Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-22 / 145. szám
UJ KELET 1996. június 22., szombat 13 Súlyemelés Kedd reggel: irány Amerika Az NYVSC súlyemelő-szakosztályának két sportolóját — Feri Attilát és Popa Adriánt— hétfőn reggel a klub Tiszavasvári úti székházában búcsúztatják, hiszen kedd reggel a két fiú elutazik az Egyesült Államokba, pontosabban Atlantába, hogy az amerikai súlyemelő-válogatott vendégeként töltsék el az utolsó háromhetes felkészülési időszakot. B. J. (Új Kelet) A héten — még hazai földön — beszélgettünk Glückmann Pál vezetőedzővel. A témánk mi más is lehetett volna, mint az elmúlt időszak munkája, és természetesen az olimpiát megelőző amerikai edzőtáborozás. —Az utolsó felkészülési szakaszt a fiúk az ön irányítását nélkülözve dolgozzák majd végig, hiszen ön nem utazik az amerikai edzőtáborba. Ez így volt tervezve, vagy más indok miatt kényszerül itthon maradni, illetve nem sínylik-e meg ezt a dolgot Feri Attiláék? —Remélhetőleg nem. Bízom abban, hogy az a fajta önállóság, amit egy profi élversenyző már alkalmazni tud, azt Attiláék is meg tudják tenni. Azt a munkát, amit erre a három hétre előírtunk, a szövetségi kapitány ellenőrzése mellett végigcsinálják Popáék. Igaz, hogy Zsuga Imrének többfelé kell figyelnie, de pontosan az önállóság miatt ez nem lehet probléma. Ha ne adj ’ isten, valami nagy dolog történe ez alatt a három hét alatt — van telefon, és meg tudom beszélni a két sráccal. Az én itthon maradásommal kapcsolatban nincs semmiféle szenzáció. Egyszerűen arról van szó, hogy az amerikaiak meghatározott létszámú küldöttséget látnak vendégül, amibe én már nem férek bele. Attiláék olimpiai fellépésén viszont már ott leszek, s azt hiszem, ez a fontosabb dolog. A kinttartózkodásomat a Magyar Súlyemelő Szövetség és a nyíregyházi klub fedezi, amiért csak köszönet jár nekik. — Szakmai szemmel hogyan értékeled az eltelt időszak munkáját? — Az év első hónapjaiban a betegségek rányomták bélyegüket a felkészülés e szakaszára. Több-kevesebb edzést sajnos emiatt ki kellett hagyni, a Húsos Kupán ez meg is látszott. Az úgynevezett felfelé ívelés ezután következett. Mindhárom srác jó állapotba került — Juhász Pistinek sajnos nem sikerült az olimpiai kvalifikáció, de ő még fiatal, pótolhatja majd a dolgokat —, s a füzesgyarmati válogatóversenyen már Attiláék nagyon jót teljesítettek. Lassan csúcsformába kerül a két fiú — arra kell vigyázni, hogy ez állandósuljon az olimpiára. — Az ellenfeleket nézve, kik lehetnek a legnagyobb riválisok? — A két fiút ebből a szempontból külön kell választani. A súlyemelésben is 5—8 versenyzőjelenti a súlycsoportonkénti elit mezőnyt. Attilát nem szabad kizárni a potenciális éremesélyesek közül, bár azt is látni kell, hogy az első hat versenyző között a pillanatnyi forma alapján bármi lehet. Figyelni kell majd a koreai, a török, a lengyel és a görög súlyemelőkre. Adriánnak már nehezebb a dolga, hiszen elég, ha csak a török Süleimanoglu vagy a görög Leonidis nevét említjük. Adriánt —- a realitások talaján maradva — a 6.—8. hely valamelyikére várjuk. Az ő súlycsoportjában (64 kg) négy—öt világklasszis versenyző van, akikkel nagyon nehéz felvenni a küzdelmet. Majd meglátjuk. Asztalitenisz Nemzetközi verseny Nagykállóban Új Kelet-információ Életük első megmérettetése nemzetközire sikerült a nagykállói Trió DSE újonc korosztályos asztaüteniszező gyermekeinek. Az elmúlt héten Nyíregyházán táboroztak a lengyel Gorlice város ifjú asztaliteniszezői, s ha már a megyeszékhelyen tartózkodtak, akkor egy erőfelmérésre átugrottak Nagykállóba. A korábbi kapcsolatok révén ismét napirendre kerültek a közös edzőtáborozások, barátságos találkozók, versenyek lehetőségei. Indíttatásként a lengyel gyerekek összemérték tudásukat a nagykállói fiúkkal. A házigazdák ezen a találkozón dicséretesen helytálltak a náluk két évvel idősebb lengyel sportiskolásokkal szemben, hiszen az egyik csapatnak sikerült legyőzni a vendég fiatalokat. Ez komoly fegyverténynek számít, ugyanis ebből a lengyel sportiskolából került ki az ország serdülőbajnoka, aki júliusban részt vesz az utánpótláskorúak számára rendezendő Európa-baj- nokságon. Ez is azt bizonyítja, hogy a vendég sportiskolásoknál igen komolyan veszik az asztaliteniszt. Eredmények: Nagykállói Trió DSE I.— Gorlice 1.4-9, Nagykállói Trió DSE II.—Gorlice II. 9-6. A két nagykállói csapatban a következő játékosok szerepeltek: I. csapat: Péter István, Gyug Tamás, Mészáros Balázs, Veres László. II. csapat: Toka Sándor, Kocsis Tibor, Tisza István, Sőrés Tamás. „Csak az elvégzett munkában lehet bízni” Öt év alatt Európa legjobb játékosává vált A közelmúltban — mint arról már többször beszámoltunk— a nyíregyházi Piremon SE újra fellépett Európa trónjára, hiszen második alkalommal hódította el a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. E fegyvertény mellett azonban volt még egy örömteli hír, miszerint az elit csapatokat felvonultató mérkőzéssorozaton a jelen lévő szakemberek a szintén nyíregyházi Ma- karovszki Sándort választották Európa legjobb játékosának. Batai János (Új Kelet) Sándor gyermekkorától kezdve aktívan sportolt, és csak az 1986-os munkahelyi balesete szakította meg ezt a folyamatot. De csak egy rövid időre. Az akaraterejének köszönhetően — mozgás- korlátozott emberként is tovább akart sportolni, hiszen életének egyik „felét” ezzel szerette volna kitölteni. A hajdúsági fiatalember végül az ülőröplabdánál kötött ki, ami az alkatának és fizikumának a legmegfelelőbb sportágnak bizonyult — és Makarovszki Sándor számára 1990 áprilisában elindult egy folyamat, melynek egyik legsikeresebb állomása az idei BEK. — Sándor, mozgáskorlátozott emberként a kezdet kezdetén miért ezt a sportágat választottad ? — A nagyfokú mozgáshiány miatt esett a választásom az ülőröplabdára. Gyerekkoromban amatőrként nagyon sok sportágba belekóstoltam, és a balesetem után hiányzott a mozgás. Ennek pótlására próbáltam valamilyen irányba „elmozdulni” — így találtam rá az ülőröplabdára. — A tavalyi BEK-győze- lem után milyen elvárással utaztál el Norvégiába? — Vegyes érzelmekkel voltam tele. A csapattársaimnak — még hazai földön — sokszor hangsúlyoztam, a tavalyi eredményt ugyan „jegyzik”, de már történelemnek számít. Újabb nagy erőpróba várt ránk, és „nagy mellénnyel” nem lehet sikert elérni — csak az elvégzett, kemény munkában lehet bízni, illetve csak ezzel lehet eredményt elérni. Konkrét elvárásom nem volt, inkább azt mondanám, hogy bíztam a csapatban! — Akkor a BEK-győzelem- ben sem voltál biztos? —Nem. Amikor elindultunk Norvégiába, majd megérkezésünket követően is először csak a csoportmeccsekre koncentráltam, majd ezt követően mindig az előttünk álló mérkőzésre. így jutottunk el a döntőig, illetve az újabb BEK-győ- zelemig. — Milyen érzés Európa legjobb játékosának lenni? — Fantasztikus, és úgy gondolom, hogy egy ilyen dologról nem lehet érzelemmentesen beszélni. Bár azt is bevallom — lehet, hogy furcsán hangzik —, nem az én egyéni sikerem a legfontosabb dolog számomra, hanem a csapat sikere. Az a leglényegesebb, hogy a csapat hol végzett, hiszen engem sem választottak volna meg a torna legjobb játékosának, ha nincsenek olyan társaim, akik segítettek ebben. Nélkülük semmit nem ér az egész, hiszen nem egyéni sportág az ülőröplabda! — Az idei kupasorozaton mi volt az a dolog, ami újból a „trónra” repítette a Piremon együttesét? —Talán a fegyelmezett játékunk. Ehhez hozzájárult az egyenletes teljesítmény, valaMakarovszki Sándor magasan sáncol — most ő maga is „a fellegekben van” Fotó: Racskó mint fizikálisán is a rivális gárdák fölé nőttünk. Szerintem ezek a dolgok segítettek bennünket a „top 12" első helyéhez. — És személy szerint téged mi emelt a többiek fölé? — Passz. Talán a szakembereket kellett volna erről megkérdezni, hiszen ők ítélték meg számomra a „legjobb játékos” megtisztelő címet. — Egy kicsit előretekintve, nem egészen két hónap múlva Atlantában kezdetét veszi a Paraolimpia. Mint a válogatott oszlopos tagja, milyennek ítéled meg a magyar válogatott esélyeit? — Ez nagyon nehéz kérdés. Valóban közel vagyunk már a Paraolimpia kezdetéhez, de addig még van mit csinálnunk, sokat kell dolgoznunk, hogy az elmúlt egy évnek megfelelő játékot és eredményt tudjunk elérni. Konkrét eredményt, jóslatot az olimpiával kapcsolatosan — most — hadd ne mondjak. A csoportmérkőzéseken nehéz ellenfelek lesznek, szeretnénk csoportmásodikként továbbjutni (a magyar válogatott csoportjában van a sokszoros világbajnok iráni válogatott — a szerk.). Ha ez sikerül(ne), akkor a továbbiakat majd meglátjuk. A legjobb négy közé bejutni — csodálatos érzés lenne! Bízom a CSAPATBAN! Még lehet jelentkezni a hálafutásra £Mlékfut4s ŐSEINK ÚTJ4N Új Kelet-információ Egyre több olyan esemény zajlik sportberkeken belül is, amely a millecentenáriumhoz kapcsolódik. Június végén atlétikában is hasonló eseményt rendeznek, hiszen 27-étől 30- áig Őseink útján elnevezéssel hálastaféta futás szerepel a tervekben. A szervezők — az NYVSC atlétikai szakosztályának veterán atlétái — Bákány András és Kiss József ötlete alapján kívánják lebonyolítani a többnapos sporteseményt. A hálafutás a Vereckei-hágó- tól az emlékünnepségek és a szoboravatás után a határon túli futók részvételével indul, érintve Szojva, Munkács, Ungvár városokat, majd ezt követően Záhonynál érkezik hazánkba. Megyénk területén továbbhaladva a futók érintik Kisvárdát, majd Nyíregyházára futnak be a hálastaféta futás résztvevői. Az érintett helységekben koszorúzás, rövid ünnepi megemlékezés után június 30-án a befutást a Szabolcs községben tartandó központi ünnepségre tervezik. A határon túl, valamint hazánk területén is a kárpátaljai futók együtt „haladnak” majd a szabolcsi atlétákkal. Minden érintett településen lehet csatlakozni a hálafutáshoz, illetve a települések díszszalagját fel lehet tenni a stafétabotra, melyet a versenyzők az útvonalon végigvisznek. A résztvevők 5 kilométerenként váltják egymást, és egyszerre három futó halad majd a stafétabottal. A futásban mintegy 1000—1500 futóra számítanak a szervezők — beleszámítva a kárpátaljai résztvevőket is. A sportesemény résztvevőit valószínűleg köszönteni fogják a Sport- és Játékfesztivál keretén belül is, hiszen június 29- én a rakamazi Tisza-parton folynak majd a fent említett esemény programjai, amelybe a hálastaféta futáson szereplő sportemberek köszöntése is helyet kap az aznapi rendezvényen. A nagy eseményre a „sparis” veterán atléták a jövő hét elejéig még szívesen elfogadnak nevezéseket, amelyeket az érdeklődők a nyíregyházi Városi Stadionban az NYVSC atlétikai szakosztályánál (Nyíregyháza, Sóstói u. 24/A) tehernek meg. A hálafutás részletes programját a jövő héten, keddi lapszámunk Szabadidősport oldalán találhatják majd meg az érdeklődő sportemberek.
