Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-08 / 133. szám

Gazdagodó vámraktárak Új Kelet-információ __ A h éten a záhonyi vámhiva­tal munkatársai 153 alkalom­mal kezdeményeztek eljárást a határon átlépő „turisták” — szinte kivétel nélkül külföldi­ek voltak — ellen, az ossz el­követési érték megközelítette a három és fél millió forintot. A vámraktárba vándorolt gon­dos pénzügyőri felügyelet mellett 5000 karton cigaretta, 215 liter gázolaj, 100 darab elektromos öngyújtó, 9 köb­méter fenyő fűrészáru, vala­mint dióbél, színes fém, vod­ka, autókürt, visszapillantó tükör és egyéb műszaki cik­kek. A beregsurányi vámosok 17 szabálysértést derítettek fel, és 181 ezer forint érték­ben foglaltak le cigarettát, gázolajat és vodkát. A csen- gersimai határátkelőhelyen román és magyar állampolgár­ok próbáltak — nem elég kö­rültekintően — személygép­kocsiban és autóbuszban el­rejtve pálinkát és gázolajat hazánkba csempészni. A le­foglalt áruk értéke meghalad­ta a 200 ezer forintot. Két ro­mán hazafelé menet próbált hazánkból cigarettát engedély és bejelentés nélkül kivinni, a 18 ezer forint értékű áru a vá­mosok raktárát gazdagította. A belterületi vám- és a nyo­mozóhivatalok munkatársai négy bűncselekményt, illető­leg szabálysértést fedtek fel. Csaknem mint 1 millió 200 ezer forint értékű, a jövedéki ellenőrzés alól elvont dohány­terméket, szeszes italt, benzint és gázolajat foglaltak le. A pi­acokat folyamatosan el­lenőrizték a pénzügyőrök, és 23 esetben 2 millió 731 ezer forintnyi jövedéki bírságot szabtak ki. Egészséges életmód Új Kelet-információ__________________________________ A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége Nyugdíjas Választmánya és az Országos Egészségügyi Pénztár Kockázat Kezelő Alapítványának kuratóriuma Egészséges életmód elne­vezéssel indított előadássorozatot. Az érdeklődők június 10-én, hétfőn délután 3 órakor a nagykállói művelődési házban dr. Vágvölgyi János főorvos tájékoztatóját hallgathatják meg az időskori megbetegedések időbeni felismeréséről és kezeléséről, az egészséges étkezésről és a helyes életmód kialakításáról. Szó lesz még az időskorban előforduló testi-lelki egyensúlyi problé­mák javításáról is. Az előadás után az egészséges táplálkozást bemutató kóstoló várja az érdeklődőket, és a szakemberek vála­szolnak a nyugdíjazással kapcsolatos kérdésekre. Számadás Új Kelet-információ ______ Im már második éve annak, hogy nem sokkal a tanév be­fejezése előtt Nyírbátor álta­lános iskoláinak zenét és népi táncot tanuló növendékei szá­mot adnak tudásukról. Idén a rendezvénynek június 8-án délután három órától a Tinó­di Sebestyén Általános Isko­la tornaterme ad majd otthont. A szervezők kettőszáz gyer­mek és harminc programot kísérő pedagógus szereplésé­re számítanak, és szeretettel várják az érdeklődő közönsé­get is. A belépő személyen­ként 200 forint, melyből a - fellépő együttesek működését segítik majd. Meghívás egy bográcsgulyásra Napközi otthon időseknek Sikli Tímea (Új Kelet) Délelőtt tíz óra van. Néhány idős ember a kertben sétálgat, többségük azonban a hőség elől a szoba hűvösébe húzódik. Na­gyon vidám a hangulat. A mag­nóból cigányzene szól, s míg a férfiak kártyáznak, az asszo­nyok a társalgóban kézimun­káznak, beszélgetnek. Mikor megtudják, hogy fényképezni is fogunk, izgatottan kapnak a fésű után, hisz nem lehet akár­hogy megjelenni. Míg a nyír­egyházi Vécsey közi nyugdíjas­klub tagjai készülődnek, Ro­mán Demeterné, a szociális gondozóközpont vezetője az in­tézmény feladatairól beszél. — Három évvel ezelőtt, 1993. január 1-jén alakult meg a gondozási központ. Ahol most vagyunk, az csak egyet­len terület, hiszen a városban ezenkívül még hét szolgáltató­házunk működik. Legfonto­sabb feladataink közé tartozik a házi segítségnyújtás, a szoci­ális étkeztetés, az idősek klub­jainak és egy értelmi fogyaté­kosokkal foglalkozó csoport­nak a működtetése. Taglétszá­munk kettőszázhúsz körül van, jó részük nyugdíjas. Megpróbá­lunk minél több színes progra­mot szervezni nekik, mert aki hosszú éveken át mindennap robotolt, hiába is mondogatja, milyen jó már megpihenni, nemigen tud tétlenül üldögélni. Rendszeresen szervezünk ki­rándulásokat, szabadtéri össze­jöveteleket. A legközelebbi tú­rát június 14-ére tervezzük, amikor csoportunk busszal a Zemplénbe utazik. Hozzánk reggel nyolc órától jöhetnek a társaságra vágyó idősek, s míg délután négyig klubunk nyitva tart, a játékos vetélkedők mel­lett komoly orvosi előadásokat, tanácsadásokat tartunk nekik szakemberek bevonásával, s lehetőség van a napi háromszo­ri étkezés igénybevételére is. Míg a tagság ingyenes, az ellá­tásért természetesen fizetni kell, attól függően, kinek mekkora a nyugdíja. Azt azonban el kell mondani, hogy ennek függvé­nyében sem kerül egy ebéd töb­be napi hetvenöt forintnál. A csoport lelke Provászk'a Jánosné, mindenki Sárikája. Nem megalapozatlan igyekeze­te, ahogy segít a társaságot egy fotóhoz „beállítani”: ötvenhá­rom évig állt a fényképezőgép mögött. Férjével együtt dolgoz­tak kis műtermükben, s ő még akkor is folytatta a mesterséget, amikor huszonhat évvel ezelőtt egyedül maradt. Két lánygye­reket nevelt fel, így ma már négy unokának és egy egy hó­napos dédunokának örülhet a nyolcvanegy éves asszony. A klubba három éve először ba­rátnői csalták el, azóta tagja ennek a nagy családnak, ahogy ők nevezik. Szeretnek ide jár­ni, reggelente mindig számba veszik, ki az, aki esetleg nem jött el. Ha valaki nem jelentke­zik egy—két napig, néhányan elmennek meglátogatni. Úgy tűnik, időközben min­denki a helyére került. A közös fényképről nem maradhatnak le a gondozónők sem, akik türe­lemmel és szeretettel veszik körül az idős embereket. Min­denki mosolyog, villan a vaku. Mielőtt elbúcsúzunk, a snapsz­lizó öregurak kedvesen megin­vitálnak minket egy bográcsgu­lyásra. Mindenképpen ott le­szünk. Égleső Lefler György _________ Jú niust, mint a csillagá­szati nyár beköszöntésének hónapját, az ellentétek jel­lemzik. Ekkor leghosszab- bak a nappalok, legmaga­sabb a napállás, de csak 2 fokkal emelkedik a havi kö­zéphőmérséklet, és ha ura­lomra jut a „medárdi” mon­szun, ez a legzivatarosabb hónapunk. S hogy korábban milyen szenzációkkal szol­gáltjúnius? Nos, 1637 júniusában olyan szárazság pusztított, hogy esőért könyörgő kör­meneteket rendeltek el. — 1695. június 4-étől 6-áig a Hegyalján fergeteges hideg­betörés volt, havazással. — 1827. június 10-én az Al­földön havazott, a hó ellep­te a földeket. 1875. június 24-én hatalmas felhőszaka­dás volt Budán, ami tizen­négy ember halálát okozta. 1913. június 17-én olyan fagy keletkezett Baranyá­ban, hogy a fű is megfa­gyott, s mindent vastagon bevontadén —1918. júni­usában ugyancsak katasztro­fális fagy pusztított, ez vi­szont már országos méretű volt. — 1924. június 13-án tornádó pusztított Bia- torbágyon, rendkívül súlyos károkat okozva. A szél se­bessége elérte a 300—360 km/óra sebességet. —1954. június 9-én a Komárom me­gyei Dad községben egy fel­hőszakadás 260 mm csapa­dékot hozott, óriási károk keletkeztek, súlyos árvizek­kel. Nagyobb a valószínűsége a villámcsapásoknak is eb­ben a hónapban. Az olyan­nak, mint amilyet 1828. jú­nius 6-án jegyeztek fel Tasnádon, meglehetősen ki­csi az esélye: istentisztelet közben villám csapott a templomba, melynek követ­keztében az egész gyüleke­zet megsérült. Határhelyzet Munkatársunktól A Nyírbátori Határőr Igaz­gatóság átkelőhelyein má­jusban több mint 1 millió 750 ezer utas és 574 ezer jár­mű lépte át a határt. Több mint 13 ezer külföldinél nem voltak meg azok a feltételek, amelyeket a jogszabályok a beutazáshoz, illetve hazánk­ban tartózkodáshoz előírnak, így őket a határőrök be sem engedték az országba. Az elmúlt hónapban 208 jogel­lenes cselekmény történt az igazgatóság határszakaszán. Horogra akadt 21 határsértő és az őket segítő hét ember- csempész is. Hamis vagy ha­misított úti okmánnyal 31 -en próbáltak hozzánk utazni — sikertelenül. Túltartózkodás miatt 28 külföldit kiutasítot­tak a végek őrei, 75 feledé­keny turistát pedig pénzbír­sággal súlytottak. Hét alka­lommal fedték fel a ha­tárőrök a jövedéki törvény megsértését, a vétkeseket büntető feljelentéssel átadták a vámhivatalok munkatársa­inak. Több mint ötmillió fo­rint volt májusban annak a tíz lopott gépkocsinak az ér­téke, amelyeket határőrizeti szervezet munkatársai éber­ségének köszönhetően nem tudtak hazánkból kicsem­pészni. Berki Antal (Új Kelet) Ezt is megértük. Tombolt a kisvárdai várszínpad közönsé­ge. Felállva ünnepelték a komá­romiak produkcióját. A búské­pű lovag tragikomédiája ele­mentáris erejű hatással volt a nézőkre. Bor József nem tarto­zik a „művészies” rendezők sorába. Egész életében a közön­ségnek csinált színházat. Ez él­tette, ez teszi ma is ellenállha­tatlan erejű művésszé! Mi a tit­ka? Igazából semmi. Szereti azt, amit csinál, szereti a köze­get, amiben dolgozik, és szere­ti a közönséget. A szerdai elő­adás bebizonyította, hogy a kö­zönség is szereti Bor Józsefet. Gondolom, neki is élmény az éjfél körüli, a kicsit zimankós éjszakában zúgó vastaps. Még az előadás előtti izgalom lázában sikerült néhány mondat erejéig szóra bírnunk. — Régóta van kapcsolatom a szlovákiai Komárom színhá­zával. Azt is mondhatnám, hogy „együtt nőttünk föl”, de győri színházigazgató korom­ban egyszerűen nem volt mó­dom a közös munkára. Amióta az igazgatást abbahagytam, van időm, és örömmel tettem ele­get a komáromiak felkérésének. Nem ez az első közös munkánk, és az elkövetkezők is (remé­lem) szép eredménnyel kecseg­tetnek. Ősbemutatóra készü­lünk a komáromi Klapka erőd­ben (egyébként a mai előadás is ott született). Jókai Mór Aranyember című regényének musicalváltozatát mutatjuk be július ötödikén. A zene Rosta László munkája, a színpadi vál­tozatot Mészöly Gábor úja, és természetesen ő írja a dalszö­vegeket is. Véget ért az első felvonás. Cervantes küzdelme a rabokkal és az inkvizícióval döntetlenre áll. A nézők várakozással tekin­tenek a második felvonás elé. Szívük szerint már most fel­mentenék Cervantest, és a bús­képű lovagot a vállukon hor­doznák végig egész Várdán, de ez még odébb van. A kicsit szo­morkásán optimista végkifejle­tig még hátravannak Don Quijote meg nem vívott harcai. Segítőtársa, Sancho Panza nem színész. Operaénekes! Kevesen tudják operaszínpadon azt, amit ő tud: nem elég a csodálatos hang, a magasszintű énektech­nika. A játszott alakot meg is kell eleveníteni. Győrfi József Győrből rándult át a hűséges fegyverhordozó megformálásá­ra. Komámói debütálása kitű­nően sikerült. Nem szolgája, hanem harcostársa, testvére és talán még annál is több: testi­lelki jó barátja imádott gazdá­jának. Don Quijote, ahogy a színpadon, az öltözőben sem tud elszakadni kedves fegyver- hordozójától. Egymás mellett ülnek a tükör előtt. Boráros Imre kicsit pilledten vár a má­sodik felvonás előtti ügyelői jelzésre. — Megszámlálhatatlanul sok főszerep van mögöttem, de ez az előadás más. Fiatalokkal ját­szom együtt. Nagyon jók, na­gyon tehetségesek, és ami a leg­fontosabb: nagyon fiatalok. Végre van a színháznak re- ménytkeltő utánpótlása, lesz, aki átvegye tőlünk a marsallbo- tot. Még mindig nincs vége a szü­netnek. A büfé előtti kavarodás­ban Jónás Gabi szabadkai igaz­gatónő beszélget egy kis­lánnyal, közelebbről nézve egy húsz év körüli, ragyogó nővel. — Nagyon tetszik az előadás. Kár, hogy egy kicsit késve ér­keztem. Sok az elfoglaltságunk. Pincés István mesterkurzusán veszünk részt, tulajdonképpen véletlenül. Úgy volt, hogy csak hetedikén kezdődnek a foglal­kozások, de mert sikerült előbb idejönnünk, és Pincés tanár úr jelen van, már most megkezd­jük a közös munkát. Nagyon élvezem, a Comédia Dell’ Árte műfaját gyakoroljuk, azt, hogy mit csinálnak egyes figurák a színpadon. Még csak főiskolás vagyok, biztosan nem ismerhet: Venner Karolinának hívnak. Azt már Jónás Gabi teszi hoz­zá, hogy a színésztanonclány a jugoszláviai Vajdaságból érke­zett. — Nehezen találtunk olyan produkciót, ami a várszínpad méretei mellett is látványos. Szerencsénkre a végére három ilyen is akadt. Nekem is bol­dogság egy ilyen hatásos első felvonás. Csak halkan súgom meg, hogy a második rész (mert én már többször láttam) még sokkal jobb lesz. Aldonza-Dulcinea — Stu- bendek Katalin — egy másik tanonc. Csak nem a Vajdaság­ból, hanem Pozsonyból. Tavaly végzett. — Ilyen talán nincs is. Még sohase éltem meg, hogy feláll­va tapsoljanak nekem. A fősze­rep már nem szokatlan, még főiskolás koromban játszottam a Csibét. Tudom, hogy Eszter­gályos Cili már játszotta, de ak­kor én még meg sem születtem. Ezért aztán igazából az sem ér­dekel, hogy Sophia Loren vagy Kútvölgyi Erzsébet hogyan csi­nálta Aldonzát. Itt és minden egyes előadáson nekem kell vásárra vinni a bőrömet. Az előadás véget ért. A kö­zönség nem engedi le a szín­padról a közreműködőket. Fo­lyamatosan dübörög a taps. A művészek engedelmesen jön­nek újra meg újra az „ezerfe­jű” elé. Mélyen, a siker biztos tudatának örömével hajolnak meg. MégCs. Tóth Erzsi is, aki csak epizodista a mai előadás­ban. — Miért csodálkozol ezen? Én úgy tanultam, szolgálni kell a színpadot, hogy mi az én ran­gom a színházamban, az nem egy-egy epizód- vagy főszerep függvénye. Boldog vagyok, hogy az előadás részese lehet­tem. A búsképű lovag meghódította a nézók szívét Közönségsiker Kisváráén Musical az Aranyemberből — bemutató július ötödikén a komáromi Klapka erődben

Next

/
Thumbnails
Contents