Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-09 / 159. szám

ü J KELET

A Vásárosnaményi Fafaragók Galériája nem egyszerűen csak egy kulturális intézmény és idegenforgalmi látványosság, hanem több mint két évtized munkájának elismerése és betetőzése. A Szabadság tér 36. szám alatti épület földszintjén található a híres, Schmidt Sándor egész falat betöltő faragásával díszített házasságkötő terem, melynek társa lesz ezentúl az emeleten kiállított számtalan alkotás.

Dojcsák Tibor (Új Kelet)

Az előzetes program szerint dr. Baja Ferenc avatta volna fel a galériát, de a miniszter úr halaszthatatlan dolgai miatt nem jöhetett el. Miklós Elemér, a városi önkormányzat kulturális bizottságának elnöke mondott megnyitó beszédet, majd ezt követően a látogatók, köztük a Fafaragó Tábor Alkotóközösségének néhány tagja birtokba vette a kiállítótermeket. Sokan talán nem vártak ennyi életet, fantáziát és szépséget, mert bámuló szemmel torpantak meg egy-egy vitrin mellett. A vitrinekben Baloghné Béres Györgyi, Tóth Gábor, Varga József, Nagy Ferenc és mások munkái, faragványok, bőr- és csontmunkák láthatók, mellettük fotók a művészekről alkotás közben. Valamennyien vendégei voltak a 23 éves múltra visszatekintő fafaragótábornak, ahol elsősorban amatőr alkotók gyűlnek össze évről évre. Sokan közülük itt váltak professzionális alkotókká. Minden évben itthagytak egy-egy munkát, ebből a kollekcióból állt össze a galéria kiállítása. A galéria jelentőségéről Miklós Elemér gondolata álljon itt zárszóként: „Itt és most példázatosságú hely alapozása történik. Arról, hogy eleink miként éltek szimbiózisban közvetlen természeti környezetükkel, s arról, hogy az utód, a ma embere ezt a megszenvedett múltat saját produktumai által miként képes értékrendjei közé illeszteni.”

Újjáéledt pillanat

Sikli Tímea (Új Kelet)

Több éven át állt üresen Borbányán a művelődési ház, belülről rágta az idő vasfoga, kívülről rongálták a vandálok. Vállalkozó szellemű emberek kétszer is megpróbálkoztak az „újraélesztéssel”, de sem a biliárdszalon, sem a diszkó nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Néhány hónappal ezelőtt a térség képviselője, dr. Szilvái Mária karöltve a nyíregyházi Alvégesi Művelődési Ház vezetőségével úgy döntött, a borbányaiak közösségi háza újra

megnyitja kapuit, s ez alkalomból a környéken élő nyugdíjasok megalakították saját klubjukat is. Az alakuló összejövetelre szép számmal érkeztek vendéget. Volt köztük olyan, aki a városban már tagja más kluboknak, de akadtak olyanok is, akik most először keresték a kapcsolattartásnak ezt a formáját.

Mint azt a képviselőnő bevezetőjében elmondta, az épület hetente egyszer adna otthont a nyugdíjasok csoport-összejöveteleinek, a többi napokon sakkor, aerobic és még számos színes program várja majd az érdeklődőket.

Cserbenhagyásos gázolás

Tegnap Nagyhallá külterületén egy sötét színű, feltehetően BMW típusú személygépkocsi szabálytalanul előzött egy kerékpárost és emiatt a vele szemben szabályosan közlekedő Dacia gépkocsi vezetője — hogy az ütközést elkerülje — félrerántotta a kormányt és az útszéli fának ütközött. A baleset következtében a vétlen gépkocsivezető és utasa súlyosan megsérült. A BMVV'-s a helyszínről segítségnyújtás nélkül elmenekült.

Már megint elnapolták

(Folytatás az í. oldalról) Hahgatása indokaként azt mondta, hogy fél a következményektől, mert a tárgyalás előtt Mocsár megfenyegette őt és családját is. Azonban azt nyíltan megmondta a bíróságnak, amennyiben a jelenlegi letartóztatásából szabadlábra helyezik, akkor már hajlandó tanúvallomást tenni! Ezt

a kérését levélben is le*

írta a bíróságnak. Úgy tűnt, mintha vádelejtést kért volna cserébe a vallomásáért. Végül az önként jelentkező tanú — annak ellenére, hogy a bíróság nem ígérte a szabadlábra helyezését — vallomást tett.

Állítása szerint Mocsár még azt is elmondta, hogy később találtak egy hullát, de azt nem lehetett felismerni, ezért is reménykedik abban, hogy nem tudják a balhét ráverni. A tanú hozzátette, azzal tisztában van,- hogy az ilyen tanúvallomásokat a börtönben nagyon elítélik a cellatársak, de meg kellett tennie, mert neki hasonló korú lánya van, és együttérez Olasz Rita szüleivel, mélységesen elítéli a nők és az élet elleni erőszakot (közben kiderült, hogy V. József jelenleg szemérem elleni erőszakért van előzetes letartóztatásban, de korábban más bűncselekmények miatt is állt bíróság előtt, mint például hamis vád, amiért el is ítélték). Azzal fejezte be

V. József a tanúvallomását, hogy érzi, minden zárkatársa ellene fog fordulni, ugyanis a többiek a tárgyalás előtt azt mondták, „kimentik” Mocsárt. A „koronatanú” jól sejtette, mert az öt cellatárs egybehangzóan azt állította, hogy Mocsár soha nem mondott olyat, hogy bárkit is megölt volna. Azt említette, hogy mivel vádolják, de ezt a balhét csak „ráverték”, ő ártatlan, nem követett el semmit. A szembesítések sem vezettek eredményre. A zárkatársak 5:1 arányban „leszavazták” V. József állítását.

A tanúk meghailgatá sa elég sok időt vett igénybe, így az ügyésznek a másik indítványára — miszerint a helyszíni szemlén készült videófilmet vetítsék le — már nem jutott idő. így a tárgyalás július 15-én, a videofilm megtekintésével folytatódik, majd a kiegészítő perbeszédek után nagy valószínűséggel ítéletet hirdet a bíróság.

Cigány útra me(g)gy!

(Folytatás az 1. oldalról)

Ennek részben az az oka, hogy a szokásostól is korábban kezdődött a szezon. Na nem a gyümölcs érett meg hamarabb, hanem a német vevők igen jó árat ígértek az idei meggyért, ezért némelyik felvásárló még az éretlen gyümölcsöt is hajlandó volt átvenni, csak megelőzhesse a másikat. A kezdeti 120—150 forintos felvásárlási ár már túlságosan nagy kísértést jelentett egyes termelőknek és felvásárlóknak ahhoz, hogy ne vessenek be minden trükköt és rafinériát a jogtalan haszonszerzésre. Kecsegtető az ár, és nagyon minimális a lebukás esélye.

Igencsak feldúlt lelkiállapotban lépett be szerkesztőségünk ajtaján a nyírturai Berták Zoltán és felesége. Szavaikból elsőre csak annyit értettem meg, hogy jól átverték őket (és állítólag másokat is) a meggy felvásárlásával. Most jártak a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségen, ahol feljelentést tettek az egyik helybéli felvásárló ellen a termelő megkárosítása címén. A felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint az export 5 cm-es láda tárasúlyát másfél kilogrammba számolta a felvásárló. Saját, nem hivatalos mérésük szerint 80 és 90 dekagramm közöttiek ezek a rekeszek. Számításaink szerint láAz utóbbi években szinte mindig volt valamilyen botrány a zöldség és gyümölcs felvásárlása körül. Volt, amikor az uborkát borították a termelők az útszéli árokba, akadt olyan év (a tavalyi), amikor a hirtelen magasba szökő gabonafelvásárlási árakon a kereskedők, és nem a termelők gazdagodtak meg. Az idén pedig a meggy átvétele körül akadtak gondok.

dánként legalább nyolcvan forinttal károsították meg őket. Sérelmezték továbbá azt is, hogy reklamálásukat követően az átvevő hölgy ki akarta borítani a meggyüket, és szerintük nem megfelelő hangnemben beszélt velük.

Furcsállják, miért csak a mérlegelés után közölték velük a láda súlyát? Nem értik (illetve nagyon is jól értik), miért váltott hangnemet az átvevő hölgy, amikor reklamálni merészeltek. A jelenlévők közül többen is hallották ezt a veszekedést, és Bertókék szerint az egész falu felháborodott rajta. Számításaik szerint, ha mindenkit ennyivel csapnának be, akkor egy pótkocsis IFA-sze- relvényen legalább százezer forintnyi tiszta haszna lenne a felvásárlónak. Ráadásul mindez adómentesen.

Antal Józsefné, az ominózus eset felvásárlója az alábbiak közlésére kérte lapunkat: „A, kifogásolt időpontban elég sűrű napunk volt. A hosszú sor ellenére mindenki türelmesen várakozott, csak Bertókék nem. A mérés közben a fiatalasszony végig ott állt mellettem, és látta, mennyit mutat a mérleg. Még azt is elnéztem nekik, hogy az áru egyharmada nem érte el az első osztályú minőséget. Mikor kérdezte a láda súlyút, közöltem, hogy másfél kilós. Az átvevőmmel korábban lemértünk ötszáz darab rekeszt, és ebben a tárasúlyban egyeztünk meg. Már bánom, hogy akkor nem készítettünk jegyzőkönyvet, mert akkor nem kellene magyarázkodnom. A faluban azon a napon négy helyen is vásárolták a meggyet, és én közöltem velük, ha nem tetszik a tárasúly, akkor vihetik bárhova a gyümölcsüket. Az, hogy tőlem vitték el a rekeszeket, még nem jelenti azt, hogy csak ide adhatják le. Ők már korábban is hoztak megy- gyet, és nagyon jól tudták, mennyi a tára. Nem értem, hogy miért épp ekkor reklamáltak. A kívülállónak soknak tűnhet a láda súlya, de mi mindig vadonatúj faládákat adunk ki, mert ez minősül exportrekesznek, és amíg nem szárad ki a fa, addig a szabványos 1,2 kilogrammnál is nehezebb.”

A feljelentést követően a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség szakemberei úgynevezett próbavásárlást tartottak a felvásárlónál, mely során különösebb szabálytalanságot nem tapasztaltak. Mindössze annyit, hogy a rekeszek tárasúlyát az átvevő nem megfelelő módon veszi figyelembe. Az előtált ládákat lemérve, az ellenőrök megállapították, hogy átlagban még az egy kilogrammot sem éri el. Ebből egyenesen következik, hogy az átvevő ládánként legalább fél kilogrammnyi tiszta súlyra tesz szert.

Mindenki megpróbálja átverni a másikat

Van, aki nagyban — van, aki kicsiben

Képünkön nem cikkünk szereplője látható

Tábori emlékek