Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-04 / 129. szám
UJ KELET Millecentenárium 1996. június 4., kedd 9 Fekete Tibor (Új Kelet) A közelmúltban ünnepélyes külsőségek között adták át Ópusztaszeren a történelmi emlékparkot. Negyven éven át nem volt bölcs dolog a magyarság nagy történelmi évfordulóit még felemlegetni sem, nemhogy ünnepelni, egyszerűen nem fért össze az internacionalizmus szellemiségével. Puszt- avacsot, az ország geometriai középpontját is nagyobb becsben tartották, mint a többi történelmi emlékhelyet együttvéve. Az 1989—-90-es fordulat ebben is változást hozott. Ma már nem számít „magyarkodásnak”, ha a honfoglalásról vagy Mátyás király területszerző hódításairól beszélünk. Szerencsére újra megtanuljuk helyesen értékelni helyünket, szerepünket Európában, és ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy történelmi emlékhelyeink is méltó megbecsülésben részesüljenek. Egy legenda nyomán vált ismertté Pusztaszer mxe. Anonymus szerint itt tartotta Árpád vezér az első törvényhozó gyűlést. Még egy elsőség fűződik a település nevéhez: 1945-ben éppen március 15-én itt kezdték meg a földosztást. Az ezeréves juss így teljesedett be. Ä történelmi emlékpark Pusztaszer falu határában hatalmas kiterjedésű terület tartozik az emlékparkhoz. Akkora, hogy egy önálló település is elférne rajta. A hely a Feszty- körkép újbóli felállítása óta vált ismét zarándokhellyé, de nem csak ennyiből áll az emlékpark. A park bejárata előtt tágas parkoló fogadja a járművel érkezőket. A főkapu két szárnya félkörívben olyan, mint egy kitárt ölelő kar. Ha belépünk a parkba, tágas, szel- lős elrendezésben láthatjuk az építményeket. Hosszú, fákkal szegélyezett sétány vezet a Feszty-körképet bemutató épülethez. Vele szemben található Árpád vezér szobra. Az út folytatásában, egy elkerített részen még ma is folynak ásatások. Mögöttük jellegzetes Mako- vecz-stílusú fatornyos, jurtaszerű építmények vannak. A hatalmas puszta végében jobbra skanzen látható, melyben a Dél-Alföld jellegzetes tanyáitól a századelő kisvárosi utcarészletéig minden megtalálható. Először a hely legismertebb és legnevezetesebb alkotását, a Feszty-körképet nézzük meg. Már maga az épület sem szokványos. Az íves tetőszerkezet a régi nádfedeles parasztházak hangulatát tükrözi. A bejáratnál fegyveres őrök vigyázzák a felbecsülhetetlen értékű műkincset. Még kézitáskát és fényképezőgépet sem szabad a kiállítótérbe vinni. A múzeumi jegyárakat figyelembe véve kicsit borsosnak tűnik a belépőjegy ára (500 forint személyenként), mégis, ide nem célszerű bejelentkezés nélkül jönni. Mint azt Nagy László, az emlékpark igazgatója elmondta, a nyár végéig szinte minden időpont foglalt már. Egy-egy turnusban legfeljebb száz ember tud úgy fölmenni a karzatra, hogy mindenki kényelmesen lásson is. Az épület tervezői gondoltak a mozgáskorlátozottakra is, és csigalépcső helyett járda vezet fel a karzatra. Odafent a látvány lenyűgöző. A százhatvan méter hosszú festmény „illő” távolságra van a szemlélődőtől. Egy ilyen monumentális alkotást amúgy sem lehetne közelről nézni. Ä múzeumokban megszokott erős fény helyett itt halvány, sejtelmes és nagyon szórt megvilágítást alkalmaztak. Ennek csak részben oka a százéves vászon védelme. A másik ok, hogy nemcsak pusztán a vásznat állították ki, hanem diaráma elrendezést alkalmaztak a kiállítók. A vászon és a nézők közötti teret olyan anyagokkal töltötték ki, amelyek a festményen is láthatók. A kövek színe és mérete azokhoz hasonlatos. Ahol a kép alján bevégződik a kis patak, onnan folytatódik a vízmosás, és igazi víz csörgedezik benne. Mint ahogy harc közben a honfoglaló magyarok és ellenségeik eldobálták kardjukat, pajzsukat, úgy az árokban korhű fegyvereket, kulacsokat és kopjafákat szórtak szét. Az egyik tágasabb részben még egy földbe vájt kunyhó bejárata is feltűnik mindazokkal az eszközökkel, amelyeket az ezeregyszáz évvel ezelőtti emberek használhattak. A titokzatos megvilágíFeszty Árpád szobra tás azért is kell, hogy a nézelődő ne vegye észre, hol fejeződik be a díszlet, és hol kezdődik a festmény. Fehér lovat áldoz A látogató sétája közben aláfestő zajokat is hall. A vándorló magyarok szekereinek csikorgása, a tömeg morajlása, tehenek bőgése és a lovak nyerítése még maradandóbbá teszi az élményt. Az ember úgy érzi, mintha a vonuló sokadalom között gyalogolna maga is. A csatajeleneteknél vágtázó lovak patáinak koppanása hallatszik, de kurjongatás és halálhörgés is tartozik a „zenéhez”. Feszty Árpád a Szolyvai-völ- gyet festette meg a kép hátteréül. Ha semmi más nem lenne a képen, akkor is gyönyörű az alkotás. A levegő, a felhő, a föld és a víz annyira természetesnek látszik a képen, hogy eszünkbe sem jut: egy zárt épületben vagyunk. Árpád és vezérei egy magaslatról szemlélik a tájat. A legenda szerint Vereckénél átlépve a Kárpátokat, majd Szolyva lankáinál szétnézve tetszett meg neki a táj, és ekkor döntöttek úgy, hogy itt telepednek le. A hon foglalása elképzelhetetlen anélkül, hogy az ott élő őslakosokat el ne űzzék, vagy be ne olvasszák a magyarságba. A képen látszanak egy leégett szláv fatorony romjai és menekülő népek eszeveszett rohanása a magyar lovasok elől. A népvándorlás száz más jelenete közül említésre méltó a magyarok tábora, a szekereken közeledő asszonyok hada, a még mindig csatározó hódítók, az őslakók házai, a pogány magyarok oltára, melynél a táltos fehér lovat készül áldozni. Északon a havasok fehérlenek, nyugaton a Latorca vize kanyarog, keleten az erdős halmok zárják le a szem elől a határt, délen pedig a munkácsi hegy mögött nagy, termékeny róna- ság terül el. Még az ég is igazi magyar ég. Az egymást kergető felhők mintegy hangulati aláfestést adnak az üldözők és üldözöttek harcának. És mint ahogy a viharfelhőt sem lehet feltartóztatni, úgy a magyarok bejövetelét sem lehetett megállítani. Feszty Árpád és alkotótársai az élénk színektől a pasztelen át egészen a hamuszürkéig vitték fel a vászonra a színkombinációkat. Az átmenettel hatalmas távolságokat képes érzékelni a szemlélődő. A körképnek három fő motívuma van arányos elrendezésben. Az első és a legfontosabb, amint Árpád és vezérei a dombtetőről szemlélik a tájat és a harcoló magyarokat. A másik amint a táltos pogány szokás szerint feláldoz egy fehér lovat. A harmadikon a magyarok nagyasszonya egy négyökrös fogattal vonul a harcoló csapatok után. Az út mentén halottak és sebesültek fekszenek elhagyott fegyverek és tárgyak között. A huszonöt perces séta végén úgy érezhetjük, hogy átéltük a népvándorlást, és szemtanúi lehettünk mindannak, amit a történelemkönyvekből tanultunk. Nem akarok illúzióromboló lenni, de ma már tudjuk, hogy a körképen nem épp korhű ábrázolást láthatunk. Feszty Árpád a száz évvel ezelőtti történelmi és régészeti ismeretek birtokában festette meg a harcosok öltözetét, fegyverzetét. Ma már tudjuk, hogy ezek a tizennegyedik-tizenötödik században használatos ruházat és eszközök megfelelői. Az elmúlt évezredben nem voltak ennyire fejlettek a reflexíjak és a számszeríjak, valamint nem ilyen pajzsokat használtak. Talán a szekerek formái állnak legközelebb a valósághoz Állat- és növénytani kiállítás A körkép épületéből kilépve szemben találjuk magunkat a fából készült jurta formájú építményekkel. Áz ívek és a bejáratok kialakítása emlékeztet az ősmagyarok lakóépületeire, de a csúcsos magas, karcsú házikók egy kicsit eltérnek attól. A Makovecz-stílusú házikókban a Kárpát-medence állat- és növényvilágának szinte minden preparátuma megtalálható. Egy-egy kis házikó egy-egy témakörnek ad otthont. Láthatók itt az erdők fái és vadjai, az Alföld őshonos növényei, valamint hatalmas bogár- és rovargyűjtemény is. A kis házikókat boltíves folyosókkal kötötték össze, így a látogatók mindegyiket végignézhetik anélkül, hogy ki kellene lépniük a szabad ég alá. A gyűjtemény annyira gazdag, hogy több tucat biológiaórát itt helyben meg lehetne tartani. Dicséret illeti a tervezőket és az építőket azért, mert a házikóknál, de a park egész területén nincs egy lépcső, de még egy küszöb sem, ami a mozgáskorlátozottaknak vagy a babakocsijukat tologató kismamáknak gondot okozhatna. Sajnos ma még elég ritka az ilyen építészeti koncepció. Az utolsó házikó végénél kezdődik a skanzen. Rózsa Sándor korát idézi az alföldi tanya, gémeskúttal, köcsögfával és élő magyar rackabirkákkal. A falusi porták is élethű- ek. A fala felül fehér, alul fekete, ahogyan még sok helyen ma is festik a házakat. A kapu félfája szolid díszekkel faragott szélén a faképpel. A városi házak előtt vöröstéglás járda és rövidre nyírt akácfa látható. Az utca végén ma is üzemelő szatócsboltot építettek. Nemcsak a berendezése, hanem az áruválasztéka is korhű. Kapható itt törökméz, bocskorszíj, petróleum és kimérős kristálycukor is. A fapadlót olajjal kenték le, így még az illata is eredeti. A bolttal átellenben a századelő hangulatát idéző postahivatal zárja le az utcát. Cégérén és a levelesládán is a Magyar Királyi jelző olvasható. Visszatérve, az emlékpark közepének a legmagasabb pontján található Árpád vezér százéves szobra. A Millennium egyik legnevezetesebb alkotása az első volt itt Opusztasze- ren. Valamikor, még nem is olyan régen csak ez az egy kompozíció jelezte, hogy a legenda szerint Árpád és vezérei ezen a „szent helyen” döntöttek a magyarság sorsáról, és alkották meg azokat a törvényeket, melyek elindítói voltak egy több mint ezeréves fejlődésnek. E regulák nélkül lehet hogy mi is azon népek sorsára jutottunk volna, melyek az idő folyamán eltűntek Európa térképéről vagy beolvadtak más népek közé. (Köszönetét mondunk a Debreceni Postaigazgatóságnak, amiért segített munkatársunknak a helyszínre, illetve visszautazni.) Nemzeti Történelmi Emlékpark, A í i Opusztaszer , STS. aKmk ÍÉh
