Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-11 / 161. szám

UJ KELET VAROSRÓL VAROSRA yp®* t" ■ 1 Ayf I v fi UJ KELET ÁTÉSZALKÁN ■Hm Nehéz volt eldönteni, milyen kérdéseket tegyünk fel a mátészalkai járókelőknek, mert sok az aktuális „be­szédtéma” napjainkban. Válaszadót könnyen talál­tunk, első alkalmi interjúalanyunkat az újtelepi vá­rosrészen, másodikat a temető bejáratánál, egy höl­gyet pedig vegyesboltjában szólítottuk meg. Kérdé­seink a következők voltak: 1. Ön szerint elegendő-e a meggy idei felvásárlási ára? 2. Hová készül nyaral­ni? 3. Mi a véleménye a kenyéráremelésről? Kovács Zoltán: 1. — Elfogadható, hiszen valamikor odaadtuk húsz fo­rintért is! 2. —Sehová. Most kutat fú­runk, mert nem tudunk locsol­ni, dp minden napunkra beter­veztünk valami tennivalót. 3. — A feleségemmel együtt pedagógusok vagyunk, csak leszázalékoltak, és két rokkant­nyugdíj nagyon kevés. Csak a rezsink több mint tízezer forint, így minden pluszkiadás súlyo­san érint bennünket. Ábrahám Balázs: 1. — Elég jó az ár, de ko­rábban az újságokban olvas­tam, hogy az európai meggy­termés mindössze 30 százalé­ka a tavalyinak. Ahhoz képest keveset fizetnek érte. 2. — Nem megyek nyaral­ni. Minden nap, vasárnap és ünnepnapokon is nyitva tartom az üzletet, ezért nincs rá időm. 3. —Szerintem kicsit túlzás. Lehet, hogy valamennyi eme­lésre szükség van, de ekkorára nem. Ha belegondolunk, akkor érthetetlen, hogyan lehet a ki­lónként 20 forintos búzából 100forintos kenyér?! Őrlési és villanyköltséggel együtt sem hiszem, hogy ilyen magas ár indokolt lehet. Bulyáki Gyuládé: 1. — Attól függ, mihez vi­szonyítjuk. A hús árához képest magas. Véleményem szerint, a 110—120 forintos ár lenne re­ális, de ezt az egész szezonban folyamatosan kellene adni. Minőségi problémák voltak, mert 150-ért mindenki letépte az éretlent is. A nagy áringa­dozás mellőzésével megelőz­hetnék az ilyen gondokat is. 2. — Nem nyaralok, eset­leg egy-egy vasárnapra leug- runk a Tisza-partra. Másra nem telik sem az időmből, sem a pénzünkből. 3.— A búza felvásárlási árá­hoz képest szerintem magas a kenyér ára. A vevők sem fajtá­ra kérik a kenyeret, mert egyik ember ennek a gyárnak a ter­mékét szereti, a következő vevő pedig a másikét, hanem az árát kérdezik, és az olcsóbbat viszik. Városlátogató Nyugdíjas élet egy örökifjú városban A Napsugár, a Holdsugár 1996. július 11., csütörtök 5 A név kötelez A Napsugár nevet kapta az ÁFÉSZ 1978. január elsején 20 fővel megalakított nyugdíjas­klubja. A klub tagjainak szeren­csét hozott a név, mert számos kiránduláson vettek részt az évek során, és mindig napos időt fogtak ki, eső még nem zavarta pihenésüket. A klubfoglalkozásokon nem­csak volt ÁFÉSZ-dolgozók ve­hetnek részt, hanem azok is, akik szövetkezeti tagok, vagy azok voltak. "Ma már közel 80 a klubtagok száma, közülük át­lagosan 40-en vesznek részt egy-egy összejövetelen, a Pál­ma presszó mögötti udvarból nyíló helyiségben. Ha megtud­ják, hogy valaki azért nem jött, mert beteg, akkor a betegláto­gatási felelős feladata, hogy a látogatást megszervezze — tudtuk meg Szolnok Józsefné klubvezetőtől, aki a kezdetek­től foglalkozik a klubbal. Az ÁFÉSZ-nál dolgozott társada­lombiztosítási előadóként, és ő készítette elő a nyugdíjbamene- teleket. Célul tűzte ki maga elé, hogy a munka végét he csak' egy kézfogás jelentse’. Hagyo­mányosai) megköszönik a nyug­díjba vonuló munkáját, és a klubbon keresztül továbbra is tagja maradhat a cégnek, ahol sok éven át dolgozott. A klub­bot Gaál Zoltán kollégájával szervezték és irányították, majd amikor a hölgy 1992-ben nyug­díjba ment, más elfoglaltsága miatt abbahagyta ezt a tevé­kenységet. Két évvel később kollegája is nyugállományú lett, és akkor a tagok kérésére az asszony újra elvállalta a gazda nélkül maradt klub vezetését. Sok támogatást kapnak az ÁFÉSZ-tól, anyagi és termé­szetbeni juttatás formájában egyaránt. Útiköltségre, vagy például karácsonykor az ÁFÉSZ segítségével minden nyugdíjas 500 forint értékű ajándékcsomagot kapott. A tag­díj minimális, évi 400 forint, ebből minden alkalommal ke­rül az asztalra egy kávé, üdítő vagy ropogtatnivaló. Az össze­jövetelekre sokszínű éves prog­ramtervet állítanak össze. Az első fél évben volt tea- és kézi­munka-délután, előadás az időskori szépségápolás titkai­ról, a férfiaknak kártya- és sakkparti, nőnapi, március 15- ei megemlékezés, név- és szü­letésnapok megünneplése, sza­lonnasütés, és még sok egyéb, köztük egy kirándulás Ópuszta­szerre. Ezt megelőzően hat elő­Nem könnyű az élete annak, aki a megszokott közös­ségből kikerülve egyedül találja magát. Gyakran a nyug­díjba vonulókra is igaz ez. A gyerekek többnyire már „szárnyra kaptak”, a megszokott tevékenység és a kol­legák hiánya végtelen hosszúvá nyújthat egy-egy na­pot. Ezen is segíthetnek a nyugdíjasklubok. Elfoglalt­ságot, társaságot adnak, s alkalmat tervek megvalósí­tására. Mátészalkán négy ilyen társaság működik, kö­zülük kettőt mutatunk be olvasóinknak. Kállai Menyhért adásból álló millecentenáriumi szabadegyetemen vettek részt, amiért a Knoll István vezette Életet az éveknek nyugdíjas­klubtól pályázaton támogatást kaptak az ópusztaszeri kirándu­lásra. Rendkívüli élményekben volt részük — mesélte a klub­vezető. Legutóbb a beregsu- rányi nyugdíjastalálkozóra mentek el közel negyvenen. A szüreti bál idején tervezik ven­dégül látni a vásárosnaményi nyugdíjasklub tagjait, és mint minden évben, idén is meghív­ták az orosházi nyugdíjasokat, akikhez ők is évente ellátogat­nak. A legközelebbi kirucca­nást július végén, Hajdúszo­boszlóra tervezik. A holdsugár Először a Harmónia klub ala­kult meg az újtelepi városré­szen Gálái Dezső vezetésével, majd abból, annak társaként jött létre a Holdsugár klub, elsősor­ban a belvárosi, valamint a vá­ros keleti részén élő nyugdíja­sok számára, akiknek az új te­lep messze van. A Harmónia és a Holdsugár a vakok és csök­kentlátók klubjával együtt a művelődési központ védőszár­nyai alatt tevékenykedik. Összejöveteleik időpontjai alapján egyre inkább úgy em­legetik őket, mint hétfői, szer­dai és csütörtöki klubokat. A Holdsugár a „hétfői”. Fő cél­juk az, amit egy ilyen klubtól várnak, segítségnyújtás a sza­badidő tartalmas eltöltésére. Kállai Menyhért is ezért keres­te fel a klubot feleségével né­hány éve. Kezdetben mint ve­zetőségi tag szervezgette a programokat, 1994 júniusa óta pedig ő a vezetője a Holdsugár­nak. Véleménye szerint legin­kább a kirándulásokat kedvelik a tagok. Ez évben már voltak ópusztaszeren, július 8-án Ro­mániában, Máramamaros me­gyében, augusztus 13-án pedig Pécsre készülnek. Terveznek még a nyárra egy tiszai hajó- kirándulást, és egy újabb ópusztaszerit, azoknak a tagok­nak, akik az előzőből kimarad­tak. Mindez sok pénzbe kerül. A rendszerváltás előtt a tanács támogatásával tartotta fenn magát a nyugdíjasklub, majd 1990 után különböző pártok vették pártfogásukba. Ez lassan megszűnt, ahogyan a szűkösen élő művelődési ház támogatá­sa is, ezért az önkormányzati juttatás mellett saját erejükre kell támaszkodniuk. A havi tag­díjat húsz forintról ötvenre emelték, és a programokat úgy szervezik, hogy nyugdíjas pénztárcája is elbírja a megter­helést. Olyan embereket is ke­resnek tagjaik sorába, akik va­lamilyen szempontból haszná­ra lehetnek a közösségnek, pél­dául a zenét — amely nélkül nem lehet társas összejövetelt rendezni — zenész nyugdíjas tagok szolgáltatják. Szerényebb keretek között próbálják a le­hető legtöbbet nyújtani. Részt- vettek a millecentenáriumi sza­badegyetemen, hétfőn pedig elkezdtek felkészülni a megyei millecentenáriumi vetélkedőre. Dőlnek a fák, tisztulnak a csatornák Képünkön a mátészalkai Szé­chenyi úton dolgozó munkáso­kat láthatják, akik éppen egy fris­sen kivágott fát szállítanak. A polgármesteri hivatalban utána­érdeklődtünk, miért és hol várha­tó idén favágás a város területén. Komoly problémát jelent, hogy az utóbbi idők csapadékszegény időjárása miatt számos fa kiszá­radt, ezeket el kell távolítani, he­lyükre pedig lehetőség szerint újakat ültetnek. Ezek a csemeték többnyire szárazságtűrőbb fajtá- júak lesznek, például ostorfák vagy bálványfák. Más okból szednek ki nyárfákat a Rózsa utca kertvégénél. A fák magán­portákat árnyékolnak be, és a gyökerük is átnőtt a kerítéseken túlra. Hasonló problémákkal kell szembenézniük a fürdő térségé­ben, valamint a MOM-nál talál­ható kiserdőnél is. Utóbbinak egy részét már kivágták, majd helyé­re csemetéket ültettek, idén pedig tovább ritkítják a vágásra érett fá­kat. A temető területén kell még kivágni néhány veszélyes fát, he­lyükre örökzöldek, fenyők és tu- ják kerülnek, ezek gyökérzete nem okoz hasonló gondot. A közterületek rendben tartá­sához kapcsolódik, hogy folya­matosan tisztítják a Kraszna irá­nyába vezető csatornákat. Ebbe a munkacsoportba tartozik az árokpartok kaszálása, az iszap kiszedése, az árkokba hordott szemét eltávolítása, és valamenyi belterületi csapadékvíznyelő akna rácsának tisztán tartása. Mami ereje Özvegy Korbács Emilnét leánykorában Szabó Jo­lánként ismerték, ma már sokan egyszerűen csak „maminak” hívják. A sze­retet szülte ezt az elneve­zést, ezzel próbálják vala­mennyire viszonozni vi­dámságát és kedvességét, amivel körülveszi hozzá­tartozóit. Fülesden született és nevelkedett 23 évig. Má­tészalkára ment férjhez, Korbács Emillel nagyon szépen éltek — mesélte. Kis faluban nőtt fel, de megszokta és szereti a vá­rost, a városi életformát. Háztartásbeli volt, négy gyerekük született, de egyikük meghalt. A férje az állami gazdaságban dol­gozott, a keverőüzemben volt raktáros, 14 éve, 57 évesen halt meg, azóta mami egyedül él. Özve­gyen munkát vállalt, nyolc évig dolgozott, takarított a Volán vállalat irodáján és a Kraszna műszaki bolt­ban. Később magához vette beteg édesanyját, négy és fél éven át, halálá­ig gondozta. Most már egyedül maradt. Egyik lá­nya kereskedő lett, a má­sik egy iskola konyháján dolgozik, a fia pedig mun­kanélküli, de már vala­mennyien régen saját csa­ládot alapítottak. Az Újte­lepen, a Nagybányai ut­cán lakott, de három éve eladta házát, és vett egy minigarzont a Széchenyi úton. Kisebb lakással ke­vesebb a gond, másrészt pedig sok idős ember él ott, együtt könnyebben tel­nek napjaik. Mami na­gyon jókedélyű, szereti a táraságot, már csak ezért is jól érzi magát a mi­nigarzonban. Híresen házi­as, édesanyjától ellesett fő­zőtudományát az évek so­rán szinte tökéletesre csi­szolta. Süt-főz, vásárol, így telnek a napjai. Nem volt könnyű élete, de hu­morát, vidámságát meg­őrizte, ebben rejlik az ere­je, ez az, amiért annyira szeretik őt. Beszélgeté­sünk végén olvasóinknak legalább olyan szép éveket kívánt, mint amilyeneket ő megélt. Az oldalt írta és a felvételeket készítette: Dojcsák Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents