Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-10 / 160. szám

UJ KELET Ifjúsági és diáksport 1996. július 10., szerda 13 Labdarúgás Uj kezdeményezés Kölesén Új Kelet-információ A kölesei Általános Műve­lődési Központ Ferter János vezetésével egy kezdemé­nyezésként megrendezte az I. Tini Tornát, a felső tagoza­tosok kispályás labdarúgó­tornáját. A négy meghívott csapat a művelődési ház mögötti füves pályán játszott izgal­mas mérkőzéseket 2x15 per­ces játékidővel. A négycsa­patos mezőnyből teljesítmé­nye alapján kiemelkedett a csahold ÁMK gárdája, amely kapott gól nélkül, ve­retlenül nyerte a tornát, és az ezzel járó pénzdíjat. A díjki­osztó után a torna együtte­sei, részt vevő iskolái meg­egyeztek egymás között, hogy a következő tanévben is meghívják egymást a ta­nulóik körében népszerű kispályás labdarúgótornák­ra. Az I. Tini Torna végered­ménye: 1. csaholci ÁMK (5- 0) 5 pont, 2. kölesei ÁMK (3- 2) 4 pont, 3. Túristvándi DSK (4-5) 3 pont, 4. Tiszakóród (2-7) 0 pont. Pesten „keresztül” Sydneybe A bűvös szó: a budapesti OB. Minden ezen múlik. Fogarasi Hajnalka, az NYVSC ifjú atlétanője csak egy karnyújtásnyira van az augusztusi sydneyi atlétikai if­júsági világbajnokságtól. Pokrovenszki József tanít­ványa az elmúlt hétvégén a csehországi Ostravában szerepelt egy nemzetközi viadalon, ezen a héten vi­szont már a budapesti OB repülőjegyért... Csiky Nándor (Új Kelet) — Most Ostravában 1500 méteren 4,23.5-ös eredményt futottam. Igen fárasztó volt ez a verseny, hosszú az uta­zás. Keveset is aludtam, már a bemelegítésnél éreztem, hogy nincs minden rendben. De korábban, Csepelen elér­tem egy 4,21.73-as időt is, amelyet ezdőmnek, Pokro­venszki Józsefnek köszönhe­tek. Ez utóbbi versenyen csak két másodperccel maradtam el a szinttől, egy 4,20-on be­lüli eredmény már a kvalifi­kációt jelentené a sydneyi világbajnokságra. — Mit éreztél, amikor meg­tudtad, hogy ilyen kevés hi­ányzik Sydneyhez? — Nagyon ideges voltam, persze előre nem lehet tudni, hogyan fog alakulni a ver­seny. Még egy lehetőségem van a szint elérésére, ezen a héten a budapesti országos bajnokságon indulok. — Ez tehát az utolsó alka­lom? — Igen, utána már nem lesz módom a javításra, így ezt már meg kell csinálnom. Eh­hez a két másodperchez már nagyon kevés kell. Nem az a lényeg, hogy többet eddzek — egy hét alatt nem is lehet jelentős javulást elérni —, inkább fejben kell maximá­lisan ott lenni a pályán. A meleg nem zavar, viszont a szelet nem szeretem, jelentő­sen visszafog. A hétvégi ver­senyen sajnos nagyon fújt a szél. — Csak az 1500 méterre koncentrálsz, a 800 méter szóba sem jön? — A 800 most nem jó ne­kem, túl pörgős. A szint 2,04, nekem meg 2,10-em van, ezt most lehetetlen lefaragni. Pokrovenszki edző gyalog­lói a napokban szintén nyűz- ték az izmaikat. Gyöngyi András, Királyfalvi László és Záborszky Gergely a szegedi országos junior bajnokságon küzdött a mezőnnyel. Az NYVSC-sek megnyerték a csapatbajnokságot, egyéni­ben pedig Gyöngyi magabiz­tos versenyzéssel végzett az első helyen. — Szombat reggel 8 óra­kor rajtoltunk Szegeden — mondta Gyöngyi András. — Jó páran kiöregedtek a kate­góriából, ezért nem indult túl sok csapat. A mezőny nem tartogatott meglepetéseket. Célkitűzésünk volt, hogy nyerjük meg a csapatver­n áll rajthoz — a sydneyi senyt, s nekem egyéniben is az első hely volt a kötelező feladat. Ezt sikerült teljesíte­ni, végső soron elég simán nyertünk, de maga a verseny nagyon nehéz volt. Magas volt a páratartalom, plusz a meleggel is számolni kellett. A győzelmem nem forgott ve­szélyben, első perctől kezd­ve vezettem, s a második he­lyezett előtt kétperces előny­nyel értem a célba. — Nem lehet különösen kellemes több mint másfél órát egyfolytában, a tűző na­pon gyalogolni... — Elfáradtam, nem taga­dom, de tudtam volna gyor­sabban menni, ha muszáj. De annyira meleg volt, hogy nem volt értelme erőltetni egy jobb időt. Királyfalvi Lacit még inkább megviselte a ver­seny, ugyanis elrontotta a gyomrát, de még így is szívó­san végigszenvedte a távot, megmentve ezzel a csapatot. Záborszky Gergő nagyon so­káig jól ment, 17 és fél kilo­méterig második volt, aztán egy kevéssel lemaradt a do­bogóról. — Kis túlzás, hogy az NYVSC háziversenye volt a viadal, de a csapatversenyt is megnyertétek. Doppingoló hatású, hogy a társaid is jó teljesítményt nyújtanak? — Régóta készülünk együtt, és mindig is az élvo­nalba tartoztunk. Azért volt könnyű a csapatgyőzelmünk, mert nekünk megvan a biz­tos három emberünk, de pél­dául Szegeden, Békéscsabán lemorzsolódtak a harmadik emberek, és két jó versenyző­vel nem lehet nyerni. A har­madik ugyanis náluk leg­többször csak egy „beugró” gyalogló. — Ezt követően milyen ver­senyeken vesztek részt? — Augusztus elején Szlo­vákiába megyünk egy 15 és fél kilométeres viadalra, amely felkészülési állomás­nak tekinthető. Utána au­gusztus 29-én junior országos bajnokságra utazunk, ahol 35 kilométeren indulunk. Ott is nyerni szeretnék, bár a táv igen hosszú, ami időben mint­egy három órát jelent. Egy hónapja elértem egy olyan eredményt, amely esélyessé tesz a többiekhez képest. Szeptember elején Lengyelor­szágban egy felkészítő verse­nyen veszünk részt, majd az év utolsó állomása Balas­sagyarmaton lesz szeptember végén. Ahogy az újfehértói 2-es iskolában csinálják... A vitrin hamar megtelt Napjainkban sajnos megszokott jelenség, hogy az álta­lános iskolákban igen nehéz helyzetben van a diáksport, nem ritkán a sportfoglalkozások megszüntetésével is lehet találkozni, amelyben óriási szerepe van a pénz hi­ányának. Az Újfehértói 2. Számú Általános Iskola sem dúskál az anyagiakban, mégis látványos eredményeket tud felmutatni. A suli jelentős futball-utánpótlásbázis, de más műfajban is megállja a helyét. Hogy hogyan le­hetséges ez, arról Somosi Antalt, az intézmény igazga­tóját kérdeztük. Csiky Nándor (Új Kelet) — Öt éve lettem igazgató, s már akkor célul tűztem ki, hogy valami mást szeretnék, lehetőleg nem olyat, ami a töb­bi intézményben már elterjedt — emlékezett vissza az igaz­gató. — Az iskolánknál tevé­kenykedő futballszakemberre — ő Mirgai László — építet­tem, s focisulit indítunk be. Tornaterem és a szükséges esz­közök nélkül is igen sikeres munka kerekedett az ötletből. Úgy gondolom, tanáraink jó pszichológusok, hatékonyan tudják motiválni a gyerekeket, a technikai feltételek hiányát így lehet ellensúlyozni. Mirgai László nagy hozzáértéssel fog­lalkozik a gyerekekkel, s a töb­bi tornatanár is segít neki, pél­dául a megfelelő erőnlét meg­szerzésében. Sok fiú gondolja úgy, hogy érdemes nálunk ta­nulni, egy évfolyamban 20— 25 labdarúgópalántát tudunk felmutatni és 4—5—6 tehetsé­ges fiatallal minden évfolyam­ban találkozunk. A helyi, újfe­hértói utánpótlást mintegy 60—80 százalékban a kettes iskola adja. — Melyek a legemlékezete­sebb sikereik,? — Van egy vitrinünk a ne­velőiben. Azt hittem, ez a vit­rin talán soha nem fog megtel­ni. Ezzel szemben nagyon ha­mar tele lett, sőt, további pol­cokat kellett szabaddá tenni, hogy elférjenek a serlegek, emléktárgyak! Minden évben rendezünk 2 nemzetközi ku­pát, s más tornagyőzelmek is szép számmal akadnak. A hoz­zánkjáró gyerekek eljuthatnak külföldre, ez hatalmas dolog az életükben. Utazásokat szervez­tünk már az ország különböző pontjain túl Szlovákiába, Cseh­országba, Franciaországba, Hollandiába. Párizsban csak egy banánhéjon csúsztak el a mieink, s így „csak” harmadi­kok lettek. Annyira lelkesíti a tanulókat ez a lehetőség, hogy nem kell őket noszogatni, s nem is kell különös szigorral fellépni. —Hogyan lesz egy mate ma-, tika—fizika szakos tanárból a sport nagy mecénása? — Mindig is szerettem a sportot. Azért választottam a focit, mert ez közkedvelt, és tény, hogy világviszonylatban sok-sok millió embert mozgat meg. Ezt a lehetőséget kíván­tam biztosítani diákjainknak, pedig én korábban kézilabdáz­tam, pingpongoztam, sakkoz­tam, tehát a futballhoz nem volt különösebb közöm. —Milyen más sportágak sze­repelnek az iskola sportéle­tében ? — Teremjátékokat — felté­telek híján — nem űzhetünk, inkább a kinti labdajátékokra és a futásra összpontosítunk. Nyíregyházán tavasszal a me­zei futóversenyen majdnem minden korosztályban a mie­ink nyertek, úgy, hogy a dobo­gó összes fokára a mi tanítvá­nyaink állhatták. Már nemcsak a megyében, hanem országo­san is jegyeznek bennünket, és külön támogatást is nyer­tünk, mint tartósan magas szín­vonalú munkát végző egyesü­let. Sikeres tábor Túristvándiban A nyári sportprogramokban egyre többet szerepel a sakk. Felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt versenyzési, és nem utolsósorban hasznos elfoglaltságot jelent egy-egy nyári versenyen vagy sakktáborban való részvétel. Nyíregy­házán a napokban zajlik a nemzetközi Nyírségi Torna idei partisorozata, ahol az idősebb generáción van a főbb hangsúly, de mellettük a gyermek korcsoport is szóhoz jut. A szatmári részen, Túristvándiban viszont a kö­zelmúltban fejeződött be egy sakktábor, ami kimondot­tan az iskolás korosztályt célozta meg. Tudósítónktól Szép környezetben — a túr­istvándi kastélyban — töltött egy hetet ötven sakkszerető kisiskolás a nyári szünidő ele­jén, június 17—22-ig, ahol négy csoportban a sakkjáték rejtelmeivel ismerkedhettek meg. A tábort a községi önkor­mányzat és az általános iskola segítségével sikerült megszer­vezni, illetve létrehozni. A sakktábor végeztével igen kedvező tapasztalatokkal bő­vült a túristvándi „főnökség” repertoárja, ezért a vezetők már most elhatározták, hogy jövő nyáron két turnust szerveznek a sakkozók részére, valamint megpróbálnak egy labdarúgó­edzőtábort is szervezni az 5.— 8. osztályosok számára. A fel­tételek ideálisak... Hogy képet kapjunk egy ilyen kezdeményezésről, néz­zük, hogyan teltek az ifjú sak­kozók napjai. Hét órakor éb­resztő, majd reggeli után cso­portfoglalkozások zajlottak két kezdő, egy-egy középső és ha­ladó csoportban. Gulyás Fe­renc táborvezető a legelső na­pon ötventáblás szimultánon mérte fel a jelentkezők játék­erejét, hisz ily módon lehetett meghatározni, hogy ki melyik csoportba kerül. A kimerítő szimultán alatt Gulyás igazga­tó úr több órát sakkozott, sok kilométert gyalogolt, míg se­gítői jegyzetelték a tanulók teljesítményét. A 15-től 19 órá­ig tartó maratoni összecsapás végén kiderült, hogy az igaz­gató úr 45 partit nyert, ketten remiztek ellene, Orosz Kadosa és Nagy Gábor (mindketten Nagykálló), és hárman győze­lemnek örülhettek: Köteles Viktória (Nagykálló), Sipos Róbert (Túristvándi) és Len­gyel László (Nyírbátor). Ezután elosztották játékerő szerint a sakkozókat. A kiemelt csoportot Orosz János nagy- kállói sakkozó vezette, a kö­zépsőt id. Farkas József (Fehér­gyarmat), az egyik előkészítőt ifj. Farkas József (Fehérgyar­mat), a másikat pedig Tukacs László (Túristvándi). A további napokon a délelőt­ti és a délutáni elméleti foglal­kozások mellett mód nyílt szá­mítógépek elleni mérkőzések­re, amelyeket a szintén fehér- gyarmati ifj. Berki József mu­tatott be a gyerekeknek. Azért a sportfoglalkozások mellett a kulturális „nevelésre” is oda­figyeltek a szervezők, a község nevezetességeit is megtekintet­ték a tábor lakói, és gyönyör­ködhettek a helyi Prücsök ci- terazenekar játékában, akiket Jeney tanár úr irányít. Gulyás Ferenc és Kardkovács György (az egyik táborozó édesapja) az önkormányzat támogatásá­val kirándulást szervezett Szat- márcsekére és Tiszacsécsére az irodalmi emlékhelyek megte­kintésére. A táborzárón sok ajándékot osztottak ki, jutalmazva a jól szereplőket. Külön elismerték a „hátország” (konyha, gaz­dasági, tisztasági személyzet) jó munkáját, hiszen ezekkel együtt volt teljes a tábor zavar­talan működése. A gyerekek elutazásakor többet elárult az, hogy a búcsúzásnál meg­ígérték egymásnak, jövőre ugyanitt találkoznak. Úgy le­gyen! A táborlakók kis csapata Szaktábor a gyerekekért Munkatársunktól A nyári szünidő hasznos eltöltésére rengeteg lehető­ségből válogathatnak az ál­talános iskolások. Az egyik ilyen lehetőség a hat éve de­bütált Makk Marci Termé­szetjáró Szaktábor, mely­nek centruma a heves me­gyei egertardosi sporttábor. A nyíregyházi Apáczai Cs. János Gyakorló Általános Iskola minden nyáron nyolcnapos turnusra elviszi az elsős, illetve harmadi­kos—negyedikes diákjait. A táborozásról Gyarmatiné Kéki Klárával beszélget­tünk. — A Makk Marci Termé­szetjáró Szaktábor gyakor­latilag egy héten keresztül sportolási lehetőséget nyújt diákjainknak — kezdte a tájékoztatást Klára asszony, aki egyik oszlopos tagja és szervezője a táboroztatás­nak. A tábor helyszínének kiválasztásában szerencsés­nek bizonyultunk, hiszen az egertardosi sporttábor ki­válóan alkalmas az ilyen jellegű táboroztatásra. A kezdetnél az volt a motivá­ciónk, hogy a „síkvidéki” gyerekeket —, akik panel­házakban, szenynyezett városi levegőben nőnek fel — egy olyan helyre vigyük, ahol a sportolási lehető­ségek mellett tiszta levegőn pihenhetnek, túrázhatnak. — Milyen korosztályos gyerekekre számítanak leg­inkább? «« — Eddig — kolleganőm­mel, Balmaz Lászlónéval együtt — az volt a célunk, hogy saját iskolánk alsós tagozatos diákjainak bizto­sítsunk táborozást. Ez a do­log „pletyka” szinten elter­jedt a városban, és most már úgymond „külsős” gyere­kek is táborlakók. Sőt, az idén már gimnazisták is voltak velünk — igaz, ők segítettek a táborvezetés­ben is. A mostani két tur­nusba már szelektálnunk kellett, hiszen túljelentke­zés mutatkozott. Ez a jövő­re nézve viszont biztató, ugyanis ekkora érdeklődés­nél akár egy harmadik tur­nust is megszervezhetünk, ami csak a gyerekek javára szolgálna. — A táborozás alkalmá­val milyen programokat biztosítanak? — Az az igazság, hogy évek óta egy jól műkődő „forgatókönyv” alapján dolgozunk, amit gyakorla­tilag minden évben megis­métlőnk. A program termé­szetesen az időjárás függvé­nye. A környező hegyekbe túrázásokat, kirándulásokat szervezünk, de vannak olyan napjaink is, amikor a táboron belül bonyolódnak a programok. A sportolási lehetőségek kiválóak (fü­ves focipálya, kosárlabda­pálya, asztalitenisz-aszta­lok stb...), így sok sportver­senyeken vehetnek részt a kis táborlakók. A sport mel­lett kulturális programokra is elvisszük a gyerekeket, hiszen végiglátogatjuk a szomszédos Eger látvá­nyosságait (vár, minaret, csillagvizsgáló). Én azt hi­szem, hogy ezek a progra­mok teljessé teszik a fxúk- lányok pihenését, kikap­csolódását.

Next

/
Thumbnails
Contents