekkari találkozó Új Kelet-információ A görög katolikus egyház augusztus 14—18. között tartja meg énnekaraik találkozóját. A szomszédos országokból és Magyarországról tíz énekkar részvételére számítanak. A találkozó jó alkalom a kórusoknak arra, hogy közelebbről is megismerhessék egymást, kapcsolatokat teremtsenek és tanuljanak egymás művészi munkájából. Az énekkarokat különböző egyházközösségek látják vendégül. A külföldi csoportok augusztus 14- én érkeznek meg hazánkba. Augusztus 15-ét, az Istenszülő Mennybevétel- ének ünnepét a vendéglá- ; tó egyházközösségben töltik, ahol részt vesznek a liturgián és rövid hangversenyt adnak a templomban. Másnap Nyíregyházán szerveznek közös programot az énekkaroknak, este hangversennyel, melynek színhelye a Bánki Do- nát Szakközépiskola. Augusztus 17-én az egyház- megyei látogatásokat követően ismét közös hangversenyen énekelnek a résztvevők ezúttal Mária- pócson, a jubileumi zarándoklat előestéjén. A néhány napos vendégszereplés a Szent Liturgiával és hálaadással zárul. Múzeumi hangverseny Új Kelet-információ A Nyírbátori Nemzetközi Ifjúsági Zenei Tábor művésztanárainak kamarahangversenyén vehetnek részt azok, akik július 23-án este fél nyolckor a nyírbátori Báthory István Múzeumba látogatnak. A műsorban Mozart: G-dúr szonátája, Beethoven: F-dúr („tavaszi”) szonátája és Brahms: d-moll szonátája hangzik el. Közreműködik Kovács Dénes hegedűn és Szenthelyi Judit zongorán. Hollókői kőtár MTI Kőtárat rendez be a hollókői várban az Országos Műemlékvédelmi Hivatal. A vár jó néhány esztendeje tartó felújítása az utóbbi esztendőben meggyorsult, s ennek köszönhetően várhatóan augusztus 18- án megnyitják a látogatók előtt. Mielőtt azonban a munkákhoz kezdtek volna, régészeti kutatást folytattak. és ennek során kerültek elő olyan reneszánsz és gótikus kődarabok — többi közt párkánydarabok, ágyúgolyók, vízlevezető vályú részei —, amelyek érdemesek a bemutatásra. A kőtárat a vár hajdani melléképületeinek helyén emelt fogadóépületben rendezik be. ....önmagában kiteljesedő vizuális jelenség...”
