Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-16 / 165. szám

10 1996. július 16., kedd Panoráma UJ KELET Éhes szellemek Az utóbbi hónapokban Kína lett a célpontja a Hong­kong utcáit elárasztó harsány plakátoknak, amelyek a brit koronagyarmat jövőjét firtatják az 1997-ben esedékes átadás után. Most pedig, a jelek szerint újabb kihívással kell Kínának szembenéznie — ra­vasz és éhes szellemek légiójával. Egy hongkongi színtársulat ugyanis a közeljövőben bemu­tatja az átadásról szóló operáját, annak ellenére, hogy Peking nyomatékosan figyelmeztetett: a társulat ne avatkozzék be Kína belügyeibe az 1997-es év után. Danny Jung, a Zuni Ikosza- hedron nevű zenés-táncos kí­sérleti színtársulat igazgatója és egyik alapítója, a hónap kö­zepén bemutatja „Az éhes szellemek táplálása” című nyolcrészes operáját, amely színes és drámai bepillantást enged a koronagyarmat átadá­sa körüli bizonytalanságba. „Nem lehetséges, hogy ne szóljunk Hongkongnak Kíná­hoz történő visszacsatolásáról” —nyilatkozta Jung a Reutemak. Nem első ízben történik meg, hogy Jung, akinek gaz­dag földbirtokos szülei az 1949-es kommunista hatalom- átvétel után elmenekültek a szárazföldi Kínából, kérdése­ket tett fel az 1997. június 30- án éjfélkor esedékes átadással kapcsolatban. Két évvel ezelőtt, együttese a belga művészeti fesztiválon keltett jelentős fel­tűnést. Az általa bemutatott da­rabban a Hongkong lakosságát jelképező ezernyi sárga ping­ponglabda záporozott a Kínát megelevenítő vörös szőnyeg­re. Közülük sok elveszett, vagy összetört az emberek lába alatt. A színpadon eközben a Tienanmen téri mészárlás ál­dozatát jelképező holttest hevert. Az elmúlt hetekben Peking figyelmeztette Jungot, hogy 1997 után nem soká fogják tűrni a társulat előadásait. , Az éhes szellemek táplálása” nem konvencionális elegye a pe­kingi operának, az évezredes ba­bonának és egy csipetnyi Sha- kespeare-nek. Címét az egyik legnagyobb kínai kulturális fesz­tiválról kapta. Sok kínai hiszi ugyanis, hogy minden év július közepén kitárulnak az alvilág kapui, és a nyomorúságos halot­tak, vagy boldogtalan szellemek szabadon rohangászhatnak az utcákon, rémületet keltve. Dyen- kor az utcákon sokan ruhákat, esetleg papírpénzt égetnek, vagy más áldozatot mutatnak be a szellemek kiengesztelésére. Eladott menyasszony Az egyiptomi rendőrök megmentettek egv 13 éves kislányt attól, hogy fivére és súgóra nyomására hozzámen jen egy nála jóval idősebb, jómódú arabhoz, aki munkalehetőséget és mintegy 30 ezer dollárnak megfelelő összeget adott a lány rokonainak. A rend éber őreinek szemet szúrt a lány. amikor az egy iptomi Nuvejba kikötőben egy 45 éves férfivel felszállt a Vörös-tengeren közlekedő kompra. Fajda Szama'an a rend­őrök érdeklődésére elmondta, hogy fivére és sógora állapo­dott meg a férfival, s amikor ó ellenkezett, kivették az iskolá­ból és megfeny egették, hogy cselédként kell dolgoznia. A két rokon ezután meghamisította Fajda útlevelét, mivel Egyip­tomban csak 16 éven felüliek köthetnek házasságot. csak ekkora volt... Ezer számozott üvegben készült Tutanhamon söre jó! Jól fogy az a sör, amelyet Tutanhamon egyiptomi fáraó­ról neveztek el, ókori egyiptomi sörök mintájára készí­tettek, s mindössze ezer számozott üvegben tettek ki a híres és méregdrága londoni áruház, a Harrods polcai­ra. Három üveget Indianapolisban árvereznek el az ame­rikai Egyiptom-kutatás javára. Az italról jó véleménnyel vannak, akik megkóstolták, de szakértők szerint enyhén szólva kétséges, hogy hasonlít-e a fáraók italára. Mindenesetre az ára királyi: az első üveg 5000font sterlingért kelt el, további 996 üveg darabonként 50 font sterlingért vár vevőre, míg három üveget az amerikai India­napolis Szépművészeti Múzeu­mának adományoztak, ahol a há­rom közül kettőt elárvereztek, s egyenként 500 dollár feletti árat hozott a két üveg. Mohamed Fajed, a Harrodst birtokló három egyiptomi fivér egyike a kóstoló után úgy nyilat­kozott: „Csodás. A világ legjobb söre”. A The Independent című tekintélyes lap kritikusa szerint „édes, sűrű és kissé csípős”. A sört a legnagyobb brit ser­főzde, a Scottish and Newcastle Breweries PLC fejlesztette ki a cambridge-i egyetem Egyip- tomkutató Társaságának segít­ségével hat évi munkával, mi­után 1990-ben a világszépként ismert Nofertiti (Nofretéte) királynő, Ehnaton fáraó felesé- ge és Tutanhamon mostoha­anyja palotájában, Tel el Amar- nában — Kairótól 320 kilomé­terre délre, Tutanhamon fáraó­vá koronázásának színhelyén — felfedeztek egy naptemp­lomot, s benne egy nagy kony­hai komplexumot és serfőzdét. Delwen Sámuel, a régi étkek elemzésére szakosodott brit ré- gész-botanikusnő elemezte az ott fellelt edények alján talált beszáradt maradványokat, de még a helybeli kutak vizét is. A sörhöz szükség volt egyebek között megfelelő mennyiség­ben egy, az egyiptomiak által termesztett ősi búzafajtára — tönkebúzára, avagy triticum dicoccumra —, amelyet a Brit Mezőgazdasági Növénytani Intézet termelt meg, borókára, amellyel az egyiptomiak a ma­láta édességét ellensúlyozták —és a mai olasz konyhából jól ismert korianderre. Dr. Michael Lewis, a Califor­nia-Davis egyetem nyugalma­zott sörfőzés-professzora úgy véli: mindaddig, amíg nem ta­lálnak egy igazi ókori egyipto­mi receptet, nehéz elképzelni, A Thüringiában lévő városka két évszázadon át a pipások mekkája volt, s Grönlandtól a Kaukázusig, Afrikától Ázsiáig és Amerikáig mindenhol kedvelték a ruhlai pipákat. A pipagyártás Ruhlában az 1700-as években kezdődött, méghozzá azzal, hogy a szomszédos Rhönből a pipafa­ragók Ruhlába hozták termékei­ket, hogy itt tetessenek rá fém fe­delet. Mintegy száz évvel ké­sőbb, az 1850-es években Ruhlá­ban már 115 üzem, bolt és mű­hely foglalkozott pipagyártás­sal-, illetve árusítással és adott több száz embernek munkát. Újabb száz évvel később a ciga­retta diadalmenete elsöpörte a pi­pakészítés gyári formáit. Franz Thiel, az utolsó ruhlai tajtékpipa-faragó 1980-ban hunyt el, s a ruhlai múzeumban jelen­leg a család kölcsönadományai- ból rendezett kiállításon mutat­ják be Thiel legkiválóbb alkotá­sait: a sötétbarna oroszlánfej, az emberi kézben elhelyezett föld­golyó, a különféle karakterfejek és egy hófehér elefántfej mutat­ja többek között a tajtékpipák ki­meríthetetlenül gazdag formavi­hogy az új sör hasonlítana arra, amit a serfőzési tudományukról híres egyiptomiak ittak. Még ak­kor is kétes a dolog, ha a kutatók számtalan egyéb, hieroglifákkal írt feliratot és sírokban talált áb­rázolást tanulmányoztak. A tekintélyes tudós úgy vé­lekedett: üzletre kihegyezett trükk azt állítani, hogy csak ennyi sör előállításához ele­gendő tönkebúzát tudtak ter­meszteni, s ezzel felhajtani az égbe az így főleg a gyűjtők és nem a szomjúhozók érdeklő­désére számot tartó italt. Ám az egész ügy „kedves és hatékony módja annak, hogy a feltárt in­formációkból pénzt csinálja­nak” — tette hozzá. Indianapolisban a három drá­ga üveg Tutamhamon sört „Az ősi Egyiptom amerikai felfede­zése” című vándorkiállítás leg­utóbbi megnyitása kapcsán árve­rezték el, s a bevétel részben a kiállításnak helyt adó múzeumot, részben az amerikai Egyiptom- kutató Társaságot illeti. Ehnaton fáraó a Kr.e. XIV. században uralkodó XVIII. di­nasztia tagja volt. Alapvető po­litikai és vallási reformokat ve­zetett be, megnyirbálta a pap­ság hatalmát, új hivatalnokré­teget alakított ki, s bevezette a Napkorongot tisztelő monote- ista vallást. Reformjait nyom­ban halála után kezdték felszá­molni. Fia, Tutanhamon körülbelül Kr.e. 1347 és 1339 között ural­kodott. Mindössze 9 éves ko­rában lépett trónra, s történel­mileg jelentéktelen uralkodás után 18 éves korában elhunyt — újabb feltételezések szerint gyilkosság áldozata lett. A cigaretta diadalmeneté söpörte el A tajtékpipák hazája Antik harcosok és bájos nőalakok díszítik a „Konzílium az Olümpuszon” nevet viselő, remekmívű tajtékpipát, a ruhlai helytörténeti múzeum pipagyűjteményének büsz­keségét, amelyet a tartomány a lottóbevételeiből vásá­rolt meg a városnak sok ezer márkáért a frankfurti régi­ségvásáron. Az ismeretlen művész faragta remek da­rab jól jelképezi a hagyományt, amelyet oly gondosan ápolnak a ruhlaiak 1745 óta. lágát. Az egyik legszebb darab múzeumként szolgáló gyönyö­finom erezetű gyökérfából ké­szült, s rajta egy tajték medalion ugró szarvast ábrázol. Ilyen pi­pákat szállított Franz Thiel nagy­apja, Donat Thiel a császári ud­varnak, s hasonló pipáért kapott ezüstérmet egy nagy ipari vásá­ron 1895-ben. Az 1614-ben épült, 1906 óta rű épületet nemrég újították fel 1,2 millió márkáért. A gyűjte­ményben több száz darab taj­tékpipa van, s a látogatóknak bemutatják azokat a munkame­neteket is, amelyeknek során a könnyen faragható ásványból a tajték, a nyírfa, ébenfa vagy rózsafa minőségi pipává lesz. Spencer Davis 55 éves A messzibe tűnő, s mindörökké legendás hatvanas évek­ben is sokféle stílusban, meglehetősen vegyes színvonalon mu­zsikáltak az énekes együttesek még Angliában is. A gitáro­sokkal egyenesen Temzét lehetett rekeszteni. Köztük is nagy volt a szóródás, de ha valakinek sikerült olyan kitűnő társa­kat találni és olyan kitűnő lemezeket készíteni, mint Spencer Davisnek, akkor az azt jelzi, hogy az illető „nem volt akárki'’ a szakmájában. A Walesből elszármazott gitáros soha nem tartozott a virtuózok közé, de a „tisztességes szakember” minősítést bőven kiérdemelte e hangszer nyűvői között. Óriásteknős Fél méter magas, körül­belül 10 kilogramm súlyú teknősbékát észleltek a Duna-deltában a Caraor- man erdő mellett lakó li- pován halászok — tájékoz­tatott szombati számában az Evenimentul Zilei című lap. Az egy héttel ezelőtti felfedezéssel kapcsolatban a deltában élő környe­zetvédők úgy nyilatkoz­tak: nem tudni, egy eddig ismeretlen faj egyedéről van-e szó, vagy a deltában honos nyolcféle teknős egyfajta óriásmutánsáról. A teknősbékáról adott le­írás — teknője fehér és fe­kete foltokkal váltakozik — mindenesetre nem illik a deltában elterjedt testű­dé graece iberára. Harmadik típusú találkozás Hétfőre virradóan két községi rendőr járőrözés közben IJFO-jelenséget látott a Certesti-i (Galati megye) rendőrőrs kö­zelében, A jóval éjfél után váratlanul meg­jelent repülő csészealj mintegy fél méterre kö­zelítette meg a földet, majd néhány, pikkellyel fedett, elnyújtott kopo- nyájú, humanoid típusú idegen lény jelent meg mellette. A rendőrök, majd a se­gítségükre siető polgár­őrök kiáltására a lények eltűntek, a csészealj pe­dig felemelkedett. A meg­szeppent rendőrök csak a hétvégén merték jelente­ni az esetet, attól való fé­lelmükben, hogy senki sem hisz nekik. Az utóla­gos vizsgálat szerint a la­pok által felkapott har­madik típusú találkozás­nak semmilyen kézzel­fogható nyoma nem ma­radt, „Madár Jaguár” A maja kultúra korai sza­kaszából, az V. századból származó, teljesen ép ki­rálysírt fedeztek fel ameri­kai régészek a közép-ame­rikai Belize északi részén. A La Miipa néven ismert régi maja település főtere alatti sírkamrában egy 157 centiméter magas, felte­hetően 35—50 éves férfi csontvázát találták meg, nyírfazöld jade nyakékén keselyűt ábrázoló medállal. A keselyű a majáknál az uralkodók jelképe volt. Norman Hammond, a Bos­toni Egyetem régészcso­portjának vezetője úgy vé­lekedett, hogy a 450 körül uralkodó „Madár Jaguár” király, vagy közvetlen utó­dának sírjára bukkantak. Az oldalt MTI-Panoráma anyagok segítségével állítottuk össze

Next

/
Thumbnails
Contents