Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-12 / 162. szám

U1KELET Riport 19%, július 12,, péntek 5 Fiktiv nevekre utólag számláznak Kiszolgáltatott kistermelők Egy felvásárlási jegy került a minap a kezembe. Ezen sok mindent feltüntettek: a vételárat, a kompenzáci­ós felár mértékét a felvásárlási ár százalékában, még a statisztikai besorolást is, csak azt nem, hogy hány láda meggyet adott le az illető, és ebből mennyi volt a láda súlya. Ez alapján szinte lehetetlen reklamálni. Az átvételkor egy kistermelő sem meri megkockáz­tatni, hogy szót emeljen amiatt, mert átverték, hisz abban a minutumban minőségi kifogást emel a fel­vásárló. Még örülhet, ha nem zavarják ki a telephely­ről. Szó, ami szó, még mindig a kistermelő van ki­szolgáltatottabb helyzetben. Fekete Tibor (Új Kelet) Nagy meglepetés ért, ami­kor Holló Jánosné, a megyei Fogyasztóvédelmi Főfelügye­lőség vezetője közölte, hogy ez bizony egy szabályos fel­vásárlásijegy. A hatályos jog­szabályok tíz pontban sorol­ják fel, mit kell tartalmaznia a felvásárlást igazoló bizony­latnak. Ezekben nem szerepel sem a tárasúly, sem a darab­szám megjelölése. Ezek meg­felelnek az APEH-nak, de az átlagember nem tud rajtuk el­igazodni. Ráadásul félreértés­re adhatnak okot. A fogyasz­tásvédelemmel foglalkozó szakemberek ennek ellenére „próbavásárlásaik” során vizsgálják, hogyan vonják le az átvevők a ládák tárasúlyát az össztömegből. Mint azt a fogyasztásvéde­lem megyei vezetője kérdé­sünkre elmondta, a mezőgaz­dasági kistermelők jogvédel­me inkább tartozna a kama­rák hatáskörébe, mint őhozzá- juk, de amire jogosítványuk van, azt természetesen meg­teszik. Egy 1995-ös kormány- rendelet szabályozza, mit jo­gosultak ellenőrizni szakem­bereik. A felvásárlás nagyke­reskedelmi tevékenységnek minősül, akár termelőnek, akár viszonteladónak értéke­sít. Elég sok gond volt az idén az export faládák tárasú­lyának kiszámításával. A fo­gyasztásvédelemhez eljutta­tott panaszok esetén már na­gyon nehéz utólag megállapí­tani, hogy az adott esetben milyen rekeszt használtak. Az öt-, illetve tízcentiméteres lá­dákat 92 és 106 dekás közöt- tinek mérték a munkatársak. Ezzel szemben a felvásárlók másfél, illetve két kilogramm­nyit vontak le a beszállított súlyból. Nem nagy eltérés, gondolhatnánk, de sok kicsi sokra megy. Éppen ottj áriunkkor vizs­gáltak egy olyan esetet, ahol az átevő egy kis füzetbe írta a ládanyilvántartást. Ezt az át­Próba — szerencse Fotó: Bozsó Katalin vételi jegyekkel összevetve, kiszűrhetők a fiktív nevek. Azért lényeges, mert a tára- súlyeltérésből és a mérési pontatlanságból származó többletet valahogyan legali­zálni kell. Ennek legegysze­rűbb módja, ha nemlétező ne­vekre utólag átvételi jegyet tölt ki a felvásárló. Ha bebi­zonyosodik a törvénytelen­ség, akkor akár bűnvádi fel­jelentés is lehet a dolog vége. Eddig öt esetben ellenőriz­ték idén a felvásárlókat. Eb­ből három helyszínen nem volt hiteles a mérleg. Az egyik helyen azonban majdnem sa­ját magát csapta be két kiló­val a felvásárló. A mérleg el­lensúlyát két kilogrammal visszaállították. Valószínűleg az történhetett, hogy pont ak­kor adta ő is tovább az áruját, és emiatt állította mínuszosra a mérleget. Azért kár így sem érte, mert a ládasúlynál visszavette a „hiányt”. A do­log pikantériája, hogy felvá­sárlási jegye nem volt, csak egy kockás füzetbe vezette a nyilvántartást. Ez nem bi­zonylat, csak öncélú feljegy­zés. Annyi, mintha nem is len­ne. A kompenzációs felárat is sok helyütt nem jól jegyzik. Ez a termelőt illeti meg és nem a felvásárlót, így az el­lenérték részeként kell meg­jelennie. A felvásárlási árra kell rátenni és nem abból ki­vonni. A felvásárló nem tud vele visszaélni, de megtévesz­tésre alkalmas ez az eljárás. Sanyikénak egyszer... F eri világra jötte után rögtön az otthonba került. Anyagcsere-rendellenességgel, mozgási problé­mákkal született. Elvégezte képességeinek megfelelő iskoláit, munkát vállalt. Jelenleg semmi külső jelét nem mutatja fogyatékosságának. Lassan gyűltek a számláján a forintok. Családi pótlék, saját kereset. Mikor nagykorúvá lett, családja figyelme, érdeklődése feléje fordult. Azaz talán kicsiny vagyonkája felé, ami több százezer forintra gyarapodott az évek során. A szüleihez került, de mikor a pénz elfogyott, Feri szá­mára sem maradt hely. Próbálkozott hajléktalanszál­lón, de végül koszosán, fáradtan, magán viselt összes ruhájában gyalog indult vissza valódi otthonába, Kislétára. Nagy szeretettel, de még nagyobb csalódás­sal fogadták volt nevelői, akik reménykedtek sorsának jobbra fordulásában. Jövőre lesz negyven éve, hogy Kislétán Egészségügyi Gyermekotthont és Szakosított Otthont létesítettek az egykori Gencsy-kúria és a hozzá tarto­zó birtok területén. Jelenlegi igazgató főorvosa dr. Vadász maradt képességek fejlesztése legalább ilyen fontos. Minden gyermeknek joga van játszani, lehetőségeihez mérten kreatí­van hozzájárulni a környezeté­hez. Nem az a lényeg, hogy milyen sikeres dolgokat tud fel­Mária, aki a komplex rehabili­tációs munkát irányítja, szerve­zi már tizenhat éve. A megyei érdekeltségű intézmény jelen­legi férőhelyeinek száma kettő- százhúsz, de további fejlesztés­ről, bővítésről szólnák a tervek. A bentlakásos intézményben egytől huszonöt éves korig ta­lálunk többszörösen sérült, be­teg fiatalokat. Genetikai, szüle­tési, fejlődési rendellenességgel élőket, értelmi, testi fogyatéko­sokat, baleset miatt agysérülést szenvedetteket. Bevallom, félve léptem közé­jük. Másfél óra alatt akartam megismerni életüket, de csak képeket láttam. Úgy gondolom, hogy a gyerekek közé mindig mosollyal az arcon kell érkez­ni, de ez a mosoly most inkább zavartságot leplezett. Félelmet, hogy szeretteim körébe is ke­rülhet ilyen jövevény, fájdal­mat, hogy ezek az apró tekin­tetek tört fényűek, a testrészek összevissza igyekvők. *** Nóri egy tomászszőnyegen feküdt. Érkezésünkre felfigyel­ve elindult felém. Kúszott, min­den igyekezete szerint. Hatéves körüli lehet. Lábamhoz érve törzsét, fejét nekem támasztva próbált felkapaszkodni hoz­zám. Természetes segítség- nyújtásra lendült kezem. O nem tud lábra állni — hallom a ve­zetőnőt valahonnan a messzi tá­volból —, csak így csúszkálva halad, ha kedve tartja. Van, aki napközihez hason­lóan naponta hozza-viszi gyer­mekét, van, aki a hétvégéket tudja csemetéjével tölteni, de olyanok is vannak, akiket soha­sem látogatnak. Az ápolás, gon­dozás alapfeladat, akár család­ban, akár itt növekedik az ap­róság, de az elveszett és meg­Hatházi Andrea riportja és Csonka Róbert felvételei mutatni a szakember, hanem hogy a kis emberke élvezettel vegyen részt benne, az élet örömforrás legyen számára és ne teher. Speciális óvodapeda­gógusok, gyógypedagógusok, oligofrén pedagógiával foglal­kozó nevelők segítségével munkaterápiás, szocializáló munka folyik. A műhelyekben rongyszőnyegek, textiljátékok, szőttesek, agyag korsók, bög­rék, övtáskák, bőr faliképek ké­szülnek a szorgos kezek között. *** Sanyika már húszas évei kö­zepén jár. Kedvenc időtöltése a kötés. Büszkén mutatja saját készítésű pulóverét, és megtud­tam, hogy az otthonból elkerül­tek számára is nagy szeretettel készíti a ruhadarabokat. Várja a szüleit, egyszer megígérték neki, hogy érte jönnek. Több éve volt már ez. A szemében kedves bizakodás. Az intézményben helyben elvégezhetők a legfontosabb egészségügyi ellátások. Labo­ratóriummal, fogászati röntgen­nel, rendelővel felszerelt. Gyógytornász, gyógymasszőr és fizikoterápiás kezelések se­gítenek a mozgási problémák rehabilitációjában. Az otthon egészségügyi felszereltsége or­szágos viszonylatban is kurió­zum. Sokakban felvetődhet a kérdés, hogy hol teljesebb az élete ezeknek a sérült gyerekek­nek? A kérdésre nincs egyértel­mű válasz. A legfontosabb, hogy minden szükségletüket— legyen ez gondozási, fejlődési vagy akár mentális — a legtel­jesebben próbáljuk kielégíteni akár családi, akár intézményi kereteken belül. Nem sajnál­kozni kell. hanem tenni. Már én is vallom: nem sajnálni, tenni akarunk MgWnTfflS fu<i¥RS Hmm isit Slm ü j n 11 y %

Next

/
Thumbnails
Contents