Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-16 / 165. szám

1996. július 16., kedd UJ KELET Városlátogató Önkormányzati Kedden este hat órától el­nökségi ülést tart a Pol­gárőrség helyi szervezete. *** Az újfehértói önkormány­zat szervezésében száznegy­ven általános iskolás gyerek tíz pedagógus kísére­tében indult táborozni Szur­dokpüspökibe. A gyerekek július 22-én, a déli órákban térnek haza nyaralásukból. A fészekrakás nehézségei Soha nem kezdené újra A hetvenes évektől napjain­kig az ezer lakosra jutó építé­sek száma megyénkben meg­haladta az országos átlagot. Mostanában azonban a fiata­lok nagy része nem mer bele­vágni a lakásépítésbe. Csak a sokgyermekes családoknak van némi reménye, arra hogy új házba költözzenek. Már két évtizede, hogy idő­sebb Szegedi István fészket ra­kott magának és családjának. Most viszont két fia, István és Zoltán építkezik. Szülők­ként átérzik a fiatalok minden terhét. — Régebben sokkal köny- nyebb volt — mondja idő­sebb Szegedi István. — A mi időnkben sokkal olcsóbban vásárolhattuk meg az alap­anyagokat. Tavasszal kezdtük építeni a házat, és őszre már kész is volt. Hamarabb és egy­szerűbb módon jutottunk hi­telhez, most az OTP olyan megszigorításokat rendelt el, amelyekkel a fiaim alig tud­tak kölcsönhöz jutni. Mivel nem volt magas keresetű ke­zes, csak kevés pénzhez ju­tottak. Zoli is, Pisti is kapott egy­egy telket ajándékba. Legalább erre nem kellett költeniük. Pisti egy fillér kölcsönt sem kapott, csak a két gyerekre járó szoci­álpolitikai kedvezményt igé­nyelhették meg. Már mindkét lakás tető alatt van, de a költö­zéssel még várniuk kell. — Sajnos, anyagiakban nem tudjuk őket segíteni — szól közbe Szegedi Istvánná. — Régebben egy kis mellék- jövedelmünk, most azonban hiába ugyanannyit vagy még többet dolgozunk, mégis ke­vesebb a pénzünk. Még két lányunk van, őket is nevelni, taníttatni kell. Amit lehet, a rokonokkal, ismerősökkel együtt elvégzünk, ezzel is csökkentjük a költségeket. — A gyerekeknek a kedve is elment már az építkezéstől. A kevés fizetésüket rögtön alapanyagra költik, mást nem is tudnak venni maguknak. — A minap azzal vigasztal­tam az egyik menyemet, ha el­készül a ház, kiírják, hogy el­adó. Ha megszületik a másik baba, a szociális támogatásból építenek majd egy másikat. Azt válaszolta, hogy soha nem kezdené újra. Érezniük kell: nincsenek egyedül Visszahúzódnak a háttérbe A betegek és mozgássérültek problémáit csak sérült emberek tudják átérezni, megérteni. Az egészségesek sokszor maguk sem hiszik, hogy valamikor ők is rá­szorulhatnak társaik segítségére. Ezért fásultak a sé­rültek gondjaival és kérelmeivel szemben. Bige Lászlóné Erzsébet, a Mozgássérültek Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete újfehértói csoport­jának vezetője. Gyermekkori paralízis miatt lett mogzássérült. Erzsébet ma boldog édesanya. Nemré­giben született második gyermeke, Lacika. — Éveken át a városi könyv­tár vezetője voltam—mondja. — Nagyon szerettem a köny­vek között élni, dolgozni. Erre a pályára készültem, és nagyon élveztem ezt a munkát.-—Mégis váltott... — Egy átszervezés követ­keztében a könyvtár és a mű­velődési ház egy kézbe került. Állapotom és helyzetem miatt nem tudtam művelődésszerve­zői munkát vállalni, ezért el­jöttem. Fájdalmas búcsú volt ez, még ma is könnybe lábad a szemem, ha ezekre az időkre gondolok. Akkor harmincéves voltam, és mindenki negyven­nek nézett. A feszültség és idegi megterhelés miatt lefogytam negyven kilóra. Most negyvenéves vagyok, és legtöbben jó harmincasnak néznek. — Tudomásom szerint a könyvtári munka mellett más tevékenységet is végzett. — Félig hivatalosan már ve­zettem a Mozgáskorlátozottak Szabolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Egyesületének újfehértói csoportját. Balogh Zoltánná, az Egyesület elnökasszonya segí­tett ebben a munkában, s abban, hogy lelkileg felépüljek. Akko­riban csak fél gőzzel tudtam végezni ezt a tevékenységet, hiszen lefoglalt a könyvtár. Mi­után onnan eljöttem, csak a mozgássérültek szervezetével kezdtem foglalkozni. Megyei szinten Nyíregyháza után itt él a legtöbb mozgássérült, ezért nagy szükség van érdekképvi­seletre. Megfigyeltem: az igazán rá­szorulók nem foglalkoznak sa­ját érdekeik érvényesítésével, inkább csendesen visszahúzód­nak a háttérbe. Éppen ezért van szükség arra, hogy személye­sen keressük fel őket, és együtt szerezzük meg mindazt, ami jár nekik. Legtöbbjük nem ismeri a jogszabályokat, vagy nem érti azokat. Szükségük van egy olyan emberre, aki segít az el­igazodásban. A második gyer­mekem születése előtt kórház­ban voltam. Rendszeresen jöt­tek hozzám az ügyfelek. Ém- lékszem, közvetlenül a szülés előtt is kértek segítséget, és csak mondták problémáikat, mit sem törődve az enyémek­kel. Pedig akkor csak nehezen tudtam figyelni rájuk. — A sérülteknek nemcsak anyagi támogatásra van szük­ségük. — Ezek az emberek sokkal érzékenyebbek a problémákra, nagyobb szükségük van ember­társi kapcsolatokra, mint bárki­nek. A közösség ereje, a szere­tet sokkal többet ér számukra, mint bármi más. Városunkban már két éve hagyomány, hogy a mozgássérült és más súlyos betegségben szenvedő gyere­kek számára karácsonyi ünnep­séget és gyermeknapot szerve­zünk a két kamilliánus család­dal és a Vöröskereszt helyi szervezetével. Nagy segítség, hogy ezt a tevékenységet a Pol­gármesteri Hivatal is —Forró Zoltán alpolgármester szemé­lyében — támogatja. Megtisz­teltetés volt számunkra, hogy a gyermeknapon Papp Lászlóné, városunk új jegyzője is részt vett. Rendezvényeinket a város vállalkozói is segítik. így sike­rült néhány gyerek kirándulá­sát megszervezni az ausztriai Safari Parkba. A gyermeknapi és karácsonyi ünnepségek él­ményeiből egy éven át táplál­koznak a mozgássérült gyere­kek és felnőttek. Együtt ját­szunk, versenyeket szervezünk, főzünk, egyszerűen csak jól érezzük magunkat. Van egy kisfiú, aki nagyon szeret hor­gászni, gyermeknapon egy fel­nőtt kíséretében reggeltől estig hódolhat szenvedélyének. Ha­sonló emberek között könnyeb­ben megnyílnak, és elmondják problémáikat. Úgy vélem, na­gyon fontos, hogy a három he­lyi szervezet tovább folytassa a közös programok szervezését. Azok a családok, ahol sérült gyerekek élnek, sokkal sérülé­kenyebbek, és zárkózottá vál­nak. Fontos, hogy érezzék: nin­csenek egyedül. Emlékszem a gyermekkoromra, amikor kike­rültem az osztályközösségből. Nem tettem semmit, csak más voltam, mint ők. Ezt nem tud­ták megérteni, elfogadni. Egy­szerűbb volt, ha kizártak. Az egészségesek gyakran nem tudják, hogyan viszonyul­janak a sérültekhez. Az egysze­rű, nyílt, természetes közeledés segíthet abban, hogy egészsé­gesek és sérültek egymásra ta­láljanak. Az oldalt írta: Kozma Ibolya Fotók: Bozsó Katalin Felújítják az újfehértói görög katolikus templom és parókia kerítését. A javítás egymillió forintba kerül. A szükséges pénzt az egyházközség tagjainak adományaiból gyűjtik össze. A helyi önkormányzat a közhasznú munkások közreműködésével járul hozzá a költségekhez Hívás­átirányítás Problémát jelentett az újfehértói rendőröknek, hogy az éjszakai ügyelet al­kalmával nem tudtak köz­vetlen kapcsolatot teremte­ni a bajbajutott, segítséget kérőemberekkel. A rendőr­ség is kevés létszámmal mű­ködik, ezért éjszakánként egy vagy két ember van szol­gálatban. Az éjjeli járőrözé­sek alkalmával nem tartóz­kodott senki az épületben, így a segítséget kérő telefo­nokat sem tudták felvenni, és az újfehértói lakosok csak a Megyei Rendőrkapitánysá­gon keresztül érhették el az ügyeletes rendőrt. Üjfehértó Város Polgár- mesteri Hivatala hívását­irányító készüléket vásárolt, amely az éjszakai hívásokat automatikusan átkapcsolja az ügyeletes rádiótelefonjá­ra. A készüléket jelenleg a nyíregyházi rendőrkapi­tányságon hangolják, s a tervek szerint hamarosan üzembe helyezik Újfehértón. Gazda­magány A mezőgazdaság szűkös megélhetést kínál. A legtöbb termelőnek bizony nem kell a gyors meggazdagodástól tartania. Az egyre drágább nö­vényvédő szerek és művelési költségek miatt lassan csak egyik évről a másikra tengőd­nek azok, akiknek a növény- termesztés vagy állattenyész­tés jövedelmük fő forrása. Köteles János huszon­nyolc hektár földön dolgo­zik egyedül. — Nem jókedvemből vál­laltam ennyi munkát—mond­ja —, néhány éve főkertész­ként dolgoztam az újfehértói termelőszövetkezet gyümöl­csösében. Emellett volt kevés­ke földünk, de az nem jelen­tett megerőltetést a családnak. A létszámcsökkentések és a téeszek megszüntetése miatt állás nélkül maradtam. Tud­tam, hogy nem lesz könnyű el­helyezkedni, ezért vállaltam a családi vagyon művelését. Napraforgót, kukoricát és bur­gonyát nevelek rajta. Termé­szetesen nagyon szeretnék gyümölcsökkel foglalkozni, hiszen ahhoz értek igazán. Azonban egy ültetvény beál­lítása nagyon sokba kerül, és hasznot is csak négy—öt év múlva látnék belőle. Gépeink sincsenek, bérben végeztetem a szükséges mun­kálatokat. Még mindig ol­csóbb, mint ha magam vásárol­nék gépeket a családnak. Igaz, az ára megtérülne, de sajnos nincs miből befektetni. Tavasz- szal hitelt kell felvennünk, hogy győzzük fizetni a kiadásokat. Érdekes ez a mezőgazdaság, az ember csak dolgozik, és fizet kora nyártól késő őszig, amíg lát valamicske pénzt belőle. A feleségem dolgozik egye­dül a családban. Két lányom van, nyaranta ők is segítenek. Jelenleg a kmmpliásás a leg­fontosabb munka. Naponta öt—hat mázsát szedek fel, mire mások elkezdik az ásást, én már el is adom a burgonyát. A miskolci piacon az aprób­bakat is megveszik, huszonöt forint kilogrammonként, ezért oda viszem eladni. A kukori­cát kombájnnal dolgoztatjuk fel, a napraforgót viszont kéz­zel, ami nagyon fárasztó.

Next

/
Thumbnails
Contents