Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-18 / 167. szám

1996. július 18., csütörtök Kultúra Fillérek, fontok Palotai István jegyzetei______________________ FÜSTBE MENT TERV Az alapításának hatvanadik évfordulóját ünneplő sárospataki népfőiskola saját épülethez jutott. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés azzal ismerte el a népfőiskola rangját, hogy a Bodrog-parti város egyik legszebb épületét, a Domján-házat ingyenes bérleményként a Sárospataki Népfőiskolái Egyesület használatába adta. Ezzel a mozgalom végleges otthont kapott, így ideális körülmények között rendezheti meg a hazai, vala­mint a határon túli fiatalok számára a hat szekcióban lezajló célzott irányú oktatásokat. A most kezdődő nyári kurzus, mintegy félezer, többségében határon túli résztvevője a kultúrpolitika és a nemzetiségi kér­dés összefüggéseit tanulmányozza. Ezen belül külön szekciók­ban foglalkoznak a zenével, vizsgálják a gazdaság, a társada­lom és a képzőművészet kapcsolatrendszerét. Szomorú, de a hírhez tartozik, hogy az idén Nyíregyházán nem lesz nyári egyetem. Hargitay János, a TIT Jurányi Cent­rum igazgatója elmondta, hogy ennek több oka is van: egy­részt a távhőszolgáltató cég éppen akkor tartja a karbantar­tást, így a hallgatóknak nem lenne meleg vizük, másrészt sem a város, sem a megye nem adott egy fillért sem erre a célra. „Szerencse" a szerencsétlenségben, hogy kevesen is jelentkez­tek... Kár, mert nagyon szép terveik voltak: mint történelmi témá­jú nyári egyetem a millecentenárium jegyében Magyarország 1100 éve a Kárpát-medencében címmel szándékoztak előlép­ni, de a sajnálatos körülmények ellehetetlenítették az elképze­léseket. Mégsem adják fel, sőt, jövőre a német nyelvterületen túl az angolt is szeretnék megcélozni. AZ EGYETLEN LEHETŐSÉG Makk Károly legújabb filmjét Dosztojevszkij A játékos című regénye alapján készíti. Az angol—holland—magyar kooprodukció forgatását a napokban kezdték, és várhatóan au­gusztus közepéig be is fejezik. A film a szenvedélyes szerencsejátékos Dosztojevszkijről szól. Az író az adósságok miatt mindenét elzálogosítja, kölcsönöket vesz fel. A Játékos című regényét is kölcsönpénz fejében írja. A műnek két hét alatt el kell készülnie, ezért felfogad egy gyors­írónőt, Annát. A tizenkilenc éves lány és a negyvenkét éves író között szerelem szövődik. Dosztojevszkij alakját Mihael Gambonformálja meg. A további szerepeket Jodhi May és Polly Walker alakítja. A szereplők között van a nyolcvanhat éves Louise Rainer is, akit a harmincas években Hollywoodban az új Greta Garbóként emlegettek. A színésznő 1943 óta nem állt kamera előtt. Most egy gazdag nagymamát játszik. A díszlettervező a holland Ben van Os, a producer pedig Marc Vlessing. Fontos és örömteli dolog, hogy a már nem fiatal Makk Ká­roly — a magyar filmrendezők egyik legnagyobbika — új le­hetőséget kapott művészfilmforgatására. Sajnálatos és isme­retes, hogy ebben az anyagilag szűkös világban nagyon nehéz a filmrendzők szakmai sorsa és szinte egyetlen lehetőségük a kooprodukciós ajánlatok kiaknázása. Ez a tény az utóbbi idők­ben nagyon fontossá tette a producerek közreműködését, ami nem baj, csak roppant szokatlan még számukra. Visszatérő hollandok és svájciak Téka tábor Harangodon Kozma Ibolya (Új Kelet) A világszerte híres Nagytéka tábor július 20-án kezdődik a nagykállói Harangodon. A ha­gyománynak számító, tizenne­gyedik alkalommal megrende­zendő nyolcnapos táborban népi kismesterségekkel ismer­kedhetnek meg a résztvevők. Az érdeklődők megtanulhatják az agyagozás, a gyöngyfűzés, a kosárfonás, a bőrözés, a fafa­ragás, a nemezelés, a szövés és a kosárfonás alapjait. Emellett a néptánc gyakorlá­sára is lehetőség nyílik. A hu­szadik születésnapját ünneplő Téka együttes zenéjére mulat­hatnak a táborlakók. Vendég a Tükrös együttes. Táncot Csatai László, Bakonyi Edit, Sára Fe­renc, Varga Zsuzsa, míg nép­dalokat Tárnoki Beatrix tanít. Stoch Gyula, a nagykállói művelődési ház igazgatója, a Téka-táborok szervezője sze­rint visszatérő vendégek járnak a harangodi táborba. Olyan em­berek, akik érdeklődnek a népi mesterségek, a folkzene és a népi tánc iránt. Nemcsak ma­gyarok vesznek részt a találko­zón, hanem vissza-visszatérő hollandok, brazilok és svájciak. A részvételi díj felnőtteknek hat-, gyerekeknek ötezer forint. A tábor vezetői étkezést is biz­tosítanak a táborozóknak. A szervezett rendezvényeken túl a harangodi tó kínál szórakozá­si lehetőséget, vízibiciklizni és horgászni is lehet, továbbá lo­vagolni és sétálni a környéken. Az idei Téka-táborokat a Mű­vészeti és Szabadművelődési Alapítvány is támogatta. A Téka-tábor az idén is nyu­godt, kellemes pihenést ígér. Néhány napi szabadsága alatt feltöltődhetnek, akik szeretik a nomád jellegű táborok hangu­latát, és érdeklődnek a népi kis­mesterségek iránt. Csodagyerekek és művészígéretek az európai zene versenyén Palotai István (Uj Kelet) Szolid, mégis méltó és ün­nepélyes keretek között ren­dezte meg az Eurovízió az ifjú zeneművészek számára nyol­cadik alkalommal meghirde­tett hangszeres versenyét, fesztiválját. Helyszíne a világ- örökség része, a csodálatos lisszaboni kerület. Belém volt. Sajátos módon az idei dön­tőkbe egy svájci fiatalember kivételével csak lányok kerül­tek, azonban ez egyáltalán nem tette egysíkúvá a me­zőnyt, nem „nőiesítette” el a versenyt. Roppant érdekes volt látni és hallani, hogy a mai ifjúság miként éli meg, és sok esetben értékeli át a klasszikus műveket! A versenyművek szabad választásának módszere rend­kívül sokrétűvé tette azt a ze­nei anyagot, amit a döntő hangverseny felölelt, ugyan­akkor teret adott a versenyzők egyéniségének felmutatásá­hoz. Az általános jelenség az volt, hogy a résztvevők bra­vúrműveket választottak, ez­zel remélvén lehetőséget kap­ni a brilliáns hangszeres tudás csillogtatására. A romantikus művek túlsúlya is valószínűleg ezt a célt szolgálta: a hatás fo­kozását. Ez azonban nem min­den esetben sikeres vállalkozás. Lehet, hogy* elbűvöli a közön­séget a „még csak ilyen fiatal és milyen virtuóz” effektus, azonban a zsűrit — szakértők lévén — ez önmagában nem hatja meg. Tegyük hozzá: jog­gal! A fiatalos lendület, az ener­gia, az érzések vihara hiába rop­pant hatásosak, nem pótolhat­ják a hangszeres szakmai tu­dást, a míves megszólaltatást. „Elkenni” lehet ugyan imitt- amott a pontos részleteket egy- egy lendület ívének kedvéért, azonban ez az elnagyolás nem lehet az interpretáció alapállá­sa. A kor szerinti szóródás is ne­hezítette a döntést. Láttunk olyan csodagyereket, aki ki­lencéves kora óta folyamatosan önállóan hangversenyezik, és láttunk tizennyolc éves felnőtt hölgyet is. Történetesen a tizen­egy éves kislány pontosabb volt, mint a tizennyolc éves, mégis nagyon sajnáltam, mert bizony a valószínűleg több gya­korlás és maga a hangverseny sem tette egyáltalán boldog em­berré. Eredménye is elmaradt, hiszen hiába csodagyerek vala­ki, hiába hajszálpontos, amit játszik, képtelen a felnőtt mű­vész érzelmeivel megtölteni az anyagot, ami így halott eszköz marad. Az elsőnek induló lett kislány roppant lendületesen, de sok­szor pontatlanul játszotta Sibelius iszonyúan nehéz hege­dűversenyét, és egyértelműen mélyről zendültek, annyi lírát és szépséget hordoztak, mégis olyan mérhetetlenül pontosak és rezzenéstelenül fegyelmezet­tek voltak, hogy a legnagyobb mestereket juttatták a hallgatók eszébe. Hanna Heinmaa — Észtor­szág képviselője — már műsor­választása folytán is „kilógott” a sorból, és ezt a lehető legpo­zitívabb felhanggal mondom. Egy versenyen, ahol szinte min­denki virtuóz versenyművekkel felejthetetlen perceket szerzett. Guniella Süssmann a norvé- giai Bergenből szintén Saint- Seans művet választott. A zon­goraverseny harmadik tételét a norvég lány szinte maga alá préselte. A felnőtt művész be­nyomását keltő, már-már allű­rökkel is felfegyverkezett játék­mód, a robosztus és roppant fér­fias hangvétel, az a felfogás, amikor a művész a romantikus hatáselemeket helyezi a kifeje­zésmód csúcsára —- ami szám­talanszor pontatlanságot is eredményezett —, hatalmas közönségsikere ellenére igazán művészileg nem értékelhető. A míves tudás diadala adós maradt a szerző pokolbéli mélységeivel. Németországot Julius Fischer képviselte egy Saint-Saens-művel. Interpretá­ciója eleinte iskolásnak tűnt, annyira vigyázott a hajszálpon­tos megszólaltatásra, majd ahogy a zene „átmosta” a fiatal művésznő kezdeti izgalmát, a csodák birodalma következett. Romantikus legatói olyan indul, felvállalni Mozart zongo­raversenyét, nem mindennapi tett! A fiatal észt lány tartása, de még a mimikája is a fiatal Fischer Annie-t juttatta eszem­be. Remek, pontos, dinamikus Mozart-játéka, metronom- szerűen pontos staccatói és az a szemmel látható öröm, amellyel szinte felolvadt a ze­nei anyag játékosságában, Süssmann előadásában Saint- Seans Hacsaturjánként rom­bolta a stílusok korlátáit. Az egyetlen ifjú férfiversenyző, a svájci Antoine Rebstein ponto­san ellentéte volt. Profofjev zongoraversenye lágy billenté- sei következtében nőies lírába veszett. Hajszálpontosságához nem fért kétség, azonban az „elszántság”, a géniusz ereje ÚJ KELET Dalainak szerelmese Munkatársunktól A minap tudatta a saj­tóközlemény a közönség­gel, hogy elhunyt a ma­gyar népművészet egyik legismertebb előadómű­vésze, Béres Ferenc nép­dalénekes. Számos tiszte­lője közül kereste fel la­punkat egy olvasónk, hogy a kiváló művésszel kapcsolatos személyes emlékeit közreadja. Nyír­egyháza közéletének is­mert egyénisége Garay Mihály, szlovák kisebbsé­gi képviselő, akit har­mincéves ismeretség fű­zött a népszerű énekes­hez. — Annak idején Rév­leányváron találkoztunk először, ahol a bátyám té- eszelnök volt. Az lepett meg, hogy az a híres em­ber milyen egyszerű volt. Amiről a dalai szólnak, például a nádfedeles kis házikó, vagy a béresle­gény sorsa, számára a leg­sajátosabb kötődés. O is nádfedeles kis házikóban született, szegény család­ból származott, az édes­apja béreslegény volt, szülei nem tudták elő­teremteni a tanulmánya­ihoz szükséges költsége­ket, de mivel kitűnő tanu­ló volt, nem kellett fizet­niük. Azt énekli: a virág­nak megtiltani nem le­het... Ez azt juttatja eszembe, mennyire sze­rette a virágokat, az erdőt, a mezőt. Fafara­gással is foglalkozott. Olyan szerelmese volt a természetnek, mint ami­lyen szerelmese vagyok én a dalainak. Nagyon tisztelem, mert a siker csúcsán sem felejtette el soha, hogy honnan indult. hiányzott a játékából. Talán leginkább egy remek amatőr benyomását keltette. A har­madik tétel fortisszimóinál már keményebb hangot ütött meg, és heroikus előadás­módja hatalmas közönségsi­kert aratott. Maria Nowak — Lengyel- országból, — nem jó művet választott. A lengyel zene­szerző anyaga nem tudott a közeghez felnőni. A lengyel lány szikár hegedűjátéka né­met iskolára vall. Pomtos, kerüli a vibrátiókat, úgy ját­szik, mint egy hibátlan auto­mata. Lidia Baich, az osztrák versenyző a jövő hatalmas hegedős ígérete! Érett, letisz­tult művész, bár csak 16 éves. Technikája varázslatos, forró romantika és mérnöki pontos­ság jellemzi. Izzó és fülledt vibrátióival a romantikus előadóművészet csúcsait ost­romolja! Jő tan a-mo 11 hege­dűversenyét játszotta. Fanny Clamargiraud — a tizenegy éves francia csoda­gyerek — hiába csodálatra­méltó, művészileg érnie kell. A neves nemzetközi zsűri döntése szerint első Júlia Fischer (Németország), má­sodik Lidia Baich (Ausztria), harmadik Hanna Heinmaa (Észtország).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents