Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-19 / 168. szám
UJ KELET 1996. július 19., péntek 7 Húszéves a Songé A Kalákával együtt játszanak Lassan a második nemzedék nő fel az országszerte ismert Dongó együttes dalain. Évente nyolcvan—száz koncertet adnak a megye iskoláiban, óvodáiban és művelődési házaiban. Talán nincs is olyan gyerek a környéken, aki ne ismerné a Dongó megzenésített verseit, akik amellett, hogy szép dallamokat játszanak, szívvel-lélek- kel adják elő műveiket. Az együttes tagjai (Balázsi Gyula, Cseke Zoltán, Martinom szky István, Romanovits István, Bálint Pál) a zenélés mellett polgári foglalkozást végeznek. A zene szórakozás számukra. Az együttes vezetőjével, Bálint Pállal — aki civilben a Jonatán rádió technikusa — beszélgettünk. — A közelmúltban Diósgyőrben voltak a XVII. Kaláka Folkfesztiválon. Milyen benyomásokkal tértek haza? — Csodálatos három napot töltöttünk a fesztiválon. Éjfélekig ültünk a szabadban és hallgattuk a különböző együttesek zenéit, miközben mi is énekeltünk. A fesztiválprogram keretében fellépett Sebestyén Márta, Sebő Ferenc, a Barbaro együttes, a Kaláka, a Téka, a Budapester Klezmer Band. A versenyprogramban rajtunk kívül az Amulett, a Dúdoló ének- együttes, a Hegeda, Krecsmár Zsolt, Tasnádi Erika és Szűcs Miklós szerepeltek. — Tudomásom szerint, nem juthat el bárki a Kaláka Fesztiválra... — Egy demokazettát kell elküldeni az adott együttes dalaival, s a legjobb együtteseket, énekeseket hívják meg a fesztiválra. A Kaláka együttes tagjaival nagyon jó kapcsolatunk van. Többször kértek minket, induljunk a fesztiválon. Egyéb munkánk miatt korábban nem tudtunk eljutni. Szerencsére végre sikerült. — Milyen eredményeket, díjakat kaptak? — A fellépők közül minket ért a legnagyobb megtiszteltetés: két jutalmat is kaptunk. Lehetőséget kaptunk arra, hogy közösen fellépjünk a Kaláka együttessel Budapesten. A Kaláka együttes különdíjával, egy ötliteres Unicummal is megjutalmaztak. — Mire emlékszik vissza a legszívesebben ? — A fesztivál ideje alatt egy istentiszteleten vettünk részt, amelyet éppen dr. Laborczy Géza, nyíregyházi evangélikus lelkész celebrált. A Dongó együttes a Kalákával énekelt ebből az alkalomból. Egyébként a Kalákát szeretnénk meghívni huszadik születésnapunkra, amelyet szeptember elején tartunk majd. Az alkalmat a Nyírségi Ősz rendezvényeihez kapcsolnánk. Sikli Tímea (Uj Kelet) Zsófi az erkélyen áll és bánatosan néz lefelé. Kora délelőtt van, üres a játszótér. Látom a kislányon, nagyon unatkozik. Hiába sorakozik számtalan szebbnél szebb hajas baba és képeskönyv a polcon, egyik sem köti le igazán. Miuttán betelik a nézelődéssel is, karját összefonva táblából a konyhában körülöttem. Először csak csendben figyel, majd kérdezgetni kezdi, milyen fűszerek vannak az üvegekben. —Ez a bors, ez a paprika, ez a só. Ebben a nagyobb dobozban pedig a cukrot és a lisztet tartom. — A hagyjuk... ezekkel nem lehet játszani — legyint. — Dehogynem lehet. Harminc deka simalisztből, harminc deka sóból, két deci vízzel és egy evőkanál olajjal, nagyszerű tésztagyurmát lehet készíteni. Egy nagyobb tálba beleöntjük a hozzávalókat, és az egészet jól összedolgozzuk. Ha már nyújtható a tészta, lisztezett gyúródeszkán addig gyúrjuk, míg teljesen sima nem lesz. Ahhoz, hogy a tésztával igazán jól tudjunk dolgozni, legjobb, ha egy nappal a fel- használás előtt állítjuk össze. Egyszerre nagyobb mennyiséget is készíthetünk, hiszen műanyag zacskóba zárva a tésztagyurma korlátlan ideig megőrzi minőségét. Ha a vízhez ételfestéket öntünk, akkor már készítés közben is színezhetjük a gyurmát. A festék adagolásánál mindenképpen figyelembe kell venni, hogy az égetés során a színek megfakulnak. Amennyiben nem akarjuk az egész masszát előre beszínezni, a tésztából lecsípve egy kis darabot, csak ahhoz gyúrjuk hozzá az ételfestéket. A sós tésztagyurma kiégetés után természetesen plakát- vagy vízfestékkel is színezhető. Ebben az eesetben az utolsó simításokat érdemes filctollal elvégezni. Mielőtt sütőbe tesszük a tésztából vágott formákat, tetejüket kenjük be felvert tojássárgájával. Ettől a máztól szép aranysárgák lesznek a tárgyak. A sütésnek is megvannak a maga fortélyai. A kisebb tésztadarabokat vékonyan beolajozott sütőlapon 10—20 percig kell sütni. A túl nagy darabokat érdmes langyos sütőben egész éjszka benthagyni, így elkerülhető, hogy a tészta berepedezzen vagy szélei megbámuljanak. — Na jó, jó, de mi mindent lehet formázni a tésztagyurmából? ;— Mindent, amit a fantáziád megenged. így például vendégül láthatod a babáidat vacsorára, ha sárga gyurmából hasábkrumplit, barnából hússzeleteket, zöldből borsószemeket, narancs színűből sárgarépát, egymásra rakott színes tésztagyurma lapokból süteményt készítesz. A tányér, sőt még a pohár és a szalvéta is készülhet ebből az anyagból. Filctollal minden darabra egyedi mintát rajzolhatsz. Vagy ha ehhez nincs kedved, nyissunk zöldséges boltot. Míg én egy kettéhajtott tojástartóra megrajzolom a „zöldség-gyümölcs” feliratot, te addig formázz ki ügyesen almát, körtét, krumplit, karfiolt, barackot a színes gyurmákból. Hidd el, a tésztagyurmából rengeteg érdekes dolgot készíthetünk, s így még hetek múlva sem fogunk unatkozni. a Kedves gyerekek! Néhány hónappal ezelőtt rajzpályázatot hirdettünk. Arra kértünk benneteket, rajzoljátok le, hogyan képzelitek Nyíregyházai gyöngyszemét, Sóstót, néhány év múlva. A rajzok beküldési határidejét meg- hosszabítottuk szeptember 15-ére. Három gyerek rajzát már meg is jelentettük lapunk hasábjain. Számukra — még a díjazás előtt — egy- egy fürdőbérletet ajándékozunk, amelyet a szerkesztőségben vehetnek át. Várjuk a további terveket, elképzeléseket! A pályázat szerint az alkotásokat 6—10, valamint 10—14 éves kategóriákra bontjuk. Az első három helyezett értékes pénzjutalomban részesül. AZ OLDALT ÖSSZEÁLLÍTOTTA: KOZMA IBOLYA Játékcsodák Az élet minden bölcsessége Legyünk bár komoly felnőttek vagy gyerekek, mindannyian vágyunk arra, hogy bölcsek, okosak legyünk, hogy tudjuk minden helyzetben, hogyan kell cselekedni és képesek legyünk válaszolni az élet kérdéseire. Azt gondolom, hogy sokat tanulhatunk egy indiai mese- gyűjteményből, a Pancsatant- rából. A legenda szerint egy Visnusármán nevezetű tanító olyan könyvet állított össze, amely tartalmazza azokat a bölcsességeket, amelyre egy embernek élete során szüksége lehet. Réges-régen Mahilá-Rópja királyát óriási gond foglalkoztatta. Nehézfejű fiai, a hercegek, nem akartak tanulni, olvasni. Az uralkodó megijedt, félt, hogy nem tudja gyermekeinek átadni királyságát. Visnusármán megígérte, hogy egy fél év alatt megtanítja az ifjakat az élet minden bölcsességére és az uralkodás szabályaira. Az indiai Pancsatantra —• az ötös könyv — a világ legősibbnek tartott és leghíresebb mesegyűjteménye, melynek eredete az időszámításunk előtti hatodik évszázadra nyúlik vissza. Eredetileg tizenkét—tizennégy könyvből állt, de az idők folyamán, amikor szansz- kritra ültetett hindu alakot nyert ötös könyv lett a neve. Állatmesék alakjában bölcsességre tanít, és jó tanácsokkal látja el az embereket. Állatok és emberek nyelvén szól az olvasóhoz, és amelett, hogy történetei fordulatosak, rendkívül szó- rakoztatóak és mulatságosak, értéküknél fogva bölcsességre nevelnek. A történeteket rövid tanító jellegű rímes versikék tarkítják. Például: Senkinek se higgy barátom, akkor se, ha jó hozzád. Vakon, ha megbízol benne,, vesztheted élted és hazád. A Pancsatantra a nőkről is ír: Milyen a nő? Megmondom én! Nyelves, rossz feleselő! Am.it gondol, ki nem mondja, mígnem a fejedre nő! Olyan, mint a gundsa-bogyó, halált hozó nagy méreg, Elragadó! De bajt hozó, míg észre nem téríted! Visnusármán szerint nem mindegy, kire bízzuk titkainkat: Jól nézd meg, hogy kire bízod ügyes-bajos dolgodat, Nehogy, mint a ravasz róka kihasználja bajodat... A nagy mesemondó szerint egyetlen helyénvaló dolog van, mégpedig a színjátszás: Ellenséged legyőzheted, ha öntsz bele bizalmat. Bizalmatlan légy te mindig, így nyerhetsz csak hatalmat. Mert őszinte csak lehet, kinek nem kell a világ. De kudarcot vall és veszít, ha kincset s szívet kitár. Végezetül arra tanít, hogy ne hadakozzunk sorsunk ellen: Amit a sors nem neked szánt, hiába is keresed, De öledbe hull magától, ha úgy hozza végzeted. Felnőttek és gyerekek egyaránt forgathatják a Pancsa- tantrát, amely nemrégiben je-; lent meg dr. Balogh Barmi nagyszerű fordításában. Átdolgozta és a tanító kádenciákat Balthazár Margit írta. Visnusármán a nehézfejű hercegekkel A papné meg a petymeg Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy brahman, aki nagyon jó ember volt, és nagyon jó pap hírében állt. Nagy öröm érte egyszer a házukat, mert az istenek fiúgyermekkel ajándékozták meg őket. Nem győztek hálát adni érte, mert ezzel nagyon régi óhajuk teljesült. Volt a papnénak egy kedves háziállata, egy anyapety- meg. Éppen azon a napon, amikor a papné kisfia megszületett, a petymeg is világra hozta a kis petymeget. Az is fiú lett, s a papnénak nem volt színe ahhoz, hogy eldobja, hát ott nevelte a házában. Aztán nemsokára elpusztult az anyapety- meg, s a papné együtt nevelte ezután kis fiacskájával. Táplálta, fürösztötte, dédelgette, s mutatta kisfiának is, hogy szeresse, s majd ha megnő, hogyan játsszon vele. Szerette a papné a kis állatot, de nem merte soha otthagyni fiával kettesben. Hiszen vérengző állat vére folyik ereiben, s ki tudja, mikor tör ki belőle gonosz hajlama. A petymeg gyorsan nőtt. A fiúcska még tehetetlenül hevert ágyában, amikor a petymeg már életerős, nagy állat lett. Égyszer úgy adódott a dolga, hogy akkor ment volna a patakhoz vízért, amikor a papnak is el kellett mennie hazulról. — Nagyon kérlek, várj meg addig, míg hazajövök a vízzel. Vigyázz a petymegre, nehogy valami rosszat cselekedjen. A pap maradt, de hamarosan jöttek érte. Úgy gondolta, úgysem bántja a kisfiút az állat, hiszen megszokta, együtt nőttek, s majdnem mindig mellette is aluszik. Elment hát, ahová hívták. Ezalatt — mivel csend volt a házban — egy mérges kígyó siklott be az ablakon. A petymeg tüstént lesben állt, elkapta a kígyó nyakát, és percek alatt darabokra tépte. Áztán, mint aki jól végezte dolgát — véres száját nyalogatva odaült a küszöbre. A papné sietett haza, s már messziről szólította urát, de nem kapott feleletet. Ott látta viszont a küszöbön a véres szájú petymeget, s kétségbeesett sikollyal vágta hozzá a nehéz, vízzel teli korsót. — Megölted a fiamat! — si-, koltotta, és mint az őrült, sza- ' ladt beljebb. Ám a fiúnak nem volt semmi baja. Nyugodtan aludt, bölcsője előtt ott volt a mérges kígyó darabokra tépve. Sírva szaladt vissza a pety- ; meghez, de az már halott volt. Melléje rogyott, és úgy sirat- ' ta, mintha saját gyermekét gyászolná. Még ki sem sírta magát, amikor a férje visszajött. Miután megtudta, mit történt, felkiáltott. — Látod! Ilyen a meggondo- \ latlanság?! Te ezt már jóvá nem 1 teheted! Találsz-e még egy ilyen becsületes, hős kis állatot? Megvédte a gyermekünket, és ez lett a jutalma! Hányszor tanítottalak, hogy jól gondold meg mindig, mielőtt bármit is teszel! A meggondolatlanság és az elsietett cselekedetek mindig bajt hoznak. Hiszen helyes a szólás: Szeretheted akárhogyan pénzedet s a hasadat, de ki mohó, kapzsi bolond, megkapja a jutalmat.
