Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-03 / 128. szám
12 1996. június 3„ hétfő Kézilabda ÜJ KELET „Lesz még jó csapat Kisvárdán” Frissíteni az új szezonra Ahogy az edző látta Siker és kudarc, mindkettőből kijutott a Kisvárdai SE NB l-es női kézilabdacsapatának a 1995—96. évi bajnoki szezonban, ami alig egy héttel ezelőtt ért véget. Megítélés kérdése ki hogyan értékeli a szereplésüket. Vannak, akiknek csalódást okoztak a lányok mérsékeltebb teljesítményükkel, de olyanok is akadnak, akik a körülményeket figyelembe véve örülnek annak, hogy a következő bajnoki évadban is a legjobbak között láthatják a lányokat. Mindenesetre a szabolcsi kisváros együttese elérte az elmúlt bajnokságban azt — ami sok csapatnak csak álom marad —, hogy bejegyezte nevét az európai kupákban szereplő csapatok „vendégkönyvébe”, hiszen az EHF Kupában a középdöntőig jutottak. A bajnoki helyezésük az előző szezonhoz képest jóval szerényebb. A hatodik helyről visszaestek a tizenegyedikre. Az okokat kutatva nem voltak könnyű helyzetben, mert egyedül dr. Oláh Albert, a város polgármestere vállalkozott arra, hogy számvetést adjon a csapat egész évi munkájáról. Nem kopogtattunk illetéktelen helyen, mert a polgár- mesternek amellett, hogy leghűségesebb szurkolója a csapatnak, a szakosztály működéséhez szükséges milliók előteremtésében is főszerepe van. — Nem akarom lebecsülni az előző szezonban elért hatodik helyezést, de abban a szerencse is közrejátszott. A múlt nyáron a bajnokságra történő felkészüléskor egy kisebb vita alakult ki az akkori szakosztály vezetésen belül a nemzetközi kupában, az indulást illetően. Én személy szerint nem voksoltam mellette, mert meghaladta a csapat tudását és anyagilag a város erejét. A kupaszereplésre fordított pénzből, akár két jó játékost is igazolhattunk volna, és akkor most nem all. helyen zárják a bajnokságot. De végül nem én mondtam ki a végső szót, de nem akartam a szurkoA csapat teljesítményét értékelve többször szóba kerüt a szakosztályvezetés, ami úgy működött, mint a mesében: „Hol volt, hol nem volt...” — A szezon elejétől, de a korábbi időszakban sem volt hatékony szakosztály vezetés. Annak idején Berzsenyi saját maga ment a dolgok után. Egyszerűen érthetetlen számomra, hogy nincs komoly és megfelelő sportvezetés a városban, senki sem akar a sporttal foglalkozni. így rámszakad ez a kötelezettség, de nem nézhetem közömbösen, hiszen a város sportjáról van szó. Akik csinálnak valamit, társadalmi munkában teszik, mint például a kézilabda szakosztályvezető, de kevés a szabad ideje, az viszont ide nem elég. De jelen pillanatban nincs más. — Volt egy technikai vezető, aki főállásban dolgozott... — Berzsenyi után mindent Radványi Ferenc technikai vezető intézett, de sajnos rengeteg hibával csinálta. Az elmúlt évben például a nem kevés anyagi áldozattal járó igazolásokból, egy játékos sincsen a klubnál. Ilyen lók haragját sem kivívni. Mit is tehettem volna, megpróbáltam a szükséges pénzt előteremteni. Mindenesetre azt elismerem, hogy nagy lehetőség volt. — idézi fel a bajnokság kezdetét a polgármester. —Azért az indulásnál voltak még más gondok is... —Valóban. Kezdődött azzal, hogy a korábbi edzőnő, Berzsenyi Mária bejelentette, hogy nem kíván tovább maradni Kisvárdán. Nem kutattam távozásának okait, de valószínű Berzsenyi hamarabb rájött, mint mi, hogy ez a csapat már a ’95-ös évet megelőzően is megérett a frissítésre, mert az a csapat, aki Vass Gabriella, Csajkovics, Nagy Szilvia, vagy Radványi nagy „erősítése” Salamon Gabriella. Ok nagyon keveset jutottak szóhoz, vagy a pálya közelébe sem kerültek. Egyszerűen nem volt, aki számon kéije a technikai vezetőt. Amikor például Vasst igazolta, utána pár hónap múlva azt nyilatkozta az újságoknak, hogy nem NB I-es játékos! De említhetem azt is, hogy Salamonnak úgy fizetett szerződés- kötési pénzt, hogy nem íratott alá vele szerződést! Nem beszélve arról, hogy a játékvezetőkkel a kapcsolatunk nagyon rossz lett. Ezt is Radványinak köszönhettük. Nem véletlen az sem, hogy érvényes fegyelmi büntetés van ellene a bírókkal történő „nézet- eltérései” miatt. A Magyar Kézilabda Szövetség szeptemberig eltiltotta a kézilabda sporttevékenységtől, ebben másodfokon is határozat született. Erről például a klub semmit sem tudott, csak később derült ki. — Ezek szerint Radványinak nem az anyagi nehézségek miatt kellett távozni? — Valóban az anyagi okoktöbb éven keresztül erejét meghaladva játszik a bajnokságban, az egyszer törvényszerűen leereszt. A sportvezetőség Simák Györgyöt választotta edzőnek. Aztán váratlanul a bajnoki rajt előtt Simák visszalépett, igazi okokat itt sem tudtam, de talán azért, mert a tervezett erősítések nem sikerültek.Tanácstalan volt mindenki. Én azonnal léptem. Felvettem a kapcsolatot Bábán Jánossal. Ám közben a technikai vezető megállapodott a debreceni szakemberrel, Benyáts Balázzsal. így ő lett Simák utóda. A kezdeti lendület a bajnokság elején, valljuk be őszintén még Berzsenyi munkáját dicsérra hivatkoztunk, amikor nyilvánosságra került az ügy, de az igazi okok a kulisszák mögött voltak. De az elégtelen szakosztályvezetésért nem csak Radványit hibáztatom. Távozása után változott a sportvezetés, de még mindig nem jó. te, beleértve ebbe a Lubin elleni első EHF Kupa-sikert is. Amikor valami újra lett volna szükség mindenki tanácstalan lett. A játékosok első perctől nem jutottak közös nevezőre Benyátsal. —Hogyan látja a csapat szereplését utólag? — Ebben a szezonban a csúcs a Lubin elleni hazai visszavágómérkőzés volt, a mélypont a Valencia elleni spanyolországi kupatalálkozó. De a bajnokságban is érték kudarcok a lányokat. Furcsa volt, hogy amikor a zuhanás tartott minden sportvezető menni készült. Ez az edzői poszton bekövetkezett, várható volt, hogy Benyáts távozik, mivel a korábbi húzóemberekkel továbbra sem találta meg a közös hangot. Újra edző nélkül maradtak. A megoldást ismét tőlem várta a vezetőség. Újra Babannál kötöttem ki. A kitűnő román szakember azonnal igent mondott és átvette a csapat irányítását. Azt meg kell jegyeznem, hogy Bábán nem az anyagiakkal kezdte, hanem feltérképezte a helyzetet és közölte, hogy nem lesz könnyű, de mindent elkövet, hogy megmentse a csapatot. — Mit kértek az új edzőtől? — Ekkor a csapat vezetése ismét „egységes” lett, és a 8—10. helyről kezdtek álmodozni. Én viszont a biztos bennmaradást kértem Babantól. — Ez az óhaj maradéktalanul teljesült... — Nagyon veszélyes helyzetbe ugyan nem került a csapat a tavaszi szezonban, de nagy árat kellett fizetni, bár rengeteg tapasztalatot szerzett a szakosztály. Tudom, hogy ez nem elégíti ki a szurkolókat, engem sem. A vége felé egyre jobban megfogalmazódott bennem, hogy az időnkénti lélektelen játékra csak egy megoldás lehet: frissíteni kell az új szezonra... Most is, ha az edző valamit kérni akar, csak hozzám jön. Ez nem megoldás. A nyári szünetben meg kell találni a profi vezetést, akiknek tekintélyük van és értik a dolgukat. így nem szabad nekikezdeni az új bajnokságnak... A játékvezetőkkel nem volt felhőtlen a kapcsolat A Lubin elleni kupasiker volt a csúcs... Fotó: Racskó Szakosztályvezetés elégtelen Fotó: Csonka Lerobbant csapatot vettem át — Senkit nem akarok megbántani, de amikor idejöttem egy fizikailag és pszichikailag gyengén felkészült csapatot találtam. Úgy gondolom az előttem végzett munka nem volt elég a jobb eredményekhez. Természetesen minden edzőnek más az elvárása. Azt kérték tőlem, hogy a csapat maradjon az első osztályban. Ez teljesült, de előre kell tekinteni. Nagyon fontos a megfelelő lövők igazolása és olyan játékosokra van szükség, akik profi módon gondolkodnak. Azt is tudomásul kell venni, hogy egy új csapat létrehozásához időre és türelemre van szükség, ehhez kérem a szurkolók és a támogatók segítségét. Szeretnék köszönetét mondani mindazoknak, akik segítették munkámat és beilleszkedésemet az új környezetbe... Mit hozhat a jövő? — Egy szezon értékelésénél elengedhetetlen, hogy ne tekintsünk előre. Mit ígér a szurkolóknak? —A következő bajnokságban városunknak jó csapata lesz, de azt követően mégjobb. Legfontosabb, hogy a középmezőnyhöz vissza kell zárkóznunk. A játékosokat illetően mindenkinek lejárt a szerződése, így többen távoznak a csapattól: Hollóné, Pataki, Buglyó, Baunok (családi okok miatt), Demeter és a Nagy testvérek. Csatlakozni kíván hozzájuk Agárdi is, de remélem az ő szándéka nem komoly,Farkas és Lisztócki játékára nem tartunk igényt. Úgy érzem mi tisztesséságnak is felvetődött a neve. Tervezzük két komoly román játékos átigazolását is. Itt tenném hozzá, hogy a jelenlegi két román játékost, Csukát és Sípost mindenképpen kölcsönadjuk más csapatnak. Összegezve már elkezdtük az új bajnokságra építeni a csapatot, hogy mi sikerül, az néhány napon belül kiderül. A jövőhöz tartozik, hogy az utánpótlás-nevelésben hatékony változásokat tervezünk, mert jelenleg ez nálunk gyerekcipőben jár. Még egy nagyon fontos dolog, hogy Bábán János edzőt mindenképpen szeretnénk megtartani. A kitűnő szakember kezében bíztatónak látjuk a jövőt. A követkeHollóné, Farkas (világos mezben) a távozók között ges ajánlatot tettünk, ami az NB I-ben elfogadható. Most már a játékosokon múlik, hogy végül ki marad és ki megy. — Vegyük a legrosszabbat, hogy az említettek mind mennek... — Teljesíthetetlen kéréseket nem tudunk kielégíteni, ezért várhatóan 6—8 új játékos érkezik. Mindenképpen célunk egy irányító, két átlövő igazolása. Úgy tűnik már a mi játékosunk a szekszárdi Pádár Margit. Tárgyalásban vagyunk a zalaegerszegi átíövővel, Otussal, az irányító a pécsi Varga Viktóriával. A legújabb kiszemelt Csendes Edit, akit próbálunk Várdára csalogatni. De még sok más kiválóző bajnokságra már elkészítette a felkészülési tervet. A héten még levezető edzések vannak, majd júüus közepéig szabadságra mennek a játékosok. A felkészülés programban szerepel külföldi edzőtábor — nem nyaralás —, hazai nemzetközi torna, edzőmeccsek és természetesen kemény edzésmunka. A bajnokság szeptember 28-án rajtol. Megnyugtatom a szurkolóinkat: lesz még jó csapat Kisvárdán... Az oldalt írta és összeállította: Fullajtár A ndrás
