Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-13 / 163. szám

6 1996. július 13., szombat Kutyavilág UJ KELET Az elmúlt hónapokban egy­re többször esett meg, hogy nem megfelelő körülmények között tartott kutyák emberre támadtak, súlyos, életveszélyes és gyakran maradandó károso­dást okozva. A legutóbbi tra­gédia Budapesten, a XVI. ke­rületben töitént, ahol a kerí­tésen kiszabadult keverékku­tya majdnem széttépett egy kisfiút. A történtek után a ke­rület önkormányzata úgy dön­tött, tenni kell valamit. A vá­rosrész utcáiról kitiltották a pitbullokat, a Staffordshire ter­riereket, a Staffordshire bullter- riereket, a bullterriereket, az argentin dogokat, a bordeauxi dogokat, a tosákat, a kínai shar- peieket, a malorkai masztif- fokat és a bandogokat. Június 4-én a parlamentben napirend előtti felszólalásra kért lehető­séget három képviselő, akik Kuncze Gábor belügyminisz­ter közbenjárásával olyan in­tézkedéseket sürgettek, me­lyek védelmet nyújtanak a tár­sadalomnak a „harcikutyák” ellen. Kuncze Gábor válaszá­ban leszögezte, hogy ezek a kutyák valóban veszélyesek, valóban fenevadak, de azért, mert az ember ilyenné tette őket, és minden egyes ügy mögött, ami eddig ismertté vált, az ember húzódik meg. Ezek voltak az előzményei annak a kerekasztal-beszélge- tésnek, melyre a napokban ül­tek össze a Magyar Ebtenyész­tők Országos Egyesülete, az állatorvosok, a XVI. és XVIII. kerület, a földművelési tárca, a Környezetvédelmi Minisztéri­um, az Igazságügyi Miniszté­rium, a Belügyminisztérium és a legfelsőbb ügyészség képvi­selői, valamint a főváros fő­jegyzője. Arról, hogy mi hangzott el a megbeszélésen, Németh Krisz­tinától, a Belügyminisztérium Sajtófőosztályának vezetőjétől kaptunk tájékoztatást. — Abban már a tárgyalások legelején egyetértettek a meghí­vottak, hogy sürgetővé vált a veszélyes kutyák tartásáról szó­ló rendelet megalkotása, szabá­lyozása. Bár a pitbullok tenyész­tését és országba való behozását már megpróbálta szabályozni a 15/1994-es kormányrendelet, tartásukat egyetlen jogszabály sem korlátozta. A szakemberek véleménye szerint a kutya tartá­sát is engedélyhez kellene köt­ni, s erre nagyon jó modell le­hetne a fegyverviselési enge­dély. A születőben lévő ország- gyűlési döntés a már említett faj­táról és azoknak keverékeiről mindenképpen kimondja, hogy veszélyes állatokról van szó, és sm a parlamentben döntenek majd arról is, melyik kutyafajtákat sorolják majd még ebbe a kör­be. A felelősség azonban óriási, mert ki kell választani azokat a személyeket, akik tévedhetetle- nül meg tudják ítélni, melyik fajták tartoznak majd a veszé­lyes csoportba. A javaslatok sze­rint erre a feladatra legalkalma­sabbak az állatorvosok, hiszen azok legalább évente egy alka­lommal, a veszettség elleni ol­tások idején találkoznak a kör­zetükbe tartozó kutyákkal és gazdáikkal. Emellett természe­tesen mindenképpen szükség van egy feljebbviteli fórumra, hiszen nem biztos, hogy a kije­löléssel ugyanúgy egyetért majd a kutyatulajdonos, mint az állatgyógyász. Nem az a megoldás, hogy tel­jesen ki kell irtani vagy tiltani a már említett egyedeket. Le­Kutyavezetői engedély Szinte nem múlik el úgy hét, hogy a sajtó valamilyen módon ne számolna be megvadult, elszabadult ku­tyák támadásáról. Abban mindenki egyetért, hogy kellene tenni valamit a fenevadak ellen. A gond pusz­tán az, hogy eddig még konkrét döntések a balese­tek megelőzésére nem születtek. A tervek közt sze­repel egyrészt, hogy bizonyos ebfajták tartását fegy­verviselési engedélyhez kötnék, másrészt felvetődött a gondolat, hogy minden kutyatulajdonos kötelezhe­tő legyen négylábú társával az engedelmességi vizs­ga letételére. Sikli Tímea (Új Kelet) Nyíregyházán is van több olyan kutyás szervezet, amely már hosszú évek óta foglalkozik ilyen irányú kép­zéssel. A Tiszántúli Ebte­nyésztők Sportegyesületének vezetője, Szekeres Pál a témá­val kapcsolatban a követke­zőket mondta el: — A híradások legtöbbje harcikutya támadásról számol be. Először is tisztázni kelle­ne, mit nevezünk harcikutyá­nak, mert á huszadik század­ban a szó szoros értelmében nemigen vannak ilyen álla­tok. Ellenben minden olyan eb „harcikutyának” minősül, amit harcra—bármilyen harc­ra — képeztek ki. Az emberi találékonyság kimeríthetetlen. Ám bárhogy is keressük a kibúvókat, a fe­lelősség a kutyák agresszív vi­selkedéséért mindenképpen az embert terheli. Úgy kell a négylábút oktatni, tanítani, hogy támadás esetén a kutyá­ban a reflex visszaszorítható, fegyelmezhető legyen. Áz a kutya, mely bármilyen harcra, pontosabban támadás­ra van képezve, de gazdája, gondozója az adott pillanat­ban nincs mellette, a kutya nem biztos, hogy agresszivi­tását vissza tudja szorítani. Megpróbálja védeni terüle­tét, s mert magára van utalva az ősi genetikai tulajdonsá­gok előjönnek. Addig, amíg bizonyos ku­tyafajtáknak —németjuhász, rottweiler, dobermann...—az FCI szabályzatainak és belső egyesületi rendszereknek megfelelően őrző-védő mun­kát tanítanak, melyben meg kell fogniuk a „csibészt”, az állatoknak „harcikutya” lesz a nevük. Beszélhetünk persze más fajtákról is, hiszen az er­délyi kopó medvére, vaddisz­nóra támad, a kistestű terrie­rek rókára, görényre, borzra támadnak. Sokszor látni olyan négylá­bú—ember párost, amelynél nem igazán állapítható meg, ki tartja szorosabban a pórázt, ki vezeti a másikat. Éppen ezért egyesületünk lehetőséget ad arra, hogy a jelentkező, elmé­leti és gyakorlati képzést köve­tően, kutyájával együtt meg­szerezze a kutyavezetői enge­délyt, mely bizonyítja, hogy kutya és gazdája egyaránt en­gedelmes, megfelel a vizsga alapkövetelményeinek. hetőséget kell adni arra, hogy a megfelelő tartási feltételek mel­lett gazdája mellett maradhas­son a jószág. Valami megkülön­böztetésre, külső jegyre — melyről tudni lehet, hogy a ku­tya veszélyesebb, mint többi társa—feltétlenül szükség van. Lehet ez egy beépített chip, melynek segítségével könnyen azonosítható is az állat, vagy csak egy színes nyakörv, mely­ről tudja a járókelő, hogy a ku­tyát simogatni, vagy incselked­ni vele nem szabad. Mindenképpen be kell lát­nunk, hogy az ebtartás kultú­rája nálunk még nem egészen európai színvonalú. Úgy kell törvényeket alkotni, hogy a legalapvetőbb kérdéseket em­beri oldalról kell megközelíte­ni. A problémák forrása ugyan­is elsődlegesen az állattartó, és nem a négylábú. Amikor elolvastam... ...a Kutyavilág című cikkét, első reakcióm az volt, hogy nem veszek kezembe többé olyan újságot, ahol újság­írók ilyen hangnemet üthet­nek meg, bármilyen témával kapcsolatban is. Különösen egy mondata nem hagy nyugodni azóta sem, idézem: „ Ugyan milyen demokrácia az, ahol a faj- súlyi sorrendiség smafu, és egyáltalán tekintetbe veszik az ebtartók, az állatvédők szempontjait, méghozzá az emberi élet, az egészség ro­vására?” Ezt a mondatát végképp nem értem, mert demokráci­ában, hangsúlyozom, de­mokráciában, véleményem szerint, ha bármilyen tör­vényt hoznak, figyelembe kell venni az érdekelt felek véleményét. (Jelen esetben az ebtartók és az állatvédők szempontjait is.) Többek kö­zött ettől demokrácia a de­mokrácia. Én személy sze­rint évek óta foglalkozom kutyákkal, a legjobb őrző­védő kutyák megfordultak nálam, de a legutóbbi, ame­lyik másfél évet töltött ná­lam — egy amerikai Staf­fordshire terrier —, júltesz mindegyik fajtán. Kitűnő őrző-védő, gyermek-, család- szerető, nem agresszív. Vé­leményem szerint, egy kutya olyanná lesz, amilyenné ne­velik. Ha a készülő törvényben büntetni kell valakit, az nem a kutya, hanem aki a póráz végét fogja. Egyébként is nagyon ne­héz meghatározni, hogy mi­lyen kutyák tartoznak a har­ci ebek körébe. Legalább százfajta kutyát fel tudnék sorolni, amelyek, ha „meg­felelő” módszerekkel nevel­jük őket, ugyanolyan véres­szájú harcológépek lesznek, mint a pitbull, vagy ezeknek a mutánsai. Mélységesen egyetértek azokkal a józanul gondol­kodó kutyatartóknak a vé­leményével, akik szövetség­be tömörülve próbálják élet­ben tartani a pitbullokat. Akaratlanul is Antoine De Saint-Exupéry A kis herceg című könyvének egy monda­ta jut eszembe: „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...” ~3lhídU : Hivatalos névadó Aki komolyan foglalkozik a kutyatartással, annak min­denképpen gyönyörű pilla­nat, mikor egy alomnyi kis­kutya meglátja a napvilágot. A kedvező vérvonal azon­ban magában még nem elég, a tenyésztőknek érdemes ki­váltaniuk a törzskönyveket is, hogy a jó pedigrét igazol­ni tudják. Az okmányok ki­adására a Magyar Ebte­nyésztők Országos Egyesü­lete hivatott. Minden város­ban működik helyi szerve­zet, ahol el lehet intézni a formaságokat. Első és legfontosabb dolog a kennelnév kiváltása, mely tu­lajdonképpen a kutyák „csa­ládnevét” jelenti. Mivel azon­ban a tulajdonos nem ismerhet minden addig kiadott kennel­nevet, legalább három variáci­ót kell a bejelentőn megjelöl­nie. Szükség van egy fedezte- tési igazolásra is, melyet szin­tén a MEOE helyi munkatársai állítanak ki. A kétpéldányos alombejelentőn kell feltüntet­ni a szuka és a kan eredménye­it, valamint azt, hogy hány da­rab, milyen fajta és nemű kis­kutya született. A kennelnév kiváltása egyesületi tagok számára két­ezer, nem tagoknak négyezer forint, míg a kiskutyák törzs­könyvezéséért kobakonként ötszáz forintot kell csekken befizetni. Az így összegyűj­tött papírokhoz és csekk­fénymásolatokhoz mellékel­ni kell a felnőtt kutyák törzs­könyvének másolatát is, és a csomag máris elindulhat a budapesti központba. Hat hét átfutási idő után ér­keznek vissza a származást igazoló okmányok, feltüntet­ve rajtuk a kiskutyák törzs­könyvi számát is, melyet a helyi tetoválók ütnek be az állat fülébe vagy haskorcába. Tisztelt Szerkesztőség! Én nagyon is egyetértek az Önök véleményével és a határozottságával. Egyéb­ként nekem is van egy palo­tapincsi kutyám, úgyhogy nem vagyok eb gyűlölő, de felháborító, ami mostaná­ban történik. Az én kutyámat is két esetben egy dober­mann és egy német juhász­kutya majdnem szétszedte. De ez még nem elég, csak el kellene jönni a Széna térre, és ott meglátnák, hogy ezek a nagy vérebek mit művelnek. Es­ténként a kutyákat összeuszít­ják verekedésre, van olyan or­dítás, visítás, vonyítás, és azon csodálkozom, hogy a rendőr­ség még eddig nem tett semmit. Mivel a környéken oly sok gye­rek van, és az anyukák lent vannak a kicsikkel, és nincse­nek biztonságban, mert ezek a fenevadak póráz nélkül és száj­kosár nélkül vannak elenged­ve. Én sok esetben láttam, ha a kutya beindul, a gazdája egyáltalán nem tud neki pa­rancsolni, ordíthat utána fe­leslegesen, a kutyát nem tud­ja megfékezni. Nekem is az a véleményen, hogy a nagy ebeket ki kell tiltani a bér­házakból, és a „vérebeket ki kell irtani" minél hamarabb, míg nagyobb baj nem lesz! Tisztelettel: Varga János­áé, Nyíregyháza, Széna tér. Az oldalt írta és szer­kesztette: Sikli Tímea Legyen a gazda az eb ura!

Next

/
Thumbnails
Contents