Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-22 / 170. szám
Megyei krónika / 1996. július 22., hétfő Megy-e a megye? Bürget Lajos publicisztikája ______________________ Am ikor Markos György, a kiváló magyar gazdaságföld- rajz-tudós a hatvanas évek elején megírta könyvét Magyarország területi felosztásáról, alapos vihart kavart. Azt fejtegette ugyanis, hogy a tizenkilenc — lényegében okafogyott — megye helyett az ésszerűség azt kívánná, hogy Magyarországot régiókra osszák. O hat vagy hét régiót és Budapestet képzelte el új gazdasági és közigazgatási felosztásként, és meg is indokolta, miért. A hozzáértő szakemberek lelkesedtek, a mű logikája lenyűgözte azokat, akik fölfogták: egy ilyen kis országban valóban luxus 19 megyét konzerválni. Azután jött az ellennyomás, a megyei pártbizottságok és tanácsok offenzívába kezdtek a gondolat ellen. Érthetően, hiszen itt nem kevesebb, mint tizenkét—tizenhárom hatalmi góc megszűnéséről volt szó, megannyi előnyről, állásról, apparátusról, kiskirályság- ról. És az akkori lobbi keresztül is vitte a központi bizottságban, hogy még a gondolatát is elvetették egy lehetséges átrendezésnek. Mert a szocialista hatalom nem sok mindent volt hajlandó megőrizni a múltból, de meg tudta ideológizálni azt, ami javát szolgálta, ami alkalmas volt a szoci-dzsentri pozíciójának erősítésére. így aztán a kockás sálas, kicsit plengyula gazdaságföldrajzi zseni elképzelései a sírba kerültek, és Markos Gyuri bácsi változatlanul bánatosan álldogált a közgáz előtt a villamosra várva. Ma újra felmerült a regionális átszervezés. Az érvek hasonlóak a korábbiakhoz, azzal bővülve, hogy egy korszerű piacgazdaság körülményei közepette a fejlődés aligha képzelhető el kis, megyei békaperspektívák és lehetőségek közepette. Az infrastruktúra megannyi bővülése már régen szétfeszítette a megyehatárokat, a regionális gondolkodás egyszerűen elsöpri a kis helyi érdekeket, az ésszerű pénzfelhasználás is lehetetlen akkor, ha valami egy- egy megyehatárnál véget ér. Nem titok, a szakemberek már igencsak törik a fej ükét azon, mi lenne a legésszerűbb, hogyan lehetne a tizenkilenc megye helyett egy olyan regionális rendszert létrehozni, amely a hazai érdekeket szerencsésen tudja ötvözni a szomszédos országok kapcsolódó régióinak lehetőségeivel, érdekeivel is. Egészen biztos, hogy ma is lesznek lobbik, amelyek a gondolat ellen berzenkednek. Ki nemesi megyei szép múltunk porbahullását siratja. Más a lokálpatriotizmus lehetséges hiányát emlegeti. Lesz, aki a hajdani központjelleg megszűnése miatt nyugtalankodik. És lesznek, akik az elvesző hatalmat, lehetőséget búcsúztatják majd könnyező szemmel. Pedig a Markos-féle gondolatot a néhai Antall József is előszedte, mert ő is látta, valami baj van ezzel a megkövült, funkcióját veszített posztvármegyei struktúrával. Se ereje, se ideje nem volt, hogy lépjen. A magyar gazdasági és közigazgatási rend átszervezése ugyanis nem rendszerspecifikus, hanem törvényszerű. Először a gazdaság hányt fittyet erre a tradicionális, valamikor jó rendre, majd a közigazgatásról is kiderült: a jelenlegi önkormányzati szisztémában szerencsére mind kevesebb szükség van megyei közgyűlésekre, többet érnének regionálisfórumok. Megy-e a megye?—szól a kérdés, és a válasz: ha lassan is, de elindul valami. Lehet, hogy az idősebb nemzedék már nem éli meg a végeredményt, de egy biztos, a mai tizenkilenc megyés magyar felosztás fölött eljárt az idő. Óvatosan célzott erre már a belügyminiszter is, szerintem azért, hogy a fellőtt kísérleti ballon hatását fel tudják mérni. Aligha vitás: a korszerű közigazgatási és gazdasági rend nemigen fogja sokáig elviselni a megyéskedés költségeit, fölöslegességeit. Mert az ésszerűség mindig erősebb, mint az oktalan tradiciona- lizmus. Érthetetlen szlovák reagálás Nyomásgyakorlás K. Z. (Új Kelet) ___________ Ne m kis felháborodást keltett az északi és keleti határaink melletti országok kormányköreiben a magyar-—magyar csúcs. A találkozón kormányzatunk és a határon túli magyarok képviselői az egymás közötti vitás kérdéseket tisztázták, az integrációs törekvések lehetőségeit vitatták meg. A megbeszélésekről elfogadott közös nyilatkozatban szó nincs etnikai alapú autonómiáról, kollektív jogokról. A dokumentumban említett autonómia az identitás megőrzését szolgálja. Állítják legalábbis a Külügyminisztérium illetékesei. Az történtekről Bánszki Jánosnak, a nyíregyházi szlovák kisebbségi önkormányzat vezetőjének a véleményét kértük. — Aggódva figyelem a találkozó után a televízióban a heves és ellenséges szlovák és román nyilatkozatokat. Nem értem az okokat, hiszen a szlovák kormányzat nemzetiségi politikája a román Ceaceascu- érát idézi. Megtiltották a kétnyelvű helységnévtáblák használatát, csökkentik az anyanyelv tanulásának, használatának lehetőségeit. Mindezt akkor, amikor hazánkban e területeken előrelépések vannak. Magyarországon 1 millió szlovák származású állampolgár él, de csak 100 ezer vallja már magát nemzetiségnek. Szlovákiában, ha jól összeszámolnánk, 3 millió magyar, vagy magyar ősű lakost találnánk. Hazánkban fejlődik a szlovák nyelvoktatás. Nyíregyházán két iskolában tanítjuk például e nyelvet, kettőben pedig nemrégiben vállalták, hogy a szlovák népzenei és tánckultúrát ápolják. Sorban alakulnak a kisebbségi önkormányzatok. Nyíregyházán az örmény kisebbség is, amelynek száma nem oly jelentős, megalakíthatta e szervezetét. Véleményem szerint, példa- mutatással és kormányzati nyomásgyakorlással segíthetünk a határon túl élő magyar nemzetiségek jogainak bővítésében. Megnyílt a Nagy Téka Kozma Ibolya (Új Kelet) _______________ Sz ombat este nyitotta meg kapuit a nagykálló- harangodi Nagy Téka Tábor. A tizennegyedik alkalommal megrendezendő tábor házigazdája a Téka együttes, vendégzenekara a Tükrös együttes. A nyolcnapos rendezvény ideje alatt gyönyörű környezetben népi táncokkal és népdalokkal ismerkedhetnek meg a résztvevők. Megtanulhatják az agyagozás, bőrözés, fafaragás, gyöngyfűzés, kosárfonás, nemezelés és szövés fortélyait. Stoch Gyula, a nagykállói II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központ igazgatója, a tábor egyik főszervezője elmondta, minden érdeklődőt várnak, akik vonzódnak a népi kismesterségekhez és a folklórhoz. Két fafaragó nemzedék a Nagy Téka Táborban Fotó: Harascsák Annamária Titkos készülődés az Árok utcán Győzünk vagy meghalunk! Még majdnem egy hét van hátra a rettenetes derbiig, mégis már most pattanásig feszültek az idegek! A gyilkos erejű edzéseket csak a hosszú és kimerítő taktikai értekezletek szakítják meg. Csak úgy forr minden a csapat tájékán! Palotai István (Új Kelet) Július 27-én a kilenc órai újságíró—olvasó találkozó után Tiszanagyfaluban tíz órakor elszabadul a pokol a helyi csinos kis sportcsarnokban és a mögötte lévő pályán! Megkezdődött az Új Kelet Kupa ádáz mérkőzéssorozata! Kémeink jelentették, hogy az ellenfelek sem pihennek babérjaikon, és például a Start-Szállítás csapata titkos helyre vonult, hogy taktikai edzéseit megtartsa. A hírek szerint nagyon elszántak. A Tiszalöki Egyetértés (tisztességes nevén a Lökiloki) komoly pályaedzéseket tart, miközben győzelemről álmodozik, akárcsak testvércsapata, a tiszalöki Bár- nevolna szakavatott gárdája. Úgy tűnik, egyedül a házigazdák lázaskodnak, mert nem hallani róla, hogy komolyan készülődnének — persze lehetséges, hogy titkos informátorunk nem áll a helyzet magaslatán... A tokajiakról semmit sem tudunk, ezért nem is tartunk tőlük. Például a Bayern Münchenről már hallottunk, és tartunk is a gárdától — még az a szerencse, hogy az Új Kelet Kupa mezőnyének elrettentő ereje visszatartotta őket a részvételtől... — Az Új Kelet a favorit! — mondja Fullajtár András csapatkapitány. — Küzdőszellemünk — már szakmánknál fogva is — töretlen, és minden adódó alkalmat kihasználunk! Csodafegyverünk a fordított méretarányos szuperfelállás, ami már meglepő erejénél is fogva — egész egyszerűen lehengerli majd az ellenfeleket. Csatáraink hatalmasak! Batai 204 centiméter, Tapolcai 201 és így tovább. Ha ehhez negyvenhetes lábaikat is hozzákalkuláljuk, egészen biztosak vagyunk benne, hogy uralni fogjuk a területet és a mezőnyt. A tömör hátvédsor erőssége a 162 centis Fekete, aki már most küzdelemben kergette őrületbe az ellenfél csatárait. Erőnlétünk remek, a csapatban több NB I- es kézi-, kosár- és röplabdajátékos is van... Én magam pedig, mint a teke és a bowling egyik legismertebb szakírója, száz- százalékos biztonsággal gurítom majd dühbe az ellenfelet! Ha rövid akarok lenni, a csapatot amolyan „győzünk vagy meghalunk” szellem hatja át. Nagyon felhúztuk, felszívtuk magunkat, és csúcsformában vagyunk—jelentette ki magabiztosan Fullajtár. A körmérkőzés első számú játékvezetője, Szabó László azt nyilatkozta, mindent megtesznek majd a sportszerű játék biztosításáért, Puhl pedig, ígéretéhez híven, remek babgulyást főz, amit a csapatok tava partján fogyaszthatnak el! — Nagyon reméljük, hogy olvasóink nemcsak Tisza- nagyfaluból, hanem a messzebb fekvő településekről is eljönnek, hogy szurkoljanak nekünk — nyilatkozta Kézy Béla főszerkesztő és Hajdú István lapigazgató, aki maga is játszik. Méghozzá csatárt (ő 2 méter 1 centi!)! Csőd előtt a baromfiágazat? (Folytatás az 1. oldalról) A baromfiszektorban 30— 50 százalékos költségnövekedés következett be az állattenyésztés számára végzetes gabonaár-robbanás következményeként. A bevétel oldalán inflációfékező élelmiszerárak, s az ösztönzés csökkentése miatt veszteséges export áll. A Baromfi Termék Tanács mek első félévi eredménye a múlt évihez képest jelentősen romlott. A termelés csökkenése eddig még nem számottevő, mert a kapacitásokat egy műszakban működtetni még veszteséggel is a legkedvezőbb rossz megoldás. Az év eleji készletek értékesítése miatt az export az esztendő első felében mennyiségben növekedett, ám az egész barom- fiágazatra végzett makro- számítások szerint, a várható éves veszteség megközelíti a 10 milliárd forintot, ami egy 100 milliárdos szektorban részben sem kigazdálkodható. így gyors beavatkozás nélkül törvényszerűen újabb csődhullám fog bekövetkezni. A szervezet elnöksége szerint az integrációk ismételt szétesése százezres nagyság- rendű munkahelymegszűnéssel járhat, a termelés újbóli leépülése, az olcsóbb baromfitermékek piacán is számottevő ellátási gondokhoz vezet---------------------i— Ny írbátori Zenei Napok ’96 Hatházi Andrea (Új Kelet) A nyírbélteki római katolikus templomban ma 19.30 órai kezdettel kamarazene- kari hangversenyt tartanak. Közreműködik a Nemzetközi Ifjúsági Zenei Tábor kamarazenekara, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti Tanárképző Intézetének kamarakórusa Kocsárné Hcrboly Ildikó karigazgató vezetésével, közreműködik Deák László orgonán, Midori Goto hegedűn. Hangversenymester Kostyál Kálmán. Műsoron Farkas: Piccola musica di concerto, Bach: É-dúr hegedűverseny és 29.kantáta, Csajkovcskij: Szerenád vonószenekarra. Az ügyeletek jelentik Pénteken este, nyolc óra után néhány perccel Ajak és Pátroha között személygépkocsi kamionnal ütközött. A személyautót vezető huszonkilenc éves férfi észerevette ugyan az előtte közlekedő járművet, de a csúszós útviszonyok miatt nem tudott megállni, ezért áttért az út másik oldalára, és a vele szemben szabályosan közlekedő kamionnak ütközött, amelyet egy ukrán férfi vezetett. A balesetnek egy súlyos és négy könnyebb sérültje van. Szombat este szintén nyolc óra után Nyírbéltek és Nyírlugos között történt szerencsétlenség. Egy személy- gépkocsit vezető—feltehetőleg ittas férfi — nem vette észre az előtte kivilágítatla- nu! haladó lovaskocsit. A mentők egy életveszélyes, két súlyos és négy könnyebb sérültet szállítottak kórházba. Tegnap délután háromnegyed ötkor Kálmánházán személygépkocsi egy bicikcsére a gyerek kisebb sérülésekkel úszta meg a baleseTegnap este Tóth Bélától, a mentők szolgálatvezetőjétől megtudtuk, sajnos egyre több „vak” hívást kapnak. nevetnek. Az ügyeletesek húsz hívásból száztíz nem valós. Különösen kora délután és éjfél között megszámlálhatatlan a „szőrako- zók” száma. A telefonálók talán nem sejtik, de meggonnűleg nem érkezhetnek be időben olyan hívások, amelyek sürgős segítséget kérnek Ne felejtsük el, néha percek múlnak egy emberéleten. Ne akadályozzunk, inkább segítsünk!------;----------------,------—
