Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-15 / 164. szám

2 1996. július 15., hétfő Külföld—belföld Magyar Távirati íróija Román NATO-csatlakozás Bukarest igyekszik meggyőzni a NATO-t: Románia meg­érdemli, hogy az egykori szovjet tömb országai közül az elsők között csatlakozzék a nyugati katonai szervezethez. Erről Teodor Melescanu román külügyminiszter beszélt az Egyesült Államokba utazása előtt. A román diplomácia vezetője hétfőn kezdi meg tíznapos látogatását az Egyesült Államokban, ahol Warren Christopher külügy- és William Perry védelmi miniszterrel, továbbá kongresszusi képvi­selőkkel mindenekelőtt a NATO-hoz való csatlakozásról folytat megbeszéléseket. Mubarak—Arafat találkozó Az egyiptomi fővárostól északkeletre található Bilbeis légibázison találkozott vasárnap Hoszni Mubarak egyiptomi elnök és Jasszer Arafat palesztin vezető, négy nappál az új izraeli kormányfő, Benjamin Netanjahu tervezett egyiptomi látogatása előtt. A tárgyalásokon a közel-keleti békefolyamat kérdéseiről esett szó. Jasszer Arafat, a Palesztin Hatóság vezetője vasárnap érkezett Egyiptomba. Tárgyalásairól úgy nyilatko­zott, hogy Mubarak elnökkel áttekintették a térségben a leg­utóbbi időkben történteket, de részletekre nem tért ki. Nyomás az orosz kormányra Klaus Kinkel német külügyminiszter a hét végén felszólí­totta a Európai Uniót, hogy gyakoroljon nyomást az orosz kormányra a csecsenföldi háború befejezése érdekében. A miniszter hangsúlyozta, hogy csak olyan rendezés vethet véget a vérontásnak, amely autonómiát biztosít Csecsen- földnek az orosz alkotmány keretén belül. A hírt közlő Welt am Sonntag egyéb részletről nem számolt be. A német kül­ügyminiszter a Focus című hírmagazin legfrissebb számá­ban ismét kitért a II. világháború idején a Szovjetunióba szállított kulturális javak ügyére. Kifejezte reményét, hogy a két éve megszakadt tárgyalások a műkincsekről a lehető leghamarabb folytatódhatnak. Magyar barlangászok Az utolsót is felhozták MTI Vasárnap délután Nyerges Miklós magyar barlangász is feljutott a franciaországi Vercors hegység Berger bar­langjából, s ezzel lezárult az egy hete kezdődött és tragi­kus fordulatot vett föld alatti kaland, amely két ember — egy magyar és egy brit bar­langász — életét követelte. Nyerges, akit kilencszáz méteres mélységből hoztak fel csaknem végig hordá­gyon, a mentők vezetője sze­rint jól van, de nagyon kime­rült, és fáj a lába. A fiatalem­bert, éppen úgy, mint koráb­ban feljutott társait, helikop­ter várta, hogy a grenoble-i kórházba szállítsa. A mentés a korábbi előrejelzéseknél to­vább tartott. Mint az akció résztvevője a tv-híradóban magyarázta, a felfelé vezető út egyes szakaszai függő­legesek, szűkek és csúszósak, és csak méterről méterre lehe­tett bennük haladni. A menT tők helyenként kénytelenek voltak a hordágy alá guggol­ni, hogy felfelé tolhassák. Ez a munka rendkívül kimerítő, az embereket tehát állandóan váltani kellett. A francia bar­langászmentők számára még hátravan a legnehezebb fel­adat: a föld mélyéből felhoz­ni a járatokat blokkoló vízá­radat két halálos áldozatát, a magyar Torda István és a brit barlangásznő holttestét. A barlang fogságából pén­teken, illetve szombaton ki­szabadult Tompa Károlyt és Németh Zsoltot időközben megvizsgálta dr. Tóth Judit, a Magyar Barlangászmentők orvosa, aki Budapestről a Szamaritánus Mentőszol­gálat autójával szombat este érkezett a helyszínre. A gre- noble-i kórházból már távo­zott két fiatalember — ők is a barlang nyílásánál várták tár­suk felérkezését — jól van ugyan, de a tervek szerint amint hazaérkeznek, kétna­pos megfigyelésre a János Kórház intenzív osztályára viszik őket—értesült az MTI. A Szamaritánus Mentőszol­gálat két mentőautót indított szombaton kora hajnalban a bajba jutott magyar barlan­gászok hazaszállítására. A fiatalemberek autójából egyébként — nyilván föld alatti kálváriájuk alatt — el­lopták hármójuk útlevelét. A párizsi magyar konzulátus tá­jékoztatása szerint ez nem hátráltatja hazautazásukat, a francia csendőrség jegyző­könyvének birtokában útnak indulhatnak, mihelyt ez orvo­si szempontból lehetséges. A hattagú — négy magyar­ból és két britből álló — barlangászcsoport a múlt hét végén szállt le Európa egyik legmélyebb barlangjába, „a barlangok Mount Everestjé­be”. Vállalkozásukhoz azon­ban rossz időjárást választot­tak: a térségre zúdult eső rend­kívül gyorsan elárasztotta a barlang járatait, megakadá­lyozva abban, hogy vasárnap estére újból elérjék a földfel­színt. Választókat lehet nyerni Frunda György román elnökjelölt MTI Az MTI tudósítójának nyi­latkozva Frunda György, akit a Romániai Magyar Demokra­ta Szövetség — képviselő ta­nácsának szombati döntése ér­telmében — államfőjelöltként indít az ősszel esedékes román elnökválasztásokon, saját indí­tékairól és céljairól szólt. Markó Béla szövetségi elnök a döntés újdonságát, Tőkés László tiszteletbeli elnök pedig fenntartásait fogalmazta meg. A marosvásárhelyi szenátor elmondta: hosszas töprengés után az előnyöket és hátrányo­kat egyaránt mérlegelve dön­tött úgy, hogy kész vállalni a jelöltséget az államfői posztra, mert több előnyt remél ettől a megbízatástól. Azt várja, hogy ily módon sikerül felrázni a magyarságot az egy időben sorra kerülő parlamenti válasz­tásokra is, és el lehet kerülni azt a helyzetet, amely 1992- ben alakult ki, amikor legalább négy parlamenti mandátumba került az, hogy a szövetségnek nem volt saját elnökjelöltje. Frunda abban bízik, hogy si­kerül összegyűjteni nemcsak a magyarság, hanem a többi nemzeti kisebbség voksait és a románság egy részének sza­vazatait is. Ez lehetővé teheti, hogy az elnökválasztás máso­dik fordulójában az RMDSZ hozzájárulhasson egy demok­ratikus, európai szellemű je­lölt megválasztásához, annak támogatására szólítsa fel azo­kat, akik az első menetben őt támogatják. Markó Béla, az RMDSZ szö­vetségi elnöke alaposan átgon­dolt, megfontolt, sokoldalúan megbeszélt döntésként értékel­te Frunda jelölését. Helyesnek minősítette, hogy a három hete lezajlott SZKT-ülés után időt adtak a megyei szervezeteknek álláspontjuk kialakítására. Az önálló RMDSZ-államfőjelölt indítása kétségkívül jelentős újdonság a szövetség életében és a román politikai életben egyaránt — mondta. Tőkés László, a szövetség tiszteletbeli elnöke, az MTI tudósítójának úgy nyilatko­zott, hogy tisztségéből követ­kezőleg ugyan nem volt sza­vazati joga, de ha lett volna, nem támogatja az önálló el­nökjelölt-indítást. Ezt azzal indokolta: nagyon nehéz azt a felelősséget vállalni, hogy eset­leg éppen az RMDSZ-en múl­hat, ki legyen Románia állam­elnöke. így — mondotta — az egész választás etnikai síkra terelődhet, és az RMDSZ eset­leg foglyává válhat egy adott politikai helyzetnek. A püspök azzal is indokolta fenntartásait, hogy — vélemé­nye szerint — az elnökjelölt­állítás kérdése csak látszólag volt elvi probléma: a gyakor­latban, aki ezt támogatta, az Frunda György jelöltségét tá­mogatta. így Tőkés László — visszautalva korábbi ellentéte­ikre — úgy értékelte, hogy a Frunda György által képviselt politikai irányvonal győzelme volt a jelölés. Palotai István (Új Kelet) Hiába, szamár­ordítás... ...nem hallatszik az égbe, szoktuk mondani, ha szava­ink gyenge hatóereje miatt sopánkodunk. Vélt igazsága­ink — legyenek akár való­ban igazak, vagy igazságta­lanok — nem változtatnak a világon. Mindig a divatos győz, az éppen „időszerű”, víz alá nyomva akár ezrek, milliók véleményét. Én ak­kor sem hátrálok meg! Ha százszor is „törvénysértőnek és alkotmányellenesnek” ki­áltja ki egy hivatal Budapest XVI. kerületének ebrende­letét, én akkor is azt mon­dom, hogy semmi sem lehet törvénytelen és alkotmány- ellenes, ami az emberi életet és egészséget védi! A törvényeknek nem ön­magukat kellene óvniuk, ha­nem az embereket! A kisgye­rekeket, az időseket, minden­kit! Az a törvényesség, ame­lyik nem ezt tartja első he­lyen fontosnak, az egy hají­tófát sem ér! Nem azért sza­vaz az ember egy hatalmi csoportra, nem azért fizeti a kőkemény adókat, hogy az érdekeit semmibe véve a feje fölött intézkedjen... Az ebtenyésztők véle­ményrendszere ismeretes. Akár elfogadható is. Minden­képpen akceptálni tudom, hogy sajnálják a pittbullt és a többi fenevadat mint fajtát, és nem akarják kipusztulását. Senki sem kívánja ezt. Ott vannak az állatkertek. Re­mek helyük volna a többi veszélyes ragadozó mellett. Sokkal jobb helyük, mint gyermekeink mellett a ját­szótéren, vagy lábunk mel­lett az utcán! A kutyások—pontosabban a harcikutyások — azt han­goztatják, hogy nem a kutyák tehetnek a tragikus esemény- sorozatról, hanem a gazdáik. Akár igaz is lehet. Elfogadom. Csak azt nem tudom, hogy mi­ként tudom kiszűrni közülük azokat a harcikutya-tulajdono- sokat, akik ilyenné válnak? Mármint olyanná, hogy ebeik gyerekeket és idős embereket tépnek szét... Szent meggyőződésem, hogy vannak olyan kérdérek és helyzetek, amikor nincs helye a vitának. Ez nem a demokrá­cia tagadása. A demokrácia szó a demosz (nép) szóból ered, és a nép hatalmát jelenti. Nem le­het tehát a demokráciát a nép véleménye ellenére, a többség véleménye ellenére úgy alkal­mazni, hogy közben pontosan arra hivatkozunk! Jogalkotó­inktól pedig elvárjuk és meg­követeljük, hogy minket — az őket megválasztó népet — kép­viseljenek és ne holmi zavaros és megfoghatatlan, végenincs eszmerendszert, ami semmi másra nem alkalmas, csak a tet­tek halogatására! Elég trauma az ország népé­nek, hogy a gyilkosokat sem sújtja a legszigorúbb ítélet. Abba is nehezen nyugszik bele a választópolgár, hogy — fizi­kailag— büntetlenül lehet ölni és gyilkolni, mert az európai jogrenddel „ez harmonizál”. Nyomatékosan felhívom a ha­talom figyelmét, nagyon nagy hiba lenne azt az érzetet kelte­ni az emberekben, hogy itt min­den fontosabb — minden elv, minden jogi csűrcsavar, mint az emberek életének védelme! * * * Nézem a gyerekeket az ut­cán. Sokan vannak. Keresem a családok százait a strandokon. De épp hogy lézengenek. Pe­dig az időjárás éppen jó és hét­vége van. Még az olimpia sem kezdődött meg, tehát nem a családfő és a srác tévénéz- hetnékje tartotta vissza a csa­ládok ezreit attól, hogy kimen­jenek a strandokra... Végigte­lefonálok néhány pesti és hely­béli strandot. Mindenhonnan csak panasz hallik. Nincs láto­gató... Mi történt? Talán nem szereti már a magyar a napot, a vizet?... Csak az az érdekes az egészben, hogy jövet egy kavicsbányatavat láttam, amiben ugyan tilos fürödni, mégis zsúfolva volt... Kutyateremtette, hát mi van velünk? Csak az a jó, ami ti­los?!... Várjunk csak! Újabb telefonok. Tessék mondani, mennyi egy „beugró” önök­nél? Nyolcszáz? Égy hétre? Micsoda? Egy napra?... Aha értem. Luxusstrand... értem. Jó, felhívom azt is. Halló, mennyi önöknél a napi belé­pő? Négyszáz... mint közép­ár... Nem, nem. Hát persze hogy nem drága! Szinte ol­csó... Főleg, ha négyen me­gyünk... Halló... önöknél mi a helyzet... Értem, kettőötven. Remek. Abbahagytam a tele­fonálást, elvégre az sem ol­csó mulatság... Ja, és kom­mentár? Az nincs! Mi mindent mindig megmagyarázunk Előre vagy utólag, esetleg közben. Azért helyes pers­pektivikusan, ami per pilla­nat helytelen, mert... és jön, dől a szóáradat, az ismeretlen kifejezések tömkelegé — magyarán a „népfakítás”. A kenyér árának nem lenne szabad „elvileg” meghaladnia a száz magyar pöngőforin- tokat. Hogy mégis meghalad­ja? Igen, de azt nem úgy kell felfogni. Meg kell vizsgálni a logikai tényezők permanens mutációit az absztinens kon­vergencia szintjén! Akkor majd világossá válik, hogy ami annyi, az tulajdonképpen nem annyi, mint amennyi, hanem attól függetlenül annyi, mint amennyinek illenék neki len­nie! Úgy e, ez már egészen más így? Na, ugye! Hát valahogy így műkö­dünk mi, így élünk „irreális” villany-, víz-, hőenergia-, ke­nyér-, hús-, paprika- és para­dicsom-, bútor-, lakás- és uta­zásárak között, amiket duma ide, fakítás oda, ki kell fizet­nünk. Ha csak ki nem tudjuk mi is dumálni... \ Hírről \ hírre ÚJ KELET Palotai István (Új Kelet) Most már min­den kétséget kizáróan... ...Moszkvába is megérke­zett a terrorizmus réme. Negyvennyolc órán belül két terrortámadás is érte az orosz fővárost, ártatlan éle­teket követelve. Isten óvjon tőle, hogy a kárörvendés látszatát kelt­sem, az azonban tény — valamilyen fokon —, most száll vissza az oroszok fe­jére, hogy még a szovjet rezsim idején pontosan ők voltak azok, akik százával, ezrével képezték ki az arab és egyéb terroristákat, hogy aztán nyugat-európai és izraeli célpontok ellen támadhassanak.. Még könnyen lehet, hogy a ter­rorizmus ellen vívott — ezután várható — harcaik­ban éppen az lesz a segít­ségükre, hogy ők képezték ki őket, ismerik gondolko­dásmódjukat és a terroriz­mus „technikájának” kato­nai szabályait. Ez viszont nagy előnyt jelenthet a nyugati titkosszolgálatok­kal való versengésben. Mindez persze feltétele­zés. Ma már nem a Bader- Meinhof csoport és a Vö­rös Brigádok robbantgat- nak, hanem vallási fanati­kusok. És természetesen szabadságukért küzdő né­pek. Például a csecsének, akikkel azért fog még na­gyon meggyűlni az oro­szok baja, mert vallási fa­natikusok is, és a szabad­ságukért is küzdenek. Nyelvi eszközökkel nem lehet a csecseneket sem ki­szűrni az oroszok közül, hi­szen anyanyelvi szinten beszélik az oroszt! Nyelvi problémák nem gátolják mozgásukat, kapcsolatfel­vételeiket és a hatóságok­kal történő kommunikáci­ójukat. Hiába az igazolta­tás, a belső határok rend­szere — ha „jó” papírok­kal rendelkezik a terroris­ta, senkinek sem fog sem­mi feltűnni, és szabadon mehet tovább a dolgára. Robbantani... Elkészült a vádirat MTI Elkészült a vádirat a kutasi vasúti átjáróban február 26-án történt tömegszerencsétlenség ügyében, s azt a Somogy Me­gyei Főügyészség benyújtotta a Kaposvári Városi Bírósághoz. A vádirat szerint a 34 éves kaposmérői Czillinger Csabá- né sorompókezelőnek a szolgá­lati szabályzat értelmében 12 óra 3 perckor kellett volna le­engednie a sorompót, ám azt el­mulasztotta. Az ütközést hall­va kirohant a helyiségből, lezár­ta a sorompót, majd jelentette a történteket a következő állo­másnak. A Somogy Megyei Főügyészség halálos tömegsze­rencsétlenséget okozó gondat­lan veszélyeztetés vétségével vádolja Czillinger Csabánét.

Next

/
Thumbnails
Contents