Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-04 / 129. szám

12 1996. június 4., kedd Panoráma U UJ KELET Békefolyamat kemény feltételekkel A Likud programja Az izraeli Likud párt, amely­nek vezetője, Benjamin Netan­jahu megnyerte a nemrégiben lezajlott kormányfőválasztást, leszögezi 1996-os pártprog­ramjában: elfogadja azokat a tényeket, amelyeket az arabok­kal eddig megkötött egyezmé­nyek hoztak létre, noha úgy véli, hogy veszélyek rejlenek bennük Izrael biztonságára nézve. A Likud kormánya mindent megtesz majd ezek mérséklé­séért, és közben folytatni akar­ja a békefolyamatot, de csak akkor, ha teljesülnek ehhez sza­bott feltételei. A Palesztin Ha­tósággal akkor tárgyal, ha az megakadályozza az Izrael elle­ni terrorcselekményeket és az azokra való felbújtást. Nem le­het szó e tárgyalásokon önálló palesztin állam létrehozásáról, sem pedig Jeruzsálem megosz­tásáról. A palesztin önkor­mányzatot a Likud kormánya is elfogadja, de leszögezi, hogy az autonómia nem terjedhet ki a védelmi ügyekre és a külpoli­tikára, illetve „az egyeztetést igénylő témakörökre”. A párt­program szerint a palesztin fel­ügyelet alatt álló területeken is fenn kell tartani az izraeli ka­tonai jelenlétet a zsidó telepe­ken, a fontos vízkészletek tér­ségeiben és a közlekedési cso­mópontokon. A jobboldali kor­mány nemcsak a meglévő zsi­dó telepeknek akar folytonos katonai védelmet nyújtani, ha­nem újabbak létrehozását is tá­mogatja. Bár a Likud úgy ítéli meg, hogy Szíria — Iránnal együtt — fenyegeti Izrael biz­tonságát, Damaszkusszal is kész békeszerződésről tárgyal­ni, de a Golán-fennsík vissza­adásáról nem lehet szó. Jordániával mélyíteni akarja a kapcsolatokat, Egyiptommal pedig jószomszédságra törek­szik, ha a másik félben is meg­van erre a szándék. Diplomá­ciai kapcsolatokat akar terem­teni azokkal az arab országok­kal, amelyekkel még nincs, és magasabb szintre akarja emel­ni azokkal, amelyekkel már van, de alacsony szinten. Kü­lönös figyelmet fordít Marok­kóra, Tunéziára és az öbölmenti államokra. Az új kormány külpolitkájának sarkköve az Egyesült Államokkal való ba­rátság lesz. A Likud kormány­zása alatt Izrael társult tagságot kíván elérni az Európai Unió­ban, és integrálódni kíván az egységesülő európai piac­ba. A pártprogram szerint erő­síteni kell a diaszpórában élő zsidóság körében a zsidó iden­titás tudatát. E célból oktatni kell a héber nyelvet és a zsidó kultúrát a más országokban élő zsidó fiatalság körében. A párt célja, hogy „ne legyen a vilá­gon sehol olyan zsidó gyermek, aki nem kap valamilyen formá­jú zsidó oktatást”. E célból az új kormány tanárokat küld Izraelből, és számít a nemzet­közi zsidó szervezetek segítsé­gére tervének valóra váltásá­ban. A Likud kormánya elő kí­vánja segíteni a szétszórt zsidó­ság további áttelepülését Izra­elbe. OPEC-értekezlet Irak visszatérése Béjart nem kell A Dániel Barenboim művé­szeti vezetése alatt álló berli­ni Állami Operaház a hét vé­gén felmondott minden to­vábbi együttműködést Mau­rice Béjart világhírű koreog­ráfussal. Az ügy előzményé­hez tartozik, hogy Béjart múlt hét keddjén váratlanul beje­lentette: nincs szándékában a berlini operaházhoz szer­ződni. Elhatározását egyúttal írásban is közölte Georg Quanderral, a berlini opera­ház intendánsával, és három évvel meghosszabbította szer­ződését a lausanne-i opera­házzal. A berlini operaház közle­ményében „mélységes csaló­dottságának és sértődött­ségének” adott hangot, míg a lausanne-i székhelyű Béjart- alapítvány válaszában leszö­gezte: „feltételezhető, hogy az őst- berlini operaházat inkább a művész nevében rejlő rek­lámlehetőség érdekli, sem­mint tényleges munkája”. Maga Béjart, „A XX. század balettje” elnevezésű együttes vezetője pedig úgy nyilatko­zott a dpa-nak, hogy amikor hajlandónak mutatkozott Ber­linben dolgozni, nem állandó szerződésre gondolt. Egy ko­reográfusnak szüksége van azonban kapcsolatra más színpadokkal is, ezért tovább­ra is kész Berlinnel együttmű­ködni. (Ezt Béjart megerő­sítette Quandemak írt levelé­ben is.) Az őt a lausanne-i operaházhoz kötő szerződés a lehető legnagyobb művészi szabadságot biztosítja számá­ra, ezért nem kell terveinek egyikét sem, különösen nem a Berlinre vonatkozókat, megváltoztatnia—mondotta. Maurice Béjart már néhány éve vendégkoreográfusként dolgozott a berlini operaház­ban. A tervek szerint az 1997—98-as évadban szer­ződés kötötte volna őt az Unter den Lindenhez. Quan- der intendáns májusban már ismertette is a jövő évad mű­sortervezetét, amelyen több Béjart-koreográfia szerepel, így Bartók Béla Csodálatos mandarinja is. Hatévi távoliét után Irak visszatérése a nemzetközi olaj­piacra, és ennek várható hatása az olajárakra — ez lesz a fő téma a Kőolajexportáló Orszá­gok Szervezetének szerdán, Bécsben kezdődő miniszteri ér­tekezletén. A kartell fennállá­sa óta ez lesz a századik ilyen tanácskozás. Az értekezlet két héttel azu­tán kezdődik, hogy az ENSZ engedélyezte Bagdadnak: fél év alatt 2 milliárd dollár érték­ben adhat el olajat, és a befolyt összeg egy részéből élelmet és gyógyszert vásárolhat. Ahhoz, hogy az OPEC jelenleg érvény­ben lévő, napi 24,82 millió hor­dóban rögzített termelési szint­jét — legalábbis papíron — ne lépjék túl, újra kellene osztani a többi tizenegy tagállam kvó­táját. A termelési kvóták újra­osztását elsősorban Indonézia szorgalmazza, azzal érvelve, hogy a tagországok már most is mintegy napi 1,5—2 millió hordóval termelnek többet, mint amennyit a megállapodá­sukban rögzítettek. A többi OPEC-tagállam ezzel szemben inkább azon a véleményen van, hogy a jelenlegi termelési pla­font egyszerűen emeljék meg az Irakból piacra kerülő, napi 700 ezer hordó körüli mennyi­séggel. Ha a mostani termelési ütem folytatódik, az OPEC tényleges termelése napi 27 millió hordóra nő az iraki olaj­jal együtt. Ez már lényegesen több, mint amennyire kereslet van. A Nemzetközi Energiaügy­nökség szerint a harmadik ne­gyedévben napi 23,7 millió hordó, az utolsó negyedévben pedig 25,6 millió hordó OPEC- olajra lesz majd kereslet. Az OPEC-termelés szintje árcsök­kenést valószínűsít. A nyersolaj ára mindazonáltal május végén, az ENSZ és Bagdad megálla-' podásának hírére rövid ide­ig emelkedett. A hét olaj­féleségből számított OPEC-át- lagár rövid időre még a kartell által áhított, hordónkénti 21 dolláros szintet is átlépte. Az­Az állatokért Pénteken este volt Gottfried von Einem osztrák zeneszerző állatokért komponált Requiemjének ősbemutatója Bécsben. A Bécsi Szimfonikusokat Rafael Frühbeck de Burgos vezé­nyelte. A közönség nagy tapssal jutalmazta a zeneszerzőt, aki minden kipusztult, kihalóban levő és kínzást elszenvedő állat emlékének szentelte gyászzenéjét. A 78 esztendős von Einem feleségének, Lotte Ingrisch írónőnek szövegére komponálta a Requiem muzsikáját. A négy tételből („Teremtés”, „Megtartás”, „Elpusztítás” és „A nyolcadik nap”) álló zenemű az emberek és az állatok kap­csolatát beszéli el a muzsika nyelvén, az állatok ember általi kizsákmányolásától a kettőjük közti békekötésig. Albert Dohmen német basszbariton a Requiem narrátora, ő testesíti meg az embert, aki uralma alá hajtotta a Földet és az állato­kat. Az állatok kórusa (a bécsi Singakademie együttese) megkísérli megérttetni az emberrel, hogy miért szükséges az ember és az állat békés, kölcsönös megbecsülésen alapuló együttélése. A bagoly (Marjam Lipovsek szoprán) viszont vádolja az ember önző pusztítási vágyát. AZ OLDALT MTI-ANYAGOKBÓL ÁLLÍTOTTUK ÖSSZE óta az energiahordozó ára megint 19 dollár körül ingado­zik. Jelenlegi árakon számítva Iraknak napi 650 ezer— 1 mil­lió hordó körüli olajat kellene eladnia, hogy a 2 milliárd dol­láros bevételt elérje, és ki tudja fizetni a tranzitdíjat Törökor­szágnak. Ha az olaj ára emel­kedik, akkor kevesebbet, ha csökken, akkor többet kell szál- lítania. Szakértők úgy vélik, hogy a piac kezdetben még fel tudja szívni az iraki olajat, anél­kül, hogy az energiahordozó ára érezhetően csökkene. New York-i szentmise John O'Connor, New York város bíborosa a metropolis legnagyobb székesegyházában, a St. Patrick katedrálisban vasárnap szentmisét celeb­rált a magyar honfoglalás ezeregyszázadik és a pannonhalmi apátság megalakulásának ezredik évfordulója alkalmából. Beszédében szólt a Szent István-i örökségről, kiemelve, hogy Magyarországot a keresztény­ség védőbástyájaként emlegették. Utalt azokra az értékekre és kincsekre, amelyekkel Magyar­ország hozzájárult az egyetemes kultúra gazda­godásához. A bíboros megemlékezett az ötvenhatos ese­mények negyvenedik évfordulójáról is. A szent­misén mintegy ötezren vettek részt, köztük ezer­ötszáz amerikai magyar, részben a szomszédos államokból. A magyar diplomáciai testületet Bánlaki György washingtoni nagykövet, Náthon István ENSZ-delegátus és Kovács István New York-i főkonzul képviselte. Tfrabi-találkozó Van közöttük száz lóerős is Zwickauban, az NDK-nép- autó — más néven plasztik­jaguár — szülővárosában tar­tották a hét végén a harmadik Trabant-találkozót, amelyen 11 országból sok ezren vettek részt. A Trabantok szépség- versenyén 1200 autó indult. A díjazottak között voltak bel­giumi és svájci Trabi-rajon- gók is. A „különleges lakkozás” kategóriában egy siegeni fia­talember vitte el a pálmát, aki kocsijára politikusok arcmá­sát festette fel: a motor- háztetőn Erich Honecker és Helmut Kohl látható békés egyetértésben. A jelek szerint egyetlen más kocsitípust sem építettek át olyan mennyiség­ben és olyan fantáziával, mint éppen a 23 lóerős Trabantot. Zwickauban akadt tűzoltóau­tóvá és hullaszállítóvá „fri- zírozott” példány, volt, ame­lyik fa karosszériával, vagy éppenséggel szafaristílusban indult a versenyen. Olyan is volt, amelyik — ki tudja mi­ért — fürdőkádat visel a tete­jén, egy másik pedig beépí­tett szemétládájával tűnt ki. Jelen volt Zwickauban a vi­lág leggyorsabb Trabantja is, amelyet száz lóerősre tu­ningolt fel a gazdája, s így már 196 kilométeres végse­bességgel rohangálhat vele. A fő divattrend most az, hogy cabrióvá, azaz lenyitható te­tejűvé építik át az egykori szappandobozt. Nagy fantá­ziáról tesznek tanúságot a Trabik hívei még klubjaik el­nevezésében is: a most meg­alapított nemzetközi Trabant- regiszterbe felvétette magát például a „Sachsenring kari­kagyűrű helyett” klub, amely­nek neve a gyártási hely ne­vével játszik: ennek második része gyűrűt jelent. Csak Németországban je­lenleg 70, Németországon kívül 13 Trabant-klub létezik, köztük egy újonnan alakult svájci egylet. A Guatemalá­ban, Ecuadorban és az Egye­sült Államokban „élő” Trabik csak Zwickauba érkezett gaz­dáik által mutogatott fotókon voltak láthatók. Hogy milyen nagy a Trabi-rajongók tábo­ra, azt jól jelzi, hogy az ipar és a kereskedelem már felfi­gyelt rájuk: kapható immár trabis karóra, férfi alsónemű, trikó, sőt, Trabi sör és Trabi- Power fantázianevű pálinka is — írta a dpa hírügynökség.. Elhagyott Cupido A neoklasszikus olasz mester, Antonio Canova egy másfél millió dollárt érő Cupido szobrát találták elhagyottan egy dél­nyugat-angliai parkban — közölte hétfőn a Sotheby's árve­rési cég. Az 1,20 méter magas, repkény borította szoborra a park egyik eldugott zugában akadtak rá. A véletlen folytán megkerült Cupido szobrot rövidesen elárverezik — olvasha­tó az AFP jelentésében. Christopher—Milosevic Hivatalos források közlésé­re támaszkodó sajtóértesülések szerint meglehetősen feszült és fűtött légkörben zajlott le az a találkozó, amelyet Warren Christopher amerikai külügy­miniszter tartott vasárnap Géni­ben Slobodan Milosevic szerb elnökkel. Az amerikai diplomácia irá­nyítója tárgyalópartnere tudo­mására hozta, hogy a világ tü­relme fogytán van, és ha nem tanúsít kellő együttműködést a háborús bűncselekmények el­követésével vádolt boszniai szerb vezetők felelősségre vo­nása érdekében, ismét életbe léphetnek a tavaly feloldott gazdasági szankciók Szerbia ellen. Slobodan Milosevic azonban ismételten kitért a Radovan Karadzic és Ratko Mladic őrizetbe vételére vonat­kozó felkérés elől. Egyúttal azt erősítgette, hogy Radovan Karadzic tulajdonképpen már megkezdte fokozatos visszavo­nulását a politikai életből, és egyéb lépések is történnek majd annak biztosítására, hogy a boszniai szerbek következe­tesebben betartsák a daytoni békemegállapodást. Az amerikai kormányzat mindeddig leginkább Slobodan Milosevictől várta a két, hábo­rús bűnökkel vádolt boszniai szerb vezető kiszolgáltatását a hágai nemzetközi törvényszék­nek: Washington úgy hitte, hogy a szerb elnök kellő befo­lyással és hajlandósággal ren­delkezik a velük szembeni fel­lépésre. Slobodan Milosevic szem­mel látható vonakodását két le­hetséges okkal magyarázzák Washingtonban. Egyrészt a szerb elnök valószínűleg tart a kedvezőtlen hazai visszahatás­tól, attól, hogy Radovan Ka­radzic és Ratko Mladic bírósá­gi tárgyalása mártírrá emelné őket a szerb nacionalisták sze­mében. Másrészt elképzel­hetően fél attól is, hogy a két boszniai szerb vezető esetleg olyan tényeket tárna fel vallo­másában, amelyek alapján ő maga ellen is vádat emelhetné­nek a háború kirobbantásának fő felelőseként.

Next

/
Thumbnails
Contents