Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-11 / 161. szám
1996. július 11., esi Zsúfolt program, nemzetközi verseny Ezüstdiplomás koncertfúvósok A „rezesek” őket gardírozzuk, velük készülünk közös fellépésekre, volt egy közös fellépésünk a Kossuth téren, aztán Mátészalkán és Gergelyiugornyán adunk koncertet. K. Zs.: — A németek tíz napot töltenek nálunk, jövőre, pedig mi utazunk hozzájuk. Augusztus harmadikán Fúvós parádét rendezünk a szabadtéri színpadon, melyen vendég lesz a Bürget Péter vezette országba, ahol Pamiersben egy nemzetközi fúvósversenyen veszünk részt. Hazatérve készülünk a budapesti megmérettetésre, utána pedig teljes erőnkkel az Újévi koncert anyagára összpontosítunk. Bizonyos értelemben változni fog a program, hogy miben, ezt még nem árulom el. Legyen ez meglepetés a közönségnek. Ki gondolná, hogy már huszonhét éve létezik Nyíregyházán a Szabolcs Koncert Fúvós- zenekar és Mazsorettcsoport. A táncoslábú lányok csak az utóbbi években csatlakoztak az együtteshez, de a zenekart a hatvanas évek végén alapították. Előbb Úttörőzenekar, majd az akkori idők szokásainak megfelelően Ifjúgárda és végül Ifjúsági Fúvószenekar néven játszottak. Az egykori alapító tagok közül hárman, Koleszár András, Mécséi Dániel és Suszter Csaba még ma is az együttesben fújják az indulókat. Nyolc éve egyesültek a Vasas fúvósaival. Azóta viselik a fenti nevet. Az egész város ismeri és szereti őket. Rendszeres fellépői a Kossuth téri rendezvényeknek. Nemrégiben érkeztek haza Veszprémből, ahol a Második Balatoni Fúvósversenyen nagyszerűen szerepeltek. Suszter Csabával és Kaselák Zsolttal beszélgettünk az együttes eddig elért eredményeiről és az előttük álló feladatokról. — Mi történt a veszprémi bemutatón? K. Zs.: — Először vettünk részt ilyen minősítő versenyen, először mutattuk meg magunkat országos szinten. Azt gondolom, jól szerepeltünk, mert a különböző kategóriák közül a felsőfokúban indulva második helyet szereztünk, ezüst diplomát kaptunk. Szombaton még Veszprémben versenyeztünk, vasárnap délelőtt pedig Szabolcson játszottunk a millecen- tenáriumi ünnepségen. S. Cs.: — Ez a verseny arra is jó volt, hogy végre felmérjük, mit tudunk. Az elnyert helyezés szép reményekre jogosíthat bennünket. Valószínűleg ennek is köszönhetően vehetünk részt ősszel Budapesten a mazsorettversenyen. — Nem olcsó mulatság egy ilyen zenekar fenntartása. Kik támogatják az együttest? S. Cs.: — Mint a megye kiemelt együttese, legfőbb támogatónk a megyei közgyűlés. Segít a nyíregyházi polgármesteri hivatal, és sokat köszönhetünk a városi művelődési központnak, személyesen Bradács Mária igazgatónőnek. — Milyen stílusban játszik a zenekar? K. Zs.: — Mostanában változott a stílusunk. Egyre több, úgynevezett komolyzenét játszunk. Ez a stílusváltás összefügg azzal, hogy új karmesterünk van. Tavaly szeptember óta Tóth Tamás trombitaművész, a Művészeti Szakközép- iskola tanára vezeti az együttest. Természetesen megtartottuk a könnyedebb repertoárt is, de egyre több fajsúlyos zenét játszunk. —Melyek a legközelebbi tervek? S. Cs.: — Nálunk vendégeskedik a németországi Thum városának fúvószenekara, most Brass in the Five zenekar. Ok a Zeneakadémia fúvósötöse, nagy hazai és nemzetközi sikerekkel a hátuk mögött. S.Cs.: — Az augusztusi programunk amúgy is nagyon zsúfolt. Sok koncertet adunk húszadika körül. Augusztus 23-án elutazunk FranciaAz oldalt írta Berki Antal A felvételeket Racskó Tibor készítette. Az első Hamlet KÓTSI PATKÓ JÁNOS (1763—1842) Nehéz, háládatlan feladatot vesz a nyakába az, aki színigazgatásra adja a fejét. Keserves szakma az. Mégis minden korban akadnak vállalkozó kedvű bátrak, akik nem tanulnak elődeik sorából és belevágnak. Kelemen Lászlótól napjainkig, talán csak a kecskeméti Radó Vilmost kivéve, nincs színházigazgató, aki ne valamilyen kudarccal fejezte volna be igazgatói pályafutását. Igaz, nem mindenki bukott meg igazgatóként, csak egyszerűen belehalt, mint például Várkonyi Zoltán. Vagy ha az igazgatói működés sikeresnek mondható, akkor az eredeti szakma szorul háttérbe. Példaként nem kell messzire mennünk, itt dolgozik a szemünk előtt Verebes István, akinek színészi pályája sínylette meg direktori működését. Negyedik éve, amióta a Móricz Zsig- mond Színházat vezeti, színészként nem lépett színpadra. Nem volt ez másképpen a magyar színészet őskorában sem. Kótsi Patkó János élete sem lett diadalút, pedig mindenese volt a Tháliának. írt színdarabot, fordított drámákat, zenét szerzett, kiváló színész, rendező volt. Az elsők között volt, akik írásba foglalták a színészi alakítás elméletét. Gyakorlati útmutatót szerkesztett kezdő színészek számára. 1763-ban született Kolozsvárott. Iskoláit Sárospatakon végzi, majd sokáig katonáskodik. A Monarchia huszárjaként bejárja egész Európát. Kóborlásai során olyan színészeket láthatott főleg Olaszországban és Franciaországban, akik tudták a szakma összes fortélyát. Talán ekkor érik meg benne az elhatározás, hogy leszerelése után színész lesz. Harmincéves korában bukkan fel Kolozsváron. Ott akkoriban kezdődik valami, amiből a későbbiekben kifejlődött a híres erdélyi színjátszás. Néhány nagyenyedi diák, kinővén az iskolából „Játékszíni Köztársaságot” alapít, és kérvényt intéz a királyi főkormányszékhez színházalapítás céljából. Az engedélyt megkapják, és 1792- ben megkezdik működésüket a Rhédey-házban. Hogy, hogy nem, Kótsi Patkó közöttük van. November 11-én ő mondja ki az első magyar szót, amelyik Erdély fővárosában színpadon elhangzik. Irányítókészsége, szervezői tehetsége hamar kiemeli társai közül. Megválasztják vezetőjüknek. Ez szerencséje a magyar színházművészetnek, de a legkevésbé szerencsés fordulat egyéni életében. Addig élte a népszerű színészek életét. Igazgatóként megváltozott helyzete. A „gondtalan színészség” véget ért. Egy kezdő, szerveződő társulat minden gondja a nyakába szakadt. A Rhédey-ház nem alkalmas a rendszeres színjátszásra. Megfelelő helyet kellett találni. Kótsi Patkó minden követ megmozgat, pénzt szerez, saját pénztárcájából is jócskán áldoz, és a leendő színház számára megszerzi a református kollégium Bél Farkas utcai telkét. Addig is, míg a színház megépül, kibérel egy nagyobb, jobb játszóhelyet: Pataki Sámuel „tánc- és komédiatermét.” 1793. szeptember 15-én veszi kézbe az irányítást, és négy hónap múlva Kolozsvárott megjelenik egy címlap: „A Felsőbbeknek Engedelmek- ből ma, Hétfőn 1794 Esztendőben, Boldog Asszony Havának (január, a szerk.) 27- ik napján a Nemzeti Játszó Társaság fog előadni a Tisz- teletes doktor Pataki Sámuel uram házánál egy nagy he- roszi szomorújátékot VI felvonásokban, ezen nevezett alatt: Hamlet. Ez a legelső Hamlet-elő- adás magyarországon. A címszerepet ő maga játssza, és az egykori tudósító így számol be alakításáról: „érzékeny játszásáról hallgatóinak könny- hullajtásai a bizonyságok. 1795-ben megalakítja az első magyar operatársulatot. Pontosan tudja, a közönség igényli a zenés műfajt, és azt is, hogy csak prózát játszó társulat nem tud megélni egy olyan kisvárosban, mint akkoriban Kolozsvár volt. Művészi munkája, az igazgatás gondja mellett egyetlen pillanatra sem feledkezik meg az állandó színház építéséről. Fáradozása eredményeként 1803. szeptember 27-én ünnepélyesen elhelyezik a színház alapkövét, igaz, hogy maga az épület csak 18 év múlva készül el, de Kótsi Patkó munkájának is köszönhetően, a Farkas utcai színház, több mint nyolcvan évig a magyar színészek otthona lehetett. Sikerei nyomán egyre több irigye, ellensége lett, a társulaton belül is. A támadásokat nem tudja elviselni, lelkileg teljesen összetörik, visszavonul apja birtokára gazdálkodni. Mindenkitől elfeledve, 1842-ben hal meg. Nem hívják meg sem a kolozsvári, sem a pesti színház avatására. Csak 1906-ban jut eszébe valakinek szülővárosában, hogy szobrot emeltessen Kolozsvár érdemtelenül elfelejtett színészének.
