Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-22 / 170. szám
Egész l*6.jiíliuS22.,hítfó Papíron minden egyszerűnek tűni A fejlődés útján Néhány hónappal ezelőtt komoly döntés előtt álltak megyénk egészségügyi intézményeinek és fenntartóinak vezetői. Az egészségügyi reform elemeinek ismeretében határozniuk kellett arról, hogy el tudja-e a megye tartani a vásárosnaményi és fehérgyarmati kórházat egyszerre. Bezárják-e valamelyiket, esetleg mind a kettőt, vagy pedig két telephelyen, de egy intézményként működjenek tovább a kórházak. A bizonytalanság és a félelem csak akkor csillapodott a dolgozókban, amikor mindenki megelégedésére megszületett a döntés a két intézmény egyesítéséről... tétel adott. Ennek ellenére azon az állásponton vagyok, hogy csak olyan műtétet kell elvégezni, ami az általános sebészet körébe tartozik, és megfelelő esetszámba kerül ki. Azokat a műtéteket, amelyek évente 3—4 esetben fordulnak elő, nem szabad erőltetni, a szakosodó centrumokra kell bízni. —Még éppencsak elkezdődött az átalakítás, s egyes kórházak vezetői máris próbálják átcsábítani a betegeket saját intézményükbe... — Úgy gondolom, csak akkor lesz a megyében magas szintű kórházi ellátás, ha valamennyi intézmény vezetője leül, és szakmánként végigtárgyaljuk azokat a területeket, amelyeken az egyes intézmények vállalnák a betegek ellátását. Emellett célszerűnek tartom újra átgondolni a beutalási rendszert, a kórháztól való távolság függvényében. De mélységesen elítélem az ilyesfajta egyéni kezdeményezéseket. — Milyen a hangulat az egyesített intézményben? Lecsillapodtak az indulatok? — Nem látom jelét annak, hogy komolyabb gondok lennének. Az apróbb kételyek, bizonytalanságok még ott bujkálnak a dolgozókban, de hát ez természetes is egy olyan folyamatnál, ami évekig tart, s amelynek nem látjuk még a végét. — Nehézségek? — Kisebb-nagyobb szervezési problémák, a dolgozók ide-oda utazgatása, a géppark átcsoportosítása. Erre számoltunk is, annak ellenére, hogy papíron minden olyan egyszerűnek tűnt. A valóság azonban mindig tartogat meglepetéseket... t L / ..f— Munkatársunktól A határozat, és a kormány által ígért támogatás függvényében hamar elkészültek a rekonstrukciós tervek, és elkezdődött a kivitelezés. A szakemberek szerint éppen a legjobbkor... — Az egészségügyi ellátási kötelezettségeket és a területi finanszírozási normatívákat szabályozó törvényhez kapcsolódó rendelet világosan meghatározza a működéshez szükséges minimális személyi, tárgyi és építészeti követelményeket — mondja magyarázólag dr. Bakai Zoltán, a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei Önkormányzat Szatmár-beregi Kórházának főigazgatója. -— Ezeknek a meglététől függ, hogy az intézmény kap-e működési engedélyt, vagy sem, és ezeknek az ismeretében válik igazán érthetővé a két intézmény egyesítése. Világos ugyanis, hogy külön-külön egyik sem tudott volna megfelelni a követelményeknek, és címzett támogatást sem kaptak volna. Az egyesülésnek és a benyújtott pályázat magas színvonalának köszönhetően azonban elnyertük a jövő évi indítású támogatást. Az építészeti átalakításokat, fejlesztéseket 2001-ig kell elvégezni, a személyi feltételeknek 1999-ig, a tárgyi feltételeknek pedig 1997. július 1-jéig kell eleget tenni. S mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a minimum követelményi szintek ismeretében, azok figyelembevételével végezhetjük a rekonstrukciót. — A magas kritériumok értelmében több műtétet, vagy sebészeti beavatkozást csak akkor végezhetnek egy intézményben, ha ott működik patológia. Tudomásom szerint sem a vásárosnaményi, sem pedig a fehérgyarmati intézményrészben nincs ilyen osztály... Hogyan alakul a jövőben a műtétek sorsa? — Patológiai szolgáltatás ugyan van, de pillanatnyilag nem az intézmény dolgozói állományába tartozó kolléga végzi ezt a tevékenységet. Az új intézményben természetesen mindenképpen szeretnénk patológiai osztályt kialakítani, s ehhez minden tárgyi felfőorvos visszautasítja a rágalmakat Szemenszedett hazugság az egész Sok sorstársamhoz hasonlóan már gyermekkoromban kellemetlen, örök életemre szóló rosszemlékű tapasztalatokat szereztem a fogorvosi rendelőkben. Édesszájú lévén, nap mint nap csokik, cukorkák és egyéb nyalánkságok garmadát tömtem magamba. Ennek köszönhetően fogaim sorra tönkrementek, és gyakori vendége lettem a fogorvosoknak. A rendszeres kezelések alatt alaposan megfigyelhettem az orvos és asszisztense ténykedését, de emlékeim között egyszer sem szerepel, hogy valamelyikük is viselt volna gumikesztyűt. Úri Mariann (Új Kelet) Igaz, akkoriban még nem kellett félnünk századunk legpusztítóbb és legfélelmetesebb betegségétől, az AIDS-től. Néhány éve azonban azok az egészségügyi dolgozók, akik munkájuk során közvetlen kapcsolatba kerülhetnek a kezelt vagy ellátandó beteg vérével, önmaguk védelmének érdekében kesztyűt használnak. ÖNMAGUK VÉDELMÉBEN! Hogy miért hangsúlyozom ezt? A minap egy ismerősömnek arra hívták fel a figyelmét, hogy Kemecsén a fogorvos reggel felhúz egy kesztyűt, abban járkál a helyi egészség- ügyi központ területén, és abban látja el a rendelés kezdetétől a végéig a betegeket. Felháborodottan kérdezték tőle, hogy milyen eljárás ez. S miután ismerősöm továbbította a kérdést lapunk felé, utánajártunk a dolognak. A kemecsei egészségügyi központban a hétköznap délelőtt sokan vártak az előtérben. Ki a háziorvosához jött, ki csak a náthás gyermeknek szeretett volna gyógyszert felíratni, és néhányan a fogorvosi rendelő előtt ültek, megadóan várva sorsukra. Szóba elegyedtem velük, és ismeretlenül próbáltam kifaggatni őket a fogorvosról. Kérdeztem, mikor rendel, milyen ember, ügyesen húzza-e a fogat, vagy panaszkodnak az ügyetlensége miatt, de csak jót hallottam róla. S hogy használ-e gumikesztyűt? Nem szokták azt nézni, meg egyébként is, minek használna... S mire mindezt megtudtam, szép lassan elfogytak előlem a betegek. Egyedül ültem a váróteremben, amikor megszólított a doktor, néhány perc türelmet kérve tőle. Akkor még csak nem is sejtette, mi járatban vagyok arrafelé. így hát bemutatkoztam, és elmondtam jövetelem valódi célját. — Ezt egyszerűen nem tudom elhinni! — reagált elsőként az elhagzottakra dr. Has- csi István. — Ki mondott ilyet, és vajon miért? Mi érdeke származik abból, hogy ilyen hazugságokat terjeszt rólam? Mert azt már leszögezhetem, hogy szemenszedett rágalmazás az egész. Hét éve dolgozom itt, és soha a legkisebb problémája sem volt egyetlenegy betegemnek sem. Jöjjön, nézze meg, nálam minden a legnagyobb rendben van. Éppen itt tartózkodik a tb-től egy hölgy, ellenőrzi a rendelő működését. Ő is végignézte az iménti foghúzást, megkérdezheti tőle, hogyan használtam a gumikesztyűt. A hölgy többszöri elmondásra sem értette, hogy mi a problémájuk a névtelen rágalmazóknak. Mint mondta, semmilyen törvény nincs arra vonatkozóan, hogy a fogorvos köteles kesztyűt használni, csakis a saját érdeke késztetheti erre az orvost. —Évekkel ezelőtt egyáltalán nem használtak kesztyűt, és akkor senkit nem zavart ez — jegyezte meg tárgyilagosan. — Azóta csak annyit változott a helyzet, hogy soha nem tudhatják az orvosok, mikor kerülnek szembe például egy AIDS-be- teggel. És egyébként is, egy beteg honnan tudná megállapítani, hogy az előtte bentlévőnek is ugyanabban a kesztyűben turkált-e a szájában az orvos? — Ezt egy beteg sem tudja megítélni — kontráz rá dr. Gerzon László, a beszélgetésbe időközben bekapcsolódó intézményvezető főorvos. — A beteg csak leül a székbe, és ha a kezelés végetér, feláll belőle. A többit ő nem látja, nem is láthatja, mert nincs jelen. Én már számtalanszor jártam benn vezetőként és betegként is a rendelőben, és soha nem tapasztaltam egy icike-picike mulasztást sem. A doktornak rengeteg kesztyűje van. Igaz, nem egyszer használatosak, és a sok fertőtlenítés után lehet, hogy úgy néznek ki, mintha már egy hete abban dolgozna, de ez csak a látszat. Azt azonban nem engedhetjük meg magunknak, hogy egyszer használatos kesztyűket vásároljunk, mert így óriásira növekedne a kezelés ára. Az elmúlt években nyolcezer ember ellátása zajlott folyamatosan, és egyetlenegy tályogos fertőzés, vírusos vagy gombás megbetegedés sem fordult még elő. Az ÁNTSZ rendszeresen ellenőrzi az itt folyó munkát, és ők sem találtak soha kivetnivalót. Sőt, az amerikai vendégek is csak elismerően tudtak nyilatkozni a magas színvonalú munkáról. Az ukránok pedig csak tátották a szájukat ámulatukban, és azt nyilatkozták, 50—100 évvel járunk előttük. Azt hiszem, a társadalmi helyzetből adódó elkeseredettség dominálhat a rágalmazónál. Mindig azok panaszkodnak, akik nem fizetnek a kezelésért. Én, az intézmény vezetője, egyszer és mindenkorra visszautasítom ezeket a nevetséges és alattomos vádakat! Az oldalt szerkesztette Úri Mariann. Fotók: Bozsó Katalin Gyógyítás két keréken Szénási Miklós (Hajdú-bihari Nap) A pszichiátriai betegségek jellegéből adódik, hogy á tartós (hónapokig, akár évekig tartó) kórházi kezelés, a megfelelő családi kapcsolatok hiánya, szűkös anyagi helyzet és a betegséggel kapcsolatosan elterjedt előítéletek korlátozzák a páciensek életterét. Számukra egy nagyobb kirándulás, nyaralás általában megvalósíthatatlan álomnak tűnik. A pszichiátriai betegek rehabilitációját a hagyományos szociális gondoskodás és a kórházi kezelés lehetőségein túl is segíteni kívánja az Esthajnal Alapítvány. Jelenleg kerékpártúrát szerveznek a Zala Megyei Kórház orvosmunkatársaival karöltve, melynek célja kettős: egyrészt szeretnének a betegek részére önértékelésüket erősítő pozitív közösségi élményt nyújtani, másrészt e vállalkozás nyilvános megismertetésével (sajtó, tévé, rádió) bizonyítani kívánják, hogy a betegek megfelelő terápia mellett nem jelentenek veszélyt sem önmagukra, sem másokra, a közösséghez jól alkalmazkodnak, és egyesek kiemelkedő teljesítményre is képesek. Az egyik páciens pszichiátriai betegsége mellett ideg- rendszeri betegségben is (sclerosis multiplex) szenved. László nagy energiákkal állt ellen a betegség okozta egészségi problémáknak, sokat kerékpározott, amivel jelentős javulást ért el—példáján felbuzdulva több beteg is aktívan kerékpározni kezdett. A múlt évben született a kerékpártúra ötlete, amelyre több beteget meghívtak Zala megye pszichiátriai betegeket gondozó szociális intézményeiből és a járóbetegek köréből. A húszfős csoportot egy orvos, Nagy István Miklós és néhány fős személyzet kíséri. A sport, a kikapcsolódás mellett a betegek közvetlenül megtapasztalhatják, milyen a pszichiátriai betegek ellátásának helyzete más megyékben — éppen ezért a túra útvonalát úgy állították össze a szervezők, hogy minél több kórházi osztályt, rehabilitációs intézetet és elmeotthont meglátogathassanak. A túra időtartama tíz nap, az indulást július 19-ére (péntek reggelre) tervezték. Zalaegerszegről indulnak, a legtávolabbi állomás Ópusztaszer. Az alapítvány az utat megszervezte, szállásról, étkezésről gondoskodott. Anyagi lehetőségeik azonban korlátozottak, így a túra költségvetéséből hiányzó összeget jó szándékú támogatók adományaiból gyűjtötték össze.
