Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-25 / 147. szám
6 1996. június 25,, kedd Mezőgazdaság HBBH ÚJ KELET Közeleg Póter-Pil napla Csúszik az aratás Agrárkamarai terménybecslés Tizedelt a tél Jól jött a kései csapadék, nem „szorul a kalászba a szem" Természetesen ma mar nem kaszafenessel készülnek az aratásra, de a dátumhoz továbbra is ragaszkodnak a termelők. No, nem hagyománytiszteletből, hanem a közép-európai éghajlati viszonyok között az első kalászosok, általában az őszi vetésű árpa ekkor már beérik. Az idei tél szokatlanul kemény volt, gyakori volt a felfagyás. Ezt az évek óta nem tapasztalt csapadékos tavasz követte. Összességében, általában kegyesebb volt az időjárás a gazdákhoz, de ettől függetlenül a gabona egy része megsínylette a változékony körülményeket. Péter-Pálig, az aratások kezdetéig mindösze négy nap van hátra. A hét eleji lehűlés nyomában megjövő nedvesebb időjárás ugyan hátráltatja a beütemezett munkákat, de emiatt most nem szomorkodnak a gazdák. Mint mondják: „legalább nem szorul meg a szem a kalászban”, azaz, most, az érés utolsó szakaszában megkapja a gabona azt a szükséges nedvességet, amitől szép kövérre hízhat. Nem beszélve arról, hogy több idő marad a tápanyagfelvételre. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében minden mezőgazdasági szövetkezet készül a nyári, időnként 24 órás nagyüzemre. A tiszalöki Szabadság Termelőszövetkezetben már elkezdődött az öt kombájn bejáratása. A közel 50 hektáros őszi- árpatáblát az előzetes tervek szerint már e héten elkezdték volna aratni, de az esőzés közbeszólt, így várhatóan csak a jövő hét közepén indulhatnak el a gépek. Ezt követően a több mint 560 hektár őszi búza következik, majd a 140 hektáros tavaszi árpa, amely addigra remélhetően beérik. A szövetkezeti munka alól felszabaduló aratógépeket ezután fokozatosan átcsoportosítják, és azokat a környékbeli magángazdák összességében több mint 350 hektáros gabonaföldjeire irányítják. A tél, illetve a kora tavaszi szeszélyes idő kicsit visszavetette a Tiszalök környéki kalászosokat a fejlődésben, de az előzetes nagyoló becslések alapján hektáronkénti 4500 kilogrammos termésátlag lehet, hogy megterem. A kölesei Kossuth Szövetkezet nem rendelkezik saját gabonafölddel, így a teljes kapacitásukat a környező fülesdi, sonkádi kistermelők rendelkezésére bocsátják. Várhatóan 3—400 hektár kalászost fognak learatni nyáron. Érdekes a termelői környezet Kölesén. Mint a szövetkezet szakemberei elmondták, a gabona ugyan még lábon áll, de a tulajdonosoknak már viszket a markuk: szeretnének minél előbb pénzhez jutni. Sajnos a környéken alig van magtár, így a termelőknek szinte azonnal piacra kell dobniuk a gabonát, s nem tudják — a tapasztaltabbak szerint nem is akarják — kivárni a kedvezőbb árviszonyokat. Nagyszekeresen, az Egyesült Erő Termelőszövetkezetben is az utolsó csavarokat húzzák meg a kombájnokon. A 26 hektárnyi őszi árpát azonnal elkezdik aratni, amint kicsit megszikkad a föld. Ezt követően a gépeket átvezénylik a búzatáblákra, amelyeknek az összes területe meghaladja a 150 hektárt. Várhatóan a munkák bő egy hetet csúsznak. Nagyszekeresen több panasz hangzott el a ritka kemény tél okozta pusztításról: a felfagyás alaposan megszaggatta a kalászosok gyökérzetét. Labilis az árutőzsde, de irányadó Emelkedő búzaárak A tőzsde nem a fizikai gabonakereskedelem, hanem a spekuláció és az árgarancia színtere. Csak akkor működik jól, ha jelentős mennyiségű spekulatív tőkét tud mozgósítani, ami finanszírozhatja a gabona forgalmazását, sőt, áttételesen a termelését is. A Budapesti Árutőzsde sajátossága, hogy össztermésnek csak csekély része kerül a tőzsdére, ezért meglehetősen ingatag a napi árfolyam. Erre a labilitásra jó példa: képzeljük el, mi lenne, ha a termelők hirtelen nagy meny- nyiségű búzát juttatnának a tőzsdére. Összeomolna az árutőzsde, s felfüggesztenék a napi jegyzéseket. De ugyanezt lehet tapasztalni egy átgondolatlan miniszteri nyilatkozat esetén is. Mindenesetre a Budapesti Árutőzsdén mintegy másfél hónapja — rövid ideig tartó, kis megingások ellenére — folyamatosan emelkedik a határidős lekötésű gabona piaci ára. Az elmúlt héten újabb árrobbanás történt a gabonapiacon, a hét közepén közel 290 millió forint értékben kötöttek üzleteket a brókerek. A napi ármozgás maximális értékét is elérte a termények árváltozása. A legnagyobb arányban az étkezési búza ára kúszott fel, amelyért a brókerek az aratás utáni lejáratra megkötött üzletek esetében megadták 23 200 forintot, amíg a decemberi le- kötésűekért a 27 ezer forintos árat. A takarmánybúza esetében a júliusi ár meghaladta a 22 ezer forintot, s a tél végi árak a 23 ezret. Természetesen az árak meglepetésszerűen továbbra is változhatnak. Amenyiben a termelési előrejelzések nem sokat tévednek, illetve a gabonaexport lehetősége nem szűkül, akkor a termelők—hosszú idő óta először — várhatóan jó évet zárhatnak. Az oldalt összeállította: Vitéz Péter Fotók: ttozsó Katalin és Csonka Róbert A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Agrárkamara felmérése szerint az elmúlt esztendőben (az ideinél kissé enyhébb időjárás mellett) a téli fagy és az aszálykár közel egymilliárd forintos árkiesést okozott a növény- termesztésben. Az idei, egyelőre kedvezőbb termelési körülmények melletti közelítő termelési adatokat a kamarai gazdajegyzők összesítették. Eszerint az összes őszi búza vetésterülete 42 500 hektár volt, amiből 578 hektár kipusztult. Az előzetes becslések alapján a meglévő vetés- állomány 22 százaléka jónak volt mondható, 38 százaléka közepes és 40 százaléka gyenge minőségben indult fejlődésnek. Aló 500 hektáron vetett rozsból 1207 hektár kipusztult. A megmaradt, fejlődésnek indult állomány 30 százalékban elfogadható, 27 százaléka közepes és 43 százaléka nagyon gyenge minősítést kapott. Az őszi árpa 6100 hektáros vetésterületéből csupán 300 hektárnyi részen nem bújt ki növény a földből. Az életképesen fejlődésnek indult rozs nagy része, közel fele nagyon rosszul viselte a teleltetést, a fagyot 29 százaléka vészelte át, míg csupán 22 százalékban minősítették a szakemberek jónak a várható termést. Sajnálatos tényként jegyezték meg a kimutatás után, hogy a fokozatosan dráguló növényvédő szerekből egyre kisebb mennyiséget használnak fel a termelők. Kora tavasszal a fejtrágyázást csupán a szükséges területek mintegy 15—20 százalékán végezték el, azt is csak szerény dózisban, hektáronként 100—200 kilogrammos adagokban. A gazdajegyzők egybehangzó véleménye szerint, a ténylegesen betakarítható termést nem lehet megítélni, csupán nagyvonalú becslésekre lehet alapozni a piacszervezési döntéseket. Kapkodó kormány, marakodó gazdák ✓ Újabb gabonaháború? A kenyérgabona-ágazat szereplői minden évben hangos vitákat folytatnak. Sok esetben a terméstől, illetve az értékesítés feltételeitől függ például, hogy mennyi pénz jut fejlesztésre, bemházásra, illetve, hogy az adott gazdaság hitelei után időben tudja-e fizetni a törlesztést. Az idei aratás előtt tapasztalható „hangzavar” azonban kissé különbözik a megszokott szócsatáktól. Amíg az elmúlt években csak alacsonyabb áron lehetett értékesíteni az étkezési búzát, addig az idén a világpiaci és a belföldi ár minden termelői reményt felülmúlhat. A napról napra változó gabonapiaci körülmények három, egymással összefüggő okra vezethetők vissza: Egyrészt hosszú volt a tél, rengeteg tavaszi csapadék esett, illetve az előre nem jelezhető nyári időjárás miatt az országban senki nem tudja, hogy mekkora termés várható, így bizonytalanná vált az árualap. Másodsorban nincs tartós és kiszámítható agrár- ágazati szabályozás, ami miatt a helyzet rendezését célzó kormányzati intézkedések véleménykülönbséget okoznak a termelők és a kereskedők között. Harmadszor pedig a kereskedők maguknak köszönhetik a jelenlegi állapotokat, hiszen az év elején meglehetősen alacsony árat — tonnánként 12—13 ezer forintot — kínáltak az új termésű búzáért, sőt a Gabona Terméktanács kereskedő tagjai nem fogadták el a termelők által javasolt, az új termésre vonatkozó 18—19 ezer forintos irányárat sem. A kormányzat a jelek szerint mindent megpróbál, hogy kézben tartsa a honi mezőgazdaságot. Felmerült, hogy kibővítik az engedélyköteles termények körét, sőt az exportadó bevezetését maga Lakos László, az agrártárca vezetője is szorgalmazta. Ezt az elképzelést Horváth Gábort, a Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára az alábbiak szerint kommentálta: — Nem lenne szerencsés, ha a gabonaágazat szabályozásában újra polgárjogot nyerne az engedélyezési rendszer és érdekes lenne, ha a kormányzat megtiltaná a búza kivitelét. A hosszútávú szerződéseket nem lehet úgy megkötni, hogy a kereskedő nem tudja, jövőre hozzájut-e kiviteli engedélyhez. Ami pedig a miniszter által felvetett új adófajtát illeti: az exportadó jövedelmet von el a termelőktől egy olyan helyzetben, amikor a szabályozórendszerből hiányoznak a jövedelemgaranciát jelentő elemek. Az állam képtelen a termeléshez szükséges anyagok árát szabályozni, így a búzatermelés költségei 30—50 százalékkal is megemelkedtek. Az elmúlt évek alacsony hozamai miatt még a termelés költségei sem térültek meg. A gazdálkodók a mostani többletbevételből az évek óta maguk előtt görgetett hiteleket próbálják visszafizetni. Ha most megadóztatják a búza kivitelét, akkor a termelők nagyon nehéz helyzetbe kerülhetnek. A kép a tavalyi apagyi „rozstüntetésen” készült. Remélhetőleg idén nem fajul tömegdemonstrációvá a gabonaháború Palotai István (Új Kelet) Aratás. Milyen különös is ez a szó! Mennyi mindent átfog! Arathatunk sikert, arathat a halál is, csak éppen életet nem arathatunk. Illetve dehogynem... A régi köznyelv a búzát „életnek” nevezte. Hatalmas bölcsességre vall ez, mert ugyan mi lenne fontosabb, mi gondoskodhat jobban életünkről, mint maga az „ élet" ? Érdekes egybeesés az is, hogy a többezer éves egyiptomi sírokból előkerült — viasszal lezárt koporsókban évezredekig szunnyadó — gabonaszemek a fényre kerülve és vizet kapva kicsíráztak, és elvetve termést is hoztak. Mi más lehet ilyen erős, mi hányhat ennyire fittyet évezredekre és annyi „fontos” eseményre, mint maga az élet? Aratunk. Annyit jelent: tovább élünk. Pontosan úgy, ahogy aratunk. Aratni viszont úgy aratunk, ahogy vetettünk. Úgy, ahogy megadtuk az életnek, ami jár neki. Ha ugyan megadtuk. Véletlenek nincsenek. Az élet évezredes, évmilliós íveken halad az örökkévalóság felé, ugyanúgy, mint ahogy onnan is jött. Jött, és hozta magával az életet, hogy vethessünk és arathassunk, ahogy megérdemeljük. Még egy hét, és suhogni kezdenek a kaszák, indulnak a gépek. Megtudjuk, mennyi is lesz az ország kenyere? Mennyibe kerül majd az „ élet” ? És az élet. Mert egy ez a kettő, amint a szó is bizonyítja. Elet
