Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-04 / 129. szám

UJ KELET Városlátogató 1996. június 4., kedd 5 Lovasnap Hagyományos lovasnapra várják az érdeklődőket és a lótartás szerelmeseit a városi sportpályára. Az egész napos lovasbemutatót a városi önkormányzat és a Nyírségi Lótenyésztő Egyesület rendezi június 8- án szombaton. A versenyzők reggel kilenckor ünne­pélyesen vonulnak a stadionba. Délelőtt a kezdők mutatják be tudásukat, és nemcsak kezdő lovasok, hanem kezdő lovak is versenyeznek. Ebéd után kez­dődik az igazi megméretés. Profik veszik birtokukba az akadályokat. A változatos versenyszámok közül érdemes kiemel­ni az ugratóversenyt. Gondoltak a kisgyerekekre is. Részükre malacfogóversenyt rendeznek. Nevezni csak tízéves korig lehet. Lesz fogathajtás kétféle kocsi kategóriában. A hintók és a szekerek vetélkedője remélhetőleg nagy közönségsikert arat majd. A kitűnő szórakozást nyújtó lovasbemutatók mellett tombola és büfé szolgálja majd a várhatóan szépszá­mú közönséget. Nagyhalász Város Vándordíját ünne­pélyes körülmények között nyújtják át a legjobb ver­senyzőnek. Forró nyár a városházán Nyáron sem pihennek a képviselők Nincsenek kellemes helyzetben az önkormányzatok, így van ez Nagyhalászban is. A folyamatosan változó törvények, a pénztelenség kemény feladatokat ró a tes­tületre. Helyi rendeleteiket állandóan módosítani kell, hogy megfeleljenek a „törvénygyár” új meg új törvény- módosításainak, törvényeinek. Való igaz, a parlament nem sokat törődik az önkormányzatokkal, és nem csak anyagilag! — Például a szociális igaz­gatás és ellátásról szólót, vagy a vállalkozói adóról, a lakás­bérletről és elidegenítéséről szóló rendeletek. Ezek köz­vetlenül érintik a lakosságot. Körültekintően kell eljár­nunk. — Milyen anyagi körűimé ­A pénztelenségről, a tes­tület előtt álló törvényke­zési feladatokról beszélget­tünk Galambos Judittal, a nagyhalászi jegyzővel. íz­lésesen berendezett hiva­tali szobájában kérdeztem a testület előtt álló felada­tokról. — Június elején várható az önkormányzati ülés. Elég sok munka vár ránk. Módosíta­nunk kell nagyon sok helyi rendeletünket. Úszunk az ár­ral. A helyi rendeletek nem mondhatnak ellent az ország törvényeinek. A parlament olyan tömegben módosítja a törvényeket, hozza az úja­kat, hogy kis túlzással azt is mondhatom: a tegnap elfo­gadott rendeleteink mára el­avultak. — Milyen helyi rendeletek­ről van szó? Az oldalt írta: Berki Antal A felvételeket Bozsó Katalin készítette nyék között dolgozik az önkor­mányzat? — Nem vagyunk rózsás helyzetben, de nem akarok panaszkodni. A nettó finan­szírozás bevezetése óta likvi­ditási gondjaink vannak. Azt gondolom, nem csak nekünk. Elismerem és tudom is, hogy voltak önkormányzatok, akik például a Tb-nek járó adóból „éltek”, de ez elenyésző ki­sebbség volt. Most később utalják el a normatív támo­gatásokat, általában a hónap végén. Ilyenkor áthidaló hi­telt kell felvennünk. A kama­tok sajnos bennünket ter­helnek. — Az iskolák fenntartása nem okoz gondot? — Szerencsére nem. Fenn­tartási szövetséget kötöt­tünk Tiszaráddal, így va­lamivel több a normatív tá­mogatás, és a pénzt is ész­szerűbben tudjuk felosz­tani.-— Várható-e a nyáron újabb testületi ülés? — Igen. Nem ülhetünk ölbe tett kézzel. Még sok munka vár az önkormányzatra. És nemcsak a választott képvise­lőkre, hanem az alkalmazot­takra is. Nekünk úgy kell elő­készítenünk a döntéseket, hogy a képviselők nyugodt lelkiismerettel adhassák rá ál­dásukat. Mindennap jön a postás Nincs könnyű dolga a kézbesítőnek. Télen-nyáron, eső­ben, hóban, minden áldott nap hordania kell a levele­ket, csomagokat, a várva várt pénzt. Egyetlen segítő­társa a bicikli. Naponta huszonöt kilométert kell kere­kezni. Megszokta. Biciklizés nélkül még az élet is unal­mas lenne. Nem csoda, tizenhat éve csinálja. Nemrégi­ben összeszámolta, mintegy százezer kilométert ment a drótszamár nyergében. Két és félszer kerülte meg a földet. Császár Istvánnak hívják. —1980. május 1-jén kezdtem. Sohase felejtem el azt a napot. Az apám szerezte a munkát a postá­nál. Régi postás volt szegény. Akkoriban minden könnyebb volt Biztosan azért, mert fiatalabb voltam, most már a betegség is gyötör, a táska is sokkal nehezebb, pedig a küldemények mintha ke­vesebbek lennének. Annak idején sok újságot vittem ki a lakosság­nak, most alig van egy pár napi­lap. Hordom az Új Keletet is, va­lamint mindenféle reklámújságot. Levelek éppúgy vannak mint ré­gen. Sok mindenben nem válto­zott az én munkaköröm. Akkor is menni kellett, most is, csak most mintha jobban várnák a pénzt. Én hordom ki a nyugdíjakat és a munkanélküli segélyt is. Ilyenkor egy vagyon van a táskámban. Megszoktam, nem vagyok ijedős ember. Azért vigyázok. Általában csak a háznál kézbesítem ki a cím­zettnek. Ha utcán vagyok, igyek­szem emberek közé keveredni. Kisváros ez. Mindenki ismer min­denkit, de azért az ördög nem al­szik. Négyen kézbesítünk Nagy­halászban. A feleségem is kézbe­sítő. Lassan tíz éve dolgozunk együtt. Mindketten képzett pos­tások vagyunk, dolgozhatnánk más munkakörben is, de hát ezt szoktuk meg. Két gyerekünk van. A fiamnak sajnos nincs munkája, róla is nekünk kell gondoskod­nunk. Most tanul gépkocsivezető tanfolyamon, hátha úgy köny- nyebb lesz elhelyezkedni. A lány fodrásztanuló a 107-es iskolában. Kell a pénz. Sokba kerülnek a gyerekek is, az élet is. Sok sza­badidőnk nincs. Állatokat tartunk, ott a szőlő, a föld. Minden fillér­nek megvan a helye. Keményen dolgozunk az asszonnyal, mégis nehéz egytől a kettőre jutnunk. De hát ez van, errefelé a szegényem- bemek mindig dolgozni kellet, hogy megéljen valahogy. Nem panaszkodom, elégedett vagyok a sorsommal, csak a fiú tudna már valahol elhelyezkedni... Százezer kilométer biciklivel Diszkó a gyerekeknek A napsugár étterem tulajdonosai meghívták az általános iskola egész alsó tagozatát egy kis gyermeknapi bulira. Dicséretes gesztus Zsúfolt nyári program a művelődési házban Irány a Magura-hegy A nyár a vakációzás, a kikap­csolódás ideje. A színházak, a kultúrházak bezárnak. A mozik is kivonulnak a szabadba. A nagyhalászi művelődési ház­ban készülődnek a nyárra, de nem úgy, ahogy gondolnánk. Oláhné Szilágyi Mária igazga­tó egyelőre nem gondol a sza­badságra. Nem is lenne ideje rá. Zsúfolt programot tervezett az elkövetkező másfél hónapra, íme néhány: Június 7-én délután a zeneis­kolások, 9-én pedig a néptánco­sok adnak számot tudásukról. Az egyik vizsga fél ötkor, a másik délután három órakor kezdődik. Folytatódik az évek óta sikeresen működő Garabon­ciás tábor. Ezt fiataloknak szer­vezik. A gyerekek sátorban „no­mád életkörülmények” között tölthetnek néhány napot. A Ga­rabonciás tábor július 4-étől 13- áig tart. Gondoltak a szülők pénztárcájára is, minimális térí­tési díjat kémek a táborozásért. Jól működik Nagyhalászban a mozi is, el tudja magát tartani a filmszínház. Ez annak is kö­szönhető, hogy viszonylag új filmeket kínálnak a nézőknek. Az idén fafaragó tábort is ren­deznek. Július 8—18. között amatőr művészeknek ad otthont a művelődési ház. Az alkotók sátorban laknak majd. Napköz­ben a Kállai-kúriában dolgoz­nak, és az elkészült műalkotá­sokat a városnak adományoz­zák. A tábor tematikájának ki­alakításában a nyíregyházi Nép- művészeti Stúdió is segített. Ezek a programok' sok pénzbe kerülnek, a vállalkozók lehető­ségeikhez mérten segítenek. Évek óta jó kapcsolat van a ro­mániai Sarmasággal. Rendsze­resen szerveznek csereüdülése­ket. Tavaly a románok voltak itt, idén a nagyhalásziakon a sor. A táborozás július 22. és 28. kö­zött lesz a festői szépségű Mag- ura-hegyen. Van még egy ked­ves kötelezettsége a művelődé­si háznak. Évek óta ők rendezik a ballagást. Ez június 15-én lesz. Végezetül egy nemes gesztus: június 21-én a városi önkor­mányzattal közösen évzáró va­csorát adnak a helyi pedagógu­sok tiszteletére. A vacsorára meghívják idén először az összes Nagyhalászban tevé­kenykedő közalkalmazottat.

Next

/
Thumbnails
Contents